Vannak jó és vannak súlyos veszélyeket rejtő pályázatok, amelyekre nem figyelünk oda, és örömmel, sőt, büszkén visszük gyermekeinket a potenciális életveszélybe. A nyugati kirándulások és egyéb Nyugat-Európába irányuló iskolai szervezések az utóbbi években több igen rossz tapasztalatot hagytak maguk után, de ezek ellenére sem vagyunk elég elővigyázatosak, amikor egy-egy oktatási intézményben pályázati pénzekből külföldre viszik a gyermekeket.
Egyes országokban, annak ellenére, hogy a hadsereg vigyáz a szállodákra, tengerparti üdülőtelepekre, egyre többször hallunk terrorcselekményekről, erőszakról, tömegbehajtó muzulmánok „Allah akbar” kiáltással elkövetett akcióiról. Tanintézményeink vezetői azonban sok esetben fel sem fogják, hogy a gyermekeket nem tudják megvédeni a terrortól, amelynek jelenléte ma már a mindennapokhoz tartozik.
Fontos volna, hogy a kormány szakértőkkel konzultálva meghatározza, szabályozza, azokat a helyeket, ahová rettegés nélkül engedheti el a szülő a gyermekét, s ne lehessen kötelezővé tenni a nyugati kirándulásokat, szakmai gyakorlatokat. Hiszen ez utóbbi külföldi munkavégzés, a fiatalkorúak korral járó érdeklődése miatt esetében halmozottan rejti magában a veszélyeket.
Az e tekintetben való vezetői oda nem figyelés, a probléma súlyosságának felfoghatatlansága drámai következményekkel járhat. Ugyanis a magyar ember el sem tudja képzelni, milyen állapotok uralkodnak Nyugat-Európában, kivált a nyári turistaszezonban. Ám, nem kellene nagy utat megtenni ahhoz, hogy az iskolák vezetői szemtanúi lehessenek a tényeknek. Csak Bécsig kellene kiutazni és máris szemük elé tárul a valóság, amely ellen védekezünk ugyan, ha május 26-án, az uniós választás napján helyesen szavazunk, de megérteni, elképzelni nem tudjuk, ha csak a hírek és a cenzúrázott közösségi oldalak alapján ítélünk.
Addig is, amíg a kormány nem szabályozza és határozza meg, hogy hová és milyen létszámmal, mennyi időre mehetnek tanintézményi szervezésben a gyermekek, addig a tanintézmény vezetők ne vállaljanak csoportos kirándulást, nyári munkát vagy szakmai gyakorlatot Nyugat-Európába, a szülők pedig ne engedjék el efféle iskolai szervezés keretében gyermekeiket, mert lehet, hogy ma még hihetetlennek hangzik, de életveszélyes lehet ez a gyermekek számára. S nem gondolom, hogy egy-egy tantestület vagy intézményvezető nyugodt lélekkel vinné vágóhídra a tanulókat.
Várjuk tehát, az oktatási kormányzat ebbéli intézkedését. A szülőknek és a pedagógusoknak pedig javasoljuk, hogy sokkal szélesebb körben tájékozódjanak, mielőtt akár végzetes utakat szerveznek. Felé kellene végre fogni a személyes tapasztalat hiányában is, hogy Európa megváltozott, és kiskorú valamint fiatalkorú gyermekeket ma már nem lehet úgy utaztatni, mint 2015. előtt. Jó példa erre az éppen tegnap történt egyiptomi buszrobbantás a katonák által védett piramisok lábánál…
Biztonságpolitikai szakértő barátom is ezen a véleményen van… Kell a szabályozás és valóban fel kellene fogni a mai valóságot! Mert háború van. Igaz nem olyan mint régen, de ez is háború.
Stoffán György