Állampolgársági törvény

Valamiképpen kezdek bizakodó lenni. Nem hittem ugyanis, hogy megélem azt a napot, amikor a magyar parlamentáriusok 97.7%-a megszavazza a Kárpát-medence magyarságától 1920-ban, minden nemzetközi jogszokást felrúgva ellopott magyar állampolgárság visszaadását.
Igaz, néhány ócska gyászmagyar nemmel szavazott, mások pedig nem nyomták meg a gombot, de a lényeg az az egység, amely Horthy Miklós óta nem volt tapasztalható ebben az országban. És itt a Fidesz kétharmadára sem lehet hivatkozni, hiszen az új SZDSZ (LMP), és a kommunisták egy része is igent mondott a törvényre. Anyám úgy reagált a nagy eseményre, hogy végre otthon érzi magát ebben az országban. Sokan vannak így. Hiszen a gyurcsányi ámokfutás, a magyarellenesség, a magyar nemzet lefasisztázása és a magyar nemzet külföldön való rosszhírének terjesztése – ami jobb esetben is hazaárulás és kötéllel jutalmazandó –, most 65 év után a történelem szemétdombjára került. (Persze halkan jegyezném csak meg, hogy senkit ne kerítsen hatalmába az eufória, hiszen a középhivatalnokok többsége a régi kommunista söpredék hozzátartozóinak hadából áll, akik még ma is foggal-körömmel akadályozzák a kormány elhatározásait, munkáját, így még a kettős állampolgárság lehetősége elé is gördíthetnek akadályt…)

Örülök ennek a törvénynek, de vannak komoly jogi és közigazgatási problémáim, hiszen a törvényen látszik az átgondolatlanságból eredő nemzetbiztonsági kockázat, és azok a hátulütők, amelyek többet ártanak, mint használnak a magyarságnak.  Az első probléma az, hogy nem határozza meg a törvény, az a három dolgot, amit szigorúan meg kellett volna határoznia.

1./ CSAK A TRIANONI ELŐTTI HATÁROKON BELÜL JELENLEG IS ÉLŐ, MAGYAROKNAK SZABADNA MEGADNI AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT.

2./ A MAGYAR PARLAMENTBEN EGYIDEJŰLEG KÉPVISELETET KELL BIZTOSÍTANI A KÁRPÁT-MEDENCÉN BELÜL ÉLŐ MAGYARSÁGNAK, HOGY ÜGYEIKBEN NE A FEJÜK FELETT INTÉZKEDJÉK A MAGYAR PARLAMENT. A KÉPVISELET MILYENSÉGÉRŐL, VÁLASZTHATÓSÁGÁNAK KÖRÜLMÉNYEIRŐL, SZABÁLYAIRÓL KÜLÖN TÖRVÉNYBEN KELL(ETT VOLNA) RENDELKEZNI.

3./ A MAGADOTT ÁLLAMPOLGÁRSÁGGAL SZINTÉN EGYIDEJŰLEG A SZAVAZATI JOG IS MEGILLESSE A KÁRPÁT-MEDENCE MAGYARSÁGÁT, ÉPPEN ÚGY, MINT AZ ANYAORSZÁG TÖBBI POLGÁRÁT.

Tehát, amíg ezek a kiegészítő – tökéletesítő – törvények nem születnek meg, addig az állampolgárságról alkotott törvény súlyos kockázatot jelent a Magyar Köztársaság, és a káprát-medencei magyarság számára. Hiszen vannak a törvénynek olyan kritériumai is, amelyek meggondolatlanul kerülhettek bele. Ilyen a büntetlen előéletről szóló cikkely. Ugyanis, ha valaki az évek során magyarsága miatt a jelenlegi főhatalom magyarellenes törvényei okán börtönt szenvedett, az kizáratik a magyar állampolgárság lehetőségéből? Ám, az is veszélyt jelenthet, ha a mai főhatalmaktól kell igazolást kérni a magyar állampolgársághoz. Ez Tótország esetében különlegesen kényelmetlennek tűnhet a kérelmező számára. Ám a kérelmezésről még annyit: az is megalázó. A magyar állampolgárságot nem kérelmezni kellene, hanem csak bejelenteni. Ugyanis azt jogtalanul és minden jogfolytonosságot felrúgva vették el a magyar állampolgároktól. Ma viszont a magyar állampolgárnak csak be kellene jelentenie, hogy ő az… és kérni az ehhez szükséges – ingyenes – papírokat. Mert ez volna a megnyugtató és felemelő jóvátétel.

Reméljük, hogy a mostani 97,7%-os döntés csak a kezdet, s megvalósul a nemzet igazi célja is… valamikor.

Ne hidd Kedves Olvasó, hogy ellene vagyok a magyar állampolgárság megadásának, csupán szembe kell nézni azzal, hogy ha a törvény így marad, akkor lesz 15 millió kárpát-medencei magyar mellett, ötmillió nem kárpát-medencei magyar is lesz/lehet. Az pedig már teljesen más kategória... Mindazonáltal köszönet és hála a gyors parlamenti döntésért Orbán Viktornak és Semjén Zsoltnak, s persze a 97,7 %-nak, akik hitet tettek a magyarság egysége mellett!

(Archív képek: Marosvásárhely-Vártemplom, Krasznahorka-Vár, Kézdivásárhely-Főtér)

Stoffán György – Európai Idő - Sepsiszentgyörgy