2019. február 24., vasárnap

Dobrev Klára mentelmi joga, és a szalonfasizmus…





Vannak a demokráciának nevezett anarchiának érdekes és felettébb kifizetődő mozzanatai, amely(j)ek legfőbbképpen a választások idején bújnak elő a patkányly(j)ukakból.
Ily(j)en úri huncutságok manapság – az EU-választások előtt –, sokkal nagyobb mértéket öltenek, és ezerszer pofátlanabbá teszik az érdekelteket, kivált az oly(j)anokat, akik nem csupán a képviselői j(ly)avadalmazásért, de a ráj(ly)uk váró igazságügyi atrocitások megoldásaként is szeretnének bekerülni a mentelmi j(ly)og vasfüggönye mögé. Deutsch Tamás meglátása miszerint az egykori magyar first lady is hasonló okokból (is) kapta meg a listás hely(j)et a DK-tól. És ez még nem is lenne nagy baj(ly), hiszen Ferkó a vénülő menyecskét lapátra teszi, és még j(ly)övedelmez is. Hiszen a vénülő naccságákat le kell cserélni – mondta korábban. És példát is mutat. Ám, az korántsem oly(j)an vicces, hogy egy pártelnök a saj(ly)át feleségét j(ly)elölteti, miközben a legj(ly)obb emberét, Niedermüller Petykát, aki a hazaárulás és a magyargyűlölet baloldali mintapéldánya, ily(j)en lelketlenül kirakj(ly)a a brüsszeli bársonyszékből, amely(j)be már csaknem belenőtt a szerencsétlen. Igen, kell a mentelmi j(ly)og, mert ganyé van az Apró-Dobrev-klán palacsintáj(ly)ában, és mint céges aláíró, Dobrev elvtársnő listás hely(j)en volna Kalocsán, egy j(ly)ó kis tárgyalás után. A pofátlanság és az önutálat is j(ly)átszik ebben a DK-s választásban, hiszen a klán keresztmamáj(ly)át, Klárát a szegények miatti aggódása, és az egyesült Európa melletti hősies kiállása indította a nehéz, és megpróbáltatásokkal j(ly)áró pénzszerzési akcióra, az uniós j(ly)elöltségre. Persze egyik állítása sem felel meg a valóságnak, hiszen, ha a szegények miatt aggódna, akkor felhívná telefonon Mészáros Lőrincet és megkérdezné, hogy ő hogyan csinálja a szegények támogatását, s, ha kielégítő választ kapna, akkor adna milliárdos vagyonából – (amely(j)et nem feltétlenül tisztességes úton szerezhetett –, a rászorulóknak, a szegényeknek és a ly(j)ukas zokniban tüntető elvtársainak. De nem ad, csak aggódik. Az Európai Egyesült Államok emlegetése pedig, nem j(ly)ó omen a hazai választók előtt, mert ellentétben a bulgár matrónával, nekünk, magyaroknak a saj(ly)át haza és a nemzet e pillanatban fontosabb, mint a j(ly)unkeráj(ly). A Gyurcsány-Apró-Dobrev-klán mostani döntése tehát, minden kommunista-liberális-hazafiatlan magatartást magában foglal, amit 1919. óta ettől a szánalmas, de egyben veszély(j)es eszmeiséget gyakorló vörös maffiától megtapasztalhattunk. Az apró bulgár naccsága tehát megy Brüsszelbe, amíg ki nem kéri onnan az ügyészség, Ferkó új(ly)íthat, és ismét hatalmas dohányt kaszálhat a kommunista banda… mert hát demokrácia van abban az unióban, amelyben az ottani legfőbb ügyésznek egy román bukott bűnözőt (Kövesi kisasszony) jelölt az Európai Bizottság.

(Alább már nem alkalmazom az MSZP-LMP-Momentum-Lyobbik etc… hejesírási szabájait!)

A másik érdekessége e választási kampánynak, hogy az antiszemitizmus – a szocialista szalonok hatalomvágy-antiszemitizmusa – ma már nem bűn, és az imént emlegetett Ferit, aki egy üldözöttől konfiskált villában tengeti szegényes életét, egyáltalán nem zavarja a rasszista, antiszemita trágyán sarjadzott Jobbikkal való együttműködés. Karácsonynak e választási kampány érdekében a Mazsihisz is megbocsájtotta a zsidó-listázást pártoló kijelentését, de a náci és cigányozó párttársak is jó partnernek bizonyulnak az ellenzéki, kommunista-liberális összeboruláshoz, meggyalázva ezzel milliók tragikus pusztulását.

A külföldi partnereik is hasonló „jellemű” ócska gazemberek, hiszen hatalomvágyukban és Orbán-gyűlöletükben akár zsidók és cigányok ezreit is feláldoznák. Ugyanis, ma már nem számít sem zsidó, sem cigány, sem ember, sem asszony. A szavazatokat ma már nem az eddig hazug szimpátiával, és az emberi jogokra hivatkozva védett cigányoktól és zsidóktól várják, hanem az új európai hatalomra jutás reménységétől, azaz, a migránsok tömegétől…

Idejutott Európa, idejutott a kommunista-szocialista-liberális ellenzékiség és idejutott a Mazsihisz is. Még mindig nem merem hangosan kimondani, hogy nincs lejjebb. Hiszen Apró Antal munkássága után, vagy a Szent II. János Pál elleni merényletben való Dobrev-érintettséget, és a 167 milliárdos metrós csalás-lopást követően tényleg indokolt volna kétkedni a baloldal még mélyebbre süllyedésének lehetőségében… de Magyarország az ellenzékből a legromlottabbat kapta. Olyat, amelynek az emberi élet, a magyarság, a zsidóság vagy épp a cigányok léte és biztonsága mit sem ér, ha őket az idegen kasszából jól megfizetik… és ez a kassza lehet akár moszkvai, akár brüsszeli. Nekik mindegy!

Azonban a nemzeti oldal tanult a múltból, s bár vannak szarvas hibái, mégis képes arra, hogy megvédje azt a kevés jussát, amely még megmaradt itt, a Kárpát-hazában, a magyargyűlölet és a száz éve tartó holocaust után is. S talán nem is olyan drámai ez a gyűlölet, amely körülvesz bennünket kívülről és belülről egyaránt. Mert a nagyarányú, a mérhetetlen elvakult gyalázkodó magatartás egy pillanat alatt átfordulhat az ellenkezőjére, és Magyarország, mint Európa legősibb nemzete megmentheti a kereszténységet, az európai kultúrát, és eltakaríthatja az immár két évszázada és harminc esztendeje tobzódó romboló liberalizmust. Mindössze két dolog van, amit fel kell ismerni: A hit és az imádság jelentőségét, valamint az összetartás erejét. S e felismerés megkezdődött, pont a fentiekben írtak által. Hiszen, ha nem látunk ellenpéldát, akkor nem látjuk a veszélyt sem. Ezekből pedig ma bővelkedünk, és általuk erősödünk is. A sorsunk tehát a mi kezünkben van, az övékben pedig a saját sorsuk… amely cseppet sem irigylésre méltó…

Stoffán György