"Hazánknak önmaga nagyságától elszédült bumfordi kormánya van, amely mögött Európa jobb klubjaiban összesúgnak, és azt mondják: itt vannak az új barbárok" - hangoztatta az ex-kormányfő – olvasom a hírportálokon.
Persze nem lep meg ez a pimasz, rosszindulattal teli, de tipikusan magyarországi politikai cinizmus. Mint ahogyan az sem lep meg, hogy még szabadlábon van, mi több, demokratikus platformot alapít, és ismét a nép nevében beszél a kormányról, vádaskodik, és Orbán Viktort perek sokaságával fenyegeti. Ez Gyurcsány Ferenc, aki úgy segítette kétharmados hatalomra a kormányt, hogy tudatlanságában és kapzsiságában nem vette észre, hogy bár baloldali demokratának mondta magát, Magyarországin bevezette a tablókapitalizmust, a kizsákmányolás ama fokát, amelytől még Marx is gutaütést kapott volna – pedig nem gondolta komolyan, amit leírt. Lenin pedig bizonyára úgy végzett volna ezzel a felfuvalkodott, de végtelenül buta emberrel, mint a cárral és családjával.
Gyurcsány arcátlansága minden képzeletet felülmúl, hiszen nyolc éves kormányzásuk alatt Magyarország tönkrement, párttársai kirabolták az országot, s uralkodásuk legjellemzőbb eredménye a vöröiszap katasztrófa. Ugyanis mint korábban írtam, a kommunista söpredék maga a vöröiszap. Ma, amikor a nemzeti érdeket igyekszik nagy ellenszélben érvényesíteni Orbán Viktor és kormánya, a bukott fenevad támad. Igaz, kutyaugatás nem hallatszik az égig, csak nagyon bosszantó, amikor az ember épp pihenne. Kipihenné az elmúlt évek lelki terrorját, a hazaárulás fájdalmát, a rombolás iszonyatát. Mindazt, amit a vörös demokrata, a saját pártját, a saját párttagságával is megutáltató cezaromániás hazudozó okozott Magyarországon, Magyarországnak.
Most éppen vinnyognak a nyugdíjpénztárak miatt, noha teljesen világos, hogy a nyugdíjpénztárak a legkevésbé a nyugdíjasokat támogatják, s nem egy közülük már be is bukott. A szocialisták viszont Gyurcsánnyal az élen nem veszik észre, hogy a mai nyugdíjkorhatárosok, és a nyugdíjasok egyre nagyobb része már az a korosztály, amelyik megutálta, vagy meg sem szerette a szocializmust. Magyarán az a degenerált alja népség, amely Rákosit szolgálta és haláláig nosztalgiázott, már jórészt kihalt. Így ma már nem lehet a nyugdíjakkal és a nyugdíjas korosztállyal sakkozni a politikai sakktáblán. Az néhány ezer nyugdíjas - aki világ életében primitív kommunista volt, és nem értette a világ dolgait, nemzetről meg nem is hallott - nem jelent számottevő politikai erőt…
Gyurcsány „bumfordinak”, „barbárnak” nevezi a kormányt, és ezzel mindazokat, akik erre a nemzeti kormányra szavaztak, az ő politikai dilettantizmusa okán. Ezt pedig minden magyar ember kikérhetné magának, ha akarná, de nem érdemes. Hiszen bolond lyukból, bolond szél fúj. Voltaképpen beszélni sem érdemes egy bukott kis pártocska még bukottabb tönkretevőjének ostoba és senkit sem érdeklő véleményéről, vádaskodásáról, primitívségéről.
Persze nem lep meg ez a pimasz, rosszindulattal teli, de tipikusan magyarországi politikai cinizmus. Mint ahogyan az sem lep meg, hogy még szabadlábon van, mi több, demokratikus platformot alapít, és ismét a nép nevében beszél a kormányról, vádaskodik, és Orbán Viktort perek sokaságával fenyegeti. Ez Gyurcsány Ferenc, aki úgy segítette kétharmados hatalomra a kormányt, hogy tudatlanságában és kapzsiságában nem vette észre, hogy bár baloldali demokratának mondta magát, Magyarországin bevezette a tablókapitalizmust, a kizsákmányolás ama fokát, amelytől még Marx is gutaütést kapott volna – pedig nem gondolta komolyan, amit leírt. Lenin pedig bizonyára úgy végzett volna ezzel a felfuvalkodott, de végtelenül buta emberrel, mint a cárral és családjával.
Gyurcsány arcátlansága minden képzeletet felülmúl, hiszen nyolc éves kormányzásuk alatt Magyarország tönkrement, párttársai kirabolták az országot, s uralkodásuk legjellemzőbb eredménye a vöröiszap katasztrófa. Ugyanis mint korábban írtam, a kommunista söpredék maga a vöröiszap. Ma, amikor a nemzeti érdeket igyekszik nagy ellenszélben érvényesíteni Orbán Viktor és kormánya, a bukott fenevad támad. Igaz, kutyaugatás nem hallatszik az égig, csak nagyon bosszantó, amikor az ember épp pihenne. Kipihenné az elmúlt évek lelki terrorját, a hazaárulás fájdalmát, a rombolás iszonyatát. Mindazt, amit a vörös demokrata, a saját pártját, a saját párttagságával is megutáltató cezaromániás hazudozó okozott Magyarországon, Magyarországnak.
Most éppen vinnyognak a nyugdíjpénztárak miatt, noha teljesen világos, hogy a nyugdíjpénztárak a legkevésbé a nyugdíjasokat támogatják, s nem egy közülük már be is bukott. A szocialisták viszont Gyurcsánnyal az élen nem veszik észre, hogy a mai nyugdíjkorhatárosok, és a nyugdíjasok egyre nagyobb része már az a korosztály, amelyik megutálta, vagy meg sem szerette a szocializmust. Magyarán az a degenerált alja népség, amely Rákosit szolgálta és haláláig nosztalgiázott, már jórészt kihalt. Így ma már nem lehet a nyugdíjakkal és a nyugdíjas korosztállyal sakkozni a politikai sakktáblán. Az néhány ezer nyugdíjas - aki világ életében primitív kommunista volt, és nem értette a világ dolgait, nemzetről meg nem is hallott - nem jelent számottevő politikai erőt…
Gyurcsány „bumfordinak”, „barbárnak” nevezi a kormányt, és ezzel mindazokat, akik erre a nemzeti kormányra szavaztak, az ő politikai dilettantizmusa okán. Ezt pedig minden magyar ember kikérhetné magának, ha akarná, de nem érdemes. Hiszen bolond lyukból, bolond szél fúj. Voltaképpen beszélni sem érdemes egy bukott kis pártocska még bukottabb tönkretevőjének ostoba és senkit sem érdeklő véleményéről, vádaskodásáról, primitívségéről.
Ellenben hálásak lehetünk Gyurcsány Ferencnek és lassan Mesterházinak kollégájának is, hiszen a maradék szocialista is szétrebben ezt a két szerencsétlent hallgatva. Nagy érdeme ennek két politikai vaknak, hogy a legmélyebbről feltörő gyűlöletet keltik a társadalomban minden ellen, amihez az MSZP-nek köze van, volt, lesz. Mert ez a proli házmesteres (Mesterházis) stílus európainak nem nevezhető, a magyarságtól pedig olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Gyurcsány tehát gőzerővel dolgozik azon, hogy az MSZP végleg eltűnjön Magyarország politikai palettájáról…
Köszönjük Feri!
Köszönjük Feri!
(Végül megjegyzem tisztelettel: nevezett még mindig szabadlábon van. Persze jobb is így, mert szabadlábon sokkal többet árt saját pártjának, mintha letartóztatnák… még megsajnálná a tömeg, mint a „vaskoronás” Horn Gyulát, s visszaszavazná az MSZP-t, hogy segítsen kiszabadulni Ferkónak. Úgyhogy maradjon csak szabadlábon, és ártson minél többet a „szoclista” pártnak. Legalább annyit, mint amennyit az országnak ártott hat éven keresztül…)