A Budaházy-ügy margójára

Tíz esztendeje levelet írtam Budaházy Györgynek, miután március 15-én a körúti csata lezajlott. Ma, amikor terroristázzák a nemzetért ilyen-olyan cselekményeket elkövetőket, amikor a bűnözők hatalmát megtörni akarókat a bűnözők kedvére ítélik, elővettem a levelet, amely tíz év alatt csaknem értelmét vesztette. Hiszen megváltozott minden… itthon is, körülöttünk is. Ám azok, akik ellen akkor Budaházy és a hatalom terrorja ellen fellépő barátai tiltakoztak, ma még nagyobb odaadással árulják a hazát, s látjuk, hogy aljasságuk és körömfont hazudozásuk már-már megsemmisíti Magyarországot, hiszen a kormány ellen lázítják a nyugati liberális pribékeket, s ezért a sátán földi helytartójától, Sorostól kapják az apanázst. 

Budaházyt 13 évre ítélték szemben Gyurcsányékkal, akik markukba röhögve szemlélik az ő saját, kézi vezérlésű bíróságaik parancsra hirdetett ítéleteit, amelyekben a vörösiszapos gyilkosokat felmentik, Biszku a tömeggyilkosságokért felfüggesztettet kap, s aki a saját tulajdonát védi, azt gyilkosként ítélik el. Ma, Magyarországon a hazaárulás az Alkotmánnyal és a Btk-val szöges ellentétben nem büntethető, s az országot kirabló legaljasabb milliárdos bűnözők szabadon járnak-kelnek.  Kimondhatjuk: Magyarország nem jogállam, s a kormány is csak azon a szűk erkölcsi és hazafias mezsgyén egyensúlyozhat, amelyet ezek a bitangok a brüsszeli bűntársaikkal még meghagytak a számára.  A nép pedig vár… a nép nem lázad, a nép ostoba és önfeladó. A nép csak akkor hajlandó tenni, ha a zsebéről van szó. De ez megváltozik hamarosan, amikor az életéért, a gyermekéért, a lányáért, az anyjáért kell küzdenie a fekete honfoglalókkal. Ma reggel már tízezreknek kéne ott skandálnia a bíróság előtt… s közben átrendezni egy-egy irodát az épületben… 

 

... Bár ki tudja… mit érdemes és érdemes e egyáltalán tenni immár egy vesztésre álló háborúban. Ja…, hogy ki áll vesztésre? Ezt október másodikán éjjel megtudjuk… A magyar jogállamiság azonban már régen elbukott… hiszen az igazság ügyeinek minisztériumából is visszakerült lovagkereszt az államfőhöz, s szégyenszemre „mi nem akarjuk” a kommunista bűnök kivizsgálását… és liberálist, kommunistát nevezgetünk ki külszolgálatra, és a szemkilövetők szabadon járnak. S azok a bírók mondtak ítéletet ma a 2006-ban lövöldöző rendőrökre, akik súlyos  ítéletet mondtak az akkor meglőtt, ártatlanul megkínzott tüntetőkre... mert a bíróság állítólag független... legalábbis hazudja a mindenkori hatalom!  - hogy kiegészítsem a fentieket… 

Alábbi, tíz esztendős levelemben foglaltakat már csak részben tartom aktuálisnak… mert ma már én is sokkal szigorúbb lennék az akkori hatalom Rákosiéknál is aljasabb kommuista és liberális képviselőihez… végzetesen szigorú… Mert immár a nemzet létéről vagy nemlétéről van szó. A nemzet jövőjével játszik a hazaáruló söpredék-ellenzék, s konkrétan gyermekeink életét teszi kockára, amikor október 2-iki népszavazásunk ellen lázít, uszít a gyilkosok mellett.

Nekünk nem kell Mohács, hanem egy magáért kiállni képes nemzet kell, akinek mai Kapisztránja a veszprémi érsek… Hunyadija pedig Orbán Viktor! Mert a nemzet és a haza megköveteli azt, hogy harcoljunk érte a hazug jogállamiság és a nemlétező demokrácia elmebajos szlogenjeivel és ostoba kiszolgálóival szemben is... Nem kellenek ilyen-olyan öntelt és ostoba párttagok ehhez a harchoz, csak magyar lélek, hit és hazaszeretet kell(ene) hozzá… mert ma a magyarságnak együttes és összekovácsolódott erőként kell megjelennie azon a harctéren, amelyen csak győznünk szabad… Ha nem harcolunk kéz a kézben, váll a vállhoz, akkor még Requiemet sem lesz aki mondjon fölöttünk…

És íme a tíz éve írott levél részletei... 

Kedves Budaházy György!

Most, hogy ismét forradalmárkodtatok egy kicsit, engedd meg, hogy néhány Hozzád intézett gondolatomat az alábbi nyílt levélben közreadjam. 

Nem örülök ennek a március 15-ei cirkusznak, amiben részesítettétek az országot, és az országot árgus szemekkel figyelő nemzetközi liberális ellenségeket. Tudom, hogy ez a mai hatalom illegitim, hogy rablógazdálkodást folytat, hogy gyilkos szenvedélyét a nemzeten tölti ki, és, hogy a közrendet idegen - jelesül, izraeli - cég ellenőrzése alá vonja, a magyar rendőrséget alaposan lejáratva ezzel. Tudom, hogy Gyurcsány és söpredék, magát elitnek nevező cinkosai hazugsággal és a nemzet átverésével, a folyamatos hazudozás árán kerültek hatalomra. (…) 
Hiszen ez a hatalom nem ismeri az erkölcs, a nemzet és a törvény fogalmát. Azt is tudom, hogy változásra van szükség, mert ha minden úgy megy tovább, ahogy ez utóbbi hat esztendőben ment, akkor Magyarország és a magyar nemzet megszűnik létezni. 

Látom, amit Te is, hogy ez a hatalom ma már csak kordonok és idegen – jelesül izraeli – biztonsági cég felügyelete alatt mer az utcára lépni, látom, hogy retteg, s látom azt is, hogy van mitől rettegnie. Hiszen még most is hazudik, lop és gyilkol. A vérében van, ez az eszmeisége, ez tartja fönn még ideig-óráig az általuk bevezetett terrort. Az is világos, hogy mindez miért van... hiszen egy demokratikus országban nem nevezhetné "hülyének" a társadalmat egy bűnöző, ha ezt a bűnözőt és az általa vezetett kormányt a szavazópolgárok elsöprő tömege leszavazza egy népszavazáson. Egy demokratikus országban az efféle kormány lemond, eltakarodik a közéletből. Az ő stílusukban mondva: "elmegy a p...ba". A magyar elitsöpredék nem megy el, mert retteg. Ugyanis, ha lemond, akkor ott találja magát a bírói pulpitus előtt, ahol felelnie kell minden elkövetett bűnéért. Ezért inkább a népre támad, azt külföldön és itthon ócsárolja, rágalmazza és szembeköpi, s az adófizetők forintjaiból eltartott rendőrséget uszítja ellene. Olyan besúgóhálózatot épített ki, amely ott van minden nemzetben gondolkodó, a nemzetet megmenteni akaró civil szervezetben, pártban, gárdában. Újságokat finanszíroz, amelyek jobboldali lapokként jelennek meg, de bűnözők, hivatalos hazudozók irányítják, "volt" kommunista spiclik publikálnak bennük, s még a cikkek témáit is a terror-hatalom szabja és adja meg.

Tudom, hogy a fiatalos hév, az elnyomás elleni küzdelem kényszere vakká tesz. Tudom, hogy amikor az embert törvénytelenségek sorozata éri, akkor fiatalként bizony sokszor meggondolatlanul, a következményeket át nem gondolva cselekszik. Még az idősebb generációban is felmerül a gondolat: "ölni tudnék"... De nem ez a megoldás. A megoldás valahol másutt van.

 (…)

Este pedig Gyurcsány, az ország a mai Nérója hazudozott az Művészetek Palotájában, s ismét a társadalmat rugdosta beszédében. Azt a társadalmat, amely nem ugrál örömében, hogy megrabolják, kifosztják, koldussá teszik, magyarságában megalázzák, szembeköpik, gyermekeit nem tudja ellátni az orvos, s szülei meghalnak, mert nincs pénz a gyógykezelésre. Nem ugrál örömében, hogy házát a család és a barátok segítségével csak adó ellenében építheti, hogy a társadalom nem kis részét spiclivé aljasította ez a parlamenti söpredék. Nem ugrál örömében, hogy a lányok egy része kurválkodásból finanszírozza a diplomáját, mert másképpen lehetetlen tanulnia, hogy háziorvosa, akivel nagyon is meg volt elégedve ma már az Egyesült Királyságban dolgozik, mert itthon lehetetlen megélnie. Nem ugrál örömében ez a társadalom, hogy a nyugati sajtó gyilkosnak nevezi (Neue Zürcher Zeitung), s erre a magyar külügy nem reagál... vagy éppen a disznófejű egykori ifjúkommunista Amerikában antiszemitázza le a magyar népet... Nos, eme elégedetlenségért Gyurcsány a társadalmat szidalmazza, válogatott és kedves, nemzetinek ható szavakkal is, március 15-én a "Művészetek" Palotájában.

(…) Nem lett volna-e méltóságteljesebb az ünnep, s megalázóbb üzenet a kormány részére, ha a felsorakoztatott terrorlegények munka nélkül maradnak? Nem lett volna erőteljesebb tiltakozás, ha csendben elvonul a tömeg és a nyugati sajtó arról ír, hogy bár sok ezer rendőrt vonultatott föl a hatalom, a nép saját ünnepén(!) méltósággal és rendbontás nélkül szétoszlott a rendezvények után?

Nem, nem megrovás vagy tiltakozás akar lenni e néhány gondolat. Még csak nem is vitába akarok szállni veled. Nem is ítélni akarok feletted, hisz ahhoz nincs jogom, mert ha téves az ítéletem, akkor én ártok a legtöbbet annak az ügynek, amelyet mindketten szolgálunk... Csak kérdéseket tettem föl, hogy gondolkozz el rajtuk, ugyanis nem értem a szélmalomharcodat. Nem értem miben reménykedsz, és mit akarsz elérni, amikor néhány száz emberrel a társadalom egyet nem értése mellett újságírókat, fotósokat vertek, autókat gyújtotok fel, csuklyában randalíroztok... Nem érzed-e azt, hogy ezzel a március 15-i történéssel megint a jelenlegi hatalomnak tettél szolgálatot? (…)

Kedves Budaházy Gyuri! Bízom abban, hogy soraim nem voltak hiábavalók, s hogy megértetted mondanivalómat. Mint ahogy abban is bízom, hogy elgondolkodsz mindezek felett. Mert a forradalmárságnak bizony van egyfajta méltósága. És ez a méltóság nem engedhet lesüllyedni azoknak a szintjére, akik ellen meghirdettétek a forradalmat. Azok szintjére, akiktől a társadalom is meg kíván szabadulni. (…)

Mindezt azért írtam le, hogy segítsek Nektek megtalálni azt a harmadik utat, amely egységet teremt a társadalomban, és tettekre hívja mindazokat, akik valódi rendszerváltást, igazságszolgáltatást, és gyermekeiknek biztos jövőt szeretnének itthon, Magyarországon. Kérlek, gondolkodj el a fentieken mind a saját érdekedben, mind a forradalom érdekében, mind pedig a közös cél mielőbbi elérésének érdekében. 

Hazafias üdvözlettel: 

Stoffán György