Egyszer már közzétettem ezt a levelet, de hallgatás, majd egy előadás keretében elutasítás és mellébeszélés volt a szervezők egyikének, Bencsik Andrásnak a válasza. Ma ismét közreadom a levelet, hátha felismerték már azóta tanult kollégáim, hogy miért és milyen súllyal kérem azt, amit kérek, mindannyiunk, az egész magyar nemzet nevében. Ha nem, akkor legalább az én lelkiismeretem tiszta... ha igen akkor együtt tudunk örülni a megvilágosodásnak!
Kedves Barátaim!
Sokan készülünk a
margitszigeti "békemenetre", vagy inkább "béketalálkozóra", arra a demonstrációra, amely láthatóvá teszi ragaszkodásunkat az emberi normalitáshoz, magyarságunkhoz, értékeinkhez,
kormányunkhoz és ahhoz az irányhoz, amely irányt immár tizenkét esztendeje
meghatározott dr. Orbán Viktor miniszterelnök. Készülünk, de politikai készülődésünk
ebben a mai, nemzetközi magyargyűlöletben, ebben az Isten nélküliségben drámaian
kevés. Most a Kárpát-medencéből mindenkinek ott kell lennie majd, ezen a minden
alkalommal felemelő és erőt adó megmozduláson. Ám, most másként, mint eddig!
Most lélekben is fel
kell készülnünk. Lélekben, hiszen a kereszténységünknek is kifejezője kell,
hogy legyen ez a Békemenet. Emlékezzünk Mindszenty Józsefre, aki azt mondta,
hogy amíg van egymillió imádkozó magyar, addig nem félti ezt a népet. És van
egymillió magyar, aki imádkozik.
Emlékezzetek az
Eucharisztikus Kongresszus legnagyobb ünnepére, amikor a parlament előtti
szentmise után a tömeg énekelve és imádkozva vonult az Oltáriszentség mögött…
micsoda erő és micsoda szeretet lengte be az országot… a Kárpát-medencét. Most
ugyanezt az erőt kell megszereznünk Barátaim! Minden Krisztust követő magyar,
saját hite szerint képviseltessék a Békemeneten. Hiszen van közös imánk, vannak
közös énekeink, vannak papjaink akár püspökeink is, akik vállalják saját híveik
és az egész közösség imára hívását a Békemenet alkalmával. Ezt történt a
Kongresszuson is, hiszen sok protestáns testvér is jelen volt, amikor Krisztus
vonult végig a magyar Fővároson.
Az isteni erő és az isteni védelem nélkül nem megyünk
semmire!
Nem holmi bigott
elkötelezettség szól belőlem, hanem a tények, és a nemzet hitének ismerte
alapján kérlek Benneteket, hogy szervezzétek meg ennek a Békemenetnek a
keresztény-keresztyén jellegét. Mert nem
egy hit nélküli tömeg demonstrál majd, hanem bizonyítsuk be Isten és emberek
előtt, hogy egy keresztény nemzet kéri a Mindenható Isten segítségét, megbánva
bűneit, képmutatását és önzését.
Forduljunk Hozzá, mint
gyermekek a szüleikhez, mert bajban vagyunk, mert a Sátán és annak szolgái
akarják népünket és elért eredményeinket, hitünket és templomainkat – azaz a
gyermeki lelkeket – lerombolni, megsemmisíteni.
Mint annyiszor a
történelem során, a Máriás-zászló alatt le tudtuk győzni ellenségeinket, most
is sikerül, ha Istent megvallva és kérve állunk elé június 1-jén! És nem feledhetjük
1038. augusztus 15-ét... ha úgy tetszik a Szent István közbenjárásával biztosított,
"örökös védelmünk" emléknapját...
A csak politikai megmozdulás ma, Isten nélkül, imádság
és könyörgés nélkül mit sem ér…
Az csupán egy
felvonulás, ami nem véd meg, nem hat ki a jövőre, csak egy pillanatnyi
megkönnyebbülés, mert látjuk, hogy sokan vagyunk… Ha azonban kereszténységünk
őszinte megvallásával, és az Istenhez fordulással, őseinkhez méltó könyörgéssel,
imával vonulunk végig a magyar keresztutat szimbolizáló Békemeneten, ígéretéhez
híven Krisztus is ott lesz velünk. „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek
a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18. 20.)
Kérlek tehát Benneteket,
hogy e nándorfehérvári csatához hasonló június 1-jei Békemeneten, ne csak a
magunk politikai meggyőződésének szellemében vonuljunk, hanem Kapisztrán
példáján fellelkesülve Istennel, Isten nevével álljunk a bástyán, hogy az utána
következő két hét harcos imádságával végleg legyőzhessük Magyarország, a magyar
kereszténység, a magyar nemzet mai ellenségeit, és megvédhessük gyermekeinket
az erőszaktól. Hogy a Békemenet valóban a békéért, a megmaradásért, a jövőért
vívott harc utolsó előtti csatája legyen… Istennel a Hazáért és a Szabadságért!
Egy az Isten, egy a Nemzet!
Szeretettel
maradok:
Stoffán
György