Új és meglehetősen ostoba tömeghisztériává vált
Európában, hogy ha valakit bántanak, azzal nyomban szolidaritást vállal a tömeg…
Itthon a bukott miniszterelnök, a baloldal milliárdos bohóca vezette be, amikor
szakmányban cserélgette nyakában a táblát, miszerint ő épp most ki-vagy
micsoda. Valószínűleg ugyanonnan kaphatták az ötletet a „mi” DK-saink, mint a
most, a „Je suis Chalie”-s felirattal bohóckodó franciák.
Mert valójában miért nem vállalok közösséget eme ocsmány
és aljaskodó szennylappal, miközben természetesen elítélem az ellenük
elkövetett merényletet?
Mert ez a lap sportot űzött abból, hogy a világ
vallásait sértőn és fájón gúnyolja. Magyarán Istent gyalázza. Ha pedig Istennel
akar harcolni bárki, az magát halálra ítéli. Sátáni cselekedet az Isten-gyalázás,
amelynek következményei vannak. Szent Mihály arkangyal (akinek neve: „Ki olyan,
mint az Isten?” – jelentéssel bír), a mennyei seregekkel harcol Isten mellett a
gonosz cselvetései ellen… Feltehetjük a költői kérdést, hogy a merénylet vagy
az állandó Isten-káromlás-e a nagyobb bűn? Nem égbekiáltó bűn-e, ha emberek
millióinak lelkét, hitét és elkötelezettségét gyalázza egy szennylap
karikaturista-gárdája? De az! Égbekiáltó bűn, amelynek következményei vannak, lehetnek.
Mindazonáltal elítélendő és aljas cselekedet a terror, a merénylet, hiszen a
jog arra volna – ha alkalmaznák -, hogy e karikaturista-gárdát felelősségre
vonja. Nem vonta. Vonták mások…
A keresztényi fejtegetést csak azok értik és
fogadják el, akik hitben Isten iránti elkötelezettségben élnek, akarnak élni és
ragaszkodnak hitelveikhez, amely elvek nem meséken, hanem kemény és cáfolhatatlan
valóságon nyugszanak: Isten létén.
De menjünk tovább. Vélhetően Európa békéjét és
nyugalmát akarja megzavarni az, aki ilyen merényleteket tervez és végrehajt. Azonban
kérdés, hogy iszlamista volt-e az elkövető? Hogy valóban megtorlás volt-e ez a
súlyos gyilkosság, amelyet egyetlen iszlám dzsihadista csoport sem vállalt, s
amelyet elítélt minden iszlám közösség szerte a világon? Nem lehetünk
bizonyosak az elkövetőket illetően. Hiszen a világpolitikai helyzet és az
amerikai-izraeli terrorpolitika immár számunkra sem ismeretlen. Nemrégiben
jelentette ki egy vezető politikus, hogy nem az arab államok jelentenek
akadályt politikájukban, hanem az Európai Unió. Ebből következhet egy
elgondolás a párizsi merényletre vonatkozóan. Vajon a sikertelen ukrajnai provokáció
és a szintén - csak Európának gazdaságilag ártó - Moszkva és Putyin-ellenesség
után, amelyekkel nem sikerült lángba borítani Európát, nem lehetséges-e, hogy
ezzel a terrormerénylettel gondolja az európai nyugalmat megsemmisíteni ama
nagyhatalom? Hiszen bárhol megjelentek ezen erkölcsileg és gazdaságilag is zsugorodóban
lévő nagyhatalom provokatőrei a világban, mindenütt vér és szenvedés maradt a utánuk.
Mindenütt a demokrácia védelmében vagy annak felépítésre jelentek meg, ám
számukra a hazudozás, a vádaskodás, a világ félrevezetése olyan természetes,
mint a levegővétel. Talán kérdéseik sem igazak, mint ezt a magyar belpolitikába
való sértő és súlyos beavatkozásuk alapján állíthatjuk.
Meg kell tehát állítani ezt a nagyhatalmi
ámokfutást, mert ennek generálói nem keresztények, s távol vannak bármilyen
erkölcsi normától, emberiességtől, s magától a sokat emlegetett demokráciától
is. Meg kell állítani a jog eszközeivel e szellemiség hazai követőit, akik
utasításra és pénzért hazát, népet, emberi életeket árulnak el és ki.
A terrorcselekmény, bárki is követte el, a
liberális szellem terméke. Mert a liberalizmus primitív és szabados szellemének
nem számít az emberi élet, a béke vagy a szeretet. A liberális szemléletet
vallók csak maguknak és csak önző módon élnek, Isten és haza nélkül, ami távol
van az európai ember genetikailag kódolt szellemiségétől. Talán ezért nem
sikerülnek az aljas és sátáni próbálkozások, kísérletek, talán ezért van még
viszonylagos béke és az igazság részleges felismerése az öreg földrészen.
A feladatunk az, hogy hazánk szeretetét és hitünk erejét,
az imádságot és az elkötelezettséget, a szeretetet és a példamutatást sugározzuk
politikánkkal és egyéni magatartásunkkal, hogy erkölcsi kérdésekben
cáfolhatatlan válaszokat adhassunk, s e válaszok szerint éljünk mi magyarok és a
Magyarországon élő, és e hazát szolgáló nemzetiségiek is.
Ha a ma regnáló magyar kormány intézkedéseit és
reakcióit figyelemmel kísérjük, azt mindenképp támogatásunkkal erősítenünk
kell. Mert nem a gyűlölködő ellenségkeresés ma a politika és az egyén hivatása,
hanem a kiútkeresés, a következetesség és példamutatás Európa és Európa népei
számára és érdekében.
Nem vagyok tehát, sem terrorista, sem Charlie… keresztény
magyarországi polgár vagyok, aki a békéért, a hitért és az ország népéért kívánok
tenni… reményeim szerint sok millió magyarral és e honban élő nemzetekkel együtt,
a „jól bevált” kétezer éves krisztusi tanítások alapján: Szeretettel!
Stoffán György