A nagynak nevezett francia értékrombolás
óta Magyarország is megszenvedi - olykor nagyon is – a liberális és kommunista
ámokfutást. A baj csak az, hogy Magyarországon nincsenek törvények, és minden hatalom
retteg ettől a két hazaáruló eszmeiségtől, illetve azok nemzetközi
befolyásától. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta folyamatos a Magyarország
elleni támadássorozat, s ez két dolgot bizonyít. Az egyik, hogy az
Orbán-kormány nem csak ígéreteiben, hanem cselekedeteiben is a magyar nemzet
érdekeit szolgálja, a másik, hogy amit tesz, az zavarja a világhatalom
vezetőit, mert ma a nemzetállamok megszüntetése és a nemzetek „bedarálása” a
cél. A liberális rabszolgatartás, a teljes bankuralom kiépítése azonban
akadozik Magyarország nemzeti kormányának nemzeti elkötelezettsége miatt.
A
liberális és bolsevik indíttatású és gyökerő Európai Unió szintén ellenségének
tekinti Magyarországot, s ennek volt tudható az az arcátlan és aljas támadás,
amelyet az Európai Parlamentben Orbán Viktor miniszterelnökkel és
Magyarországgal szemben megengedett magának néhány liberális és kommunista
képviselő. Persze ezek a támadások nem önmaguktól valók, hanem olyan magyar
állampolgárok hamis és hazaáruló vádaskodásaiból eredtek, akik hatalmas
összegekért ülhetnek ebben a parlamentben. És itt az első probléma. A magyar Büntető Törvénykönyv büntetni
rendeli a hazaárulást, a hűtlenséget. Nos, ebben az esetben, illetve ezekben az
esetekben egyetlen magyar ügyész, politikus vagy magánember sem tett
feljelentést a hazaárulás bűncselekményét feltehetően elkövetők ellen.
Közben
persze a liberális-kommunista boszorkánykonyhán tovább kavarták a hazaárulás
hatalmas üstjében fövő, Magyarország ellen használatos mérget. Ekkor
jelentkezett a Heti Világgazdaság című lap a köztársasági elnök kisdoktori
értekezésének ügyével. Arra gondoltak, hogy ez az ügy majd kitaszítja az elnöki
székből az a Schmitt Pált, aki szerintük olvasatlanul aláír minden törvényt és
a Fidesz szolgálatában áll. Tudjuk jól, hogy ezen állítások is ellenkeznek a
valósággal, ám remekül el lehet adni az egyetemek ifjúságának, a prolikban, az
öreg kommunistáknak, akik azt gondolják, hogy a 3,60-as kenyér Orbán miatt lett
250 forint. Az egész elnök-lejáratósdi szintén a nemzetközi
liberális-kommunista söpredék találmánya, hiszen nem csak Schmitt Pált, de az
egész magyar kormányt szerették volna elsöpörni ezzel. Csakhogy… Maga a vád sem
igaz, hiszen a kisdoktorit summa cum laude védte meg az elnök 1992-ben. Tehát,
opponensek, a konzulens és professzorok bizottsága az akkori törvények és
feltételeknek megfelelőként ítélte meg a dolgozatot, s ezáltal doktorrá
fogadták Schmitt Pál olimpiai bajnokot, a NOB elnökét. Tehát, nem a Fideszes
politikus kapta meg a címet, hanem egy TF-et elvégzett és kisdoktoriját megvédő
élsportoló.
A
nyilvános és aljas vád, plágiumnak nevezte Schmitt Pál diplomamunkáját, ami
önmagában is nevetséges. Hiszen mint tudjuk, a plágium az, ha valaki más
szellemi termékét magáénak feltüntetve, saját neve alatt jelenteti meg. A
kisdoktori munka végén azonban ott volt a forrás feltüntetése. Így érthetetlen
– vagy mégis érthető – a megítélés, miszerint Schmitt Pál plagizált.
Az
pedig, hogy a SOTE szenátusa megvonta Schmitt Páltól a doktori cím használatát,
nem jelent mást, mint azt, hogy kommunista-liberális szellemmel áthatott urak,
voltak azok, akik - az Orbán kormány rendelkezései miatt anyagilag
megrövidültek -, döntöttek a doktori cím visszavonásáról. És ezeket az urakat
nevezik ma értelmiségieknek, magyaroknak… Egy normális országban mindez nem történhetett
volna meg. Magyarország azonban nem normális és nem morális ország. De nem
elég, hogy nem morális. A társadalom legnagyobb része unintelligens, proli.
Hiszen a kis pártok nagy szlogenjeivel olyan útra lehet terelni a primitív
tömegeket, amely út egyedül a hazaárulást és ezáltal a liberális-kommunista
világhatalmat szolgálja.
Ki
a hibás mindezért? Hosszan lehetne sorolni. Legfőbbképpen a mai magyar kormány,
amely a kemény kiállás mellett számos ígéretét nem teljesítette, mert nem
teremtette meg a feltételeit annak, hogy teljesíteni tudja. Így, elmaradt a de
facto elszámoltatás, amelyet kifejezetten az elmúlt nyolc év politikai
vezetőivel szemben kellett volna lefolytatni. S mert ez nem történt meg, ma Gyurcsány
Ferenc, aki korábban választási csalással, a választók félrevezetésével került
hatalomra, ismét politikai tényezővé válhatott, s ma két-három kis pártot
irányit közvetlenül és közvetve. A kormány így saját csapdájába esett, hiszen
mulasztása okán kell eltűrnie a nemzetközi liberális-kommunista bankhatalom
támadásait. A másik nagy hiba, hogy az európai parlament hazaáruló magyar
képviselőit nem vonták felelősségre mindazon hamis vád miatt, amelyeket
Magyarország ellen nemzetközi nyilvánosság előtt, bizonyítékok nélkül
felsoroltak és saját szavaikkal igyekeztek alátámasztani. Hasonlóképpen
szabadon járnak még azok a magyarországi politikusok és magánszemélyek, akik
nemzetellenes vádakkal illetve hazánkat, levelekben és EU-s politikusokkal
folytatott beszélgetésekben ásták alá Magyarország jó hírét.
Ezek
olyan bűnök, amelyeket, ha nem torol meg a magyar igazságszolgáltatás, úgy
minden marad a régiben, illetve Magyarország teljesen elveszti hitelét és
nemzeti büszkeségét. A magyar igazságszolgáltatástól azonban nem várható el,
hogy egy-egy efféle ügyben tényleges ítéletet hozzon, hiszen – és ez megint a
kormány bűne – ha ma egy történész megnevezi a kommunista besúgót bármilyen
tudományos munkában vagy cikkben, akkor nem a besúgót marasztalja el a bíróság,
hanem a tudományos munka vagy cikk íróját. Tehát a mai magyar átalakulás fékje
a kommunista-liberális értelmiségnek nevezett réteg, amely ott van a bírói
pulpitus mögött, az ügyészségeken, a SOTE-n és minden olyan helyen, ahol a
fejlődést és az átalakulást meg lehet akadályozni. A gazdaságot a maffia, a
demokráciát pedig ezek az emberek vetik vissza, és csinálnak Magyarországból a
nemzetközi közvélemény előtt hiteltelenségéről és korruptságáról hírhedt
országot.
A
megoldás nagyon egyszerű lenne. A kormány mellett két-hárommillió határon
belüli, és ugyan ennyi határon túli magyar és lengyel áll. Tehát ezt az erőt és
ezt a lehetőséget kell felhasználni arra, hogy soha többé e legutóbbi
támadáshoz hasonló támadás ne érhesse Magyarországot. Törvényesen, de a
törvények legszigorúbb alkalmazásával véget kell vetni a bűnözők és haszonleső
hazaárulók uralmának.
Külön
szót érdemel a Jobbik, amely a legveszedelmesebb és legaljasabbak közé
tartozik, hiszen az LMP és az MSZP ösvényén haladva csatlakozott a Schmitt Pált
támadó csőcselékhez. Ez pedig bizonyíték arra, hogy bár ők nemzetinek, nemzeti
elkötelezettnek mondják magukat, mégis egy olyan folyamatot támogatnak, amely a
hazaárulás folyamata, s köszönő viszonyban sincs a nemzeti elkötelezettséggel,
a haza iránti felelősséggel. Érthető, hiszen mint Hofi Géza óta tudjuk: „kis
ország vagyunk, és csak egy csőcselékünk van”…
Egy
dolgot azonban Orbán Viktoron kívül senki nem említett: - azaz, a magyar
Alkotmány vonatkozó rendelkezését, amely szerint „a hivatalban lévő államfő
sérthetetlen”. Mit jelent ez? A hivatalban lévő államfőt csak a hivatali ideje
alatt elkövetett cselekmények miatt lehet felelősségre vonni. Minden más ügyet
a hivatali idő lejárta után kell vizsgálni és a vizsgálat eredménye szerint
intézkedni. E rendelkezés nem csak logikus, de egészen egyértelmű. Mindazok
tehát, akik ezt az aljas, nemtelen és igazságtalan, Magyarországnak is ártó
támadást elkövették, a magyar Alkotmányt sértették meg. Várom tehát, hogy az
Alkotmánysértés miatt kit, mikor, és milyen mértékben vonnak felelősségre.
Ugyanis egy egyetem szenátusa 4 fő kivételével Alkotmányt sértett, primitívnek
bizonyult és aljas politikai indíttatás vezette őket – véleményem szerint. A
kis politikai pártocskák pedig méltatlanná váltak arra, hogy a magyar
parlamentben politikai tényezőként munkálkodjanak… Schmitt Pál kisdoktorijának
ügye tehát korántsem ért véget…
Ps.
Hozzá kell tennem, hogy nem csak Schmitt Pál mellett foglaltam állást, de
hasonlóképpen szót emeltem akkor is, amikor 1993-ban Göncz Árpád október 23-iki
beszédét zavarták meg, illetve nem hagyták elmondani. Akkor is, most is az az
álláspontom, hogy ha a magyar államfő személye sem élvez sérthetetlenséget az
országban, akkor abban az országban nem demokrácia van, hanem anarchia. Ma a
Jobbikot, az LMP-t és az MSZP-t tarthatjuk anarchista pártnak, ami e három párt
esetében nem csak a hazaáruláshoz, de a terrorizmushoz is közel áll tekintve,
hogy az MSZP párthadsereget óhajt toborozni, a Jobbik pedig megszervezte a
Gárdákat.
Az
ország rendje abban és akkor nyilvánul meg első sorban, ha az államfő
személyének jogi és gyakorlati védelme és tisztelete legmesszebbmenőkig
megvalósul, és ez minden polgárban tudatosul törvényi kötelezettség nélkül, de
minden állampolgárban saját maga megbecsüléseként alapvetően kötelezővé is
válik.
Európai Idő - Stoffán
György