1884. június 20-án, 138 évvel ezelőtt, a magyar történelem egyik nagy alakja sírt fel Csáktornyán, egy egyszerű polgári házban, közel a csáktornyai ferences kolostorhoz. Itt nevelkedett és itt kapta a hívást, amelynek engedett és lett a magyar ferences rend történetének nagy alakja. Ám, nemcsak a szerzetes kolostor falai között élte életét, hanem a tágabb, szeretett közösségéért is mindent megtett, vállalva a szenvedéseket, a megaláztatást és a számkivetettséget. Zadravecz István máig példaképe a nemzetet szerető, a nemzethez hű, a nemzetért minden áldozatra képes magyarnak, s ma mégoly nagy szükség van példamutatására, hiszen ezer sebből vérző népünk, hazánk ma is úgy kénytelen tűrni a korbácsot, mint Jézus tűrte az emberek bűneiért. Mi a saját bűneink fájdalmát szenvedjük, de gyógyír erre a fájdalomra a nagy püspök példamutatása.
Amikor a kommunisták gyilkos hazaárulása, az 1919-es ámokfutás elkezdődött, Zadravecz, az egyszerű ferences barát, a szegedi házfőnök ki mert állni a Szeged-alsóvárosi ferences templom szószékére és onnan hirdette, hogy a kommunista-liberális söpredéket meg kell állítani, mert az, a haza, a hit és a nemzet ellen tör. Szavai ma is éppen annyira aktuálisak, mint amikor elhangzottak ott, Szegeden, 1919-ben. A kommunista gyilkosságsorozat felszámolása után, a Nemzeti Hadsereg megszervezésébe kezdett, lelkesítve a háborúból hazatért katonákat, elsiratva a megcsonkított hazát, de nem feladva a nemes irredenta gondolatot: „Mert a hazát vissza kell szerezni, mert a haza egy a mi hitünkkel, katolikusságunkkal, s ez a haza Mária országa, amelyet nem taposhat oláh, tót és szerb hadibakancs.” A nagy püspök, mint próféta beszélt a bolsevizmus és a liberalizmus drámai következményeiről, amely következményeket ma testközelből vagyunk kénytelenek megélni, megtapasztalni… ismét!
Beszédei, lelkesítő gondolatai ma is, sokak számára erőt adnak
„A köztársaság minálunk hazafiatlanságba, internacionalizmusba vezet. És ezért nagyon vigyázzunk, hogy ez a forrongás, mely tart, a hangzatos „köztársaság" frázis, amelytől a lelkek rettenetes módon követelőznek, ki ne vetkőztessen bennünket magyar érzelmeinkből és az internacionalizmus karjaiba dobjon
Mi az internacionalizmus? Az, hogy egyenrangúsíttassék az egész világ! Testvéreim, az igazságok, melyek akár társadalmi, akár természettudományi igazságok, azok igenis internacionálisak. Azok mindenkié, töröké, magyaré, franciáé, angolé. Így vallás, szellem, tudomány szempontjából internacionalista vagyok. De dacára, hogy a nagy igazságok lehetnek mindenkié – a nemzeti, a magyar érdekek – nem lehetnek mindenkié! Lehetek internacionalista tudásommal, vallásommal, de nem lehetek magyar meggyőződésemmel. Ez az én földi, nemzeti és hazafias érdekem! E magyar érdeket ápolom a milliók lelkében! Milliók! Bele ne zavarodjatok hát az internacionalizmusba! Ez annyi volna, mint hazánk feladása!... Azt gondoljátok, azok, kik kínálgatják nekünk az internacionalizmust, az angolok, franciák, szerbek, románok – internacionalisták? A legnagyobb fokban nacionalisták! Bennünket; szegény kis nyomorgatott országot, az internacionalizmus karjaiba akarnak dobni, hogy politikájuknak lehasaljunk. Már pedig a mi magyar Hazánkat nem adhatjuk fel!”
Trianon után
páter Zadravecz volt az egyetlen hivatalos személy, aki látogatást tett és
élelmet, pénzt gyűjtött a Rongyos Gárdának, amely – ha lett volna
kormánytámogatottsága –, nemcsak Nyugat-Magyarországot, de Erdélyt és a
Felvidéket is megmenthette volna a megszállástól, hiszen a Gárda gerincét a
feloszlatott Székely Hadosztály tagjai alkották, kiváló vezetés alatt.
Zadravecz hangot is adott fenntartásainak, a budapesti kormány, és a
Kormányzó ebbéli nemtörődömsége, és titkos szabadkőműves munkatársai által való félrevezetettsége fölötti egyet nem értésének.
A király
visszatérésének megakadályozása is ellentéteket szült az állam vezetése és a
püspök között, ugyanis Zadravecz arra hivatkozott, hogy a Kormányzó esküt tett
a királyra, s ezt az esküjét szegte meg, amikor kiadta Boldog IV. Károlyt a
szabadkőműveseknek, azaz hagyta, hogy a nagyhatalmak száműzzék Madeira
szigetére, ahol hamarosan meg is halt az uralkodó.
A végső ellentét
akkor alakult ki, amikor a király száműzetésben tartott temetésének napján, a
Budai Várban esküvőt tartott a Kormányzó lánya… majd a Koronázó templomi requiemen
az esküvő minden résztvevője megjelent. Erről naplójegyzeteiben így ír
Zadravecz püspök: „Épp egy évvel ezelőtt járt itt először a
király… épp egy éve esküjével ígérte, hogy Horthy nélkül egy lépést sem tesz az
ország felé… ez ígéretét a szerencsétlen októberi járással megszegte… s íme,
épp egy évre rá halott… Igen, minden eskü szent, de a király esküje a
legszentebb! Valahogy megismétlődni láttam V. László esküjét, esküszegését… s
meg nem tartott esküje évfordulóján beállott halálát. (…) Felmentem a kormányzóságra. Kíváncsi voltam a hatásra. Lelkem
mélye háborodott fel ama dévaj öröm láttán, amelyben az egész társaság úszott…
Különben a kormányzóék nászra készültek: Gondoltam, el fogják halasztani
temetés utánra, de a kormányzó kijelentette, hogy nem odázhatja el, csak az az
óhaja, hogy egész zárt körben, éspedig a Vár egyik szobájában történjen az
esküvő. És 1922. április 3-án, a Vár egyik szobájában, mely kápolnaszerűvé lett
alakítva, kérésre megeskettem a kormányzó leányát Fáy Lászlóval… Lagzi a
Várban, midőn a Vár jogos, koronás ura a ravatalon fekszik.
Április 4-én Csernoch bíboros hercegprímás ünnepélyes nagy requiemet celebrált a koronázó templomban. Az egyik liberát én tartottam. Undorral láttam Nagy Pálékat, Thanékat és egyéb katonáékat a requiemen…
A liberális sajtó
számos támadást intézett Zadravecz püspök ellen, de maga a szabadkőművesség is
támadta, hivatalban lévő állami alkalmazott-tagjain keresztül,
így Zadravecz néhány év múlva, amikor megpróbálták belekeverni a
frankhamisítási ügybe, lemondott. A lemondás közvetlen oka mégsem a
frankhamisítási botrány volt, hiszen itt minden sajtóperben elítélték a püspökről
hazudozó liberális újságírókat. A lemondás igazi oka az volt, hogy az állam
akkor sem mert egységesen kiállni a trianoni gyász mellett, s magát a püspököt
is támadták irredenta magatartásáért. A Honvédelmi Minisztérium is szorongatta,
ezért Zadravecz nem kompromisszumokat kötött, hanem lemondott. „Válasszatok magatoknak olyan püspököt, akinek a hasán
ugrálhattok, miközben folyik belőle a trianoni trágyalé!” –
írta magánlevélben Csáky hadügyminiszternek…
Lemondását
követően sem szakadt el teljesen a politikától, hiszen a pasztoráció mellett
sok civil szervezet elnöke és tiszteletbeli elnöke volt. Amerikai látogatásai
során felkereste a magyarokat, megerősítve bennük a nemzettudat nagyszerű
érzését.
A Kormányzó
lassan megbékélt a lemondott püspökkel, s több alkalommal felkereste a Margit
körúti kolostorban, hogy egyes politikai döntését megbeszélje a régi szegedi
harcostárssal. A püspök, szónoklataival tömegeket mozgatott meg, és 1941 telén
egy hónapot töltött Csíksomlyón, hogy megismerhesse a székelységet és az
erdélyi ferencesek életét. A csíksomlyói látogatásról szóló Historia Domus
azonban már nincs meg. Feltehetőleg az oláh megszálláskor olyan helyre
rejtették, ahonnan még nem került elő… Zadravecz püspök erdélyi látogatásáról
Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánostól tudunk néhány részletet, az akkori
csíki plébánosok feljegyzései alapján.
Ezzel szemben mégis, mint az első koncepciós per vádlottját két évig tartották
a Konti utcai börtönben, ahol a táborokból visszatért, kereszténygyűlöletben
tobzódó zsidó nők embertelen kínzásoknak tették ki mind testileg, mind
lelkileg. A bíróság nem találta bűnösnek, illetve csak annyit tehetett, hogy az
előzetes letartóztatásban töltött időt, mint börtönbüntetést szabta ki. A
szenvedés nem ért véget ezzel, hiszen kényszerlakhelyről-kényszerlakhelyre
kellett költöznie, közben anyját is elvesztette, anyja pasaréti házát pedig,
egy kommunista kisajátította. A ferences rend nem fogadhatta be egyik
kolostorába sem, így a kényszerlakhely felodása után a zsámbéki plébánián élt,
1965-ben bekövetkezett haláláig, Budapestről kitiltva.
Így sem
tétlenkedett. Titokban be-bejárt pestre, meglátogatta a kolostort, és a
teológiáról kirúgott papokat szentelt sokszor éjszaka, magánlakásokban. Ebben, egy
ideiga később hosszú börtönre ítélt néhai Tabódy István volt segítségére.
Rendje még ma sem
ismeri el egyértelműen nagyszerűségét, buzgóságát és a magyarságért, a magyar
katolicizmusért, az elcsatolt területek visszaszerzéséért végzett, sok
szenvedéssel járó, emberfeletti munkáját. Igaz, annyit már megmert tenni a rend
vezetése, hogy konferencián beszélgettek róla, ahol végre, ha finoman is, de
felemlegették élete néhány általuk is pozitívnak tartott apró részletét. Teljes
elismertsége azonban még várat magára.
A magyar emberek szemében Zadravecz szenvedése és életszentsége világos. Boldoggá avatásáról sincsen szó, mégis sokan szentként tisztelik, hiszen egész életében a hitet, a nemzetet és az emberiességet szolgálta. Egyetlen bűne volt, hogy kitartott Krisztus mellett, és Mária országát sem hagyta cserben. Püspöki jelmondata: „Pro regno Mariano” – azaz, „Mária országáért”.
Földi
maradványit, kérésének megfelelően az esztergomi ferences templom kriptájában
helyezték örök nyugalomra…
Ha komoly egyháztörténészi vizsgálat alá vennők a magyar katolikus egyház 20. századi történetét, minden bizonnyal bebizonyosodnék, hogy a Magyar Katolikus Egyház szenvedéstörténete báró Apor Vilmos püspök meggyilkolásával és Zadravecz István súlyos megpróbáltatásaival kezdődött, amelyet követtek: a ferences Kiss Szaléz és társai, Boros Fortunát provinciális és erdélyi ferences rendtársai, Vezér Ferenc pálos szerzetes és rendtársai, Márton Áron erdélyi püspök és partiumi püspöktársai, Mindszenty József hercegprímás és az összes 20. századi magyar vértanú szenvedései.
Zadravecz István püspök lelki és szellemi hagyatéka – Márton Áron erdélyi püspök és Mindszenty József szellemi és erkölcsi hagyatékával egyenlő mértékű és értékű, s ezt nem győzzük hangsúlyozni. Hiszen Zadravecz István püspök a mai emberhez szól, a mai problémákat dolgozza föl és ad ezekre a bajokra érthető és megvalósítható receptet. Csupán egyet nem tud adni a társadalomnak: hitet. Mert sem az egyháztörténészek, sem az egyházi vagy világi elöljárók nem merik példaképül állítani még ma sem, amikor pedig a legnagyobb szükség ezeknek a nagyszerű példaképekben az ismeretére volna! Ahhoz azonban, hogy e szellemileg, lelkileg és erkölcseiben, valamint magyarságában leépült magyar társadalom visszatérjen hitéhez és egyházához, erkölcseihez és kereszténységéhez, meg kell ismernie a nagy ferences püspök szellemi és lelki „hagyatékát” is. E elsődleges feladata volna minden magyar katolikus iskolának, papnak, a protestáns iskoláknak és lelkésznek. Mert a magyarság fennmaradása, a történelem, a hősök és példaképek, a nemzeti elkötelezettség és a hit ismerete és megismertetése nélkül nem képzelhető el. Zadravecz István ferences püspök a kereszténység és a magyarság egységét bizonyította egy szenvedésekkel teli életen keresztül. Ám, személye és áldozata kimaradt a Nat-ból is… Ideje volna tehát pótolni – amíg nem késő… - ha még nem késő…
Stoffán György