Mondhatnám a ti stílusotokban,
hogy büdös bunkók vagytok..., de úriember ilyet nem mond.
Mint ahogyan úriember az ország
miniszterelnökét sem tegezi le, nem Viktorozza, mert akkor mások mondják majd, hogy büdös bunkó…
és nem a Miniszterelnök Úrra.
És hazudozni sem úri szokás. Amolyan külvárosi proliság,
aminek számos fajtája van. Van, aki a stricije elől tagadja le az aznap
keresett pénzt… más asszonyok a férjüket verik át némi borravalóval, a kölykek
pedig a szüleiknek hazudoznak, ha valamit el karnak titkolni vagy érni. A hazudozás egy
olyan dolog, amely annyira elítélendő, hogy akit effélén kapnak – úri társaságban –,
azt még a kaszinóból, vagy a klubból is kitiltják.
A prolik a kocsmában hazudoznak
egymásnak. Nagyoskodnak, okoskodnak, hírbe hoznak nőket,
akikhez bár ők közel sem mernek menni, a kocsmában mégis azt mesélik, hogy az
éjszakát is együtt töltötték. Igen a hazudozás ilyen. Kicsinyes, prolias és
megvetendő... olyan mint a kígyóméreg.
Ma azonban az egész politikai ellenzék úgy hazudik, mintha könyvből olvasná. Lehet ebben némi genetika, népszokás, hagyomány, mert hát ez a politikai ellenzék nem az Úri utcában vagy az Andrássy úti villasoron, vagy esetleg a Pasaréten nőtt fel. A Rózsadombot már nem említem, hiszen ott ma már bárki, és az ellenkezője is felnőhet. Tehát ez a politikai ellenzék a neveletlenségnek, a bunkóságnak és a primitívségnek azon alsó fokán áll, amelyre Magyarországon csak 1948-tól kezdtek lekapaszkodni a közéletben ismert szereplők. Hiszen 1919-től eltekintve a magyar történelem nem ismerte az állami, politikai "elitben" ezt a stílustalanságot, aljas hazudozást és velejéig romlott, gyűlölködő infantilizmust. Persze kissé megkeverve a cezarománia és a pénzéhség elemeivel. Mert a történelmi időkben ezek börtönben voltak, erdőt irtottak, szatócsok voltak, s ha nem akartak éhenhalni, akkor a munkától nem volt idejük politizálni... csak hazát árulni és spicliskedni... arra mindig jutott idő, mert az idő pénz...
Mindig voltak
efféle értéknélküli egyedek, de nem jutottak szóhoz, mert mielőtt ezt megtették
volna, pofán vágták őket. Ma viszont nem lehet őket pofán vágni őket, mert a
demokráciában mindenki megszólalhat. Még az a kisstílű vidéki szarjankó is, aki
a Tv kamerák előtt, otrombán és hisztis hülyegyerek módjára, tegezve a miniszterelnököt, fenyegetőzik, pártot és
szavazót árul el, s a hazaárulás mezsgyéjén is remekül teljesít. Ő is pénzért és hatalomvágyból... S vannak itt egyéb
hundzfut figurák, akik a jelzőm eredeti jelentésénél nem érnek többet, mégis
milliókat élnek fel gazdájuk pénzéből, s vágyón remélnek egy véres forradalomban,
amelyet a parancs szerint ők vezényelhetnek le, minden keresztény magyart ZIL-ekre
vasvillázva – mert nekik szabad. Sőt kötelező. Minthogy szabad immár nácikkal kvaterkázni, mert
a hatalomváltás számukra mindennél többet ér. Ha a taknyos, üvegszemű,
nagypofájú, vidéki proligyerek Hacken-kreutzokat állítana a ma már párttja által nem
állított adventi keresztek helyett (mekkora, bitang nagy átverés volt az is!),
akkor is elfogadható lenne, mert a Zorbántot le akarja váltani. És ez elég az
üdvösséghez. Nekik. Tehát, az ellenzéki oldalon ma minden pártnak egyetlen célja van…
a rendszerváltás. Azaz, a visszaváltás… vagy liberálsiba vagy kommunistába, de
akár náciba is lehet – mindegy, csak váltsák le a mai kormányt, és azt a
két-hárommillió polgárt is, aki kimutatja politikai és nemzeti identitását, s
még a fránya konzultációs papírt is feladta. ZIL-re velük! Tehát ezek az ellenzékiek, akik
évekkel ezelőtt még az egyik, velük azonos erkölcsű pártot szidták és
káromolták, ma azért hisztériáznak, mert ez a pártmaradék jogos büntetést
kapott az ÁSZ-tól. Ki érti ezt? Talán ők. E kifacsart gondolkodású ön-, és hazaárulók,
ezek a megvásárolható niemandok, akik Brüsszelben is úgy köpködik Magyarországot,
mintha fizetnének érte. Ja, hogy fizetnek? Igaz!
Sokszor elgondolkodom… Mi
tartotta vissza az államot, hogy a hazaárulást büntesse, hogy a rendbontókkal
szemben eljárjon, hogy akik 167 milliárdot sikkasztottak, megkaphassák
megérdemelt büntetésüket… aztán rájöttem: – azok, akiknek büntetni a
felsoroltakat hivatásuk, kötelességük volna… azok, akik ma ideiglenesen
betiltották – önmaguk tisztára pucolására – a konzultációs ív ötödik pontját.
No, de hova kerültünk az
illemtantól… Szóval kedves ellenzéki neveletlenek: a nőkkel való úri viselkedés
sem az, amit láttok a brüsszeli utcán egy fehér és egy nem fehér között. Pedig
állítom, azt hittétek. Csak nem értem emiatt, hogy mire ez a sok primitív
hőbörgés afelett, hogy ki kit akart az elmúlt harminc esztendőben verbálisan,
vagy de facto megdugni. Ja, és miért? Hiszen, ha nyernétek a választásokat,
akkor bizonyos nációk meg sem kérdeznék a hölgyeket, hogy óhajtana e némi ellenszolgáltatásért,
TV-s karrierért vagy szerepért ezt azt tenni, hanem miután elverték, mint a
lovat, megdugnák… Mert ti ellenzéki nerveltelen testvéreim, ezt akarjátok. A nejeteket, a húgotokat, az
anyátokat, a fiatokat, és akinek lyuk van a seggén… mert nekik mindegy, mint tudjuk
a bécsi uszodában megerőszakolt kisfiú esete után… akinek a támadóját - hogy,
hogy nem -, az ottani bíróság felmentette… persze nem azért mert Soros ezt kérte
volna. Csak a bécsi bírónak is „szimpi” lehetett a gyerekkel való uszodai
kaland… Miért tilthatták be tehát, az ötödik pontot a magyar kérdőíven? Ki tudja…
Nemrégiben egy cikkemben a holocaust áldozatok emlékének a megszentségtelenítéséről írtam. Jött is
a replika valami hetilap publicistájától, miszerint feltaláltam a
filoszemita antiszemitizmust… vagy valami efféle észveszejtő baromságot hordott
össze a schreiber… (aki nem kolléga!)
Nos, ebből következtetek, hogy a fentieket is magunknak írom, mert akiknek írnám vagy elvből, vagy szellemi fogyatékuk okán, vagy pénzért, vagy keresztény és magyargyűlöletből nem értik, nem fogadják el.
Nem prejudictio ez, csupán tapasztalat. Harminchat éves tapasztalat… békés beszélgetés, kiegyezés, értelmes vita, egyetértés nincs és nem is lehet, mert ők jobban gyűlölnek minket, mint ahogy azt rólunk vélik feltételezni. S elképzelni is lehetetlen a köreikben, hogy bennünk nincs gyűlölet… ám, ezt is csak magunknak írom… mert azt érzem, hogy minden valami hatalmas hazugságra épült, amely olyan, mint a láp. S talán emiatt süllyed Európa is...
Nos, ebből következtetek, hogy a fentieket is magunknak írom, mert akiknek írnám vagy elvből, vagy szellemi fogyatékuk okán, vagy pénzért, vagy keresztény és magyargyűlöletből nem értik, nem fogadják el.
Nem prejudictio ez, csupán tapasztalat. Harminchat éves tapasztalat… békés beszélgetés, kiegyezés, értelmes vita, egyetértés nincs és nem is lehet, mert ők jobban gyűlölnek minket, mint ahogy azt rólunk vélik feltételezni. S elképzelni is lehetetlen a köreikben, hogy bennünk nincs gyűlölet… ám, ezt is csak magunknak írom… mert azt érzem, hogy minden valami hatalmas hazugságra épült, amely olyan, mint a láp. S talán emiatt süllyed Európa is...
Nem értem, miként tudnak
emberek – akiknek hazájuk és nemzetük van, akiknek honfitársaik vannak, egykor
tán hitük is volt – efféle senkikké, gyűlölködőkké, s politikai céljaikért
saját eleiket és az ő szenvedéseiket megtagadókká lenni? Emberi-e ez az élet
így? Pénzért, gyűlöletből, haszonért és
hatalomért… ki tudja milyen élet ez, de boldog nem lehet!
Az önteltség és az
önhittség beteges, és visszataszító dolog. Azt hinni pedig, hogy mindenki
más hülye, hát egyenesen kóros szemlélet. Tömegében látható ez, az Európai Parlamentben… de nem is folytatom... tudjuk. Mi tudjuk. Ők még nem! Ők még nem tudják "mire gyúrnak", amikor kerítést bontanának...
Ja, és úri ember nem lóbálja a
kezét menet közben…. meg az erőlevesbe egy fél vodkát önt…. úgy jobb…
A villamosról pedig, a férfi száll le előbb és lesegíti a nőt... és nyilvános helyen nem káromkodunk! Mégakkor sem, ha olykor miattatok "az embernek kél káromkodni kedve"...