 |
Érdekes olvasmányra
bukkantam 1908-ból, a Kolozsvárott kiadott ferences lapban, a Szent Ferenc
Hírnökében. Mintha megállt volna az idő. Ugyanazokat a problémákat írja le az
akkori szerző, mint amilyenekkel ma küzdünk, s ugyanazok a megoldások jutottak
eszébe, mint amely megoldásokról magam is gondolkodom. Ugyanis amíg keresztény
értékekről beszélünk, a magyar keresztény szellemiség nem jelenik meg a magyar sajtóban,
nincs újságírói szabadság, objektivitás, csak pártelkötelezettség. Mind a jobb,
mind a baloldal megfeledkezik a tiszta szóról, az őszinte hírközlésről, az
újságírói etika írott és íratlan szabályairól, a nyelvhasználat
pallérozottságáról, és az alapvető hivatásról, amely nem más, mint az olvasók
tanítása, a szépre és a jóra való igény feltámasztása, a hazaszeretet és a
kötelességtudat elültetése… és folytathatnám mindazt, ami ma nincs. Mára egyféle
sajtónk van, egyféle irányt és stílust követ a jobb és a baloldali sajtó. Az
irány és a stílus pedig nem más, mint egy utálattal és gyűlölködéssel teli, pozitív
emberi érzések nélküli moslékos vödör. Az azonban nem az olvasók igénye, hanem
a jól fizetett bér-schreiberek által megvalósított parancsvégrehajtás. A trágárság, a
gyalázkodás, a hazudozás és a gyűlölet magvainak szétszórása a társadalom
minden szegmensébe. A keresztény sajtó is egy irányba tart, de ez az irány sem az,
ami megfelelne egy keresztény ország keresztény olvasótáborának. Vannak
bajaink, vannak problémáink, drámai valóság a keresztényüldözés. Az eltörölésre
ítélt hagyományok, a modernizálás és a civil politika egyházszakadás felé irányítja
a keresztény világot, így a magyar kereszténységet is. Tehát volna miről írni,
volna miért és miben erőt, kitartást és hitet adnia a keresztény
tollforgatóknak, de ők sem teszik, mert sokan közülük elkötelezték magukat egy
hamis világszemlélet mellett…
Mi lenne hát a
feladat? Mit kellene tennünk azért, hogy a sajtó megtisztuljon és teljesítse,
teljesíthesse hivatását? Van megoldás, van lehetőség, és ha sokunkban megvan az
akarat is, akkor felépülhet az objektív, keresztény, magyar újságírás
fellegvára, amely minden politikai és modernista felfogástól független,
Krisztust követő, etikus, és megtartja mind a keresztény emberi, mind az
újságírói etika szabályait. A fent említett cikk katolikus szempontokat taglal,
ám mai világunk e vaskalapos szemléleten túl lépett, hiszen minden Krisztust
követő magyar, talpköve a nemzeti megmaradásnak. Azonban a cikk lényege máig
ható.
Kérem tollforgató
kollégáimat, azokat, akik a pálya szélére kerültek, és azokat, akik aktívak, de
félelem nélkül vállalják hivatásukat, hogy jelentkezzenek a most alakuló Nemzeti
Keresztény Újságíró Szövetségbe, hogy közös erővel és kötelességtudattal visszaemeljük
a magyar újságírást Prohászka Ottokár, Zadravecz István, Ordass Lajos, Ravasz
László, Szentmihályi-Szabó Péter, Bujdosó P. Gyula szellemi magaslataiba.
Íme az említett cikk, 1908-ból…
„Katolikus Sajtóegyesület
(Korunk igazi
szükséglete)
Mi is az a sajtó?
Könyv, újság, az ember szellemi tápláléka. Vannak emberek, akik csak vasárnap
olvasnak újságot, de vannak, akik napjában többféle lapot is olvasnak, s
egy-egy év leforgása alatt kiolvasnak számtalan könyvet.
Az olvasást nem
rosszallhatjuk. Az olvasás révén ugyanis okosabbak, tudósabbak leszünk.
Megtudjuk azt, mi történik a nagyvilágban, s megtudunk sok mindent, miről eddig
fogalmunk sem volt. szóval a tudás, a tudományszerzés, a szellemi haladás
eszköze a könyv, az újság, azaz a sajtó. Tehát igen üdvös dolog a sajtó.
De a sajtó nemcsak
tanít, hanem egyúttal nevel is. Ki mindig erkölcsös, azaz jó könyvet és újságot
olvas, maga is erkölcsös, jámbor marad, vagy lesz, de aki rossz könyvet és
újságot olvas, az maga is megromlik. És itt a baj! - Nemcsak oly könyveket
árulnak, melyek komoly tudást és az erkölcsös életet tárgyalnak, hanem
olyanokat is, sőt jobbára olyanokat, melyekben a „tudós"-nak vélt, de valójában
tudatlan író oly valótlanságot és hamisságot hirdet, amellyel sok embert téves
irányba terel, s amely által a vallást és erkölcsöt el akarja fojtani, meg akarja
ölni. Nemcsak olyan lapokat, újságokat szerkesztenek, amelyek igaz eseményeket
tárgyalnak, hanem olyanokat is, sőt jobbára csak olyanokat, amelyek valótlan,
költött eszményekkel, hazugságokkal, rágalmakkal, erkölcstelenségekkel és istentelenségekkel
vannak telve. Ilyen könyvekből és újságokból okosat, igazat nem tanulhatunk,
hanem csak hamisat és rosszat.
Ki romlott étellel
táplálkozik, elrontja a gyomrát; ki mérget vesz be, megöli magát; így ki rossz
könyvet, rossz újságot olvas maga is megromlik. Nézzünk csak körül, milyen a mi
társadalmunk? Romlott! Igen, romlott! Isten és vallás nem kell többé. Élnek szabadon Isten és vallás
nélkül. De azért az Isten marad, bárhogy óhajtanák némely emberek velünk
elhitetni, hogy nincs. Miért nem kell nekik az Isten? Mert önző vágyaiknak
útját állja; mert azt mondja, hogy „imádj engem, tartsd meg ünnepeimet,
tiszteld a felsőbbséget, ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj," stb. Az
emberek gonoszak: nem akarják megtartani a tízparancsolatot, s hogy magukat
némiképp megnyugtassák, azt mondják, hogy nincs Isten, nincs lélek, nincs bűn,
nincs örökkévalóság. De az emberek nem állnak meg, hanem tovább mennek, s
másokat is meg akarnak rontani. S e megrontás – ma, midőn a királytól az utolsó
utcaseprőig mindenki újságot olvas –, leginkább az újságok révén történik.
Az ember igen
hajlandó a rosszra, s hozzá a legtöbb ember nem is érti, nem is ismeri igazán a
maga vallását, annak egyes tételeit, s így a rossz, a gonosz célzattal
megszerkesztett újságok csakhamar felforgatják azt a kevés ismeretet is,
mellyel eddig bírt, s kiölik szívéből azt a hézagos vallásosságot is, melyet
csak kételkedéssel, elégedetlenséggel és emberi - helyesebben - állati
vadsággal pótolhatunk.
Rosszak az emberek!
Vagy nem? Hány csalás, lopás, rablás, elégedetlenség, lázadás, bosszúállás és
gyilkosság fordul elő nap-nap után? Nagyon, de nagyon sok. Tehát nagyon rossz a
világ! És miért rossz? Mert rossz újságot olvas. Nem lehet annak lelke tiszta,
ki piszokkal halmozza el; nem lehet annak lelke egészséges, ki rothadt
undokságokkal táplálja azt. Miért oly vallástalan az úri osztály? Mert oly
lapot olvas, mely a katolikus vallást állandóan szidja és gyalázza; mely minden
keresztény intézményt lepiszkol, lesajnál. Az újságolvasó vallás-közömbös lesz,
s utóbb maga is megutálja vallását. Miért oly vallástalan, miért oly hitetlen a
munkásosztály? Mert demokrata, s mint ilyen, szocialista, istentagadó újságot
olvas, melyben minden katolikus tant és intézményt kigúnyolnak és meggyaláznak.
Mire vezet e
hitetlenség, e vallástalanság, e romlottság? Jóra nem! Ki nem féli az Istent,
az nem tiszteli a mások jogát és tulajdonát; tehát általános zűrzavar,
egyenetlenség, békétlenség lesz az eredménye. Igazán vallásos, jámbor ember
mikor bántott valakit, s mikor sértette meg mások jogát és tulajdonát? Soha! -
Továbbá, ki nem vallásos, az elégedetlen a sorsával, irigyli a másét,
agyarkodik, rossz tervekkel foglalkozik, nyugtalan, boldogtalan. Ellenben ki
igazi katolikus, az megnyugszik Isten akaratán, megelégszik sorsával, s így
lelke nyugodt és boldog. Tehát úgy egyesekre, mint a társadalomra nagy haszon a
vallásosság és igazi átok a vallástalanság. Minthogy a romlottság főrugója a
rossz sajtó, azért ezt határozottan üldöznünk kell! Mit üldözzünk és mi módon?
Üldözzük a rossz sajtót. Ide tartoznak úgy a zsidószellemű, mint a demokrata
újságok. A zsidók és demokraták karöltve harcolnak a rossz, a pokol érdekében. A
zsidók kétezer év előtt Krisztus Urunkat keresztre feszítették, ma meg egyházát
akarják megsemmisíteni a rossz sajtó, rossz újságjaik által. A demokraták szabadulni akarnak az Istentől,
hogy könnyebben vehessék el a mások vagyonát. E két elem a pokol szolgája,
e két párt küzd az egyház ellen.' Nekünk tehát e két párttal, mint ellenfelünkkel
szembe kell szállnunk, e két pokoli szörnyet kell üldöznünk és fojtogatnunk.
Nem embereket, hanem lapjaikat kell üldöznünk. Üldöznünk kell pedig elsősorban
e lapokat: Budapesti Hírlap, Budapest, Budapesti Napló, Egyetértés, Független
Magyarország, Friss Újság, A Hír, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Pesti Hírlap,
Pester Loyd, Neues Pester Journal, Az Újság, Népszava, A Nap, Kis Újság. Ezek a
mi elleneink.
Hogyan üldözzük e
lapokat? Szellemi ellenféllel nem
küzdhetünk másként, mint szellemi fegyverekkel. Első sorban úgy, hogy a
fönt tisztelt lapokat nem vesszük, és nem olvassuk. Katolikus ember olvasson
katolikus újságot; ha pedig zsidó vagy demokrata lapot olvas egy szóval
istentelen lapot, úgy nem igazi katolikus, csak bitorolja a katolikus nevet. Az
a keresztény katolikus, ki keresztény katolikus módra él, az keresztény katolikus
újságot olvas. Zsidók sosem olvasnak katolikus lapot és mi mindig azt
olvasunk?! Nékünk nem szabad rossz lapot olvasnunk, hanem csak katolikus lapot.
De ne elégedjünk meg ezzel! Ha vannak rokonaink, jó barátaink, ismerőseink, kik
istentelen újságokat járatnak, figyelmeztessük őket a veszélyre, utáltassuk meg
velük a rossz, a mérges újságot s ajánljuk nékik a mi katolikus lapjainkat.
Mi katolikusok vagyunk
szám szerint túlsúlyban (az anyakönyvben!!!), valójában mégis kevesen vagyunk,
mert kevés lapunk is alig tud élni. Nem szégyen az, ha egy katolikus módra
megkeresztelt ember zsidószellemű vagy demokrata lapot olvas!? Testvéreim,
legyünk tehát résen s terjesszük a mi katolikus újságjainkat, mert ez által
harcolunk a gonosz ellen. Hogy az ellenfelek lapjai minők, arról könnyen fogalmat
szerezhettek magatoknak, ha például azt mondom, hogy a Népszava" minden
nap rőfnyi cikkeket hoz Isten, vallás, és a papok ellen s nevetségessé teszi
magát Krisztust. A karácsonyi számát
mintha csak a pokolban gyártották volna.
Küzdelmünknek egyik
további módja a „Katolikus sajtóegyesület" támogatása. Lám erről akartam
írni s még csak most jutottam ide. De nem baj, most már tán magatok is
kitaláljátok, mi a „Katolikus sajtóegyesület", s mi annak a célja. A „Katolikus
Sajtóegyesület" minden izében, csontig-velőig katolikus intézmény, melyet a
rossz sajtó ellensúlyozására alkottunk 1907. nov. 4-én. Elnöke: Esterházy
Miklós herceg; társelnök: dr. Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök ;
főtitkár Gerely József szerkesztő; pénztáros: dr. Széky Antal ügyvéd. A sajtóegyesületnek
vannak pártoló tagjai, kik havonként hat (6) fillért fizetnek; rendes tagok,
kik évenként két (2) koronát; résztvevő tagok, kik évenként tíz (10) koronát;
alapító, kik évenként kétszáz (200) és vannak dísztagok, kik évenként ezer (1000)
koronát fizetnek. A „Katolikus Sajtóegyesület" lényege ugyanis egy nagy
alaptőke, melynek kamataival ellensúlyozzuk a rossz sajtót oly módon, hogy katolikus
lapjainkat támogatjuk, hogy azok több lapszámmal s így bővebb tartalommal
jelenhessenek meg. Így aránylag olcsóbbak lesznek a lapok, miáltal több
olvasójuk akad majd. Főképp az Új Lap", ez igazi népújság fog ezen túl még
egyszer annyi lapszámmal megjelenni, de ára a régi marad.
Látjátok testvéreim,
ez a „Katolikus Sajtóegyesület", s ez ennek célja! Most már tán azt is
tudjátok, miért írtam e sorokat. De megmondom magam is: hogy a Katolikus
Sajtóegyesület tagjai közé lépjetek. Akinek van pénze, ne sajnálja, mert igazán
szent és nemes célra adja. Kinek kevesebb pénze van, lépjen a pártoló, vagy
rendes tagok közé, kinek több, a résztvevő vagy alapító tagok közé, kinek pedig
egyáltalán nincs, az támogassa e szent ügyet imájával, hogy a jó Isten adja reá
bőséges áldását s elérje azt a célt, melynek megvalósítására vállalkozott.
Galambos K.
Imre”
(Szent Ferenc
hírnöke – Ferences nyomda, Kolozsvár, 1908. márciusi szám, 121. oldal)