A Kárpát-haza ünnepel. Hiszen Karcagtól, Szatmárnémetin át, Kézdivásárhelyig magyar polgármestereket választott a magyar-, és a székely nép. Ünnepelhetünk tehát… de nem sokáig, hiszen sok még a dolgunk 2022-ig!
Az ünnepet pedig, kezdjük hálaadó imával, mert ezt a lehetőséget bizony kaptuk, mint a beteg a gyógyszert, mint a gyászoló a vigasztalást. Hiszen ebben a Kárpát-hazában az elmúlt hónapokban csak a kétkedést, a szomorúságot, a hitehagyást, az elbizonytalanodást lehetett tapasztalni, Pozsonytól Brassóig. Buszon, vonaton, villamoson is csak vitákat, politikai és járványügyi beszélgetéseket hallottunk. A kormányt és magát a kormányfőt ostorozta a legtöbb nagyhangú alkalmi – hadd mondjam ki: – idióta „előadó”. Ha van sapka, ha nincs sapka alapon, mindenért „a Zorbán” a felelős, a kormány pedig lop… ez a proli-szlogen, minden megalapozott bizonyíték és tényemlítés nélkül. A jellemtelen, buta gazembereknél persze, ez a mindennapok bája. Többre nem telik. Ebben élik ki minden, náluk értékesebb, gazdagabb ember ellen érzett gyűlöletüket, hiszen ők tudják magukról, hogy kicsodák, csak nem képesek megfogalmazni…
Minden alkalommal, amikor ekkora sikert könyvelhetünk el, eszembe jut az emberbőrbe bújt Sátán kijelentése, miszerint: Mária elengedte a magyarok kezét… Hát nem engedte el! A Szentírás Vasárnapját ünnepelte a katolikus egyház, s ezen a napon volt a választás. Tehát az abszolút igazság, azaz, Isten hozzánk intézett üzenetének napján. S bár nem vagyok ama mindent Istentől elváró, és Vele megmagyarázó ember, mégis jó volna meglátni, megérteni ennek a választási sikernek az üzenetét. Jó volna megérteni a Szent István-i felajánlást, annak értékét és erejét. Mert nem legenda, hogy Isten Anyjának, Máriának ajánlotta fel István Úr Magyarországot, annak népeit és nemességét. Ezt a felajánlást gyakran ismétli meg Esztergom és Gyulaferhérvár érseke, püspökeink és a hívő nép. Protestáns testvéreink is Istennek ajánlják hazánkat és nemzetünket, így minden magyar keresztény-keresztyén együtt ad hálát azért, hogy Magyarország, a Kárpát-haza 2020. szeptember 27-én csatát nyert.
Marosvásárhely szimbolikus hellyé vált ebben a nyertes csatában. Húsz év óta először, újra magyar ember áll a város élén. Ám, ez a győzelem is rejt egyfajta figyelmeztetést: húsz év után… négy évre… S azt hiszem, ez a figyelmeztetés az egész országot arra inti, hogy tanuljunk a történelem gyászos lapjaiból. Ne történhessék meg újra, hogy nyomorúságos húsz év után, a boldogság csak négy esztendeig tartson… Ez ugyanis mindannyiunkon múlik. Gánttól – Kézdivásárhelyig!
Istentől kapott lehetőség, és figyelmeztetés is volt egyben a győzelem. Lehetőség annak a felismerésére, hogy a hit, az összetartás, a kitartás, és a politikamentes, emberközpontú gondolkodás megmentheti a nemzetet. Ám, a képzeletbeli Máriás-zászló alatt ma még csak csatát nyertünk! A háborút 2022-ben kell megnyernünk! Készüljünk hát arra a végső csatára Istenben bízva, emelt fővel, tiszta lélekkel, vidáman, legyőzve addig is felmerülő akadályokat… – és tartsuk szárazon puskaport is!
Stoffán György