 |
| Az eredeti 444.hu kép részlete.... |
A
magyarellenesség és rágalmazás zászlóvivő médiuma, a 444. fotót és cikket közölt arról, hogy Lázár
János minisztert és Tiborcz István vállalkozót sikerült lencsevégre kapni egy
budapesti étterem asztalánál… együtt. A „zseniális újságíró”, aki papírra
vetette e fotó okán „mélyen megrázó”, de a sorok között aljasul rágalmazó írását,
talán még büszke is magára, hiszen egyetlen fénykép alapján eljutott az EU-ig,
amely a hódmezővásárhelyi közvilágítás korszerűsítésére kiírt pályázat (akárcsak
- szerinteük - az összes Fideszes pályázat) törvénytelenségét vizsgálja. (Egy ilyen vizsgálathoz elég például egy új hülye feljelentése ...) Persze a csalás
miatti vizsgálat „tényét”, mint állítást, vádat, netán üres rágalmat semmivel
nem igazolta e „nemes lelkű” liberális, akinek kötelessége volna az efféle
bizonyíték közzététele is, ha már állít valamit. Ő azonban ismerte a "kabátlopás elvét"... s az ki is elégíti a 444-es schreibert, ha elszórhatja a gyűlölet tőről metszett rágalommagvacskáit ostoba olvasóinak eddig is sűrűn bevetett földjébe. Ennyi telik e súlyosan primitív tollforgató valójából.
A "trouvaille"
ebben a primitív és aljaskodni vágyó szösszenetben persze nem az, hogy gyalázkodnak, rágalmaznak, hangulatot
keltenek... hiszen ezt a sajátos, minden erkölcsi és újságírói írott-, és íratlan
szabályt mellőző „újságíró iskolájukban” bizonyára jól megtanulják. S otthonról is hoztak ezek némi magyarellenességet, és e tekintetben is jól hasznosítható körmönfontságot... A
médiahatóság pedig ártatlan szemeket meresztve keresztülnéz a liberális
trágyalét tartalmazó "kristályvázán", noha az abból fel-felfortyanó szenny néha már az ő asztalukra is ráfolyik. Ám, ez számukra maga a 4711... illat.
A magyar hírközlésben és újságírásban
feledésbe merült az újságírói etika, az objektivitás parancsa, a tisztesség…
minden, amitől egykor az újságírásnak és magának az újságírói hivatásnak
méltósága volt. Hiszen az újságírás, mint hivatás nem kevesebb, a katedránál,
amelyről az ember oktat, nevel, és példát mutatni igyekszik. Ma ez a példaadás
mind a jobb-, mind a baloldalon komoly hiányosságokkal küzd, hiszen mint
évekkel ezelőtt figyelmeztettem rá, ma már a nemzeti sajtóban is divat, sőt majdhogynem
előírás a pallérozatlan trágárság… pedig, a nemzeti sajtónak még inkább
figyelemmel kéne lennie arra, hogy nevelnie, nyelvet palléroznia, tanítania
volna kötelező. Kivált, ha keresztény nemzeti oldalról, s a nemzeti keresztény
szemlélet sajtójáról beszélünk. Mert a kellő cinizmust és a másik fél nevetségessé tételét
trágárság és pallérozatlanság nélkül is remekül lehet kidomborítani.
A nemzeti sajtónak el kellene érnie végre azt,
hogy amikor Gyurcsány, Medgyessy vagy Demszky képe megjelenik, az
olvasónak ama 167 milliárd jusson eszébe, amit arcátlan könnyedséggel elloptak a bolsevik-liberális kormányok
működése alatt, s ha a Nyugati mellett elmegy valaki, akkor a kormánynegyednek
nevezett milliárdos sikkasztásra gondoljon.
Nem elég ugyanis a pillanatnyi
politikai helyzetről polemizálni, hanem mint a liberális média teszi mindenkiről hazudozva, úgy a nemzeti médiának is kötelező lenne a tények tükrében megismertetni azt a politikai vonalat, amely megpróbálja ma a műveletlenebb és emberi gyarlóságoktól forrongó társadalmi réteget fellázítani önmaga ellen. Mert amikor a társadalom egy részét lázítják, akkor a társadalmat saját maga ellen lázítják.
És nekünk még hazudni sem kell, hiszen bírósági ítéletek és nyomozati anyagok állnak rendelkezésre a liberális és kommunista csalások és sikkasztások alátámasztására, nem úgy, mint "a Zorbán lop" szlogen és más bizonyítatlan iberális-bolsevik rágalmak esetében... Igaz a főbűnösök valami oknál fogva ma is szabadon járnak-kelnek és politizálnak, lázítanak, hazát árulnak, s azt is büntetlenül tehetik a soha nem létezett demokráciára hivatkozván. (Ez a mi hibánk persze...)
Bár, úgy érzem, ma már fölösleges a
tisztességről és a hiteles médiáról beszélni… Mint az élet minden területén,
itt is egy megállíthatatlan erkölcsi, szellemi zuhanás tapasztalható. Minden és
mindennek az ellenkezője is igaz. Rend nincs, a törvények személyre szabottak,
a jogállamiság pedig a taláros társadalom miatt csak emlék és áhított vágy. Párhuzamos
erkölcsi értékek és értéktelenségek között vergődik a társadalom, az egyházak,
a világ. A megoldás pedig a pusztulás. Mert itt ma már az érvek és ellenérvek,
a fehér asztal melletti beszélgetés, az értelem ismeretlen. Vádaskodások, ízléstelen
hazudozások, kapzsiság és hatalomvágy fűti az ellenséget, mi pedig képtelenek
vagyunk megfelelő választ adni, mert még mindig a már említett ostoba elv, a demokrácia
elve mezsgyéjén próbálunk e káoszba beleképzelni a rendet… Azonban ideje volna
elgondolkodni, kellenek-e a 444.hu és társai a magyar média palettájára, nem volna-e
jobb a kettős mérce félre tételével végre a törvényeket de facto a jognak és az erkölcsnek a követelmény rendszere szerint alkalmazni? A
médiában épp úgy, mint a Soros-fizette hazaárulókkal szemben? Persze saját
házunk táján is rendet kellene csinálni… mert ha mi (még ha hazudozás nélkül
is) ezen a nyelvi és lassan szellemi szinten állunk, akkor nincs jogunk bírálni a
liberális-szocialista lakájmédia értéktelenjeit… akik egy fotórészlettel is tudnak –
a legaljasabb módon – proli-hangulatot kelteni Tiborcz és Lázár ellen…is...
Stoffán György