Megállítható-e a politikai-, és társadalmi züllés?

 

Az ember nehezen dolgozza fel a választási kampány okozta traumát. Napokig, hetekig emészti azt a sok eseményt, ígéretet, megtapasztalt emberi tulajdonságot, amelyet kénytelen volt átélni, ha akarta, ha nem – az elmúlt hónapok alatt.

A pártoskodás nem új keletű a politikában, hiszen történelmünkben számos királygyilkosság, összeesküvés, árulás volt. Azonban, ezeknek az elkövetői többnyire elnyerték méltó büntetésüket, mert a törvényt és törvénykezést, eleink szentnek és sérthetetlennek tartották.

A Magyar Királyságban rend volt, a társadalmi erkölcsre a keresztény egyház ügyelt, s politikai, államigazgatási szerepet csak az arra méltó, szellemileg, erkölcsileg tiszta, művelt emberek kaphattak. Aki ennek a követelményrendszernek nem felelt meg, az gyorsan kikerült a „bársonyszékből”. Az erények és a jó tulajdonságok, a műveltség, a hit igazgatta az országot évszázadokon át, s ennek volt köszönhető, hogy ezernyi megpróbáltatás, háborúk, elnyomások ellenére ezer esztendeig sértetlenek maradtak a határaink, és viszonylagos béke uralkodott. Ha pedig, ez a belső béke veszélybe került, akkor az ország vezetése igyekezett mielőbb rendet teremteni. E rendteremtésnek persze, megvoltak a hagyományai, eszközei. Magyarország nem volt hűbérese egyetlen nagyhatalomnak, páholynak, így a maga hagyományait élhette, fejleszthette úgy, hogy még a településeknek, a kis faluknak is volt saját törvénykönyve, bírája, így pedig, az igazságszolgáltatás is kifogástalanul működött, szigorúan betartatva a törvényeket és megbüntetve a törvénytelenségeket.

Az ország csonkítás után, valamint a Magyar Királyság törvénytelen megszűntetése következtében minden megváltozott. Az országot egy évezrede vezető társadalmi osztályt a „hálás nemzet” kifosztotta, elüldözte, megölte, történelmünket meghamisították, és a suszterből lett miniszter, az asztalos inasból ügyvéd, a szabómesterből egyetemi tanár. Az éppen végzős egyetemisták gyorsan átálltak az új rend csatasorába, megszűnt a keresztény erkölcsiség és megkezdődött az a folyamat, amelynek – rendszerváltás ide vagy oda –, ma esszük a keserű, rohadt gyümölcsét.

Hiszen, a rendszerváltás sem rendszerváltás volt, csak egyfajta hatalomváltás, az előző – a kommunista rendszert is irányító – világkormány utasítására. A demokrácia nevében minden megengedhető, s annak jár a szólás és véleményszabadság, aki a közel van a húsosfazékhoz. Mindenki másnál büntetendő, ha kimondja a véleményét, elutasít bizonyos állami ostobaságot, megsért egy-egy primitív, de állami beosztásban lévő prolit. Ehhez kiváló partner a jogszolgáltató hatalmi ág, amely követi a trendet, mellőzve bizonyos törvényeket és törvényi előírásokat. A jogalkotás is ehhez a parancsolt szellemiséghez alkalmazkodik, s ezernyi kiskaput enged, amelyeket a józan paraszti ész és az erkölcsi normák ugyan elítélendőnek tartanak, de a jog szerint érvényesek.

Amíg a régi korokban az állam vezetésére „predesztinált” családok, gyermekeiket apró koruktól kezdve, a jövő feladatainak tökéletes ellátására, nyelvekre tanították, és a haza iránti elkötelezettségre, erkölcsre, tisztességre és hitre nevelték, addig ma, minden buta, magát istennek képzelő, újgazdag, tanulatlan proliból lehet bármilyen vezető, pártelnök, miniszter, polgármester, etc.

Sem viselkedni, sem beszélni, sem normálisan gondolkodni nem tudó emberek kerülhetnek ismeretség, családi kapcsolatok révén olyan pozícióba, amelyben emberek millióinak életéről vagy csak az ország sorsáról dönthetnek. Ezt látjuk ma az európai vezetésben, de effélét tapasztalhattunk és láthatunk itthon is. A nagyképű, proli alapíthat pártot, s mert a lebutított tömegek hallgatják, és vezérüknek tekintik, olyan magatartást enged meg magának, amely normális, emberi környezetben abszolút nem elfogadható, szánalmas és megvetendő, hacsak nem egy ötéves gyerektől látjuk. A ránk erőltetett demokrácia, mindent kibír, hiszen a szabadosság és a káosz, az elnemzetietlenítettség és a hitnélküliség az, amit „demokráciának” nevezünk.

Mint azt megtapasztalhattuk, a választási kampány idején, sem logika, sem észérv, sem emberiesség nem szerepelt, a hatalomért és a pénzért vívott politikai harci repertoárban. Ez a folyamat visszafordíthatatlan, ha ez a szabadosság, ez a demokráciának nevezett káoszt megmarad. A folyamatos társadalmi züllés, az erkölcsi érzék megsemmisülése, a kultúra és a hitnélküliség, értéktelen masszává gyúrja Európát, velünk együtt.

Ha nem ismerjük fel, nem fogadjuk el az isteni felsőbbséget, a hit erejét, és a magyar összetartás, megmaradást biztosító követelményrendszerét, akkor megsemmisülünk éppen úgy, mint a kereszténynek és műveltnek nevezett egykori Nyugat, amely még egy darabig jó életet biztosít az ott élőknek, de mecsetjeivel, lerombolt templomainak kőhalmával, eladott, kuplerájjá alakított zárdáival már ma sem az, aminek látszik. Ha maradunk a kapitalista és a keresztényellenes, USA által irányított Nyugat hűbérese, és nem keresünk más partnereket azon a Keleten, ahonnan a magyarság elszármazott, akkor nyomunk sem marad! Ha nem változtatunk a proli, uram-bátyám kinevezések rendszerén, és nem teszünk rendet saját sorainkban, akkor sem marad számunkra jövő a Kárpátok gyűrűjében.

Van tehát feladatunk, ha magyarként akarunk megmaradni Európa közepén. Ahhoz azonban erényekben való gazdagság – készség, amely jóra serkenti az embert és tetteit –, kulturáltság, alázat, erkölcs és rendíthetetlen hit kell. Mert ha pártokban és a pártok ostoba, sértődékeny és viselkedni sem képes vezetőiben látnánk a jövőt, az a véget jelentené. Ám, ha felismerjük végre a nemzeti összetartás jelentőségét, erejét és nagyságát, akkor senki nem állhat az utunkba.

Ha ma már lehetetlen is politikusaink számára, hogy olyanokká váljanak, mint nagyszerű eleink voltak a Magyar Királyságban, akkor legalább arra kellene törekedniük, hogy méltók legyenek saját tetteikkel emlékezni a nagy elődökre, akiknek nem a zsebük, nem a hatalom megszerzése, nem a hazaárulás, a gyűlölködés és a vádaskodás, hanem a keresztény nemzet és a haza volt az életük, lételemük, hivatásuk!

Stoffán György       

Választás 2024. – szomorú értékelés

 

A Világkormány akaratának megfelelően, az Európai Egyesült Államokban egységesen, rendre lezajlott a választás. Az összesítés még korántsem készült el, ám nem lehet kétségünk afelől, hogy minden úgy alakult, ahogyan azt a forgatókönyvírók kigondolták. A helyi (nemzetállami) játszótereken települések és kerületek között ment a verseny, kormánypártok és ellenzékiek viaskodtak egymással, s mint ilyenkor lenni szokott, az összes jelölt és önjelölt esküt tett a nép mellett, ígért és úgy viselkedett, úgy nézett ki, mint egy örömlány, az apácazárdában. Mindegyik jelölt jól tudta, hogy a demokrácia addig tart, amíg megkapja a megfelelő mennyiségű szavazatot és elfoglalhatja a székét. Visszahívásról szó nem lehet, tehát, öt évig nincs gond!

Ennek megfelelően ment a pártok kampánya, az egyének érdekeinek megfelelő gyalázkodás, a „mit csinált az ellenjelölt”… sok felvonásos hazudozások sorozata. A társadalom jó partnerként – azt gondolva, hogy tényleg rajta múlik a dolog –, vett részt ebben a politikai kavalkádban.

A most megválasztott polgármesterek októberben foglalhatják el a széküket, hiszen akkor jár le a korábbi ötéves ciklus…

A hazai választás rossz kiindulópontja a végcél elérését is lehetetlenné tette. Hiszen, ha más irányba indulunk, mint ahol a cél van, akkor azt soha nem érjük el. Így történt ez a választási kampányban is, amelyben kivétel nélkül, minden párt a gyűlöletre, a vádaskodásra, a másik jelölt lejáratására törekedett, de keveset hallottunk arról, hogy saját győzelme esetén, melyek a céljai, mit szeretne megvalósítani, hogyan akarja a terveit véghezvinni. Tehát, amikor a rossz emberi tulajdonságokra, mint a kapzsiságra, az irigységre, a bizonyíték nélküli vádaskodásra építünk, akkor nem érhetünk célba. Ez látszik az elvesztett városok és a vissza nem szerzett kerületek valamint a főváros esetében.

Főváros… A főpolgármester-jelöltek is a műveletlenség, a proli, a másokat lejárató technikához folyamodtak, ráadásul a visszalépést nem készítette elő a Fidesz, de azt hirdette, hogy ez a visszalépő jelölt saját döntése volt. Ehhez nem kell kommentár. Egészen világos volt, már a jelöltség elején, hogy Karácsony simán megnyeri a megmérettetést. És, amíg az ellenzéki polgármestereket és polgármester-jelölteket csepülte a jobboldal, addig bizony előfordult, hogy a bíróság által bűncselekmény miatt elítélt embert támogatott a kormánypárt országgyűlési képviselője. Ez pedig erkölcsileg megengedhetetlen lett volna, egy normálisan működő és törvénytisztelő országban, Európában, ahol uniós képviselő lett a magyar verő olasz antifa. Tehát, a bűnözés, a bűnöző politikus, mint európai érték, itthon is belefér…  

Magyar Péter politikai háttere is jól tudja, hogy a magyar társadalomban kérdések ezrei élnek, így ezeknek a kérdéseknek elenyésző hányadára válaszolt is, amivel tömegeket mozgatott meg. Az erkölcs persze, itt sem volt feltétel… A tömegnek határozott vezér kell, és ezt a szerepet Magyar, kiválóan játssza. A népnek pedig elég, ha irigységét, kapzsiságát, gyűlölködéseit kiélheti a „valaki” mellett, tömegben… A Fidesznek Magyar Péterre csak gúnyolódó, hiteltelenítő válaszai voltak, körülbelül ugyanabban a stílusban, amelyben Magyar előadta magát. Az egész egy játék, egy „circenses” a népnek, aki mások „panem”-e, és egyéb javai után sóvárog, noha neki is jutott az elmúlt 14 évben, bőségesen. Magyar Péter gazdái jól számítottak ki mindent… hacsak, nem ugyanabban a csónakban vagyunk, más és más szerepkörrel, észrevétlenül. Majd kiderül.

És a nép, az istenadta nép… Nos, a társadalmat nem lehet kicserélni, leváltani. A nép olyanná lett, amilyennek mutatja magát. Elég volt negyven év kommunizmus és harmincnégy év demokratikus káosz, jólét, és hitehagyás a teljes erkölcsi zülléshez, a tudatlansághoz, az önimádathoz. A fiatalok már nem tudják ki volt Mozart, mit ünneplünk augusztus 20-án, de még a saját himnuszunkat is csak hellyel-közzel ismerik. Ez a fiatalság pedig odaáll, ahol lehet hangoskodni, tudálékosan világot váltani, és beállni a későbbi rabszolgák sorába, mert fogalma sincsen, kik és hogyan használják fel játékszerként a tudatlanságot és a tapasztalat nélküliséget, azaz, őt, a fiatal, nagyhangú tüntetőt.

A 2024-es választási kampány szomorú képet mutatott a politikáról, a politikusokról, a társadalmi erkölcsről, a műveltség hiányáról – Magyarországról és a kárpát-medencei magyarságról. Értékes jelöltek estek ki, bűnöző gazemberek lehettek bársonyszék-tulajdonosok, mert a társadalom, a politikusok által felkorbácsolt gyűlölködésben nem képes józanul gondolkodni, a politikusok pedig, nem voltak képesek felfogni a maguk „magaslataiból”, hogy nem a kampány közepén kell nyilvánosságra hozni, hogy ki milyen jövedelmet vett ki a cégéből... Mert a nép egyik része szegény, tehát, azért irigy, a másik része gyűlölködő és azért nem tetszik neki mások anyagi jóléte, főleg, ha az, a Fideszhez, a nemzeti oldalhoz köthető…

Lezajlott hát, a nagy választási küzdelem, minden maradt a régiben, csak egy szűk réteg, egy, még az igazi értékekhez ragaszkodó magyar, keresztény csoportocska érzi úgy, hogy cserbenhagyták, elárulták, nem törődnek vele, sőt olykor ellenségnek tekintik még az úgynevezett nemzeti oldalon is. Az igazi értékek: a tisztesség az erkölcs, a becsület, az alázat, a hazaszeretet, a keresztény hit, a mértékletesség etc., ma már csak bolondos nosztalgiának számítanak, mások nacionalistának tekintik, megint mások keresztény kurzusnak hívják. Egyik sem igaz!

Viszont helyette itt van nekünk az „európai demokrácia” a maga „értékeivel”, 2024-es felfogásban: a gyűlölettel, a primitívséggel, a pénzéhséggel, az árulásokkal, a magyarok, magyarok elleni háborúskodásával, és a minden oldalról ránk zúduló, töméntelen politikai hazudozással, nihilizmussal, istentelenséggel.

Békére van szükség! – mondják a politikusok, miközben ők generálják a háborút. Így, ez a békére szólító mondat, a választási kampányt átélve, éppen úgy hangzik, mint a „meggyógyítalak, ha beledöglesz is”.

Ugyanis, a belső béke, alázat, mértéktartás, erkölcs és kiművelt emberfők nélkül nincs, mert nem lehet gyűlölettel a békét szolgálni! Ahogy az egyén sem lehet békés, ha a lelke háborog, úgy az ország, a magyarság sem állhat egy emberként a béke mellé, ha a polgárai elégedetlenek, gyűlölködők, és a politikusai ezt a gyűlöletet még fokozzák is, mint tették esztelenül a választásokat megelőző időszakban, jobbára az önös érdektől, egyéni képzelgésektől vezérelve.

Tehát, Magyarországon és Erdélyben, valakiknek végre, le kéne tenniük a fegyvert, hogy béke és rend legyen a Kárpát-medencében, magyar és magyar között, székely és székely között… mert másképpen, ebbe szépen, lassan mind belepusztulunk!

Stoffán György   

Medvetáncoltatás… Magyar módra

Sokszor hallottam szüleimtől, nagyszüleimtől, a nyár egyik fő attrakciójáról, amikor megjelent az öreg oláh a birtokon a medvéjével. A medve táncolt, s az öreg oláh a kapott pengőkkel boldogan távozott egy másik faluba, egy másik birtok lakóinak örömére. És az öreg oláh, mint a drótos tót, a verklis és a vándor üveges, a Kárpát-hazát bejárva, ősszel hazatért, s nyáron keresett pénzből élt családjával a következő tavaszig, amikor ismét elindult a Magyar Királyságot bejárni… medvét táncoltatni, fazekat foltozni, a bérházak lakóit a verkli dallamaival szórakoztatni, s a betört ablakokat megjavítani…

Amikor Magyar Péter megkezdte országjárását, valamiért az öreg, medvetáncoltató oláh jutott az eszembe. Igaz, az öreg oláhnak volt lelkiismerete, felelősségérzete, hiszen a családjáért vállalta a nyár viszontagságos utazását, és adott is valamit a produkcióval azoknak, akik kíváncsian nézték végig a medvetáncot, amelynek azért volt előzménye, hiszen a medve nem magától táncolt… hanem hosszú idomítás eredményeként emelgette a lábát… a nép pedig kíváncsian szemlélte, a gyerekek az első sorba furakodtak, kijőve a templomból a vasárnapi istentisztelet vagy szentmise után. A földesúr gyermekei is ott tolongtak a kíváncsi szemlélődők sorában, s maga a birtokos és a lelkész is mosolyogva nézte az erdélyi levegőt hozó öregembert, aki diktálta a taktust a borzos főszereplőnek…

Ez a világ elmúlt… elmulasztották. Ma minden fordítva van. Nem a békés falu lakosságát szórakoztatta a mai medve nélküli medvetáncoltató, hanem békétlenséget visz a kíváncsiskodók közé, feléleszti a gyilkos hajlamot, amely minden emberben ott lappang, és hazugságaival gyűlölködést teremt. Az emberek pedig várják a produkciót, kíváncsiak, és jól érzik magukat, mert ők is gyűlölködhetnek egy sort. És ma, a produkcióért, nem a nép adja a jutalom-pengőt, hanem azok fizetnek neki, akik a medve nélküli medvetáncoltatót odarendelik káoszt teremteni. És, persze… ez a medvetáncoltató nem öreg és nem is oláh, inkább csak ortodox… Olcsó mulatság volt ez a pár hétig tartó, medve nélküli, az emberi kíváncsiságra és minden emberi rossz tulajdonságra épülő országjárás. Ám, véget is ért. A kíváncsiság viszont, örök. Hiszen, mindegy, hogy egy medve táncolt a falu főterén néhány filléres adományért, vagy egy nagyra nőtt papucsállatka mutogatja magát ingyen.

Változik a világ… Akár medvetáncoltatásról, akár gerinctelen egyedekről van szó… azokat látni vágyik a nép. Ám, attól még a nép nem lesz sem medve, sem papucsáll

Stoffán György

Értékmentők

A huszonhét kötetes szerző korábban hallani sem akart arról, hogy saját élettörténete is megjelenjen könyv formájában, pedig nem mindennapi életútról beszélünk; kezdve a ferences barátok között töltött gyermekkortól, a magyarság, a magyar kereszténység számos kiemelkedő képviselőjével való ismeretségen, barátságon túl, az erdélyi forradalom, a délvidéki háborúk idején haditudósítóként megélt eseményeken keresztül, egészen az olyan egyedülálló témák feldolgozásáig, illetve történelemhamisítások leleplezéséig, mint Teleki Pál egykori miniszterelnök halálának körülményei. Egy súlyos, életveszélyes helyzet megélése végül mégis arra sarkallta Stoffán Györgyöt, hogy interjúsorozatot adjon Czeglédi Andreának, aki Hatvanhat év történelem címmel rendezte kötetbe a történeteket.

Az íróval és az interjúalannyal, mondhatjuk, hogy a két szerzővel Bella Árpád rádiós kolléga beszélgetett a városi könyvtárban, Fóton, ahol az ünnepi könyvhéthez kapcsolódó júniusi programsorozatot nyitotta Czeglédi Andrea könyvének bemutatója. Hamar fény derült arra is, miért változott meg Stoffán György véleménye az élettörténetének kiadását illetően, ugyanis a tervek szerint a mű a „Hatvanöt év történelem“ címet viselte volna, de egy sajnálatos esemény közbeszólt; Stoffán György szívinfarktust és tüdőembóliát szenvedett el, így a beszélgetéseket halasztani kellett, és a tervezetthez képest egy év múlva látott napvilágot a könyv, nem a hatvanötödik, hanem a hatvanhatodik születésnapot követően. Ahogy Czeglédi Andrea fogalmazott, ezt mindketten jelként értelmezték, amely szerint az írónak még dolga van a földi világban.

Stoffán György a magyar kultúra, a nemzeti érzelmek, a keresztény értékvilág élharcosa egész fiatal kora óta. Huszonhét kötete, több ezer cikke és tanulmánya jelent meg eddig, és valamennyi hiánypótló, értékmentő alkotás. A Hatvanhat év történelem lapjain úgy fogalmaz; felelősségének érzi, hogy valamit átadjon abból, a „még normálisnak nevezhető világlátásból, hitből, hazaszeretetből, erkölcsi keretből“, amelyet a szüleitől, nagyszüleitől, tanítóitól, példaképeitől kapott. Saját történetein keresztül vezet végig hat és fél évtized eseményein, elénk tárva a kor történelmi; politikai, közéleti vonásait, és ezek egyéni megéléseit. Ez utóbbi, ami letehetetlenné teszi a művet, hiszen a személyes érintettség, az érzelmi telítettség a puszta történelmi távlatokból közel hozza, az olvasó számára is átélhetővé, hitelessé teszi. Emellett a hangvétel könnyed, még akkor is, ha súlyos témákról ad számot, néha humoros, és nagyon sokszor könnyeket csal a szemünkbe.

A könyvbemutató beszélgetése is hasonló stílusban zajlott, Stoffán György két olyan történetet is elmesélt, amelyek meghatározóak voltak életpályáján. Mindkettő egy találkozás emléke. Gyermekként történt, hogy az iskola udvarán játszottak társaival, mikor is egy civil ruhás, idős öregúr hívta magához őket, majd keresztet rajzolt a homlokukra, és a következőket mondta: „legyetek jó magyarok és jó keresztények!“ Ekkor a gyermekek elől rejtve maradt a titokzatos idegen kiléte, s csak évtizedek múltán derült ki, hogy a kommunisták elől menekülni kényszerült Zadravecz István püspök áldotta meg őket. Róla szóló életrajzi könyve, Zadravecz-passió címen már a harmadik kiadását éli. A másik ilyen meghatározó élmény, Vili bácsi utasítása volt, aki az átkosban is cserkész egyenruhát viselt, és azt a feladatot bízta az újságíróra, hogy leplezze le a hazugságot, miszerint Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lett. Tíz év kutatómunka vette ekkor kezdetét, melynek végeredményeként megszületett az Én öltem meg Teleki Pált című kötet, amely hiteles bizonyítékok garmadáját vonultatja fel a gyilkosság mellett, végül pedig, mintegy katarzisként szembesülünk a beismerő vallomással, amelyet maga a gyilkos, a már megvénült, egykori SS katona tett a szerzőnek. 

A Hatvanhat év történelem című könyvet elolvasva világossá válik, miért is nevezi Stoffán Györgyöt tanítójának, sőt mesterének Czeglédi Andrea. A könyv minden sora erkölcsi útmutató, iránytű egy feje tetejére állt világban. Egy élet példamutatásán keresztül láttatja meg az igazi értékeket, a valódi, keresztényi magatartást, a meg nem alkuvás bátorságát annak minden következményével. Egy olyan példaképet tár elénk, aki a magyar, keresztény kultúra élharcosaként egész élete során bizonyított, az őt megillető elismerést mégsem kapta meg soha. Nem kell azonban csodálkozni ezen, hiszen a fejre állt világ ismérve, hogy; aki fent van, az való legalulra, akit pedig elnyomnak, elhazudnak, ellehetetlenítenek, képviseli a valós értékeket. Hinnünk kell azonban, hogy az értékmentés egyszer meghozza majd gyümölcsét, és az értékmentők megkapják a megérdemelt elismerést. Czeglédi Andrea és Stoffán György közéjük tartozik.

Zana Diána 

A Hatvanhat év történelem című kötetről ITT (https://www.neplelek.hu/magyar-kultura/egy-rendithetetlen-erkolcsu-eletutrol/) írok részletesen. 

Forrás: https://www.neplelek.hu/magyar-tortenelem/ertekmentok/

Hatvanhat év történelem, Fóton - Egy könyvbemutatóról röviden

Június 7-én, Fóton, családias hangulatban, a fóti Fidesz, Balázsik Csaba szervezésében, a Városi Könyvtárban mutatta be Czeglédi Andrea, a Stoffán György íróval készült interjúkötetét. Az írónőt a kötetről Bella Árpád rádiós kolléga kérdezte, a videófelvételeket Víg Sándor, számos történelmi dokumentumfilm alkotója örökítette meg. A könyvbemutatón jelen volt a "Hatvanhat év történelem" címmel megjelent kötet alanya, Stoffán György is, aki érdekes gondolatokkal és törtnetekkel szórakoztatta a jelenlévőket... Az eseményen egy olyan kötetet mutattak be, amely valóban egy történelmi korrajz, ami leplezetlenül, tabuk nélkül, hol sírásra, hol kacagásra indítja az olvasót, ám, aki belekezd, az letenni aligha tudja a könyvet... Alább néhány képet adunk közre Balázsik Csaba felvételeiből. Köszönet a szerzőnek, a szervezőknek és a résztvevőknek a hangulatos és tartalmas estéért!

Dr. Farkas B. Lajos, Fót

(Fotó: Balázsik Csaba, Fót)

Nyílt levél Szanyi Szilviának, Balatonfűzfőre

 

Asszonyom! 

Mivel Önnel nem tudtam kapcsolatot teremteni, ajánlott, tértivevényes levelemre sem válaszolt, Így, 2023 szeptemberében írt levelemet most  közreadom, hátha a nyilvánosság egyfajta európaiságot, illemet kihoz Önből. Bizonyára előbb vagy utóbb találkozunk is, hiszen az általam Ön ellen indítandó becsületsértési és kártérítési per erre alkalmat fog adni. Sajnálom, hogy Önnel nem lehet józan érvek és indokok alapján tárgyalni, mert nem szeretek bíróságokra járni, ám vannak sajnos olyan ügyek és emberek, amelyek és akik miatt ezt kénytelen a másik fél megtenni. Mivel pedig levelem több internetes oldalon is megjelenik, a facebookról kár töröltetni, ahogyan ezt egy korábbi tényfeltáró és nem általam lejegyzett cikkel tette vagy Ön vagy patrónusa.... 

***

Szanyi Szilvia polgármester

részére

Balatonfűzfő

Tisztelt Asszonyom! 

Mint arra Ön is emlékszik, egy Ön által kezdeményezett polgári perben, bírósági végzés született, amely arról rendelkezik, hogy amit Ön kért, azt megkapta. Azaz,  egymillió forintot ítélt meg a bíróság annak ellenére, hogy nem én írtam a cikket, ugyanis Ön engem nevezett meg mint cikkírót, de ezt az apró hibát a Abért János bíró a Székesfehérvári Törvényszéken nem vette észre. 

 

A fenti ügyben, ügyvédem tanácsára, a következőt javaslom, mint békés és peren kívüli megoldást: 

 

Kérem, hogy vonja vissza az ellenem zajló végrehajtást, ami Önnek három évig 30 ezer forintos plusz bevételt jelent, ám az én 93 ezres nyugdíjam ezzel a letiltással 63 ezerre zsugorodott, ráadásul a jelenlegi jogi helyzetben teljesen jogtalanul, hiszen az általam megjelentetett balatonfűzfői szerző cikkének minden sora igaznak bizonyult a jelenleg is folyó perektől, az Ön elleni elmarasztaló veszprémi  ítéleten keresztül, a városnak okozott a súlyos pénzügyi  terhekig (Jókai iskola ügye, jegyző elbocsájtása, ügyvédi-, és perköltségek...).  

 

Azért javaslom a végrehajtás leállítását és az eddig levont 60 ezer forint számomra való visszafizetését, mint  megoldást,  mert nem kívánok sem Önnel, sem politikai támogatóival - egy infarktus és egy tüdőembólia után – pereskedni, és a választási kampányban sem akarok a fentiek nyilvánosságra hozatalával kellemetlenséget okozni Önnek. Balatonfűzfőhöz semmi közöm, azt csinálnak, amit akarnak… Az igazamat és a pénzemet azonban  – ha Ön is peren kívül óhajtana megállapodni – visszanyerem. Azt gondolom, hogy ez a békés és bíróságon kívüli megoldás az általam felkínált legemberibb javaslat. 

 

Amennyiben azonban Ön nem volna hajlandó visszavonni a letiltást, és visszafizetni az eddig, nyugdíjamból letiltatott összeget, úgy a sajtó nyilvánossághoz vagyok kénytelen fordulni immár az Önt érintő ügyirat számokkal, ítéletekkel, hiszen a saját jó hírnevem Ön általi súlyos megsértése a személyes megállapodás elmaradása esetén csak ezt vonhatja maga után. Perújrafelvételt is kezdeményezek kártérítési igénnyel Ön ellen, valamint hitelrontás és egyéb személyiségi jogokat érintő ügyekben polgári pert indítok sérelemdíj-igénnyel. 

 

Kérem, fontolja meg a fentieket és tiszteljen meg egyetértő válaszával.

 

Kézcsókkal maradok: 

 

Budapest, 2023. szept. 21. 

 

Stoffán György

Hiszek egy Istenben....

 Szekeres Imre Gyula Gulág-túlélő hazaszeretete.... nálam tett látogatása alkalmával kértem kamera elé....

Akik Fideszesként aláássák a Fidesz hitelességét…

Balatonfűzfő regnáló polgármesterét, Szanyi Szilviát lapunknak nem tiszte minősíteni. Megtette ezt helyettünk a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya, amikor hosszú nyomozás után átadta a vádiratot a veszprémi igazságszolgáltatóknak, ahol hatalommal való visszaélésért, büntetőperben el is ítélték a polgármestert. Ennek ellenére, az Önkormányzatnál nyoma sincs ennek az ítéletnek, de Szanyinak sem jutott eszébe, hogy mint büntetőperben elítélt, lemondjon a polgármesterségről, hiszen, egyik biztos támogatója az egykori belügyminiszter-helyettes, Kontrát Károly volt. 

Most ismét választási kampány van. És ismét felmerülnek olyan kérdések, amelyek ma – amikor sokkal drámaibb az ország helyzete, mint öt esztendeje volt –, sokkal nagyobb erkölcsi súllyal bírnak, mint öt éve. Erkölcsi kérdésekben nem lehet kompromisszum, ahogyan ezt Kocsis Máté is elmondta Balatonalmádiban.  

Kontrát Károly, azaz a kormánykoalíció, látszólag nem támogatja Szanyit, csak a fűzfői Fideszes képviselőjelölteket, akik között ott van Lajkó Frigyes alpolgármester is, mint a Fidesz helyi elnöke. Lajkó azonban, beállt a bíróság által, büntetőügyben elítélt Szanyi Szilvia választási csapatába, ami ismét súlyos társadalmi-erkölcsi kérdéseket vet fel, és megkérdőjelezi azt a tiszta választási eljárást, amelyet Kocsis Máté felvázolt, és amit a Fidesz elvár.  

Ebben a kérdésben tett föl, az ügyet tisztázó kérdéseket a város volt polgármestere Lajkó Frigyesnek, aki érthetetlen módon nem válaszolt a levélre, amely levelet alább, e  megválaszolatlanság miatt, társadalmi megítélésre közreadunk.

Ugyanis, nem értelmezhető – pártállástól függetlenül, de azzal együtt sem –, hogy Balatonfűzfőn, ebben politikai konstellációban, kit támogat voltaképpen Kontrát Károly és kit támogat Lajkó alpolgármester-Fidesz elnök? E zavaros politikai képletből csak az látszik, hogy Fűzfőn korántsem azt a pártot, amelyet Kocsis Máté képvisel… mert logikusan gondolkodva: – ha Kontrát támogatja Lajkót, Lajkó pedig Szanyit, akkor Kontrát de facto az elítélt Szanyit támogatja. Ám, ezzel a támogatással ab ovo szembe megy a kormánykoalícióval, azaz a Fidesz-KDNP-vel és Kocsis Máté, Fűzfőn is kifejtett világos, erkölcsi elvárásaival, útmutatásával is. Ezeket az elvárásokat a Balaton-parti kisváros Fidesz-elnöke és az őt támogató Kontrát Károly, láthatóan nem értette meg vagy alaposan félreértette. Ezzel azonban, a Fidesz hitelének sokat ártanak… lelkük rajta.  

(Cím és név a szerkesztőségben)

Balatonfűzfő Város Önkormányzata

8184 Balatonfűzfő Nike körút 1.

 

Lajkó Frigyes alpolgármester részére

Tárgy: kérdés

Tisztelt Alpolgármester Úr!

Mint közismert, Szanyi Szilvia polgármestert a bíróság az ügyészség vádemelése után, hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekménye miatt jogerősen elítélte. Erről önmaga is írt a közösségi oldalán, azt is megjegyezte, hogy máskor is megtenné azt, amiért elítélték.

Soltész Attila jegyző úr arról tájékoztatott, hogy az önkormányzat testületi üléseinek a jegyzőkönyvei nem tartalmaznak polgármesteri tájékoztatást az elmarasztalásáról.

Kérdéseim.

1.     Az alpolgármester úr mikor és milyen módon értesült a polgármester ellen hozott jogerős bírói ítéletről?

2.     Az ítélet tudomására jutása után tárgyalta-e az ügyet a képviselő-testület?

3.     Hogyan értékeli az a helyzetet, hogy az előző képviselő-testület által hozott fegyelmi határozatot a határozatok tárának tanúsága szerint Ön, alpolgármesterként visszavonta.  Ugyanakkor az abban foglaltak egy részét a bíróság bűncselekménynek ítélte, és ezért elmarasztalta.

4.     Mikor a balatonfűzfői FIDESZ két képviselő-jelöltje csatlakozott Szanyi Szilvia polgármester jelölt csapatába, tudomásuk volt-e arról, hogy bűncselekményért elítélésre került hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekménye miatt?

5.     A két FIDESZ jelölt csatlakozás Szanyi Szilvia polgármester jelölthöz való csatlakozása hogyan van összhangban Kocsis Máté FIDESZ frakcióvezető Balatonalmádi kihelyezett frakció ülésén elhangzott kijelentésével, miszerint AZT KÉRTE, HOGY AKIT JOGERŐSEN ELÍTÉLNEK, AZ, HALADÉKTALANUL TÁVOZZON A MAGYAR KÖZÉLETBŐL.

Tisztelt Alpolgármester Úr!

Mindannyian egyet értünk Kocsis Máté kijelentésével. 

Megtisztelő válaszát mielőbb várom, mert felettébb érdekli a választások előtt a balatonfűzfői szavazókat a helyi FIDESZ elnök e témával kapcsolatos véleménye.

 

Balatonfűzfő 2024. 05. 12.

                                                                                                                       Marton Béla

                                                                                  8175 Balatonfűzfő

Gondolatok, magyar nemzetünk 104. évvel ezelőtt történt megaláztatásának évfordulóján

Trianont nem gyászolni kell, nem a "nemzeti összetartozás napja"-ként kell "ünnepelni", hanem a le nem mondás örök tüzével csupán fejet hajtunk a 104 éve folyamatosan növekvő számú magyar és székely áldozatok előtt, megfogadva, hogy amint a nemzetközi helyzet, Magyarország ereje és hite engedi, visszavesszük ezer éves keresztény magyar jussunkat. Egyetlen mai magyarnak sincsen köze ahhoz, hogy valamikor, valakik aláírtak egy aljas, magyarellenes, a Magyar Királyságot és annak területeit, nemzetét felszámoló diktátumot, tehát 104 év után az igazság pillanatának kell majd eljönnie a mi számunkra, és a velünk élő nemzetek számára, akiknek ezer évig mi adtunk kenyeret, iskolát, életlehetőséget. Ezután sem tagadjuk meg majd tőlük... Az idő nem tesz igazsággá igazságtalanságokat, nem tesz jóságossá aljas, gonosz cselekedeteket! Így, Trianont és Párizst sem fogadhatjuk el és nem tekinthetjük elintézettnek, mert már régen volt.... Azt kell tudomásul vennünk, hogy még nem jött el az ideje, a lehetősége annak, hogy a magyar-, és keresztényellenes nemzetközi kommunista és liberális őrültet, országunk határainak helyreállításával megállítsuk és a mai érték-, és lélekrombolásnak véget vessünk! EZT A CÉLT KELL ÁTADNUNK GYERMEKEINKNEK ÉS UNOKÁINKNAK! MERT ADDIG NEM LESZ BÉKE EURÓPÁBAN, AMÍG A VILÁGTÖRTÉNELEM LEGALJASABB DIKTÁTUMÁT NEM ÉRVÉNYTELENÍTJÜK, ÉS MÁRIA ORSZÁGA FEL NEM SZABADUL A SÁTÁN NÉPÉNEK IGÁJA ALÓL! DE ELÖN AZ IDŐ... HA NEM FELEJTÜNK! MERT A FELEJTÉS MAGA A NEMZETÁRULÁS!

Stoffán György

Békemenet után – ellenzéki epeömlés

 

A reggeli programom az, hogy belenézek a hírekbe a neten, mivel TV-m nincs és nem is lesz. Az fölösleges. A híroldalak, a közösségi oldalak és egyes videó megosztó oldalak hemzsegnek az emberi hülyeségtől, a gyűlölettől, a hazudozástól, és csak a balos, liberális mantra megy. Boldog-boldogtalan, alulművelt vagy csak értetlen és gyűlöletéből kitéríthetetlen honfitársunk, habzó szájjal, hörögve mondja el dékásságából, liberálisságából, magyarpéterességéből, mihazánkosságából adódó eszement és hátborzongatóan ostoba véleményét. Hazudik a kormányról, epeömlést kap Orbán Viktor nevétől, tagadja az Unió háborús őrületét, a kötelezően bevezetendő sorozást, és igazi szellemi fogyatékos módjára, a Fideszt és Orbán miniszterelnököt – valójában azonban, minden nemzeti oldalon lévőt, a Békemeneten résztvevőt –, „háborús uszítóknak, vérben és gennyben gázolóknak, megosztónak, árokásóknak” etc. titulál…

Ha nem érintené a nemzeti gondolkodású magyar emberek millióit is, azt mondanám, hogy megérdemelnék – ezek az elmeháborodottak, nyilatkozó művészek, előadók, celebek és sok más agyatlan –, hogy Magyar Péter, Gyurcsány vagy bármelyik ellenzéki vezesse az országot egy darabig. Megérdemelnék a behívót, a megemelkedett rezsiárakat, a káoszt, a programnélküliséget, a háborúból koporsóban hazaküldött hozzátartozókat… Mert mérhetetlen aljasságuk, gyűlölködésük egyetlen igazságos büntetése az volna, ha megtapasztalnák azt, ami ellen Orbán Viktor küzd, amire figyelmeztet, amiért a Békemeneten csaknem egymillió magyar kifejezte a békevágyát, megerősítette elkötelezettségét a nemzeti kormány politikája, azaz a béke mellett. Igaz, már azt is hazudja ez a méltatlan csürhe, hogy a határon túli magyarokat pénzért hozták át a Békemenetre… ergo, a csürhe úgy ítél, ahogyan él. Elegendő csak emlékezni arra, hogy Budapest jelenlegi főpolgármesterét sokezer, a balosok által bejelentett külföldi szavazta meg. Őket pénzért hozták ide. A határon túli magyaroknak nem kell pénz a nemzet szolgálatért… sértésnek vennék még a felajánlást is!  

Szörnyű, és eddig elképzelhetetlennek tűnt emberileg is az az arcátlan, primitív, buta, proli magtartás, amit a liberális és baloldali megmondók tanúsítanak. Pedig, ma semmi más nem számít, másról nem is volt szó, mint arról, hogy Európa aberrált és megvásárolt, embertelen, és aljas, az európai kultúrát felszámoló Uniós vezetők kikerüljenek hivatalukból, és – ha vannak még ebben a primitívvé vált gendEurópában ilyenek –, akkor értelmes(ebb), az európai társadalmakat szolgáló, az Unió alapszabályának megfelelően vezetők kerüljenek a helyükre. Háborút, kötelező sorozást akarnak Brüsszelben. Erről beszélt a Miniszterelnök a Margitszigeten. És ezt a beszédet, ezeket a tényeket tagadják hazug, gyalázatos és ostoba módon az ellenzéki vezetők, szavazók… Kun Béla gyilkos, hazaáruló söpredékének méltó örökösei.  

Szánalmas társadalom lett a magyar társadalom, de sajnos ez nem csak az ő bűnük, hanem a jobboldali vezetés, a jobboldali média bűne is, mert a „demokrácia” nevében minden megengedett, semmi sem bírálható. Pedig, rend nélkül semmi nem működik… még a „demokrácia” sem. Saját kardunkba dőlünk, ha nem teszünk lépéseket a hazaárulás, a hazudozás, a rágalmak ellen!

Ha a nemtelen baloldali, liberális támadások ellenére sikerül a 9-ei jobboldali áttörés, akkor mind országosan, mind a Fideszen belül hatalmas nagytakarításra, megújulásra, rendcsinálásra lesz/lenne szükség.

Mert kicsit a jobboldalon is elfelejtettük, hogy a belső béke alapfeltétele a rend, a mértékletesség, az átláthatóság és az alázat!   

Stoffán György