Micsoda demokratikus lehetőségeket rejtett magában az idei augusztus 20-ai ünnep! Ki-ki, kiélte végtelen ostobaságát, klozettpapírt követelve tűzijáték helyett, mások a régi proli hagyománynak megfelelően, feljelentéssel fenyegették a kormányt, mi több, dr. Orbán Viktor miniszterelnököt. Megint mások ömlengve méltattak mindent, amit a kormány erre a napra tervezett adni a társadalomnak, a panem et circenses szellemében, a salus populi suprema lex helyett. Igazi ünnep volt... Ám, most nem erről akarok írni…
2024. augusztus 20-án
egy, a Bazilika ünnepi megemlékezéséhez kötődő, szokatlan jelenségre figyelt fel
az ország egy része. No, nem a szentmise volt furcsa, hanem az, hogy a tömeg
kint, a mise bent, és a tömeget kordonokkal, mint karámmal vették körbe, s a
karámon kívül, akárcsak az amerikai filmekben, 3 méterenként álltak a civilruhás, kopasz, napszemüveges, kigyúrt testőrök. Mintha egy bajnoki mérkőzésen kellett volna
elválasztani az MTK és a Fradi keménymagját. Megalázó! Mint az is, hogy
Bukarest, minden magyart gyűlölő janicsár érseke „emelhette”, semmitmondó homíliájával
a bazilikai, Szent István napi, „ünnepség” színvonalát.
Talán, ennek a szabófalvi csángóból oláhvá degradálódott excellenciának szólt az is, hogy elmaradt a Szent Jobb körmenet, és a hagyománnyal ellentétben, a falak között lezajlott a liturgia. Bizonyára kellemetlen lett volna, ha az oláhul megszólaló csángóból lett janicsárt, a hívő, és első királyunkról megemlékező tömeg, kifütyülte volna. No, de tegyük túl magunkat a nemzetet – ha nem is szándékosan, de mégis súlyosan – megalázó ballépésen, remélve abban, hogy jövőre nem Slomo rabbi mondja majd a homíliát. Neki annyi köze van ugyanis a kereszténységhez, mint az oláh érseknek Szent Istvánhoz. Persze, semmi sem lehetetlen ebben a csodálatos „zsidó-keresztény” kultúrkörben… és legyünk őszinték: nem is lenne annyira kirívó.
Ha nem csupán buta mondás volna, hogy a holtak, az élők balgasága miatt „forognak a sírjukban”, akkor a Kárpát-medence minden temetőjében és templomi kriptájában, valamint a Duna-csatorna rabtemetőjében is földindulás lett volna, ismerve az excellenciás csángó-janicsár múltját, és a magyarok iránti olthatatlan utálatát.
De, hát.... Istennek hála, elmúlt a 2024-es Szent Jobb körmenet is… illetve nem is volt. Nem! Nem, azért! Perca nem vitte el magával – feltűnés nélkül –, nemzeti ereklyénket. A kedvünkért lemondott eme ősi, teremtés korabeli dák-román nemzeti hagyományról. Mert, hát az ünnep, mégis csak ünnep… még ha csak magyar is…
Stoffán György