Ki védi meg az újságírókat? - A médiatörvény margójára…

Főleg a külföldi politikusi véleményeket nem értem… Akkor befogta a pofáját minden nyugati politikus, amikor Magyarországot és a magyar nemzetet mindenféle fasiszta szemét rasszista állatnak hordta le egy-egy nyugati médium. Természetesen Gyurcsány söpredék hazaáruló bandájának fizetett hirdetéseként. Voltak azonban olyan cikkek is garmadával, e most nagyhangon tiltakozó nyugati politikusok országainak sajtójában, amelyeket önjelölt liberális hazudozók vetettek papírra Magyarországról, a nemzetben gondolkodó politikusokról, a magyarországi kisebbség-ellenességről, a fellángolt antiszemitizmusról és sorolhatnám. Nos, a fenti esetek nyilván e félhülye, liberális politikai erőknek és politikusoknak természetesnek tűnnek. Számukra az a szabadság, hogy bárkit, bármikor bármilyen hazugsággal lehet illetni büntetlenül, a szólásszabadságra hivatkozva. Ez tehát a művelt Nyugat, amely ma a liberális, és kommunista söpredék jó kapcsolatainak tudható be. Hiszen a magyar sajtótörvény még a most elfogadott formájában is túlzottan engedékeny, az elmúlt nyolc esztendő tükrében. Hiszen ezek az évek olyan aljas hazugságáradatot zúdítottak az olvasókra, amilyen talán nem is volt még az írott magyar sajtó történetében. A gyurcsányi sajtó olyan volt, mint a szem, amely a lélek tükre. A hazudozás, a rágalmak, a társadalom sárba tiprása elképesztő méreteket öltött. De ez sem volt furcsa a nyugati lázongóknak, akik ma a sajtószabadságot féltik a nemzeti kormánytól. Féltik és a törvény mindenféle aljas és liberális félremagyarázásával már a hazai nemzetinek mondott oldal is megfertőztetett. Itthon is hisztiznek a Duna TV-től kezdve egészen a Magyar Hírlapig, nem beszélve a liberális és más szennylapokról. Ezek, mint akiket puskából lőttek, követik az általuk olyan sokszor leszólt Kuruc-példát, azaz, illegalitásba vonulnak, mert szeretnének tovább hazudozni, és ha lehet, büntetlenül. (Visszagondolok a történelem bizonyos időszakára, amely áldásos és igazságos volt… amikor Szálasi és Rákosi is börtönben ült…)

Orbán Viktor és kormánya nem engedély és felhatalmazás nélkül hoz törvényeket. A társadalom nagyobbik része adta a felhatalmazást, s várja el a lehető legszigorúbb rendet. Hiába a hazudozás a Fideszen belüli háborúskodásról, az MSZP készülődése egy 2012-ben tartandó választásra, hiába a hangulatkeltés. Hiába a jobbikos – az MSZP-vel egyetértő – méltatlankodás. Áprilisban én magam is, egy nemzeti rendrakásra adtam felhatalmazást. Mert nyolc év alatt elegem lett abból, hogy saját szülőhazámban idegen legyek, hogy a 90 éve a nemzetet romboló söpredék magának vindikálja a magyarság megtestesítését… ugyanakkor a kiirtásához való jogot is, hogy a hitemet nap-nap után gyalázzák azok, akik egyébként „rettegnek” a magyarországi vallásüldözéstől, hogy az én zsebemből lopják ki a politikusok és családjaik az állam pénzét, hogy egy hazugságban fogant kormány feje tömegbe kövessen, s Nyugat felé úgy kommunikálja a dolgot, hogy ő a demokráciát védelmezte, miközben vakot, ártatlan embereket, papokat aláztak meg és lőttek  halomra október 23-án. Majd ítéletek százait hozta a „független” magyar bíróság azok ellen, akiket bántalmaztak, megkínoztak, nyomorékká tettek Gyurcsány szemét hadseregeként ismert számnélküli pribékek. Azért adtam felhatalmazást a Fidesznek a rendcsinálásra, mert nem volt alternatíva. Akiket eleinte szimpatikusnak tartottam még, azok tót spiclit indítottak képviselőnek, szalonképtelen modortalanságban tették közzé olykor ostoba elveiket, általánosítva, nem pedig személyre szabva… és ezzel eljátszották hitelüket, s Parlamentbe jutásuk óta már bizonyosság vált, hogy inkább partnerei a hazaáruló hazug vörös és liberális törpe-ellenzéknek, semmint a nemzeti kormányt támogatnák, és persze ma már nem csak a cigányok, de a svábok is útjukban vannak, mint ezt Novák Elődtől megtudhattuk. Tehát ebből a megvilágításból is jól választottam áprilisban, és jó helyre tettem a voksomat, felhatalmazva ezzel a Fideszt egy keresztény elveken nyugvó ország újjáépítésére – és az alkotmányozásra.

A sajtótörvénnyel azonban nekem is van egy apró bajom. Ki védi meg az újságírókat? Ugyanis minden szennyes tróger mehet a személyiségi jogaival büntető, vagy polgári bíróságra, ha kiderül róluk az igazság. Ha megírja egy újságíró a valóságot egy-egy ócska gazemberről. Már-már ott tarunk, hogy megszűnt a tényfeltáró újságírás, mert az újságíró kiszolgáltatottá vált a letűnt söpredék hatalom nyolc évében kialakult feljelentősdi miatt. Ügyvédek inkább a „sértett” félnek dolgoznak, mert egyszerű újságírónak nem jut sztárügyvédre, sőt, ha másodfokon nincs ügyvédje, akkor oda az igazság is. Magyarán a bűnöző, kifogásolható életmódot folytató, a társadalomra veszélyt jelentő gazemberek ma sérthetetlenek. Éljenek akár külföldön, akár idehaza.

A sajtótörvényt tehát egy jogi szabályozással kellene kiegészíteni. Először kellene kivizsgálnia a bíróságoknak azt, hogy van-e igazságalapja a leírt cikkeknek egy-egy érintettet tekintve, s csak azután kérje számon – ha van miért – a cikk íróját a t. taláros testület. Ugyanis, mint már korábban leírtam, ma az ügyvédek inkább hasonlítanak bűnpártoló maffiózóhoz, mint az igazság szolgáihoz. Ócska pénzhajhász szakmává vált az egykor hivatástudat nélkül nem is végezhető, mára elkötelezettséget nem ismerő ügyvédi munka. S ha a bírákat nézzük, hát ők sem állnak hivatásuk magaslatán.

Lehet tehát itt vélt, vagy ráfogott állami cenzúra – ami persze nem igaz! -, de ha az újságírót nem védi a jog, ha nem élvez előnyt abban, amit fontosnak tartott leírni és annak alapja is van, akkor az egész újságírói szakma, sajtótörvényestül nem ér egy kalap végterméket sem. Mert ma sem ér egy kalap végterméket sem. A TV bemondókat, az újságírók nagyobbik részét látva, olvasva és hallva, hatalmas dilettantizmusnak vagyunk tanúi. Rossz helyesírás, a magyar nyelv helyes használatának, vagy a tárgyi tudásnak üvöltő hiánya jellemző a médiában Magyarországon. És az objektivitás? Ismeretlen fogalom. Kialakult egyfajta magyar média, amely a világon egyedülálló, de amely tökéletes tükre a magyar közéletnek, a társadalomnak, a jognak, az igazságszolgáltatásnak.

Nos, én abban látom a médiatörvény értelmét, hogy a szándék megvan benne mindezek helyretételére. Csak azt nem tudom, hogy ki védi meg a magyar újságírót… mert ezt még nem tisztázta senki… hiszen szó sem esett róla.