Nem, nem valamilyen hatóság, hanem ismerősök, barátok, olvasók hívtak és e-maileztek azzal a kérdéssel, hogy mit keres az internetes naplómon a pálos szerzetes, Virág Benedek, és Mécs László, a kiváló premontrei költő egy-egy verse, s miért nem én írok…
A dolog végtelenül egyszerű. Nem tudom, miről írjak, és azt sem tudom, hogy mi értelme van ma Magyarországon az írásnak. Hiszen a mai magyar sajtó jobb és baloldalon egyaránt súlytalan, magyartalan, primitív és minden szakmai követelményt, értéket mellőz. Magyarán: ma Magyarországon csak nyomokban található színvonalas cikk, és színvonalas sajtótermék. Ez pedig nem egészen az újságírók bűne, hanem az olvasók egy része igénytelenségének tükre is.
Amiről pedig írni lehet(ne), azt értelmetlen dolog újra és újra leírni. Hiszen a szembenállás, a parlamenti kis pártok egymással egyetértő és nemzetellenes sivalkodása, a magát nemzetinek valló hőbörgő pártocska MSZP-vel való egyetértése, és az ugyanezen párt végtelenül bunkó stílusú vezérszónoka nem érdemel akkora figyelmet, hogy írni kelljen róla. Éppen úgy nem érdemel egy sort sem, ha ez a párt szakadni, felemésztődni látszik. Megérdemli, mert vezérei számára nem a nemzeti érdek és érték, hanem a hangoskodó, önös figyelemfelhívás a cél. (A proli házmester - másnéven: Lendvai - szindróma...) Vagy írjak netán a gárdákról, amelyek most levélben kérik ki maguknak a nemzeti összetartás jegyében a másik neveletlennek tartott magatartását, megnyilatkozását? Minek? Vagy "zenésítsem meg" azt, hogy a FŐTÁV vezér is éppen olyan, mint a többi hűvösre tett komcsi és liberális? Nem, nem írok effélékről.
Most a hallgatás ideje van, hacsak nem történik valami olyan, amiről írni kötelező. Most a drukk ideje van, és a figyelemé, amely a második Orbán-kormány tetteire irányul. Hiszen magyar ember aligha lehetett az utóbbi hatvanöt évben büszke egy magyar kormányra. Most ennek is itt az ideje. Magyar a kormány, és magyar célokat helyez mindenek fölé, a magyar polgárok érdekeit szolgálja, és nemzeti összefogásra hív. Erről aligha kell különösebbet írni. Azért, mert vannak hőzöngők, alulműveltek, rövidnadrágos Szentkorona-látogatók, hülyeségeket beszélő vezérszónokok, a választásokon tót spiclit indító nemzeti törpepárt, attól még a nemzeti többség lélegzetvisszafojtva figyel, szorít, és tesz azért, hogy mindaz valósággá váljék, amit megálmodott április elején. Szabad független Magyarországot! Mert ezt álmodtuk és erre szavaztunk, ezt választottuk – sokkal többen, mint a mai hőzöngők, az egykori rablókormánypárt, vagy a vele a Fidesz-szidalmazásban azonosulni tudó Jobbik.
Igen, a mai magyar sajtó éppen olyan színvonaltalan, mint a hőzöngők, a pártoskodók, a nemzetietlenek, vagy az azokkal tartók. "Celebesedett" alja-médiáról beszélhetünk mindössze, azaz érték nélküli érvényesülni vágyó párttollnokokról, akik parancsra vagy negatív"érzelemből" írnak ostobaságokat, ráadásul egy olyan nyelvezetet használva, amely aligha nevezhető irodalmi magyar nyelvnek. Inkább az ócska csehókra jellemző stílustalanság...
Hát ezért adok helyt inkább Virág Benedeknek, Mécs Lászlónak és majd másoknak is. Mert az ő gondolataik ma is értékes és érvényes gondolatok. S nem lehet őket mai részrehajlással, pártoskodással vádolni. Ők a mai kor útjelzői, útmutatói. Magyarok és keresztények, akik örökül hagyták számunkra azokat a gondolatokat, amelyeket a mai ember csak némi gondolkodás után ért meg… vagy ma már úgy sem. Ám, aki megérti, és el is olvassa, talán tovább tud lépni szeretetben, hitben és elkötelezettségben. Ez is politika, csak egy magasabb rendű, „lelki politika”. S nem széthúzó, hanem összetartó, mert a középpontban az isteni szeretet, a bölcsesség, a Gondviselés és a hit áll, Jézus "tolmácsolásában".
Így tehát nem írok parlamentről és az ott zajló dolgokról. Akiket választottam ott vannak és végzik a dolgukat. Én pedig igyekszem, ha nem is a magam szavaival hirdetni azt, ami kiveszett a nemzetből: Isten szeretetét és Széchenyi igazságát, miszerint „a haza igazi ereje a kiművelt emberfőkben van”. És bízom abban, hogy Virág Benedek, Mécs László, Sík Sándor vagy mások az én internetes naplómból is elérnek azokhoz, akikben virágba borulnak a gondolatok, és gyümölcsözővé válik az értelem… a haza és a nemzet javára.