 |
| A pusztinai Szent István templom szentélye |
Nem hozott semmilyen kedvező változást az a látogatás, amely
június 1-jén volt Csíksomlyón. A látogatás előtt Gergely Péter (alias: Petru
Gherghel), Jászvásár érseke nagykegyesen engedélyezett havonta egyetlen magyar
nyelvű misét a csángók számára, de azt sem saját faluikban, hanem Bákóban. És
persze azt is csak akkor, ha megfelelő számú csángó-magyar jelenik meg a templomban
e miséken. A havi egy misét az ostoba erdélyi klérus és a politika is kitörő
örömmel fogadta, s csak néhányan – köztük Nyisztor Tinka néprajzkutató, a
csángók tudós védangyala – merték leírni azt, hogy voltaképpen inkább egy
gúnyos és megalázó intézkedés volt ez az engedély, semmint jó szándékú, a
pasztorációs lehetőségek kiszélesítésére szolgáló lépés, a magyar anyanyelvű moldvaiak
számára.
Böjte Csaba ofm, és a többi, Bergogliot ujjongva fogadó egyháziak
nagyhangon hirdették, hogy lám, milyen kegyes volt Gergely Péter, és maga a
pápalátogatás is nagy áldás a megszállt országrész lakóinak, és a határon túl
élő csángók számára. Ez utóbbiakat kötelezték Jászvásár egyházi elöljárói, hogy
ne Somlyóra menjenek „pápalátni”, hanem Jászvásáron róják le hódolatukat románul,
románként, a románok között – igaz, amint kiderült, le is tagadták ezt
az arcátlan és keresztényietlen tiltást! Nos, a lelkesedés nem hagyott alább a vak és
süket erdélyi klérus részéről, de a helyzet sötétebb, mint valaha. Hiszen a
somlyói ferencesek weboldalán megjelentek román bejegyzések is, és a romániai
magyar katolikus egyházban elkezdődött az – egyelőre csak bújtatott – románosítás,
hiszen maga a nagy látogató is erre hívta fel a figyelmet.
 |
| Augustin Benchea pusztinai plébános |
Karácsony sem volt kivétel ebben a nagy „egységesítési”
folyamatban. A csángók szerettek volna Pusztinán, saját falujukban magyar
betlehemes játékot bemutatni és magyar karácsonyi énekeket énekelni az éjféli
misén, ám Augustin Benchea plébános, ezt mereven, hamis indokokkal
elutasította, kolindálásnak nevezve a magyar énekeket, s mint ilyet a
templomból kitiltotta. (A kolindálás: oláh népszokás, amely Újévkor, világi,
olykor pikáns szövegű, jókívánságokat tartalmazó dalokból áll… de egyes vidékeken a karácsonyi kántálást is így nevezik.) Intézkedése - minden bizonnyal - a jászvásári, bukaresti vagy vatikáni magyargyűlölő feletteseinek parancsára történt...
Igaz tehát, a Vatikán hivatalos, de nem publikus álláspontja a „romániai” magyarokat, székelyeket, csángókat illetően. Ez akkor kapott nyilvánosságot, amikor a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében a városban járt és tárgyalt a bukaresti nuncius, és e tárgyalást követően, halk beszélgetést folytatott a román tárgyalóféllel. A beszélgetés közben hangzott el a következő mondat Miguel Maury Buendí nuncius szájából: – „Nem értem a magyarokat, miért nem olvadtak már be, hiszen volt rá száz évük”…
A júniusi látogatás óta tehát semmi kedvező változás nem
történt az erdélyi, partiumi és moldvai magyarok, székelyek és csángók ügyében.
Csak a teher lett elviselhetetlenebb, amelyen földi hatalom aligha akar és fog változtatni
a belátható jövőben… Bukaresttől – Rómáig… Itt jegyezzük meg, hogy a Vatikánban december 15-én karácsonyi kolinda koncert volt, román nyelven....
Egy másik érdekesség: a pusztinai plébános bátyja, Celestin Benchea egy magyarországi sváb faluban, Lippón teljesít szolgálatot, és nincs kifogása az ellen, hogy német énekeket énekeljenek a sváb hívek, és német Te Deum hangozzék el az év végi hálaadáskor. Ez azt jelenti, hogy a pusztinai plébános felsőbb utasításra, és félelemből harcolta ki magának a "magyargyűlölő" jelzőt... csángó létére! Azt, hogy a felsőbb utasítás Jászvásárról, Bukarestből vagy a Vatikánból származik-e, nem tudjuk: Egyetlen dolog biztos: Nem Krisztust követő magatartásra kötelezi a csángó közösség papját...
Egy másik érdekesség: a pusztinai plébános bátyja, Celestin Benchea egy magyarországi sváb faluban, Lippón teljesít szolgálatot, és nincs kifogása az ellen, hogy német énekeket énekeljenek a sváb hívek, és német Te Deum hangozzék el az év végi hálaadáskor. Ez azt jelenti, hogy a pusztinai plébános felsőbb utasításra, és félelemből harcolta ki magának a "magyargyűlölő" jelzőt... csángó létére! Azt, hogy a felsőbb utasítás Jászvásárról, Bukarestből vagy a Vatikánból származik-e, nem tudjuk: Egyetlen dolog biztos: Nem Krisztust követő magatartásra kötelezi a csángó közösség papját...
Azonban van remény! Hiszen, ha száz év, és a csángók esetében ennél
jóval több "üdő" nem tudta kiirtani a magyar nyelvet, és az Isten iránti magyar
hűséget, akkor az erdélyi magyar klérusnak, a pusztinai plébánosnak és a
bukaresti nunciusnak sem fog sikerülni.
Visszacseng és vigasztal Szenteste is – Váradtól-Pusztináig –
Szent István néhány utolsó, feljegyzett szava: – „A magyar nép az én népem, és
az én népem nem vész el a történelem viharaiban…„
Stoffán György