Ma reggel mindenki
siránkozik, csodálkozik, vagy ostobán reménykedik… de senkinek nem jut eszébe,
hogy felmérje az okokat… valóban értékelje a választások eredményét. Fájó
feladat, de megteszem, hiszen akik megtehetnék, azok ma még a Fideszből élnek, így
illedelmesen, mindenféle ostobasággal magyarázzák a történteket, pedig teljesen
világos minden ok, amely a balliberális győzelemhez vezette az országot.
A „nemzeti média” bűne
Legelső ok, az
önhitt, alázat nélküli magatartás. Április nyolcadikán este, a harmadik
kétharmad megszerzése után a Miniszterelnök úr kellő alázatról beszélt, de sok
Fideszes könyöklő, haszonleső, talpnyaló ebből mit sem értett. Nemhogy a „kellő”
szavunk értelmét nem tudták felfogni, de az „alázat” szó is ismeretlen volt
számukra. Tehát, ennek következményeként eredményeinket hőstettekként mutatták
be, noha ezeket kötelességtudatként, szolgálatként, valóban kellő alázattal
kellett volna ismertetni.
Az önhitt, nagyképű nemzeti
média már-már – bár azt is rosszul – átvette azt az alantas és primitív
stílustalanságot, amelyben a trágárság, az ellenség lebecsülése, balga
beszélgetős műsorokban való kiröhögcsélése volt az egyetlen irány a „győzelem
felé”, s amelyet követendőnek és üdvösnek tartott az az öt-hat jól fizetett „csókos
arc”, akiket egyre unalmasabbakként tart képernyőn a Hír-, és a Királyi TV. Noha alapvetés,
hogy nem lehet évekig ugyanazokkal az arcokkal eredményesen dolgozni. Nincs tehát
megfelelő szellemi irányítás e téren, a nemzeti oldalon. Nem volt médiastratégia
a győzelem irányítására.
Számos alkalommal és
sok cikkben próbáltak a nemzetért aggódó írástudók figyelmeztetni erre a
rendkívül nagy és végzetes hibára, de süket füleken kívül mást nem talált meg a
figyelmeztetés. Levelek és beszélgetések szóltak arról, mit kellene csinálni,
mert veszteni fogunk… reagálás azonban nem érkezett. Változás nem állt be.
Minden maradt a rossz, ostoba, nagyképű és a húsosfazekat féltő, trágárkodó és
alázatot nem ismerő „legnagyobbak” kezében. És íme, a végeredmény… Lehet magyarázni a beszélgetős műsortokban, és lehet tovább is azt állítani, hogy miért jó ez a vereség, amely voltaképpen nem is az... 2022-ben visszatérünk rá.
A kiválasztott jelöltek
Rengeteg olyan Fideszes
polgármester-jelölt volt, akik semmi mást nem láttak, mint a hatalommal járó,
megszerezhető pénzt. Könyököltek, a maguk primitív módján tolták ugyan a Fidesz
szekerét, miközben saját érdekeik mentén már a jövőt tervezve ígérgettek
mindenkinek fűt-fát… szervezkedtek, de nem voltak tisztában azzal, hogy esélyük
sincs saját környezetükben nyerni. Mert magatartásuk, addigi ismert életük ezt nem
teszi lehetővé.
Kormány-közeliek bűne
A kormány is megszámlálhatatlanul
sok stratégiai hibát vétett. Hiszen nem elég meghallgatni a Miniszterelnök
beszédeit, és nagyokat tapsolni, majd önhitten távozni a kongresszusról, ünnepi
alkalmakról… tenni kellett volna. Látni kellett volna minden nemzetben
gondolkodó embernek, hogy munkahelyén a többség nem Fideszes. Látni kellett
volna, hogy melyek azok a pontok, amelyeken változtatni kellene, és látni azt,
hogy mivel nincs megelégedve a társadalom. Minden nemzeti érzésű embernek a
helyén kellett volna „misszionáriusnak” lenni, egyben tájékoztatni az elégedetlenségről
a kormányt, vagy magát a Miniszterelnököt. Fölösleges a „megörökölt elvek
szerint” misét befizetni a Miniszterelnök születésnapjára, és közben a nemzetet
szolgáló magyar embereket vádolni, lejáratni, rágalmazni önös érdekből, sokak
előtt. Ezt a kommunista mentalitást ugyanis belső bomlasztásnak nevezik…
A társadalom félrevezetésének bűne
A társadalom, mint
tudjuk olyan, mint az ökörcsorda. Annak engedelmeskedik, az terelheti, aki
hangosabban üvölt rá és minél erősebben pattogtatja az ostort. Mindegy ki adja
a friss füvet, a szénát… A társadalom hallotta a hangoskodást, a tüntetéseket,
a gyalázkodó rágalmakat, és nem látott olyasmit, amit az ellenkezőjéről,
meggyőzhette volna. Nem látta, hogy a bíróságok az erkölcsi normák és az
igazság mellett áll, nem látta a feljelentéseket a csalás és lopás vádja, a
trágár megnyilvánulások és az emberi méltóság védelme érdekében, s mert nem
látta elhitte mindazt, amit a „demokrácia” nevében utcai tüntetéseken akár Beer
püspök leveléből is kihallott. És ennek megfelelően szavazott...
A rendnélküliség a kormány bűne
A fentiekhez
kapcsolódva meg kell jegyezni, hogy a demokrácia ostoba emlegetése, valamint a
demokráciára való hivatkozással az anarchia megvalósulása a kormány és a
kormányfő bűne is. De facto bűnözők,
hazudozók és törvénysértők ellen a törvény kellő szigorával kellett volna és
kellene fellépni, nem pedig azzal magyarázni a félelemkeltő és bukáshoz vezető
eseményeket, hogy „a demokráciába ez is belefér”. Mert nem fér bele! Ugyanis,
ha a társadalom nem tapasztal rendet, törvényt, akkor a társadalom is úgy kezd
viselkedni, ahogyan rend és törvény nélkül viselkedni lehet. A társadalomnak az
igazságszolgáltatás és a hatalom adja a mintát, s olyanná válik, mint a hatalom
és az igazságszolgáltatás összessége, kapcsolata. És akkor tetszik neki, ha
rágalmazhat, ha leszólhatja az ország vezetőit, ha felveheti bírói engedéllyel az
O1G pólóját, és senki nem veri pofán érte, hiszen a „demokráciába ez is belefér”.
A kormány legnagyobb bűne azonban az, hogy mulasztásaival, rendnélküliségével
és a nemzeti gondolkodású emberek cserbenhagyásával, a nemzeti média ostobák és
„haverok” kezére engedésével, nem csak önmaga ellen vétett, hanem az ország
lakosságát teszi ki beláthatatlan következményeknek. Mert amit a társadalom nem
tud és nem fog fel, azt a kormánynak a közmédia által kellene közvetítenie, megértetnie.
Nem véleményezni, kiröhögni, trágár (szoci) módon élcelődni, hiszen a média
elsődleges feladata a hírközlés, a második legfontosabb feladat pedig a
tanítás, az olvasó, a társadalom pallérozása… A kormány nem gyakorolt kulturált
felügyeletet, mert „a személyi politikája csapnivaló” a médiát illetően is.
Ehelyett eltűrte a „nagy arcú szakértők” beszélgetős bölcsességműsorait. Rosszul
tette! Íme, a következmény… A szavazótábor pedig, minden aggódó bírálat után, mintegy
horda esett a bírálónak, átgondolás és megfontolás helyett. Lassan olyan lett a
nemzeti média, mint egy-egy szerzetesrend vagy egyházközség belterjes havi
értesítője… és ez a legrosszabb, ami létezhet egy választás előtt, mert kellett
volna lennie legalább egy lapnak, amely az egész társadalomhoz szól!
A keresztény értékek
védelmére való hivatkozás is homályos és érthetetlen, amikor erről a politika
szintjén beszélünk. Hit nélkül nincs keresztény kulturális érték, hiszen pont a lényeg,
azaz Isten hiányzik belőle. A mai Európát nézve épp elég és érthető
volna a kulturális értékek védelméről beszélni. Nem mondhatunk olyat, hogy „mindegy
ki hogyan áll Istennel, a keresztény értékek védelme a fontos”. Eközben pedig négerek
táncolnak a magyar óvodákban, hogy szokják a gyermekek a „másságot”. Az oktatásban
nem térünk vissza a léleképítéshez, nem tanítunk zenét, nem tanítunk művészetet,
hanem gazdaságban felhasználható, mindennap tornaórára kötelezett eszközként
tekintünk a gyermekre.
Summa summarum:
2019. október 13-án megbukott az eddigi nemzeti stratégia, a magyar társadalom
bebizonyította, hogy évezredes ostobasága és árulási kényszere önmaga ellen is kiválóan
működik. A liberális világ pénzén sikerült az ellenzéki a győzelmet elérni, és
ez még drámaibb következményeket hoz majd azoknak, akik hittek és hisznek a
nemzeti keresztény lét megmaradásában. Közben az rossz személyi politika miatt és
a meg nem értett NER idején könyvek és filmek maradnak az íróasztalfiókokban, mert
egy-egy nemzeti vagy keresztény tartalmú könyv kiadására koldulni kell a nyomdaköltséghez,
noha nemzeti, egyháztörténeti értékekről, filmekről van szó. A nemzeti oldal
néhány „nagysága” pedig egymást tünteti ki, mint egykor az antifasiszták
szövetségében volt szokás.
Vesztettünk, és ez
ma már tény. És ez a tény nem a liberál-bolsevik, internacionalista,
migráns-kedvelők erénye és ügyessége, hanem az ostoba és rossz személyi
feltételekkel rendelkező, sajátjaira sem odafigyelő, talpnyalóktól és
haszonlesőktől hemzsegő, nagyképű és öntelt politika holdudvarának a bűne,
amely nem hogy önmagát, de a rá szavazók társadalmát sem tudta megvédeni. És
nem is akarta, hiszen Fejér megyei kis falumban egyetlen Fideszes képviselőt
sem láttam kampányolni… és ez így lehetett más vidékeken is.
Várható következmények
Ezzel a
hozzáállással és nagyképűséggel, trágárkodással és magabiztossággal 2022-ben
elveszítjük az egész országot, mert ezzel a mentalitással nem lehet többé nyerni.
Ez(!) a nemzeti média ma csak erre képes. Mert nem a Hazához, a Nemzethez, hanem csak
a jól fizető a párthoz és saját jólétéhez hűséges. Magára marad majd a nemzeti
érzésű magyar, mint Ferenc pápa egyházában a római katolikus…
Pio atya magyarokra
vonatkozó – ismeretlen eredetű – próféciájában említett magyar kalitkára a
liberális kommunisták, a Fidesz-média és a 2002-ből jól ismert Fideszes önteltség,
cinizmus és alázat nélküliség rákattintották a lakatot… A lakat kulcsa azonban
még nálunk van, és ha akarjuk, ha tudjuk, akkor használhatjuk is. Ehhez
azonban mindenben(!) változtatni kell. Mert nem a Fideszről, nem a
Miniszterelnökről, hanem a magyar nemzet megmaradásáról van szó! Azzal pedig – párthűségből
és haszonért – hazaárulás volna tovább játszadozni. Vagy ez az egész cirkusz egy
forgatókönyv jól kitervelt és végrehajtott része? – ki tudja…