Furcsa egy dolog ez a demokrácia. Vannak népszavazások, amelyeken elfogadják az eredményt, sőt, kötelezőnek tartják, és vannak olyanok is, amelyeknek ugyanazon feltételei ab ovo elfogadhatatlanok a politika számára. Ha összehasonlítjuk a hazai EU-s csatlakozási népszavazás részvételi arányát és a kettős állampolgársági népszavazás részvételi arányát, azonnal kiderül a turpisság. Vagy egyik sem, vagy mindkettő érvényes kéne, hogy legyen. De nem az. Hiszen az egyik – az uniós – végeredménye érvényes lett, míg a kettős állampolgárságé messze nem…
Miért is hoztam ezt kis példát? Mert ma Horvátország lépett a mi levetett és meglehetősen büdös EU-s belépési cipőnkbe, azaz, ugyanazon problémákkal néz szembe a horvátországi nép, mint a népszavazás előtt a magyar. Ugyanis Horvátországban is csak a kormány és a politikusok gyengébb gerincű része akarja, hogy Horvátországot behajtsák a nemzetek nagy akoljába, ahol megszűnik minden horvátnak lenni, és helyette jönnek az általunk már ismert nyaktekerések, kínzások, kirablások stb… az IMF és az EU, valamint a bankok túlereje. A nép pedig megtörik, akár Tito idején.
Ugyanis a horvát nép nem akar EU-tag lenni, mi több, Dalmácia nem akar Horvátország kötelékében maradni. Dalmácia hazaárulónak tartja a horvát vezetést, és ennek megfelelően a dalmátok semmilyen EU-s közösségbe nem kívánnak belépni. Nem akarják a zsidó tőke malomköveit a saját nyakukba akasztani, és nem akarnak egy láthatatlan, embertelen és aljas hatalom rabszolgái lenni.
Akkor mit is akar Dalmácia, Mit akarnak a dalmátok? Szabadságot. EU és zsidó főhatalom nélküli, önálló gazdasággal rendelkező országot, saját hadsereggel, saját pénzügymisztériummal, belbiztonsággal, stb… Mert a dalmátok látják, mi folyik körülöttük, s ennek nem akarnak részesei lenni, az EU-nak és Horvátországnak tagjai sem akarnak maradni.
Amikor arról beszéltem a nevét a sajtó nyilvánossága elől eltitkoló dalmát politikussal, rákérdeztem arra is, hogy milyen szövetségi rendszert akarnak, mit képzeltek el? A válasz meglepett, és jó érzéssel töltött el, hiszen ugyanezt írtam húsz éve a hazai és külföldi heti-és napilapok hasábjain.
A válasz így hangzott: - Nézze Ön magyarországi polgár, Ön jól tudja, milyen ártalmas volt az Önök számára az EU-ba való belépés, de arról még Önnek sincs fogalma, hogy a Lisszaboni Szerződés mit jelent. Na, mi ebben a nemzetközi összeesküvésben nem fogunk részt vállalni, ennek a tagjává nem válunk. További kérdéseimre elmondta, hogy a horvátok és a dalmátok a szövetségi rendszert egy úgynevezett kis EU-ban képzelik el, amely kis EU Lengyelországot, Magyarországot, Romániát, Csehországot és Bulgáriát foglalná magában. Kérdésemre, miszerint a szlovákok miért nem szerepelnek a felsorolásban, azt mondta: - A szlovákok fajgyűlölő és embertelen nemzetté vált az utóbbi években ahelyett, hogy önállóságát az európai kultúrában keresné. Szlovákia ma egy fasiszta ország, és mi fasisztákkal nem szeretnénk közösséget vállalni, mint teszi ma az Unió. Magyarországra is hasonlókat mondanak… folytattam a beszélgetést, mire a dalmát politikus így felelt: - Nézze, a magyarok nem fasiszták, csak keresik önmagukat, keresik a történelmüket, az identitásukat. Sokáig finnugoroknak mondták őket, ma egy sumér ősiséget kergetnek minden tudományos megalapozottság nélkül, de ez nem jellemző az egész társadalomra. Nem baj, ha egy nemzet tisztázni akarja, hogy ki is ő valójában. A magyarokkal lehet régiót építeni, közösködni, szövetségre lépni. Megkérdeztem, hogy honnan gondolja, hogy a dalmátoknak sikerül Horvátországtól elszakadnia, és hogy Horvátországnak sikerül az EU-ból kimaradnia. A válasz sokatmondó volt: - Nézze, mi nem vagyunk egy beszari nemzet, és ezzel nem akarok megsérteni senkit. A horvátok megértik a mi törekvéseinket, mert nem a horvátok ellen, hanem a dalmátok javára lesz a különválás, békében, és nem fegyverekkel. Legföljebb sem a dalmát, sem a horvát politikusok nem fognak egy darabig repülővel utazni…
Végül megkérdezetem, hogy nem fél-e a világhatalomtól, Izrael állam és az EU bosszújától, szankcióiktól. Mi dalmátok és horvátok nem félünk sem belső, sem külső ellenségtől. Mi háborút vívtunk a szerbekkel, sokat szenvedtünk nem is olyan régen, és a vérrel kivívott szabadságot sem az EU-nak, sem a zsidó államnak és a zsidó állam érdekeinek nem adjuk… ingyen. Én nem javasolnám nekik, hogy beleszóljanak Horvátország és Dalmácia ügyeibe. A horvát hazaáruló politikusok majd lekerülnek a polcról, és megteremtjük a békét. A mi saját békénket az EU és a zsidó tőke, valamint a rabló bankok nélkül…
Európai idő