Orbán Viktor tusványosi beszéde
olyan világos és érthető beszéd volt, amilyenhez foghatót manapság már sem
Európában, sem a tengeren túl nem hallhat az emberfia – politikus szájából. Ennek
ellenére a politikai élet egyes tagjai felháborodásuknak adnak hangot, mintha
süketek és csökkent értelmiképességűek lennének. Lehet persze, hogy mindössze fizetett
szócsövek vagy aljas gazemberek azok, akik ebből a beszédből – elemzésből – azt
értették ki, hogy a nemzeti érzelmű emberek nácik, rasszisták, és szembe mennek
az ő ostoba és beteges világlátásukkal. Sőt! A Mazsihisz vezetője egyenesen
félelmét hangoztatta, mert szerinte… de szerinte miért is kellene félni egy
ilyen beszéd után? Ki tudja… Heiszler is csak egy kommunista, akinek köze nincs
a zsidó hithez, a valláshoz, csupán politikai és a magyarokat nem kifejezetten
szerető szellemiségét fitogtatta, amikor újra bele igyekezett harapni abba a
kézbe, amely eteti… védi és törvénybe foglaltatta, hogy akár úgy van, akár nem,
még Heiszlert is szeretni kell… mert ha nem, az antiszemitizmus…
Valójában miről is szólt
ez a beszéd, ami ellen a beteg világ hazai és külföldi képviselői háborognak?
Pontosan arról, hogy miként tudnának ők is életben maradni, és milyen az a – józan
– gondolkodás, amely visszapofozhatná ezt a lerongyolódott, erkölcsileg
megsemmisülni készülő Európát. Azt, hogy nem akarunk kevert népesség lenni,
néhány elmeháborodott úgy értelmezi, hogy mi rasszisták, vagy esetleg antiszemiták
vagyunk. Egy pillanatra sem jut eszébe a szerencsétlen zsidajának, hogy
pontosan ők a rasszisták, hiszen ősi törvényeik szerint a gój, egyenlő a
disznóval, mert tisztátalan… Azt is elfelejtette ez a politikai zsidó, hogy az
ukrán menekült zsidóknak külön tábort szerveznek – na persze, nem olyanokat… és
köszönet helyett Heiszler támad.
Igaz, lehet mindent
mondani, amiért fizetnek, de nem most kellene, mert ez a hisztéria nem hozza
közelebb a ’19-es gyilkosságsorozat miatt különösebben nem kedvelt galíciáner fajtáját.
Ugyanis, nem az ezer éve velünk élő magyar zsidósággal van baj, hanem ezekkel,
akik félreértik a jó szándékot, mert a jó szándékot még a miniszterelnöktől sem
fogadják el, ha a miniszterelnök magyar és keresztény. Pedig sokadszor
meghallgatva Orbán Viktor beszédét, a Mazsihisz vezetője helyében hálát adnék
Adonájnak, hogy Magyarországon élhetek, hogy itt biztonságban lehet a népem. Mert
amikor a miniszterelnök a magyar nemzetről beszél, akkor a zsidóságról is beszél,
amikor a nemzetet védi, a zsidóságot is védi.
Ez a politikai zsidó
szervezetnek, amelynek egykori vezetője egy munkásőr lehetett, nincs helye a
magyar közéletben, de nincs helye a vallásos zsidóság képviselőjeként sem. Mert
a gyűlölködést egy háborúval fenyegetett helyzetben élezni Heiszlernek sem és a
Mazsihisznak sincs joga, főként akkor, amikor hozzánk menekülnek immár Nyugatról
is a zsidók, akiktől nem tagadunk meg semmi olyat, amivel támogatni tudjuk a
szabad vallásgyakorlásukat és biztonságukat.
Heiszler kérjen
bocsánatot és oszlassa fel ezt a méregkeverő társaságot, amely gyűlölködésével az
aranyborjút, azaz a nemzetietlen politikát szolgálja – Adonáj helyett!
Stoffán György