A Feltámadt Úr adjon Nektek békét! Húsvét az élet ünnepe: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, föltámadt!” (Lk 24,5-6) – halljuk az evangéliumban. Húsvét van, a remény látogat el hozzánk: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?” (Lk 24,38); „ne féljetek” (Mt 28,10); „én veletek vagyok” (Mt 28,20).
Ebben az esztendőben az emmauszi tanítványok mellé szegődve (vö. Lk 24,13-35) szeretnénk közelebb kerülni a kereszténység legnagyobb ünnepének titkához. Ebben a történetben felfedezhetjük a feltámadás örömében összegyűlt közösség jelentőségét, a közösségét, vagy testvériségét, amely Szent Ferenc Atyánk számára is oly fontos volt.
Beszélgettek az úton
Az elcsüggedt tanítványok beszédbe elegyednek a melléjük szegődött vándorral. Ő segít számukra megérteni, megkülönböztetni azt az eseményt amely Jézussal történt a világ többi eseményétől, megnyitni szemüket ennek a borzalomnak, a minden más fájdalomnak is értelmet adó magyarázatára. Ma is, amikor újra és újra vesszük a fáradtságot, hogy elinduljunk Jézussal az evangélium útján, amikor hagyjuk, hogy odaszegődjön mellénk, amikor nap mint nap találkozunk vele az evangélium olvasásában, társai lehetünk és megértjük a történelem, a létezés, az élet értelmét, saját életünk eseményeinek jelentőségét. Jézus ezen az úton nem idealisztikus, vagy múltba révedő magyarázatokat ad. Az élet helyes értelmezéséhez vezet el, ahhoz, hogy életünk egészét a hit szemével, a Feltámadottba vetett hit világosságánál néznük, vagyis a mély istenkapcsolat alapján, az Ige fényében. Ez a hívő szemlélet teszi lehetővé, hogy a múltatért hálát adjunk, a jelent szenvedéllyel éljük, és a jövőt reménnyel fogadjuk.
Még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe
Miután az emmauszi tanítványoknak megnyílt a szeme és felismerték Jézust a kenyértörésben, „még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe”, hogy találkozzanak a közösséggel, amelytől eltávolodtak. Szent Ferenc számára a testvéri közösség kiemelt helye nemcsak az Istennel való találkozásnak, hanem a húsvéti öröm életre váltásának és saját hittapasztalatunk megosztásának is. A kereszténységben a közösség az élet odaadásának és elfogadásának helye, itt megjelenik közöttünk a Föltámadott. Olyan ajándék, amelyet hálásan kell fogadnunk, ugyanakkor kitartó elszántsággal kell építenünk, legyen szó annak legszűkebb vagy legtágabb formájáról. Élő valóság melynek nem csupán fogyasztóivá, hanem építőivé kell válnunk, tudva azt is, hogy annak életét korlátaink és bűnünk jelölik meg. A közösség ápolást igényel.
A testvéri közösség ápolása azt jelenti, hogy gondozzuk az emberi kapcsolatokat, amelyek közöttünk olykor sérültek, és szem előtt tartjuk a testvériség teológiai alapjait, vagyis hitben kimondjuk: Isten mindnyájunk Atyja és ezért felismerjük, hogy testvérek vagyunk. Ebben a hitben tudjuk elmondani egymásról: Testvéreket adott nekem az Úr. Jelenti továbbá, hogy küzdünk a megoszlások ellen. Szakadásoktól sújtott világunkban csak akkor tehetünk prófétai tanúságot, ha a saját sorainkban leküzdjük a megosztottságot és az egységen dolgozunk, tudva, hogy a sokféleség ajándéka örömhír: olyan Istent tár elénk, aki mindenütt az élet forrása.
Az emberi közösség építésének legnagyobb akadálya a hiányos, felszínes kommunikáció. Nehezen tudunk igaz és nyílt módon beszélni egymással, fenntartás nélkül, de kellő diszkrécióval. Pedig ez tehet képessé minket, hogy szembenézzünk életvitelünk kérdéseivel, hogy legyőzzük az individualizmust és az elszigetelődést, ami sokszor jellemzi életünket. Ezáltal lesz lehetséges, hogy alkalmakat teremtsünk életünk megosztására és a közös ünneplésre. A kommunikáció soha nem egyirányú folyamat, hanem mindig kölcsönös. Csak együtt tudjuk újjászőni a bizalom hálóját.
Beszámoltak az úton történtekről
Amikor a tanítványok visszatérnek Jeruzsálembe, beszámolnak mindarról, ami velük történt, a feltámadás tanúi lesznek. Keresztény hivatásunk arra szólít, hogy menjünk elébe a másiknak, keljünk át a túlsó partra, merjünk átlépni határokat és tegyünk tanúságot a Feltámadottal való találkozásról. A találkozásból fakadó hirdetés teszi élővé az örömhírt a ma élő keresők számára, olyan ajándékká, melynek befogadására ők is kedvet kaphatnak. A hit tapasztalata, a Feltámadottal való találkozás tapasztalata nem csupán a miénk, amikor megosztjuk azt szavunkkal és életünkkel, reményt és jövőt adunk másoknak, és közvetítői leszünk az isteni szeretetnek.
A föltámadt Krisztus ragyogja be utatokat, az Ő jelenléte erősítse reményeteket, és feltámadásából merítsetek életet, mégpedig bőségben! Boldog Húsvétot kívánunk mindnyájatoknak!
Budapest, 2011 húsvétján
A ferences testvérek
forrás: ferencesek.hu
Fotó: Lengyák András