A
közösségi oldalakon vita alakult ki arról, hogy a kisbojtár rosszul
cselekedett-e, amikor a putnoki templomból kijövő borlovagrend tagjainak
ordítozott és a polgármesternek tulajdonított szavakat idézett a platójáról.
Az
ember ilyenkor elgondolkodik, mert egy egészen más világban nőtt fel és
szocializálódott. Egy olyan világban, amelyet divat ma szidni és ócsárolni, de
ahol –, ha efféle történt volna, mint Putnokon –, egy feltámadási körmeneten
vagy csak egy sima, templomi kivonuláson, a rendőr úgy elverte volna a hangosan
trágárkodót, mint a szódás a lovát. A rendszerváltás óta azonban, szabadon
lehet szidni, ócsárolni a keresztényeket, lehet mikrofonba trágárkodni, és ki
lehet választani a mise időpontját bárhol, egy jó kis fűnyírásra. Az emberi
magatartások legalján vagyunk, már Magyarországon is, mert nincs rend, nincs
törvény, illetve ez utóbbi csak azoknak jár, akiknek pénzük van! Hiszen, a
törvényszéken törvényileg kötelező ügyvédet fogadni… de ebbe ne is menjünk bele,
mert ez már az alapvető emberi jogokat is érintené.
Magyar
Péter, templom előtti, kissé rendhagyó magánszáma, Európában már fel sem tűnnék,
hiszen számos templom lett kocsma a művelt keresztény Nyugaton. Ergo: az efféle
kocsma előtti ordítozás nem számít bűncselekménynek, hacsak nem az Új Világ
megálmodóit és a szólásszabadság hiányát szidja a delikvens. Minden más
esetben, a még eredeti funkciójának megfelelően működő templomok előtt is lehet
ordítozni Nyugaton. Magyar Péter ennek megfelelően, tehát az európai értékeket
figyelembe véve viselkedett úgy, ahogy viselkedett. Talán, ezért vágott vissza
egy közösségi oldalon azoknak, akik bírálták eme európaian kulturált
viselkedését. Mint írta, „akkor is hazudtok, ha kérdeztek”… Ugyanis, ő a videófelvétel
ellenére is tagadja, hogy ordítozott volna.
Persze, az is igaz, hogy a Nyugaton elterjedt, szép, új európai vallás imámjához képest, tényleg nem ordítozott Magyar Péter, hiszen nem az egész falu hallotta őt trágárkodni, csak a busszal hozott mélyművelt közönség, valamint a miséről távozó hölgyek és urak.
Jó,
hogy van Magyar Pétere a mai magyar társadalomnak, mert bizony most jól
kivehetően elválik a máj ama bizonyos végterméktől, amely nem kelt kisebb
hányingert, mint Magyar úr önlejártó, méltóságát vesztett, a kereszténység
lényegét sem értő vagy elvető egykori egyházi gimnazista.
Három történelmi tény jut eszembe a putnoki eset után.
1./
Mi még ne szóljunk semmit, mert egyelőre nem fejeztek le mise közben papot,
mint tették évekkel ezelőtt a Francia Kalifátusban.
2./
Eszembe jut, hogy 1948. május 12-én ” a Sziklatemplomnál a Mindszentyt
hallgató, misén részt vevőket az ÁVH brutális kegyetlenséggel szétverte. Ez a fatimai
ájtatosság volt a Mária-év harmadik, igen fontos, pálos rendi eseménye.
3./
Amikor a Budai Várban, 1949-ben Úrnapi körmenet volt, ahová meghívták a vallás
és közoktatási minisztert, dr. Ortutay Gyulát, a
miniszter elé kitettek egy térdeplőt, hogy az Oltáriszentséggel való
áldásosztáskor ne a flaszterra kelljen térdelni… a volt piarista diák azonban
kényelmesen ülve maradt.
Nos, a történelem kerekei forognak… és, ha marad ez a bágyadt, ellenkezni nem akaró vagy nem tudó állami hozzáállás, akkor a Magyar által felbőszített, primitív tömeg hasonlóan fog viselkedni, mint a példaképe… Pedig, vannak törvényeink, jogállamnak tekintjük magunkat (amit én a szabad véleménynyilvánítás jogával élve nem fogadok el!), és vannak erkölcsi szabályok is, amelyeket immár alig-alig ismernek a hazai társadalomban. Ám, ennek ellenére vannak. Csupán az a kérdés, hogy akiknek rendet kellene tartaniuk, azok ismerik-e ezeket a törvényeket és erkölcsi, szokásjogi elvárásokat? Így tehát, kétségeim is vannak afelől, hogy érdemes-e egy olyan országban még a kereszténység mellett szélmalomharcot vívni, ahol a kereszténység a politika mellett, Isten tudja hányadrangú, alacsonyan értékelt közüggyé vált? Azonban mégis… hiszen ez kötelesség…
Stoffán György