Miért nem tudják
elfogadni Nyugaton a magyar választási eredményeket? Miért akarják Magyarországot
büntetni azért, mert a nemzet a saját érdekeinek megfelelően, bölcsen döntött? Miért
gondolták azt az EU-ban és Amerikában, hogy magyarországi civil megbízottaik hazudozása
alapján Magyarországot is bekebelezheti az a beteges és emberiségellenes
szellemiség, amely a fél világot, de különösképpen Európát, napjainkban is
emészti? Miért hitte az Unió, hogy a gyilkos kommunisták utódaival célt
érhetnek hazánkban?
A válasz egyszerű lenne,
ha csak annyit mondanánk, hogy: mert nem értik. Az azonban, hogy miért nem
értik, egy másik kérdés, amelyre bővebben kell válaszolni.
Európa és a háttérhatalom
ugyanis a népet, az embert, a saját társadalmait nem annak megfelelően „kezeli”,
mint amit hirdet. A demokráciafelfogásuk és az értékrendjük egészen más, mint a
mi demokráciafelfogásunk, és a mi értékrendünk. Mi magyarok ugyanis nem azt a
demokráciát tartjuk demokráciának, amelyet ők hirdetnek annak, hanem egy ősi
közösségi értékrendben, egy ősi közösségi felfogást tartunk magunkénak, amely –
ha olykor nem is látszik –, mégis ott van minden magyar lelkében. Ez a
közösségi lélek maga a kereszténység, az Isten-hit, az önvédelmi rendszer, és a
bajban való összetartozás lelki kényszere. Mint a kampányban mintegy
figyelmeztetésként írtam is –
https://stoffangyorgy.blogspot.com/2022/02/nyilt-level-az-ellenzekhez-haborus.html
– vannak olyan ügyek, amelyekben a magyar nemzet nem ismer politikai
hovatartozást, hanem eggyé válik és közösen dönt saját jövőjéről, saját
érdekeiről. Ez történt április harmadikán, és ezt nem érti meg a Nyugat. Mert a
magyar nem egy pártról, nem egy emberről döntött, hanem egy értékrend mellett
tette le a voksát. A magyar nemzet értékrendje mellett, amelyet dr. Orbán
Viktor és pártja képvisel, és ami teljes mértékben eltér a ma Nyugaton divatos
és kötelező értékrendtől. A Nyugat számára ma kötelezővé tették a gyűlöletet és
az Isten elleni „érték”rendet kell követnie,
mert ilyen, erre is képes, megvehető, irányítható és jellemtelen vezetői vannak
Európának. Ezek az európai vezetők a társadalmaikat, a saját népüket semmibevéve,
a nép feje fölött hoznak a társadalmat súlyosan érintő, nyomorba taszító határozatokat,
szankciókat, és saját népeiket áldozzák fel a pénzvilág érdekében. Olyan háborút
próbálnak generálni, amely emberek millióinak életét veheti el, néhány család (a
háttérhatalom) gazdasági céljait szolgálva. Ez súlyos háborús bűncselekmény,
amelyért már ítélkezhetne is egy arra hivatott bíráság… Ilyen bíróság viszont nincs
a földkerekségen… Ezekre a vezetőkre más, irgalmatlan ítélet vár.
A mai európai
értékrenddel szemben, a magyarság értékrendje az ősi magyar és keresztény
gyökerű értékrend, amely a nemzeti érdekeket, a szeretetet, az alázatot, és az
önvédelmet egyesíti, másokat nem sértve, de lehetőségeinkhez mérten megtorolva
azt, ha bárki ellenünk támad. Ez a mi ősi „demokrácia” felfogásunknak is az alapja,
ami nem egyezik az 1789. óta romboló demokráciafelfogásokkal.
A negyedszer,
kétharmaddal újraválasztott magyar országvezetés pedig, nem alárendeltként,
termelőerőként, termelőeszközként, beosztottként kezeli a neki bizalmat szavazó
nemzetet, hanem egyenlő partnerként. A legalapvetőbb kérdésekben is kikéri a
nemzet véleményét és ennek megfelelően hoz döntéseket. Olyan társadalmi
egyetértés ez, mint amilyen magyarság legősibb korszakában lehetett, amikor a
törzsi közösség döntött a nép további sorsáról, feladatairól és önvédelméről. A
mi demokráciafelfogásunk ősisége évezredekben számolható, emberséges és az
egyistenhitre épül.
A közösség ereje pedig,
azokon az erkölcsi törvényeken nyugszik, amelyek a magyarság létezése óta
változatlanok, és amelyek megegyeznek a később megismert és a magyarság által felvett
kereszténység erkölcsi követelményeivel.
A magyar nemzet tehát,
nem pártra és nem személyre szavazott, amikor megválasztotta az állandóságot,
békét és biztonságot nyújtó politikai erőt, hanem sokévezredes, saját értékrendjére
adta a voksát, egy háborúval fenyegető, Isten ellen hadat viselő, ostoba és
gyűlölködő korban, egy olyan, gazdaságilag, erkölcsileg és szellemileg elfajzott
közösség tagjaként – egyedüliként ragaszkodva e közösség egykori valódi értékeihez,
keresztény gyökeréhez –, amely közösség mindenét – múltját és jövőjét is odadobta
a gyűlölet és a halál sátáni logikájára épülő „kultúrát” parancsoló
háttérhatalom lába elé.
Amikor pedig, a saját
értékrendjének megfelelően választott a magyar nemzet 2022. április 3-án, akkor
az istenhit és az ősi magyar logika és értékrend mellett voksolt. A választás végeredménye
feltételezi – vagy inkább ismét bizonyítja –, hogy a Szent István-i felajánlás
él, létezik és segíti a magyar nemzetet! Mert abban a korban, amelyben élünk,
isteni segítség nélkül lehetetlenség lett volna ilyen elsöprő mértékű, Európát
is felrázó bölcs döntést hoznunk.
Hogyan tovább?
Minden erőnket megkívánó,
hatalmas és egységet követelő munka vár ránk itt, a Kárpát-hazában, mert nem
csak a magyar nemzet egységét kell tovább erősítenünk a magyarság céljainak és
megmaradásunknak az érdekében, hanem Európa jövőjéért is felelősek vagyunk. A
mi ősi értékrendünk, hitünk és ősi „demokrácia”felfogásunk, azaz, a közösség mindenek
feletti felsőbbségébe vetett hit, amely szerint királyaink is uralkodtak, ezt
követeli…
…és ne felejtsünk
el hálát adni Istennek azért, hogy a választási győzelemmel újabb lehetőségünk
nyílt a megmaradásra, a munkára, a fejlődésre és a teljes lelki megújulásra…
Stoffán György