Néhány gondolat Szergej Viktorovics Lavrov úrhoz – Európáról

 

 Tisztelt Miniszter Úr!

Olvasom a napi hírekben az állítólag Öntől származó mondatot, miszerint az Európai Unió oroszellenes. Szeretném jelezni, hogy ebben a mondatban több probléma is van.

1./ Az Európai Unió mai vezetése az USA parancsára és pénzért való kiszolgálása okán valóban az, mint ahogyan ez alapján magyarellenes is.

2./ Az Európai Unió mai vezetése minden létező szerződést megszegett és immár diktatórikus módon próbálja elnyomni a tagállamok szabadságra vágyó társadalmait, megszüntetni igyekszik ezek kormányait és kormányfőit, ahogyan ezt Magyarországgal is teszi.

3./ A magyar lakosság különbséget tud tenni a valóság és a hazugság között, így nem azonosítja a mai orosz vezetést és annak törekvéseit az egykori Szovjetunió politikai beállítottságával, amely ugyanúgy annak a világhatalomnak volt a kreációja, amely ma az oroszellenességet és a III. világháborút generálja.

4./ A magyar társadalom és a magyar kormány messze áll attól a beteges és minden értéket lerombolni szándékozó, hazug és jellem nélküli, az Európai Unió vezetésében ma  tapasztalható politikai irányvonaltól, amely a keresztény értékek és a keresztény világ megsemmisítését tűzte ki célul. A magyar társadalom tehát nem oroszellenes, bár tagja az Uniónak, a máig világhatalomra törő és Önök ellen ma háborút viselő pénzügyi és politikai hatalom parancsára megrendezett, alkotmányellenes és ezáltal törvénytelen népszavazás alapján.

***

Kérem tehát Önt, excellenciás Szergej Viktorovics Lavrov úr, hogy amikor nyilatkozik, akkor tegyen különbséget az európai népek és nemzetek, valamint az Európai Unió vezetése között. Mert az a háború, amelyet a világuralomra törő és az európai népek életét is veszélyeztető szűk nyugati politikai kör generál az Önök nemzetmentő katonai beavatkozását követően, az a háború nem a mi háborúnk, nem mi akarjuk és nem akarunk áldozattá sem válni. A magyar társadalom békét, nyugalmat akar, amelyben megőrizheti ősi hagyományait, kereszténységét, és amelyben megadhatja a tiszteletet az orosz ortodoxiának és az orosz történelemnek, az orosz népnek, amellyel együtt nőtt fel az elmúlt ezer év során.

Tisztelettel maradok mind az orosz nép, mind őexcellenciája Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, mind pedig Ön iránt:

Magyarország, 2022. 06. 25.

Stoffán György

Vármegye és főispán… avagy, a zsákból kibújt kummenista szeg

Gróf Bethlen Béla főispán ünnepélyes beiktatása

Itt az aratás ideje. És mi, most keservesen aratunk. Nem, nem a gabonára gondolok, hanem két történelmi korszak aljasságainak keserű gyümölcseire. A negyvenöt évig tartó kommunista diktatúrára, és az utána következő tizennyolc éves liberális demokráciára. Ez a két korszak kéz a kézben járt. Rombolt, hazudott, ölt és gyalázta a nemzetet, ezt a magatartást adva az iskolások fejébe, erre a magatartásra nevelve generációkat. És most itt van ez a vármegye és ispán ügy. Vissza kellene állítani egy ezer évig használt ispán, főispán megnevezést, és azt az elnevezést, amely szintén ezer esztendeig vármegyeként említette megyéinket.

A magyar társadalom pedig lesújtó képet ad e visszanevezések által önmagáról. Ennyi prolit, kommunista emlőn nőtt buta embert, történésszé avanzsált korábbi mikrobiológust és közgazdászt még nem láttam. Kulturált emberek is gúnyolódnak a vármegye és a főispán elnevezésen, s már királyságot, derest, és az első éjszaka jogát emlegetik… A butaság süt a közösségi oldalakon, s ízléstelen vagdalódzások jelennek meg a miniszterelnököt téve célkeresztbe.

Talán nem kellett volna előhozakodni éppen most, ezzel az ötlettel. És nem kellett volna ettől az ötlettől azokat eltávolítani, akik az első pillanatban örömmel vettük a visszanevezések gondolatát. Mert ahogy a balosok és balpárti jobboldaliak (mert már ilyenek is vannak!) gúnyolódnak a visszanevezések ötletén, úgy ezt az ötletgazda egy igen  buta "magyarázattal" tárja a köz elé:

„(…) magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti. A vármegye kifejezés használatával jobban hangsúlyozható, hogy a magyar államszervezés és államszerkezet központi gondolati motívuma a nemzeti szuverenitás és ezen keresztül az európai civilizáció sarokköveinek megvédése.”

A főispán megnevezés újbóli használatba vételét pedig, így okolja:

„A főispán kifejezés visszaépítése a magyar jogrendbe lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar közigazgatás több szállal kötődjön a kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez és ezáltal az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is tovább éljenek. Az európai országok esetében is számos példát találunk korábbi korokba visszanyúló kifejezések modernkori használatára.”  

Nos, a javaslat indoklása erősen sántít, hiszen mindkét esetben csúsztat és nem a valóságot tükrözi. A rendszerváltásnak nevezett népámítás óta számos, a kommunisták által hozott vagy tett intézkedés és törvény visszavonása várat magára. Így a történelmi (elő)nevek használatát tiltó rendelkezés megsemmisítése, a családi, egyházi tulajdonok államosításának megszüntetése, azaz, a visszaszolgáltatás, ami helyett máig egy vad rablóprivatizációs folyamat van érvényben. És nem is megyek tovább… hiszen a tervezett megnevezés-változtatás semmit nem visz előre, ha csak nem követi számos más intézkedés is. A mai demokráciát és az ezeresztendős történelmi időszakot a vármegye visszanevezéssel összemosni több, mint nemzeti skizofrénia, több, mint visszataszító. A „demokrácia nemzeti karaktere” kifejezés is értelmezhetetlen akkor, amikor sarkalatos törvényeink sincsenek már, és a magyar állampolgár a csonka Magyarországon mind jogilag, mind közigazgatásilag súlyos sérelmeket, hátrányokat szenved az idegenekkel szemben saját országában, az uniós törvények feljebbvalósága okán, s megoldást keresve azt látja, hogy a „főispáni hivatal”, a miniszterelnökség és az elnöki hivatal egymásnak dobálják a labdát, mert nincs hazai megoldás a magyar állampolgárokat sújtó uniós törvényekkel szemben. Közben pedig? Mi is megszavazzuk Brüsszelben Ukrajna uniós tagságát… Tehát, a két ló egy fenék, történelmünkben sokszor bajt hozó vezérelve ismét megjelenik a magyar politikában...

Magam is örültem, amikor először meghallottam az ötletet a vármegye és a főispánság nevének visszaállítását illetően, ám napokon keresztül olyan társadalmi mélyprimitívséget tapasztaltam, megfűszerezve a törvény indoklásával, s megtapasztalva annak visszásságait, hogy elment a kedvem az egésztől… újra rá kell jönnöm, hogy az a múlt, amelynek töredékeit most megpróbálunk foltozgatva visszacsempészni a közéletbe, ilyen félmegoldások szintjén nem megy. Ha a történelmi nevek használatáról szóló kommunista törvény, az államosításról szóló rendelkezés eltörlése nem egyszerre történik meg a visszanevezésekkel, ha nem szűnik meg a rablóprivatizáció, amelyben ócska, újgazdag prolik bitorolhatják mások családi vagyonát, ha az iskolákban nem taníthatjuk a nemzeti elkötelezettséget, a honvédelmet, akkor teljesen fölösleges a névváltoztatás. Az egész ügy csupán egy jól célzott köpet, a belpolitika egyre zavarosabbá váló állóvízben. Jó volna már világos és egyértelmű politikát látni. Olyat, amelyben az elnökasszony és a miniszterelnök – legalább megközelítőleg – ugyanazt mondja… Olyat, mint ami egy szuverén államhoz illik, s olyat, mint amit a miniszterelnök megálmodott: a magyar törvényeket felülíró uniós törvények nélkülit, a magyar polgárok megaláztatása nélkülit és a magyarországi, véresszájú, hazaáruló ellenzék megregulázását. Mert, ha ez nem történik meg, amíg ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor a kormánymegbízottat akár istállófiúnak, vagy boynak is nevezhetjük főispán helyett… a közigazgatás ugyanaz marad. És a „vármegyehatárok” sem változnak…  

Nekem elég, hogy Magyarország egyes területein – így például Erdélyben és Észak-Magyarországon is – főispánnak hallottam nevezni a főispánt, még ha ideiglenesen és egyelőre oláh vagy tót is az illető… És ott nem magyarázkodnak, nem gúnyolódnak és nem beszélnek ostobaságokat e megnevezéseket illetően… Hiszen ott még természetes a magyarság. 

Zrínyi szerint ugyanis: Jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskednie!” A sosemvolt "demokrácia" (a csőcselék uralma - Platon) nem nekünk való! 

Stoffán György  

Amiről hallgat a világsajtó… de, ami a háborúnál is rosszabb

 

A háborúról hazudozik minden sajtóorgánum. Mindenki nyer, mindenki veszít, mindenki pénzt és élelmet kér, közben meggyulladnak az élelmiszerraktárak, a búzaföldek… és a gabonaszállító hajók ott vesztegelnek a kikötőkben. A békeharcos nyugat, amely mára az ördögi Amerika még ördögibb bábjaként tetszeleg tökéletesnek gondolva magát, fegyvereket szállít a háborúhoz, és már odáig süllyedt egy német tábornok, hogy elrettentésül az atomfegyver bevetését sürgeti. Magyarán hülye, elmebeteg, aljas és sátáni a mai világ vezetése… de ezt tudtuk, hiszen már maga Jézus beszélt erről: „Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött el engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.” (Jn. 8., 42-47.)

A föld népességét terelgetik a halál felé, amit persze ők sem kerülhetnek el, mert a Teremtés logikája, az isteni akarat felülírhatatlan. És ez az akarat ma egyre jobban megmutatkozik a világban, ám a média mélyen hallgat a számonkérés, az ember maga okozta szenvedésekről. Természeti katasztrófák egész sora történik minden egyes napon, és az azt megtapasztalók rettegését látjuk a videókban, amelyeket telefonjaikkal rögzítenek… és amely videókban egyetlen embert sem látok imádkozni. Mintha élveznék a hatalmas erejű árvizeket, földcsuszamlásokat, földrengéseket, vulkánkitöréseket. Nem más az emberek számára ez a rengeteg katasztrófa, mint szórakozás. Mert az emberiség nagyobbik részét is elbolondította a világ ördögi vezetése, az elmebetegséggel egyenlő embertelen törvények, a hazudozások sora, amelyeket évtizedek óta látunk és hallunk.

A szenvedés és a borzalom már-már természetessé vált. A szeretet, az egymás megbecsülés, a haza iránti elkötelezettség, a hit, már csak emlék a múltból. Ehelyett már-már kötelező elfogadni és tolerálni a Teremtéssel ellenkező erkölcstelenségeket, a beteges hajlamokat, a halál kultuszát, az abortuszt, a nemek ostoba és beteges megsokszorozódását, s lassan a gyermekeket veszélyeztető szellemiséget, a pedofiliát is. A keresztények megtervezett és következetes irtása is a mindennapok beteges, sátáni és hovatovább engedélyezett cselekményeihez tartozik. Erről sem esik szó a világsajtóban. Ahogy arról sem tudósít senki, hogy vannak emberek, szervezetek, egyházak, akik és amelyek hangot szeretnének adni e torzult lét elleni kiállásukról… de őket vagy elhallgatják, vagy letartóztatják, bíróságok elé állítják, vagy nemes egyszerűséggel megölik, mert szellemiségük, elveik, elkötelezettségük és hitük nem egyezik a ma elfogadott aberrált világképpel.

Ha jobban megvizsgáljuk a mai világot, behatároljuk azt, hogy mióta tart a hajszolt lelki, szellemi leépítés, és összevetjük a természeti katasztrófák megjelenését, akkor megdöbbentő azonosságot láthatunk. Az úgynevezett globális felmelegedés által okozott természeti anomáliák ugyanakkor indultak el, amikor az emberiség szellemi, erkölcsi, gyakorlati anomáliája általánossá, elfogadottá, sőt, kötelezővé vált. Az emberi gonoszság és erkölcstelenség teljes felerősödésével pedig a természeti katasztrófák is mindennapossá váltak, és egyre csak terjednek a világban, nagyobb károkat okozva, mint a háborúk pusztítása.

Feltehetnénk a kérdést, hogy ez csupán egy rossz feltevés vagy bizonyított teória. Nem én vagyok az, akinek erre választ kell adnia. Csupán a saját elgondolásomat adhatom válaszként.

A teremtett világ egy jól működő, rendkívül kényes élő egység, amely a Teremtésben a tökéletességet élvezte. Hiszen az apró levél képes oxigént termelni, az állat ösztönösen védelmezi a kicsinyeit, a nap lenyugszik és felkel, a természet is megpihen mielőtt újra életet ad… Tehát működik, a szent egymásrautaltság tökéletességében. Én Isten csodálatos alkotásának nevezem, hitem szerint. Nevezheti bárki a természet csodájának… mindegy. Azonban, ha az emberi szervezetben egyetlen fog megbetegszik, az kihat az egész szervezetre. Halált okozhat, ha nem kezelik, ha nem állítják helyre, vagy nem húzzák ki.

A természetben, mivel a Teremtésben az ember is egy egyszerű alkotórész, hasonlóképpen működik. Ha az emberiség eltávolodik a természettől, eltávolodik az isteni alkotás logikájától, aberrálttá válik és az ostobaság, a rombolás életelemévé lesz, úgy azt, a természet egészséges egysége kikapcsolja, megsemmisíti, eltakarítja, hogy a többit, a normálist ne tehesse beteggé.

Ma az emberiség beteg, vagy legalábbis a betegséget, mint a járványt, fertőzi a még egészséges részeket, s betegségének kívánja alárendelni az Isten által teremtett egészséges egységet, azt a csodálatos élő világmindenséget, amely maga a tökéletesség. És ez ellen a beteg rész ellen a természet a maga pusztító erejével tesz is. Azt írtja ki, ami veszélyezteti az épet, az egészségest. És ez a folyamat immár megállíthatatlan. Hiszen az emberi gondolkodás torzulásai, a Teremtés logikájának, az isteni parancsoknak az elvetése, a Föld létét veszélybe sodorja, és a Föld védekezik… a sajtó pedig hallgat a tragédiákról, a természeti katasztrófákról, mert „nem akar pánikot kelteni”… hiszen ez a parancs. De a természet győz! Mert a természetet, maga a legyőzhetetlen Isten teremtette.

Lehet ezt próféciákba csomagolni, vallásilag előadni, félelmet kelteni tudományos alapon, végítéletről beszélni, utolsó időket emlegetni, nagy figyelmeztetésekről írni, beszélni… Ám, egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy az emberiség engedett a sátáni gondolkodásnak, elvetette a használati utasítást, amelyet Istentől kapott, és önmagát emelte Isten fölé, a természet fölé… mert azt gondolta, hogy a föníciaiak találmánya maga az isten, s majd ők gazdálkodnak vele… Elszámították magukat. És ezzel az egész ma élő, elbutított, értéktelenné vált, aberrált emberiséget megsemmisítik hamarosan, önmagukkal együtt. Mert a tökéletességet megbontotta az emberiség.

Volt már ilyen a történelemben. Faddy Othmár ferences egy alkalommal megdöbbentő dolgokat mondott szobájában összegyűlt barátainak, követőinek: „Volt már a Földön több hasonló kultúrájú emberi társadalom, mint a mai. Nézzétek meg a szénbányák mélyén talált gépezeteket, a fogaskerekeket… csak az ember nem tarja be Isten parancsait, és a kapzsiság, az erkölcstelenség mindig ugyanoda, a pusztulásba vezeti az emberiséget. Most is odavezeti, hiszen látjátok, hogy Krisztus szenvedése ma már nem hatja meg a világot. És itt a választóvonal! Innen kezdődik az ember, önmaga elpusztításának a folyamata…”

Azt hiszem, Faddy Othmár ferences szerzetesnek igaza volt… elkezdődött. És a média – parancsra – hallgat!...   

Videó, egyetlen nap természeti katasztrófájáról…

https://www.youtube.com/watch?v=HII5WrNJOII

Stoffán György

Stoffán György: Aki kimaradt a Nat-ból is... „Már pedig a mi magyar Hazánkat nem adhatjuk fel!”

1884. június 20-án, 138 évvel ezelőtt, a magyar történelem egyik nagy alakja sírt fel Csáktornyán, egy egyszerű polgári házban, közel a csáktornyai ferences kolostorhoz. Itt nevelkedett és itt kapta a hívást, amelynek engedett és lett a magyar ferences rend történetének nagy alakja. Ám, nemcsak a szerzetes kolostor falai között élte életét, hanem a tágabb, szeretett közösségéért is mindent megtett, vállalva a szenvedéseket, a megaláztatást és a számkivetettséget. Zadravecz István máig példaképe a nemzetet szerető, a nemzethez hű, a nemzetért minden áldozatra képes magyarnak, s ma mégoly nagy szükség van példamutatására, hiszen ezer sebből vérző népünk, hazánk ma is úgy kénytelen tűrni a korbácsot, mint Jézus tűrte az emberek bűneiért. Mi a saját bűneink fájdalmát szenvedjük, de gyógyír erre a fájdalomra a nagy püspök példamutatása.

Amikor a kommunisták gyilkos hazaárulása, az 1919-es ámokfutás elkezdődött, Zadravecz, az egyszerű ferences barát, a szegedi házfőnök ki mert állni a Szeged-alsóvárosi ferences templom szószékére és onnan hirdette, hogy a kommunista-liberális söpredéket meg kell állítani, mert az, a haza, a hit és a nemzet ellen tör.  Szavai ma is éppen annyira aktuálisak, mint amikor elhangzottak ott, Szegeden, 1919-ben. A kommunista gyilkosságsorozat felszámolása után, a Nemzeti Hadsereg megszervezésébe kezdett, lelkesítve a háborúból hazatért katonákat, elsiratva a megcsonkított hazát, de nem feladva a nemes irredenta gondolatot: „Mert a hazát vissza kell szerezni, mert a haza egy a mi hitünkkel, katolikusságunkkal, s ez a haza Mária országa, amelyet nem taposhat oláh, tót és szerb hadibakancs.” A nagy püspök, mint próféta beszélt a bolsevizmus és a liberalizmus drámai következményeiről, amely következményeket ma testközelből vagyunk kénytelenek megélni, megtapasztalni… ismét!

Beszédei, lelkesítő gondolatai ma is, sokak számára erőt adnak 

„A köztársaság minálunk hazafiatlanságba, internacionalizmusba vezet. És ezért nagyon vigyázzunk, hogy ez a forrongás, mely tart, a hangzatos „köztársaság" frázis, amelytől a lelkek rettenetes módon követelőznek, ki ne vetkőztessen bennünket magyar érzelmeinkből és az internacionalizmus karjaiba dobjon

Mi az internacionalizmus? Az, hogy egyenrangúsíttassék az egész világ! Testvéreim, az igazságok, melyek akár társadalmi, akár természettudományi igazságok, azok igenis internacionálisak. Azok mindenkié, töröké, magyaré, franciáé, angolé. Így vallás, szellem, tudomány szempontjából internacionalista vagyok. De dacára, hogy a nagy igazságok lehetnek mindenkié – a nemzeti, a magyar érdekek – nem lehetnek mindenkié! Lehetek internacionalista tudásommal, vallásommal, de nem lehetek magyar meggyőződésemmel. Ez az én földi, nemzeti és hazafias érdekem! E magyar érdeket ápolom a milliók lelkében! Milliók! Bele ne zavarodjatok hát az internacionalizmusba! Ez annyi volna, mint hazánk feladása!... Azt gondoljátok, azok, kik kínálgatják nekünk az internacionalizmust, az angolok, franciák, szerbek, románok – internacionalisták? A legnagyobb fokban nacionalisták! Bennünket; szegény kis nyomorgatott országot, az internacionalizmus karjaiba akarnak dobni, hogy politikájuknak lehasaljunk. Már pedig a mi magyar Hazánkat nem adhatjuk fel!”

Az 1919-es bolsevizmus felszámolása után a Kormányzó kérte, hogy Csernoch János bíboros érsek terjessze fel a Szentszéknél Zadravecz tábori püspöki kinevezését, amelyet az öreg esztergomi érsek örömmel teljesített, s maga szentelte püspökké Szegeden a ferences barátot.

Trianon után páter Zadravecz volt az egyetlen hivatalos személy, aki látogatást tett és élelmet, pénzt gyűjtött a Rongyos Gárdának, amely – ha lett volna kormánytámogatottsága –, nemcsak Nyugat-Magyarországot, de Erdélyt és a Felvidéket is megmenthette volna a megszállástól, hiszen a Gárda gerincét a feloszlatott Székely Hadosztály tagjai alkották, kiváló vezetés alatt. Zadravecz hangot is adott fenntartásainak, a budapesti kormány, és a Kormányzó ebbéli nemtörődömsége, és titkos szabadkőműves munkatársai által való félrevezetettsége fölötti egyet nem értésének.

A király visszatérésének megakadályozása is ellentéteket szült az állam vezetése és a püspök között, ugyanis Zadravecz arra hivatkozott, hogy a Kormányzó esküt tett a királyra, s ezt az esküjét szegte meg, amikor kiadta Boldog IV. Károlyt a szabadkőműveseknek, azaz hagyta, hogy a nagyhatalmak száműzzék Madeira szigetére, ahol hamarosan meg is halt az uralkodó.

A végső ellentét akkor alakult ki, amikor a király száműzetésben tartott temetésének napján, a Budai Várban esküvőt tartott a Kormányzó lánya… majd a Koronázó templomi requiemen az esküvő minden résztvevője megjelent. Erről naplójegyzeteiben így ír Zadravecz püspök: „Épp egy évvel ezelőtt járt itt először a király… épp egy éve esküjével ígérte, hogy Horthy nélkül egy lépést sem tesz az ország felé… ez ígéretét a szerencsétlen októberi járással megszegte… s íme, épp egy évre rá halott… Igen, minden eskü szent, de a király esküje a legszentebb! Valahogy megismétlődni láttam V. László esküjét, esküszegését… s meg nem tartott esküje évfordulóján beállott halálát. (…) Felmentem a kormányzóságra. Kíváncsi voltam a hatásra. Lelkem mélye háborodott fel ama dévaj öröm láttán, amelyben az egész társaság úszott… Különben a kormányzóék nászra készültek: Gondoltam, el fogják halasztani temetés utánra, de a kormányzó kijelentette, hogy nem odázhatja el, csak az az óhaja, hogy egész zárt körben, éspedig a Vár egyik szobájában történjen az esküvő. És 1922. április 3-án, a Vár egyik szobájában, mely kápolnaszerűvé lett alakítva, kérésre megeskettem a kormányzó leányát Fáy Lászlóval… Lagzi a Várban, midőn a Vár jogos, koronás ura a ravatalon fekszik.

Április 4-én Csernoch bíboros hercegprímás ünnepélyes nagy requiemet celebrált a koronázó templomban. Az egyik liberát én tartottam. Undorral láttam Nagy Pálékat, Thanékat és egyéb katonáékat a requiemen…

A liberális sajtó számos támadást intézett Zadravecz püspök ellen, de maga a szabadkőművesség is támadta, hivatalban lévő állami alkalmazott-tagjain keresztül, így Zadravecz néhány év múlva, amikor megpróbálták belekeverni a frankhamisítási ügybe, lemondott. A lemondás közvetlen oka mégsem a frankhamisítási botrány volt, hiszen itt minden sajtóperben elítélték a püspökről hazudozó liberális újságírókat. A lemondás igazi oka az volt, hogy az állam akkor sem mert egységesen kiállni a trianoni gyász mellett, s magát a püspököt is támadták irredenta magatartásáért. A Honvédelmi Minisztérium is szorongatta, ezért Zadravecz nem kompromisszumokat kötött, hanem lemondott. „Válasszatok magatoknak olyan püspököt, akinek a hasán ugrálhattok, miközben folyik belőle a trianoni trágyalé!” – írta magánlevélben Csáky hadügyminiszternek…

Lemondását követően sem szakadt el teljesen a politikától, hiszen a pasztoráció mellett sok civil szervezet elnöke és tiszteletbeli elnöke volt. Amerikai látogatásai során felkereste a magyarokat, megerősítve bennük a nemzettudat nagyszerű érzését.

A Kormányzó lassan megbékélt a lemondott püspökkel, s több alkalommal felkereste a Margit körúti kolostorban, hogy egyes politikai döntését megbeszélje a régi szegedi harcostárssal. A püspök, szónoklataival tömegeket mozgatott meg, és 1941 telén egy hónapot töltött Csíksomlyón, hogy megismerhesse a székelységet és az erdélyi ferencesek életét. A csíksomlyói látogatásról szóló Historia Domus azonban már nincs meg. Feltehetőleg az oláh megszálláskor olyan helyre rejtették, ahonnan még nem került elő… Zadravecz püspök erdélyi látogatásáról Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánostól tudunk néhány részletet, az akkori csíki plébánosok feljegyzései alapján.

A második világháború alatt is komoly munkát végzett a püspök. A hűvösvölgyi Szentföld ferences zarándokhelyen zsidókat bujtatott rendtársaival, s mivel a politikai vezetőket ismerte, számos zsidónak szerzett menlevelet, s volt, amikor a nyilasoktól kért és kapott élelmet a megmentett zsidók számára, mondván, hogy az élelemre a ferenceseknek szüksége van… A szovjet megszálláskor  egy orosz tiszt kereste föl és kérte, hagyja el az országot, mert a ’19-es moszkovita zsidók, akik a szovjet hadsereggel tértek vissza Budapestre, már feljelentették a szovjet titkosszolgálatnál. Zadravecz azonban nem hagyta el az országot, mert mint mondta: „Nem követtem el semmi olyat, ami törvénybe ütköznék”…

    Ezzel szemben mégis, mint az első koncepciós per vádlottját két évig tartották a Konti utcai börtönben, ahol a táborokból visszatért, kereszténygyűlöletben tobzódó zsidó nők embertelen kínzásoknak tették ki mind testileg, mind lelkileg. A bíróság nem találta bűnösnek, illetve csak annyit tehetett, hogy az előzetes letartóztatásban töltött időt, mint börtönbüntetést szabta ki. A szenvedés nem ért véget ezzel, hiszen kényszerlakhelyről-kényszerlakhelyre kellett költöznie, közben anyját is elvesztette, anyja pasaréti házát pedig, egy kommunista kisajátította. A ferences rend nem fogadhatta be egyik kolostorába sem, így a kényszerlakhely felodása után a zsámbéki plébánián élt, 1965-ben bekövetkezett haláláig, Budapestről kitiltva.

Így sem tétlenkedett. Titokban be-bejárt pestre, meglátogatta a kolostort, és a teológiáról kirúgott papokat szentelt sokszor éjszaka, magánlakásokban. Ebben, egy ideiga később hosszú börtönre ítélt néhai Tabódy István volt segítségére.

Rendje még ma sem ismeri el egyértelműen nagyszerűségét, buzgóságát és a magyarságért, a magyar katolicizmusért, az elcsatolt területek visszaszerzéséért végzett, sok szenvedéssel járó, emberfeletti munkáját. Igaz, annyit már megmert tenni a rend vezetése, hogy konferencián beszélgettek róla, ahol végre, ha finoman is, de felemlegették élete néhány általuk is pozitívnak tartott apró részletét. Teljes elismertsége azonban még várat magára. 

    A magyar emberek szemében Zadravecz szenvedése és életszentsége világos. Boldoggá avatásáról sincsen szó, mégis sokan szentként tisztelik, hiszen egész életében a hitet, a nemzetet és az emberiességet szolgálta. Egyetlen bűne volt, hogy kitartott Krisztus mellett, és Mária országát sem hagyta cserben. Püspöki jelmondata: „Pro regno Mariano” – azaz, „Mária országáért”.

Földi maradványit, kérésének megfelelően az esztergomi ferences templom kriptájában helyezték örök nyugalomra…

    Ha komoly egyháztörténészi vizsgálat alá vennők a magyar katolikus egyház 20. századi történetét, minden bizonnyal bebi­zonyosodnék, hogy a Magyar Katolikus Egyház szenvedéstörténete báró Apor Vilmos püspök meggyilkolásával és Zadravecz István súlyos megpróbáltatásaival kezdődött, amelyet követtek: a ferences Kiss Szaléz és társai, Boros Fortunát provinciális és erdélyi ferences rendtársai, Vezér Ferenc pálos szerzetes és rendtársai, Márton Áron erdélyi püspök és partiumi püspöktársai, Mindszenty József hercegprímás és az összes 20. századi magyar vértanú szenvedései.

Zadravecz István püspök lelki és szellemi hagyatéka – Márton Áron erdélyi püspök és Mindszenty József szellemi és erkölcsi hagyatékával egyenlő mértékű és értékű, s ezt nem győz­zük hangsúlyozni. Hiszen Zadravecz István püspök a mai emberhez szól, a mai problémákat dol­gozza föl és ad ezekre a bajokra érthető és megvalósítható re­ceptet. Csupán egyet nem tud adni a társadalom­nak: hitet. Mert sem az egyháztörténészek, sem az egyházi vagy világi elöljárók nem merik példaképül állítani még ma sem, amikor pedig a legnagyobb szükség ezeknek a nagyszerű példaképekben az ismeretére volna!  Ahhoz azonban, hogy e szellemileg, lelkileg és erköl­cseiben, valamint magyarságában leépült magyar társadalom visszatérjen hitéhez és egyházához, erkölcseihez és ke­reszténységéhez, meg kell ismernie a nagy ferences püspök szellemi és lelki „ha­gyatékát” is. E elsődleges feladata volna minden magyar katolikus iskolának, papnak, a protestáns iskoláknak és lelkésznek. Mert a magyarság fennmaradása, a történelem, a hősök és példaképek, a nemzeti elkötelezettség és a hit ismerete és megismertetése nélkül nem képzelhető el. Zadravecz István ferences püspök a kereszténység és a magyarság egységét bizonyította egy szenvedésekkel teli életen keresztül. Ám, személye és áldozata kimaradt a Nat-ból is… Ideje volna tehát pótolni – amíg nem késő… - ha még nem késő…  

Stoffán György