2011. október 30., vasárnap

Önpusztítás magyar módra


Magyarország politikai és társadalmi élete Európában egyedülálló. Nincs ugyanis még egy európai ország, amelyben a függetlenségre és az uniós gazdasági válságtól való eltávolodásra törekvő kormányt az ellenzék úgy vágna, mint Belső-Magyarországon. A társadalom szintén drámai magatartásformát követ, s e kettő együtt előre jelzi a kormányprogram bukását és Magyarország teljes gazdasági csődjét. Ugyanis nem kormányprogramtól függ, hogy Magyarország megújulhat-e vagy sem, hanem attól, hogy az emberek mennyit értenek meg a tiszta szándékból és a hatalomért folyó harcban való üvöltözésből. A jelek szerint nem sokat, mert a magyar társadalom több sebből vérzik, és mert a magyar társadalom évtizedek óta nem ismeri már a haza iránti elkötelezettség fogalmát. A magyar társadalom csak azt tudja, hogy ha a zsebébe nyúlkál a hatalom, de az ellenzék azt mondja, hogy ő bizony nem nyúlna a zsebébe, akkor a magyarországi magyar társadalom azonnal az ellenzékre szavaz. Elvtelen és buta társadalom ez, hiszen egy olyan korszakban, mint amilyenben ma élni vagyunk kénytelenek, a nemzetet csak az egység mentheti meg. Nem egymás elleni egység, hanem a hazáért való összefogás. Amely társadalom pedig ezt nem látja, és nem tudja, az a társadalom megérdemli, hogy szolgasorsra jusson. Hiszen a magyar társadalomról már Zrínyi elmondta tömör és velős, de annál igazabb véleményét: „Jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskednie”…

Mit is értett ezen Zrínyi? Két dolgot. Egyrészt, hogy a magyar – akkor még – katonanépként elöljárói parancsát feltétel nélkül végrehajtotta. Másrészt, hogy a magyar, ha igában tartják, akkor összefog, és közös erővel akarja levetni ráakasztott igáját. Zrínyi e mondatban arra is rávilágít, hogy Ha a magyarnak nincs ellensége, vagy elöljárója, akkor ez a nép egymással küzd, egymás ellen hadakozik. Tompa Mihály sem gondolta ezt másképpen, amikor leírta szomorú sorait:

„A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megutálni is kénytelen legyen!”

Tompa Mihály is világosan látta a magyar társadalom drámáját, s mintegy látnok, máig előre vetítette a nemzet sorsának alakulását verseiben. Hiszen semmivel sem állunk jobban erkölcsileg, mint Zrínyi vagy Tompa idején. Rosszabbul, ezerszer rosszabbul állunk. Amit ma Magyarországon élünk az a nemzeti végpusztulás előszele. Ugyanis: ha a kommunista söpredék szembefordul a nemzeti kormánnyal, az nem veszély, hiszen az egyre csökkenő tagság és a gyurcsányi osztódás nem volna ellenfél – ha a nemzeti oldal összefogna a nemzet érdekében. Ám, nem fog össze. Az LMP kis pártként nagyokat mond, amivel olyanná válik, mint a legkisebb óvodás, akinek azért nagy hangja van. Azonban a Jobbik és a HÖOK magatartása döbbenetes. A Jobbik politikai „sikerkovácsai” akár az MSZP-vel is összeállnának, hogy a Fidesz ellen tehessenek, a HÖOK pedig az UNESCO-hoz fordul az új oktatási törvény miatt. Őrületes ellentétek, amelyek Magyarországot megsemmisítik. Amit a kommunista csürhének nem sikerült 50 év alatt elérnie, azt most a Jobbik és a HÖOK varázsütésre eléri. Talán súlyosabbnak érzem a problémát azért, mert minden a haza elleni külföldön való panasztételt és hazaárulásnak tartok. Így a HÖOK ebbéli elhatározását is. Ha a már végzett ifjúsági vezetők erre inspirálják a fiatal egyetemistákat, annak politikai háttere van, s ha politikai háttere van, akkor nem állhat más mögötte, mint a kommunista, a HÖOK által a Gyurcsány kormány regnálásakor remeknek ítélt tárgyalópartner, azaz a hilleri minisztérium eszmeisége. Ha felelős HÖOK-vezetők ilyen mélyre süllyednek, és alapvető erkölcsi követelményeket utasítanak el bosszúból és kormányellenes magatartásból, akkor ennek a társulatnak a bűne égbekiáltó – a haza elleni hadjáratban… mert fiatalokat lázítanak a kormány ellen.

Ki kell jelenteni, hogy a magyar kormány a jelenlegi világpolitikai és uniós lehetőségekhez mértem az egyetlen esélye Magyarországnak arra, hogy tovább lépjen, fejlődjön és stabillá váljon. Minden olyan elvárás, amely megvalósíthatatlan, de alkalmas arra, hogy a társadalmat politikai előnyök érdekében a kormány ellen hangolja, a mai helyzetben beláthatatlan veszélyeket rejt magában. A társadalom a különböző politikai és társadalmi szervezetek hazudozásai és ígérgetései alapján semmit nem érzékel abból a nyomásból, amely ma a magyar kormányra, különösen a sokat támadott kormányfőre nehezedik. Ha elolvassuk a törvényjavaslatokat, a megvalósítandó terveket, akkor világosan kitűnik, hogy azok apróbb vagy nagyobb hibái ellenére is az ország javát és megmaradását szolgálják. Akik ezek ellen a törvények és törvénytervezetek ellen akár jobb, akár baloldalon aknamunkát folytatnak, azok nem a haza javát, hanem a haza pusztulását szolgálják.

Teljesen világos ez a szándék akkor, amikor a kormányfő uniós kötelezettségének tesz eleget a nemzeti ünnepen, de ezt nyilvánosan és rendkívül primitív módon, hangulatot keltve a Jobbik felrója a kormányfőnek mind a Parlamentben, mind a minősíthetetlen „56-os megemlékezésen”. Az is világosan látszik, hogy Vona Gábor pártja, pártja politikusainak megnyilvánulásai és általában tapasztalható apolitikus viselkedése csak és kifejezetten annak a társadalmi osztálynak szól, amely a történelem során hol nyilas, hol kommunista volt, de mindig, ész híján birkanyájként követett egy vezért. Súlyos probléma, hogy ez a társaság nemzetközi politikai életben rettenetes bajokat okoz a magyar nemzeti oldalnak, ugyanis a kommunista és liberális söpredék – amely ma a világ vezető hatalma is egyben – fogódzkodót talál a gyűlölködő és esztelenül kimondott szavakban, Jobbikos beszédekben Magyarország ellen. Ez a folyamat pedig megállíthatatlan, mert egyre több csalódott, elszegényedett és politikailag labilis polgár csapódik a szélsőséges nézetekhez, ami Vonáékat egyre nagyobb bátorságra, ez által pedig egyre több kimondott ostobaságra sarkallja. Ismerünk ilyet a magyar történelemben, s az máig ránk pecsételt nyomorúságként nyilvánul meg mindennapi életünket tekintve is. A lavina azonban megindult, a társadalom saját ostobasága okán szolgává és kiszolgáltatottá válik. Ugyanis a Jobbik nem lesz váltópártja a Fidesznek 2014-ben, azonban a rosszul értelmezett liberális és a kommunista szellemiség, amely máig átjárja Magyarországot felerősödhet, s megakadályozhatja a most elindított nemzetet erősítő pozitív folyamatokat. A Jobbik marad az a kis ellenzéki pártocska, amely saját képviselőinek javadalmazásáért bármire képes. Ha viszont megerősödik és megpróbálja a mostani ostba és gyűlölködő kijelentéseket valóra váltani, az Magyarország végső tragédiájához vezet. Nagy szavakkal, apolitikus hozzáállással nem lehet felelős politikát "csinálni" és Magyarország érdekeit szolgálni.

Nem Fidesz elkötelezettként írom e sorokat, hiszen újságíróként soha semmilyen párt mellett nem tettem le a voksomat. A nemzet érdekeit objektíven vizsgálva azonban szót kell emelnem olyan értelmetlen vagy nemzetellenes magatartásokkal szemben, amelyek ma - a mai világpolitikát tekintve – nem csak megengedhetetlenek, de rettenetes következményekkel járhatnak. A célt kéne látnia minden felelős magyar politikusnak: - az ország felemelkedését, az összetartást, az összetartozás érzését, a felzárkózást a magyar kormány mögé. Minden más magatartás hazaárulás. Ugyanis a nemzeti egység megteremtése nélkül és annak politikai megvalósítása nélkül Magyarország elvész! Az ország mai gazdasági helyzete drámai, a társadalom megosztottsága a az ellenzéki pártok bűneként félelmetes, a haza iránti elkötelezettség pedig ezek okán elmosódik… nincs. És ez a végét jelenti minden nemzeti célnak és lehetőségnek.

Sajnos hasonló magyar-magyar meccset látunk a Felvidéken és Erdélyben is, ahol és ez a meccs nem dőlhet el úgy, hogy a magyarok járjanak jól. Mind a felvidékre, mind Erdélybe a magyarországi radikálisok juttatták be – kommunista inspiráció alapján – az ellenségeskedést, hiszen jól működik a volt kommunista világból megörökölt szlovák és román spiclihálózat Magyarországon. Újságok, internetes honlapok, egyetemi tanárok szolgálják volt gazdáikat úgy, hogy közben az elcsatolt magyar területek politikai életét is megmételyezik, a nemzeti egységet és összetartást megsemmisítik hangzatos és a „nemzet érdekében” elmondott beszédekkel, megjelent írásokkal.

Ha tehát a magyarság Külső-és Belső-Magyarországon továbbra is követi azt a politikai példát, amely immár a nemzet megmaradását is kétségessé teszi, akkor ez a nemzet magyarostul, székelyestül az utolsó szálig elvész. Ha a társadalom nem tud pártoktól elvonatkoztatva a nemzet szolgálatába állni, akkor nincs lehetőség sem a nemzeti együttműködésre, sem a megújulásra. Ha a pártok nem tudnak kicsinyes érdekeiken felülemelkedni a nemzet és a haza javára, és tovább tüzelik gyűlölettel a társadalmat, akkor hamarosan a saját maguk által font kötélre kerülnek, mert jöhet egy másik, még gyűlölködőbb párt, amely az ő nyakukba téteti ugyanazokkal a kötelet.

Alapvetően tehát a pártoknak át kellene gondolniuk mai értéktelen és hazaáruló magatartásukat, a gyűlöletkeltést, amelyet saját pártérdekeik érdekében követnek el nap-nap után, és a nemzet egységét, javát kellene végre szolgálniuk. Mert ma minden párt, amely a magyar kormány ellen hadakozik, arra törekszik, hogy Magyarország végleg elvesszen! Ugyanez érvényes a Külső-Magyarországon létező magyar pártokra is.

Végül had hívjam fel a figyelmet arra, hogy Isten nélkül és a szeretet (mint tág fogalom) nélkül semmit nem érhet el egyetlen nemzet sem. Ma Istenről, a szeretetről és a hitről esik a legkevesebb szó! Bizonyára ez a sajnálatos tény minden baj alapja!...


Európai Idő - Sepsiszentgyörgy