Az ember már azt
gondolja, hogy vége a DK-s aberrált, gusztustalan históriájának, a zaklatott
feljelentést tesz, a zaklató megbűnhődik, és a köz belemerülhet a várakozás
utolsó hetében a szent készülődésébe. Ám, nem úgy van az Magyarországon. Újabb
és újabb ocsmányságok derülnek ki, újabb és újabb képek látnak napvilágot, és
újabbnál újabb hazugságokkal igyekszik menteni a menthetetlent az a párt,
amelynek bukott miniszterelnök-elnöke, és hazaáruló, keresztényellenes felesége
adja a parancsokat a mai ellenzéki pártoknak. A szocialista erkölcs mintaképei
ezek a politikai niemandok, hiszen a szocialista szó, mint fosztóképző szerepel
ebben az esetben.
Meddig lehet elmenni
ebben az országban? Mit tehet meg egy politikus, és mit tehet meg egy polgár,
aki választja ezeket a politikusnak nevezett senkiháziakat? Nagy a különbség.
Korábban leírtam,
hogy a magyar igazságszolgáltatás egyfajta tükre és meghatározója a magyar közerkölcsnek.
Most megmutatkozott a tükör és a tükörkép. Amikor a szegedi bíróság felmentette
a szocialista SZEVIÉPET, még nem tudtuk, hogy mi van a háttérben. Visszaélés a
bírói hatalommal, megvesztegetettség, érintettség… etc. Ezzel egy időben megjelentek
a fotók, amelyeket a szocialista, ma már DK-s „politikus” küldözget ifjú
hölgyeknek önmagáról és pártelnökére szakasztottan hasonlító szervéről. Ez, Magyarország
baloldala. Jogszolgáltatásával, erkölcstelenségével, aljasságával és degeneráltságával
együtt. Gréczy új képei voltaképpen nem új képek. Hiszen a magyar
igazságszolgáltatás képei ezek… a tükörképek, amelyek a kötelezően „tiszteltnek”
szólítandó, de mára igazából megvetettnek tartott taláros társadalom képei. A
társadalmi erkölcs képei ezek, amely képek a politikává silányult bírói
függetlenségről, az igazságszolgáltatásról, a méltóság elvesztéséről is szólnak. A nemzet méltóságának lassú elvesztése is itt
keresendő, hiszen az Unió parlamentjében még a magyar hazaáruló képviselőket is
utálják, mert nincs még egy olyan ország, amelynek képviselői saját hazájuk
ellen szavaznának Brüsszelben. Erre csak a magyar képviselők képesek. És ez is
a társadalmi erkölcsöt jeleníti meg, hiszen a társadalom egy bizonyos köre,
rétege juttatta ki ezeket a hazaárulókat az Unió parlamentjébe. Ám, hiába
juttatta ki őket, hiába volt a nagy örömködés. Az EP-ben undorodva legyintenek
akkor is, ha a liberális, szocialista magyar képviselőkről van szó. Mert a hazaárulókat
ugyanúgy gyűlölik azok is, akiknek dolgoznak. Miért? Mert tudják, hogy aki a
nemzetét, a hazáját elárulja, az bármikor képes több pénzért és több hatalomért
őt, a megbízót is elárulni…
Gréczy képei
kellettek… mert gondolatébresztők. Undorítóak, mint a magyar közélet, mint a
magyar igazságszolgáltatás, mint a társadalmi erkölcs, amelynek talpköve, a
bírói hatalom is a politikai jól fizetett, de repedtsarkú ócska kurvájává lett.
Persze kérdés, hogy
a jobboldal mennyiben felelős ezért a helyzetért. Nagyon is felelős! Mert egy
hazugságra, nevezetesen a demokráciára
hivatkozva, mint egy palántát, nevelgette, dédelgette és fizeti a mai
ellenzéket, rend és fegyelem, alkotmányosság és jog nélkül. Megtűrte és megtűri
mindazt, amiben élünk, szemet huny az iskolai „elgenderedés”, a jogászok érzékenyítése,
a független bírók elpolitizálódása felett, és minden felett, ami a normalitás
ellen támad Magyarországon.
A helyzet egyre
rosszabb, egyre kilátástalanabb, mert egyre mélyebbre süllyed a társadalom az
elkeseredettségben, a jog feletti csalódásában, és látja a reménytelenséget,
amelyet a hatalom tehetetlensége láttat vele. És ez nem jó így! Gréczy fotói
nem lehetnek tükre a magyar létnek, a magyar jognak, s így hovatovább a magyar
kormánynak és az ellenzéknek. Ha a társadalom és a politikai elit beteg és
meghasonlott, azt gyógyítani kell. Kötelező. A lehetőség megvan, és élni kell
vele. Ha nem gyógyítjuk, akkor elhatalmasodik, és mint a rák, csak akkor pusztul
el, ha mind belepusztulunk.
Reménykedjünk tehát,
hogy a kormány végre megtalálja annak a módját és lehetőségét, kommunikációját
és a médiafelületeit, amelyek által a társadalom megvilágosodik és reményteli
lesz. Mert ma nem az! A társadalom elégedetlen mindkét oldallal, mert átverve
érzi magát innen is, onnan is… Petőfi jut eszembe: (…) „Azért a víz az úr!” És
a víz egyre jobban háborog…
Stoffán György