2016. szeptember 14., szerda

A hajmáskéri fasizmus



Amikor még Ceausescu diktatúrájában  elkezdték Erdélyben falvainkat rombolni, kápolnáinkat bontani, lelkészeinket ellehetetleníteni, barátom, a parajdi pap, Pávai Réthy Mihály is ezüsttálcán kapta volna az oláhoktól az útlevelet, csakhogy szabaduljanak a pásztortól, s széledjen a nyáj. Nem fogadta el. Inkább tűrte a havonta ismétlődő verést, de a nyájat nem hagyta el. Egy alkalommal úgy döntött, mégis elmegy... ereje fogytán. Ám amikor Felsősófalvára ért, beszaladt a szántóföldre.. Sem neki, sem a kocsinak  nem történt baja, ám Mihály ezt intésnek tartotta... Isteni intésnek, hogy maradjon... S szolgált tovább haláláig, ami sajnos hamar bekövetkezett. Máig fáj, hogy innen Magyarországról, a csonkahazából nem tudtam rajta segíteni... 

Van e szebb és Istennek tetszőbb szolgálat annál, amikor a keresztyén-keresztény nemzetet is szolgálhatja a pap? Nincs. Ahogy ma sincs szebb szolgálat, a nemzet szolgálatánál... S Bikádi Nagytiszteletű Uramnak még segíteni is tudok,  hiszen ugyanabban a rossz ladikban evezünk... S ugyanaz a mocskos, büdös víz fröccsen ebbe a ladikba olykor. A liberalizmus és a szocializmus, a hazaárulás és a nemzetvesztési szándék szennyes vize.

Bikádi László nagytiszteletű úr is szolgál, s végre megérttette mindazokkal, akik hallgatták a prédikációját, hogy miről is van szó a migránskérdésben, összevetve a jelen problémát a Biblia igazságával. Igen az ország java megértette, azonban a Néphazugság című lap a maga kenetteljes modorában elkezdett a nagyérdemű olvasótáborának vallásórát tartani, amelyben annyi marhaságot volt bátor leírni a valószínűleg „médiaszakot” végzett „ojságíró”, amennyit kevesen és ritkán szoktak egy cikkben összehordani. Itt csak a leghülyébb, Népszabadságos konzekvenciát választottam ki a szerkesztőségi cikkből: 


 „Nem lehet mindenki a felebarátunk, van, hogy nem testvérként, hanem ellenfélként, ellenségként élünk egymás mellett. Össze kell fogni az országnak, a nemzetnek és megköszönni a katonánk, rendőrök áldozatát, hogy értünk, a biztonságunkért szolgálnak.”

- idézi a veol.hu a református lelkész szavait. Arról, hogy a „fordítsd felé a másik orcádat is” jézusi tanításával mi lett, egyelőre nem kaptunk hírt.”


Ilyen az, amikor egy mélyen primitív, kommunista létére kereszténynek látszani akaró „ősbunkókumenista” ír cikket (aláírás nélkül! – amitől külön undorom van, hiszen én magam 35 éve minden írásomat aláírom, még a legkellemetlenkedőbb följelentők és sajtóperimádók fenyegetési ellenére is) úgy, hogy abból csak a saját ostobaságát és gyűlölködését sikerüljön kidomborítania. 


Ám, végre értelmet nyert a hajmáskéri prédikátor által minden jézusi intelem és tanítás, amely a jelen helyzetben irányadó és útmutató lehet. Mert nem azt hallottuk, hogy: „legyünk irgalmasok, hagyjuk lányainkat lés asszonyainkat meggyalázni a szegény háborúból menekültektől, akik kiéhezetten jönnek hozzánk. ránk rúgva az ajtót… s ezért nekik szabad, mielőtt a segélyekből hazautaznak látogatóba, megerőszakolni bárkit, mert az irgalmasság ezt is engedi, mi több megköveteli… Szóval nem ostobaságokat hallottunk Jézust aljasul a politikának kiszolgáltatva, hanem értelmes jó gondolatokat. Végre a PC kritériumait semmibe véve. Istennek hála, a keresztények Magyarországon egyetértenek – néhány ostoba kivétellel – abban, hogy mi nem akarunk vegyülni sem afrikaival, sem arabbal, sem senkivel. Abban is egyetértés van, Hajmáskéri Gyülekezettől a Veszprémi Érsekségen át a HIT Gyülekezetéig, hogy keresztény-keresztyén hitünket nem fogjuk, és nem akarjuk feladni. NEM-mel szavazunk. Abban is egyetértés uralkodik, hogy ez nem gyűlölség, nem hisztéria, hanem a tények józan elemzése után meghozott következetes döntés. Mert nemzetünk ismeri és génjeiben hordozza 150 év muszlim elnyomásának emlékét, fájdalmát, ízléstelenségét. 


Azonban míg meditálok e Hajmáskéren elhangzott remek magyar prédikáción, addig bizony felmerül bennem egy kérdés a napi híreket hallgatván: A magyar kamionosra felfüggesztett börtönt kér a – nem minősítem – ügyész, László Petra kolléganőmet pedig épp vád alá helyezik, noha semmit nem követett el… ám, valami szennyes lelkű rákos daganat feljelentette mindkét embert, hogy az egyik Calais-nál a migránsok közé kormányozta a kamionját, a másik pedig a migráns felé rúgott… A rendőrség és az ügyészség pedig ugrik, és két ártatlan, munkáját végző, de munkavégzésében a migránsok által veszélyeztetett embert meghurcolnak, mert Magyarországon mindenkit meg lehet hurcolni, ha van egy rohadék szocialista vagy liberális feljelentő… hisz szolgáltatás van, mint a fodrásznál. Csak épp nem hajvágás, hanem jog... a feljelentőt pedig nem büntetik, ha ejtik az ügyet. Pedig kéne!


Nos, felmerül a kérdés bennem: - Meddig lehet hazát, hont védeni, és meddig nem büntethető ezért a magyar polgár? Meddig lesz több joga és adónkból több pénze az ajtót ránk rúgó emberi szemétnek, s mikor lesz több joga a bennszülött magyarnak, aki védi házát, mezejét, családját, munkaeszközét stb… Egyáltalán: milyen joga van a megtámadott magyarnak a migránssal szemben? Ha valakit erőszakol a migráns és a magyar leüti, vagy netán megöli, mert másképp nem tud e vadon élt félállattal elbánni, akkor a magyarnak kell majd hónapokig vagy évekig börtönben ülnie? Jogi és erkölcsi nonszensz volna. 



Gondolkodott-e már valami hasonlón egy-egy végzett jogtudor? Lesz-e külön szabályozás azokkal szemben, akik a koránon kívül nem ismernek el más törvényt, s eszerint is élnek, ölnek, erőszakolnak, lopnak… etc? S lesz-e szabályozás az ő mentalitásukat alapul véve arra, hogy a magyar mit tehet meg velük szemben saját, hazája és családja védelmében? Mert nem elbagatellizálható ez a kérdéskör egy olyan jogtörténettel rendelkező országban, mint a miénk, ahol egyetlen bíró sem kért még bocsábnatot a magyar nemzettől a diktatúrában hozott aljas koncepciós halálós és súlyos ítéletekért, s ahol a cigány csak áldozatként említtetett a magyarokkal szemben, de elkövetőként soha - a PC liberális és aljas szellemében? S ez volt látható a bírósági ítéletekben is… a mai napig, illetve az, hogy a bíróságokon a statisztika a legfontosabb… akit feljelentenek, azt el kell ítélni – alapon. 


El kell gondolkodni tehát ezen a jogi szabályozáson, mert a magyarnak nehéz lesz a hazáját és életét megvédeni anélkül is, hogy ráadásul rettegnie kelljen a feltételezhetően magyarellenes bíróságok, és a PC, a liberális vagy szocialista feljelentgetők feljelentgetései alapján, magyarok ellen ítélő talárosok eljárásait illetően is… Mert ez tényleg lehet egy polgárháború, jogos és valós alapja. A törvénynek a „bennszülöttet” kellene védenie a törvényt nem ismerő és minket semmibevevő betolakodókkal szemben. Háborúban hallgatnak a múzsák - is. Hajmáskér nekem erről is szólt.

S miközben épp befejezném írásomat, hallom, hogy Tóta W, a kommmunista csürhe bérschreibere telepofával ócsárolja a magyarságot, miközben minket oktatnak e züllött vörös hazaárulók a  kereszténységre... hiszen nekik szabad... és tőlük csupán ennyi telik: Gyűlölni! Mindenkit és mindent ... valami efféle a nihilizmus is... 


Stoffán György