Az ELLE Magazin azonnali betiltását sürgetik az olvasók...

 

A magam részéről az ELLE Magazin ideiglenes magyarországi betiltását javasolnám, megfelelő pénzbüntetés kíséretében… ha volna még kinek javasolni effélét, 2023-ban, a kereszténynek mondott, gyermekeinket védő kormány Magyarországán…

 ***

 

Az alábbiakat olvasom, az ELLE Magazin új címlapját bemutató cikkben, a Média1.hu-n,:

 

„A címlap nem csak Hlatky-Schlichter Hubert és dr. Szegedi László szerelmét és a család egységét ünnepli. Célja, hogy felhívja a hazai média figyelmét a befogadóbb ábrázolás szükségességére, megkérdőjelezze a sokak által még mindig vallott kirekesztő társadalmi normákat és ösztönözze a sokszínűségről, elfogadásról és egyenlőségről szóló párbeszédet.

„Minden gyerek megérdemli, hogy biztonságos, gondoskodó és támogató közegben nőjön fel, és ezt senki nem gátolhatja meg a szülők nemi identitására hivatkozva. Legújabb számunkkal szeretnénk reflektorfénybe állítani azt a számtalan családot és kapcsolatot Magyarországon, amelyek eltérnek a hagyományos konvencióktól, mert őszinteségük és erejük megérdemli a reprezentációt. A Born from Love címlap a szeretet egyetemességét és azt a tagadhatatlan igazságot bizonyítja, hogy a család nem a biológiáról, hanem a kötelékekről szól” – nyilatkozta Mádai Vivien, az ELLE magyarországi főszerkesztője.

Hozzátették, az ELLE Magyarország nemcsak szolidaritást vállal az LMBTQ+ közösséggel, de célja, hogy országszerte változást indítson, elfogadásra ösztönözze az olvasókat és a szélesebb közönséget, és ünnepelje a család minden formáját.”

 ***

 Nos, a fentiek arra engednek következtetni, hogy a magyar Alaptörvény és más, e kérdéskörben megfogalmazott hivatalos állásfoglalások és törvények mindössze súlytalan, erőtlen tiltakozást jelentenek. Nincs következmény, nincs felelősségre vonás, mert „akkor mit szól a gazda, azaz a Nyugat”. Ha ma, Magyarországon megjelenthet egy ilyen címlappal indító magazin, akkor ettől kezdve hiteltelen minden, amit a gyermekek védelméről és a törvény erejéről mondanak a 2/3-dal megválasztott vezetőink. Mert úgy tűnik, hogy a gyermekeinket mégsem hagyják békén, s az önmagát keresztény szemléletűnek mondó ország-vezetés nem képes az efféle botrányos, az Ó-, és Újszövetségi isteni tanítással homlokegyenest ellenkező megnyilvánulások tiltására. Az ELLE Magazin tehát, szeptemberi címlapjának megjelenésével rácáfolt az e kérdésben vaskézzel és nagy hanggal állást foglalók vehemenciájára. Úgy tűnik, ezután bárki, bármilyen LMBTQ-s, meleg és a gyermekek normális lelki és testi fejlődése elleni lapot megjelentethet Magyarországon is, de elképzelhető, hogy óvodáinkban és iskoláinkban sem lesz biztonságban az a sok ezer éves erkölcsi rend, amelyet most az ELLE Magazin végtelenül cinikus és minden hazai törvényt figyelmen kívül hagyó megjelenésével, büntetlenül sutba dobott. 

Mert nem az a probléma, ha valaki a saját neméhez vonzódik, hanem az, hogy az efféle párkapcsolatot, mint normális családi kapcsolatot igyekszik elfogadtatni egy magazin, ráadásul a szeretetre hivatkozva jogosnak tarja, hogy gyermekeink ilyen közegben nevelődjenek.

Én nem erre a „rendre” szavaztam, és nekem nem elég, ha az általam választott vezetők, mindössze a politikai csatározások mindenkor előhúzható fegyvereként hivatkoznak a gyermekvédelemre. Hiszen az ilyen címlapok az egész társadalmat fertőzik, amely fertőzés végül, minden harcias politikusi – immár üressé vált szóval – és politikailag habzó szájú ellenkezéssel szemben a gyermekeken csapódik le, és visszafordíthatatlanul  tönkre teszi a keresztény magyar nemzetet.

Ha erre sincs válasza a kormánynak és a hatóságoknak, akkor a kormány és a hatóságok is éppen olyan bűnösök, mint a magazin tulajdonosai és főszerkesztője! Ugyanis a gyermek szent és sérthetetlen… a társadalom nagyobbik része számára!

Stoffán György   

Valami nagyon nincs rendben! Gondolatok Horthy-ügyben

 

Horthy Miklós és Zadravecz István ofm püspök 

Bár hamvai a családi kriptában pihennek, és ez a családi temetkezési hely, magyar történelmi zarándokhely lett… Azonban, ennek ellenére semmi sincs rendben a Kormányzó iránti kegyelettel, történelmi megítélésével és nemzeti megbecsültségével. Valakik, valahol mindig keresztülhúzzák a méltó emlékezést, az állami elismerést, s ma sincs szándék – szégyenszemre –, a nemzeti keresztény politikában egy, a kormányzó életművéhez méltó szobor emelésére. Pedig, ha párhuzamot vonnánk végre a mai Magyarország és az akkori Magyarország között, akkor rájönnénk, hogy semmi nem változott… mégis, minden teljesen más. Illetve majdnem minden.

Elsősorban és alapvetően az a negyven esztendős kommunista elnyomás és agymosás, amely ezer év után többet rombolt a magyarban, mint addig történelme során az összes elnyomó, megszálló, vérünket ontó évszázad és a trianoni erőszak mindennek az oka. Mert a két legszentebb érzést, lelki beállítottságot, a hitet és a hazaszeretetet vette el a többségtől. És semmit nem adott helyette, hiszen Isten és a Haza helyett semmit nem is lehet adni!

A hazaszeretet és a valós történelem egy, mint ahogyan a kereszténység és a magyarság is összetartozik. A kommunista ideológia és a diktatúra, az állami erőszak megtette a magáét.

Máig itt van, érezzük, látjuk azt a fájdalmas és a skizofréniához hasonlítható beteges kettősséget, amelyben élünk. Horthy Miklós megítélésében ez rajzolódik ki. Már a hazahozatalkor is látszott ez a morbus hungaricusnak is nevezhető politikai erkölcstelenség, hiszen az állam akkori vezetői csak „magánemberként” vettek részt, mertek részt venni a 20. század legnagyobb magyar politikusának temetésén.

Nem merték vállalni az ország megmentéséért és megmaradásáért küzdő nagy személyiség előtti állami tiszteletadást, mert azok, akik mocskolták és mocskolják máig, hangos szóval, hazugságok alapján ítélték el az egykori Kormányzót. Némelyik, mára jól fizetett, nemzetivé változott véleményformáló is ehhez az alja csürhéhez tartozott. És itt is álljunk meg egy pillanatra, hiszen ez a tény is jól példázza azt, hogy minden megváltozott, de mégis minden ugyanaz maradt.

A belügyminiszter, mint magánember Kenderesen... 

A történészek is a két ló egy fenék szindrómában szenvednek, amely szindróma okán igyekeznek kiszolgálni a mai kor, kötelező nemzeti skizofréniáját, de megpróbálnak valami keveset felmutatni a valós történelemből is, ugyanakkor a nemzetközi elvárásoknak is meg kell felelniük. Kerülgetik Horthy pozitív megítélését, de rettegnek attól, hogy a kormányzó személyét lealacsonyítók megszólják őket, így csak a feltételes módban merik minősíteni azokat a tetteket és azt az életszemléletet, amely Horthyt végre az Őt megillető piedesztálra helyezhetné. Mindez abból is ered, hogy azt a korszakot, amelyben a Kormányzó megmentette Magyarországot, később a magyarországi zsidóságot, a történészek a mai szemmel, a mai politikai elvárások tükrében ítélik meg, ami persze ostobaság és lehetetlen is. Hiszen, minden kort a maga szellemiségében, a maga körülményeinek megfelelően kell elemezni, megítélni, értékelni. Horthy ugyanis nem tett mást, mint amit napjainkban Orbán Viktor tesz Magyarországért. És azok, akik Horthyt sározzák, éppen úgy sározzák a mai magyar miniszterelnököt is. Ugyanúgy fasisztázzák, antiszemitázzák, pedig Orbán Viktor zéró toleranciája ugyanaz a szellemiség, mint a Koszorús Ferencnek adott kormányzói parancs.

Valójában az a baj, Horthyval, ami Orbán Viktorral is. Két ügyben harcol a saját szövetségeseivel: az egyik ügy a nemzet megmaradása a megcsonkított hazában, a másik ügy pedig, a mai határokon túl, a megszállt területeken élő magyarság életben tartása olyan szinten, mintha nem lennének határok. Mert a nemzetnek nincsenek határai.

Harminc éve hozták haza a Kormányzó hamvait, s ez a harminc év sem volt elég ahhoz, hogy az összes, a kommunisták által ránk hagyott törvényt hatályon kívül helyezzük, hogy kimondjuk az igazságot, hogy megértsük az akkori –1920. és 1944. közötti – magyar és európai politikai helyzetet.

–       Mert szövetségeseink ma jobban gyűlölnek minket és Orbán Viktort, mint Hitler gyűlölte a magyar Kormányzót.

–       Mert két lovat ülünk meg egy fenékkel, ahogyan Horthy környezete is igyekezett kedvezni a szabadkőműves politikai irányzatoknak (Lásd: Csáky hadügyminiszter).

–       Mert ma éppen olyan vallási különbözőségek és ellentétek vannak a politikai vezetés miatt, mint Horthy korában voltak.

–       Mert a mai, állami irányításból hiányzik az az ezer éves szellemi és erkölcsi többlet, amely még Horthy idején is természetes volt a Magyar Királyságban.

–       Mert a jelenlegi vezetők, a kommunista beidegződésektől – bár nagyon igyekeznek –, mégsem tudnak teljesen elszakadni.

–       Mert a társadalomból hiányzik az a réteg, amely évszázadokon keresztül a vérében hordozta a nemzetért, és a hazáért érzett felelősséget. Ezt a társadalmi réteget váltotta a proli, a kommunista és a megalkuvó politikusi hozott anyag, amely ma már új arisztokráciának mondja magát, mert azt képzeli, hogy az arisztokrácia a pénztől, a gazdagságtól függ. Ezért, ebből soha nem lesz valódi elit!    

–       Mert ma mindent a pénz és a nyakló nélküli gazdagodás határoz meg.

–       Mert megszűntek a mindenkire azonos mértékben vonatkozó törvények és megszűnt tisztességes a törvénykezés.

–       Mert megszűnt az erkölcsi érzék és értékrend, helyébe pedig, a demokráciának nevezett káosz és anarchia lépett.

–       Mert minden európai állami vezető és parlamentárius a világkormány parancsait teljesíti, mi magyarok pedig, az uniós törvényeket a szuverén állam parlamentje és kormánya által hozott törvényeink fölé helyeztük.

Ott, ahol az ország történelmét, hagyományait és létét az ország vezetése csak részben birtokolja, ott nem lehet szembe menni a nagyobbik részt birtoklókkal. Így, Horthy Miklós valós megítélése is, még várat magára. Egyelőre a privát megemlékezések maradnak, az ilyen-olyan igazolt és nem igazolt vitézi rendek rendezvényei, és az a szomorú tény, hogy egy-egy magát nemzetinek kikiáltó, de Soros-pénzen hízó párt és szervezetecske saját politikai sikereinek érdekében, saját céljaira használja fel a Kormányzó nevét, amivel persze újra és újra lejáratja azt a kort és magát Horthy Miklóst.

Ám, amíg az állam nem lép, mert nem léphet, vagy fél lépni a tisztességes megítélés ügyében, addig ez a méltatlan és megalázó történelmi állapot megmarad és rávetül ennek a szégyene az egész nemzetre… akárcsak Hóman Bálint, Zadravecz István és sok más, nagy magyar példaképünk megítélését illetően.

Mert az az állam, amely nem meri felvállalni tisztességes elődeit, a hazáért életüket feláldozó hőseit, az maga sem tisztességes!

Stoffán György                     

Keresztrongálások szakmányban és bárgyú hallgatás mindenfelől…

 

Az utóbbi néhány napon belül, három keresztény jelkép megrongálásáról számolt be a sajtó. Néhány soros, jelentéktelen hírként…

A Margit hídi kereszttördelést elkövetők, a közfelháborodásnak tudhatóan feladták magukat, mert kép is megjelent róluk, így elkerülhetetlen lett volna a 20-21 éves részeg taknyok elfogása. A nagyszénási és a Látó-hegyi keresztégetés-, és fűrészelés elkövetői azonban mindörökre titokban maradnak, hiszen e gyönyörű helyeken nincs kamera, nincs őr… Igaz, eddig efféle rombolás sem volt.

A keresztek lerombolása és az azt követő egyházi és világi csend rosszat jelent. Sem katolikus, sem protestáns, sem zsidó egyházi vezető nem emeli fel a szavát nyilvánosan, TV-ben, rádióban, nem tiltakozik, nem követeli a törvények szigorítását, vagy legalábbis a betartását. Nem indít hajtóvadászatot a TEK, s nem emelik az efféle bűncselekményekért járó büntetések mértékét sem.

Rosszat jelent ez a hallgatás, ez az ostoba és botor tűrés, a tiltakozások elmaradása. Azt jelzi, hogy Magyarországon mindent lehet a „demokrácia” koszos és büdös köntösébe bújva. Még a keresztény jelképeket szabadon rombolni is lehet, ha bárkinek kedve tartja.

Az ilyen magatartásnak, az állami és egyházi hallgatásnak a következménye jól látható az egykor volt keresztény Nyugaton. Mert senki ne higgye, hogy azok, akik a mostani keresztrongálásra rávették a hazai fiatalokat, azok nem veszik rá őket a templomgyújtogatásra, papok megverésére, megölésére, apácák megerőszakolására etc. Hiszen, ezeknek az újraéledt kommunista-liberális férgeknek évszázados praxisuk van erre vonatkozólag. Megtették már 1919-ben, 1945-ben és megteszik ma is, ha megfizetik őket érte. Kutyából nem lesz szalonna...

Ám, azt gondolom, meg is érdemli ezt a leckét Magyarország, a magyar társadalom is. Mert félvállról szemléli a nyugati történéseket, ellenségeskedik ahelyett, hogy összetartana, s csak a saját jóléte számít. A közösség, a nemzet fogalma lassan ismeretlenné válik. És rend sincs, mert állami szinten rettegünk attól, hogy mit szól a züllött Nyugat, ha mi itt, netán kezét-lábát törnénk annak, aki kereszteket rongál, semmisít meg.  És nem is törhetjük ki a kezét és a lábát annak, aki ilyen aljasságra vetemedik, mert a törvény az önbíráskodást bünteti.  Ezzel szemben sajnos a törvényalkotó és a bíróságok is igen könnyen veszik – egyelőre – az efféle bűncselekményeket. Pedig, őket is, mint a társadalom minden tagját, utoléri valamilyen módon az az atrocitás, amely ma még csak a keresztek rombolásában jelenik meg. Mert az állam rendnélkülisége, a törvények be nem tartása ezt hamarosan és széles körben is előidézi. Így kezdődött tőlünk nyugatra is, és ugyanoda jutunk, ahová a Nyugat jutott, ha nem lépünk fel sokkal határozottabb módon a vallások elleni merényletek ügyében. Mert nem elég szóban elítélni egy cselekményt, aztán fülünket-farkunkat behúzva várni a következőt! Megelőzni nem lehet, de a példát statuálva lehet a legjobban elejét venni ezeknek a messze mutató bűncselekményeknek.

Ha nem cselekszünk mielőbb, akkor halálos veszélynek tesszük ki magunkat és a társadalom minden egyes tagját. A bűnös hallgatás, a vallási-, és állami vezetők szótlansága pedig, a legrosszabb, amit tehetünk, de egyben egymás megbecsülésének a cáfolata is, mert nem állunk ki a vallásszabadságért, egymás mellett, nem állunk ki Krisztusért. Fölösleges lépten-nyomon hangoztatni az erőltetett, de évtizedek óta eredmény nélküli ökumenét, az egyházak támogatását, ha ekkora társadalmi veszély esetén sem képesek összefogni a magyarországi egyházak, felekezetek és az állami hatóságok. Tehát az, hogy megtörténhet és ismétlődhet a keresztényellenesség, nem csupán az elkövetők bűne, hanem az államé, a társadalomé és az egyházaké egyaránt.

Mert aki nem védekezik az ellene elkövetett bűnnel szemben, az ne is siránkozzon, ha bántják!

Stoffán György       

A hazugság háborúja – 2023…

Az emberiség létének minden időszakában volt valamilyen háború. A történelemkönyvek oldalait beszennyezi a vér, az ártatlanok halála, az emberek egymás ellen uszítása, a hataloméhség miatti, gyilkosságsorozatok, az értelmetlen öldöklés, a generált gyűlölködés. Minden háború oka és indítéka a hazugság, az esztelenség, a kapzsiság, az anyagi, gazdasági előnyök megszerzése. Ma is így van ez.

Mert az emberiség nem tanul. Nem is tanulhat, mert újabb és újabb hazugságokkal vezeti félre a társadalmakat a politika, a megvásárolható politikusok hathatós támogatásával, és a törvényhozók diktatórikus és aljas teljhatalmával, amit viszont a „demokratikusan” megválasztott parlamentek hagynak jóvá. Tehát, teljes államgépezetek hajtják végre a felülről érkező parancsokat, amelyeket minden ország a maga társadalmára, lelki beállítottságára szabva lenyom a nép torkán úgy, hogy a nép egy része örömmel tesz eleget a diktátorok, azaz, az állam vezetőjének parancsa szerint. Mert a balga, kapzsi, hitét vesztett emberiség nem látja, hogy a szép szavak mögött aljas, sátáni terveket valósít meg az „ismeretlen világkormány”, amely istennek képzeli magát, s ezzel megsemmisíti az embert, az emberi szabadságot, a lelket, a kultúrát, és mindent, ami Istentől, a Teremtés isteni logikájából ered.  

Manapság is ez látjuk magunk körül, ebben vagyunk kénytelenek élni, és ezt a sátáni szellemiséget erőltetik ránk az idegenek, álnok törvényekkel és az embertelenség minden létező ördögi technikájával. „A mi érdekünkben”.

Sokszor felvetődnek a kérdések, amelyek szerint: kik a háborús bűnösök, kinek az érdeke a háború, miért van infláció etc?

Ha egyszerűen akarunk válaszolni e kérdésekre, akkor azt felelhetjük, hogy: azért van háború, mert az emberiség a politika hatására hagyta magát elfordítani a krisztusi tanítástól, a parancsoktól, s átadta magát a jólét, a szabadosság érdekében a saját ösztöneinek. Aki pedig ragaszkodik a hitéhez, annak kétezer éves tanításához, azt azok vezetik tévútra, akiknek a krisztusi tanítást és parancsokat hirdetni, megtartatni és fenntartani volna a kötelességük és a hivatásuk. Mondhatjuk tehát, hogy az emberiség józanabb fele kétfelől őrlődik. Akinek nincs elegendő hite és kitartása, akinek az életében nem krisztus a középpont, az kétségek között vergődik és általában a rosszabbik, de a könnyebbnek tűnő utat választja, mert a balga engedelmesség és a hit igazságai szembe kerülnek egymással a lelkében. És az ember gyarló. Miért is választaná az ellenkezés miatt nehezebben járható utat?

Kik a háborús bűnösök tehát?  Minden politikai erő, minden politikus, akik a háború folytatásán dolgoznak, akik fegyvereket visznek a küzdőtérre, akik pénzzel és emberi erővel segítik a vérontást, akik a háború okairól hazudoznak, és kettős mércével ítélik meg a háborúzó felek cselekményeit. Pedig, a háborúra, a vérontásra és a gyűlölködésre nincs felmentés, nincs magyarázat. Minden résztvevő bűnös és méltó a halálra!

Kinek az érdeke a háború? A nagyhatalmak, a bankok, a fegyvergyártók-, és kereskedők, a lefizetett politikusok, a katonai vezetők, az államelnökök, és a parlamentek, azaz mindenki, aki egyetlen centet is kap a háború hasznából.

Miért van infláció? Mert az embereknél sok pénz volt. Ezt a pénzt viszont be kellett és kell szedni valahogy, mert az emberiségből először koldust kell csinálni ahhoz, hogy később rabszolgává és ellenőrizhető munkagéppé lehessen tenni. Így tervezte már II. József is, aki ugyanazoknak kötelezte el magát a maga korában, akik ma is hasonlóképpen gondolkodnak és irányítják a világot. 

A háború tehát nem más, mint egy sok évszázados sátáni forgatókönyv része, amelyben minden állam vezetője, törvényalkotói és törvényhozói, parlamentje, jogászai, szakértői és tanácsadói bűnösök. Mindkét háborús fél beavatott szereplő ebben a végzetes cirkuszban.  Az civil, ártatlan áldozatok, a fiatal férfiak, az egymást a pénzvilág és a tőzsdék, a multik, azaz, a világot irányító kapzsik érdekében parancsra gyilkolók pedig, csak értéktelen statiszták. Pedig, ezeknek a fiataloknak is van édesanyjuk, gyermekük, feleségük… vannak érzéseik, de nem mondhatnak ellent, mert akkor saját feljebbvalóik lövik főbe őket… Sátáni világ a 21. században.

A világ tehát, belekerült abba a Belzebub-i forgatagba, amely ellen emberi ész, logika, keresztény tanítás már nem segít. A pokol nagyjai tobzódnak, a népek elhagyták a krisztusi szeretet és béke parancsát, elhagyták a hitüket, a világkormány pedig, dörzsöli a markát, mert azt hiszi, hogy az időjárás megváltoztatásával, a járványokkal, a természeti katasztrófáknak álcázott népirtásokkal máris győzött, hogy győzni fog ebben az erkölcs, hit és Isten nélküli világban. Pedig nem győz, mert nem győzhet!

Ma egy átmeneti őrületben, hazugságban, az emberi aljasság és az emberi rossztulajdonságokat minden ízében kiaknázó, istenellenes, tobzódó világban élünk. Néhány bankárcsalád és multi kénye, kedve szerint. Ám, ennek – igaz, sok áldozattal –, de hamarosan vége lesz. Mert, ahogyan a történelem megmutatta már nem egyszer, Isten nélkül, erkölcsi normák nélkül, hit nélkül minden csak átmeneti állapot. A gonosz munkálkodása, az emberi butaság és kapzsiság, a keresztény hit nélküli élet, az embertelenség is az.

A gonosz önmagát is felemészti, bárhol leledzen is… akár a Fehér-házban, akár a Vatikán falai között, vagy a brüsszeli, gonosz, áruló elmebetegek nagytermében.

Aki Isten ellen hirdet harcot, arról Szent Mihály szavai óta tudjuk: elvesztette a harcot: „Ki olyan, mint az Isten?” Senki! Nekünk, keresztény magyaroknak – ha immár megfogyva is –, de a végső, isteni győzelemig, ezen átmeneti sátáni idő végéig ki kell tartanunk a hitben, Isten iránti hűségben, a krisztusi tanításokban, itt a Kárpátok gyűrűjében… Mária országában. És meglesz a gyümölcse az iszonyú szenvedésekkel és elképzelhetetlen nélkülözéssel teli hűségnek!

“ A békesség Istene hamarosan összetiporja lábatok alatt a sátánt.” (Róma 16,20).

Stoffán György              

Néhány gondolat Erdő Péter ünnepi miséje után

Augusztus 20-a minden évben új és még újabb gondolatokra ébreszt. És minden évben van egy esemény, amely az ünnepet valóságos és igazi ünneppé teszi a lelkemben: az ünnepi szentmise a Bazilika előtt.

Ez az egyetlen méltó megemlékezés, hiszen Szent István óta minden megváltozott. Semmi más nincs már abból, amit a nagy államlapító király megálmodott, aminek az alapjait lefektette. A mai politikusoknak és a politikának semmi köze nincs Szent Istvánhoz azon kívül, hogy ők is magyar állampolgárok, kis létszámban még magyarok is, és még csekélyebb számban keresztények.

Tehát, ami megmaradt az államalapításból, a nemességből, az ország határaiból, a törvényekből és a kereszténységből, az nem más, mint az esztergomi érsek folytonossága, az általa e nagy ünnepen bemutatott szentmise, és az a felmérhetetlen felelősség, amely Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-Budapesti érseket éppen úgy kötelezi, mint – egy-két kivétellel – elődeit. Ez a felelősség pedig, nem más, mint a magyarság és kereszténység egységének a fenntartása, és a legnehezebb időkben is a nemzet mellett állás. Ilyen nehéz időket élünk ma is. S talán nehezebbek ezek az idők, mint amilyenek Mindszenty életében voltak. Nehezebb a feladat is, hiszen nem csak egy politikai hatalom igyekszik ma a kereszténységet és a magyarságot felszámolni, hanem a világ vezetőinek és a társadalmaknak jó része küzd az igazság, a kereszténység, a teremtés logikája és a magyar nemzet ellen. Ebben a hatalmas küzdelemben maradt egyetlen és Szent István óta állandó védelmezője ennek a népnek: az esztergomi érsek, aki egyedül méltó arra, hogy szót emeljen a nemzetért, a keresztény hitért, az erkölcsi romlás ellen, és nemzetünk megmaradása érdekében. Mert az esztergomi érsek az egyetlen, aki a Szent István-i folyamatosságot képviseli. Ma már nem első zászlósúrként, nem politikai hatalmat is gyakorló főpapként, hiszen munkájában akadályozott királyunk nincs, s az egyházat a liberalizmus célkitűzésének megfelelően, különválasztották az államtól. Ez utóbbi tény által, a politikában megszűnt az erkölcsi irányítás, ami egy évszázada jól látható módon rányomja bélyegét az európai országokra… köztük hazánkra is. 

Erdő Péter bíboros, prímás ma mégis első zászlósúr volt, mint minden Szent István napon. Magának az államalapító szent királynak az első zászlósura, aki megismételte országunk felajánlását, aki ezer évet, az ezeréves hitet és egyházat képviselte. Ma, Magyarországon egyedüliként felhatalmazva erre, Szent István által!   

A fentiek okán, jó volt ma ismét látni az ünneplő magyar keresztény tömeget a Szent István bazilika előtt, jó volt látni a magyar bíborost, püspökeinket és a papságot, jó volt látni Őszentsége II. Tavadroszt, a velünk ünneplő kopt pápát. És jó volt hallani Kassa érsekét, Őeminenciája Bernard Bobert, aki – a történelmi – Magyarország bíborosának meghívására jött le Kassáról Budapestre, és a Krisztus-i szellemben való megbékélésről és Szent István tiszteletéről beszélt.

 Az ünnepi nagymise tehát, ismét feltöltötte a magyarságot, erőt adott a várható és nem sok jóval kecsegtető jövő túlélésére, megerősítette a hitet, az Isten iránti alázatot, felszólított a bűnbánatra és kérte a Boldogasszonyt, hogy védje meg hűséges magyarjait a Szent István alapította Magyarországban, Mária országában. Mert 2023. augusztus 20-án, a Bazilika előtt jelen volt a szentmisében Krisztus, jelen volt jobbjával a Szent Király, és jelen volt az egyetlen magyar történelmi folyamatosságot jelentő és biztosító személy, az esztergomi érsek. És jelen volt a nemzet, s együtt imádkozott a Felvidék, a Délvidék, Erdély és a Partium s együtt énekelték Máriának, Máriához: „Nagyasszonyunk, hazánk reménye”… „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el, szegény magyarokról!” ,,,, és ez tette ismét igaz magyar ünneppé Szent István napját…

Stoffán György

Történelemkönyv, első gimnazisták részére – 2523-ból… (részlet)

I. Lecke

A magyar és az európai történelem ötszáz éve dióhéjban

Mint arról már tanultunk, az 1054-es egyházszakadás után, 1789-től megkezdődött az európai népekre ható, egyik legaljasabb erkölcsi, szellemi átformálás, amelyet sátáni módszerekkel dolgoztak ki annak a titkos szervezetnek a tagjai és vezetői, akik világuralomra törekedtek és ezért bármit képesek voltak feláldozni, de akik már az 1054-es súlyos válságot is kidolgozták. Az 1900-as évek elejétől az ipart, a kereskedelmet, a technikai fejlődést és a gyógyszergyártást, valamint a médiát is teljes ellenőrzésük alá vonták, így emberek milliárdjainak az életét uralták.

A történelem során kialakult vallások megszüntetésében a katolikus egyház vezetője, a szabadkőműves Bergoglio, akit megválasztása után Ferenc pápaként ismert a világ, élen járt. A mára teljessé tett Szentírás tanítását és Jézus Krisztus parancsait felszámolta, az akkori (a 2000-es évekről beszélünk), teljesen elmebeteg és a teremtéssel ellenkező, az emberiség erkölcsi züllését elősegítő célok megvalósítását támogatta. Ennek következményeképpen az Isten-hit, a kereszténység, mint világvallás megszűnt, és felváltotta egy korcs, vallási szemlélet, amely minden vallást összeolvasztani szándékozott, de mereven elutasította mind az Ó-, mind az Újszövetség tanításait. A szerzetesrendeket felszámolta, az erkölcsi és hitbéli igazságokat meghazudtolta, és ellehetetlenítette a Krisztushoz hű papokat, püspököket. Akárcsak a Krisztus utáni korban, kis csoportokban, titokban tarthatták meg vallásukat azok, akik nem fogadták el ez új, sátáni tanításokat. Számos vértanú áldozta életét ebben az időben is a keresztény hit védelmében.

Az európai politika magáévá tett minden olyan perverz és aberrált szemléletet, amelyet két évezreden át vagy tiltott a normális emberi szellemiség, vagy büntetett értük. A világ kormányzását átvették azok, akik évszázadokra előre tervezték el a 21. századi végkifejletet, és akik azt hitték, hogy Isten ellen lehet háborúzni és háborút nyerni. Gazdasági okokból, valamint az emberi nem ritkításának céljával háborúkat rendeztek, és a világ minden kormányát és politikusát megvásárolták céljaikban való részvételre. Azoknak az országoknak a vezetői, akik ellenségként viseltettek egymással, szintén ugyanazt a parancsot hajtották végre, de a társadalmakkal a kialakult háborús helyzetet valóságként láttatták. E sátáni világban fiatalok százezrei pusztultak el értelmetlenül, majd az atom és egyéb pusztító fegyverek a világ lakosságának mintegy háromegyedét kiirtották.

A magyarság ötszáz éve... és ma

Mint azt ma látjuk, egyetlen európai nép volt, amely sok véráldozattal, ellenállt ebben a fent leírt sátáni világban az abnormális elképzeléseknek. Amíg a legtöbb európai nép kipusztult és egykori országaik ma vagy lakatlanok, vagy kis csoportok, településeket létrehozva igyekeznek élhető világot teremteni maguknak, addig a magyar nemzet, ha kisebb létszámban is, de megtartotta országát, vallását és kultúráját. Papjai és tudósai ma Európa vidékeit járják és tanítják az embereket a mezőgazdasági termelésre, építésre, a keresztény hitre és olyan alapvető ismeretekre, mint a gyógynövények alkalmazása, a betegápolás, és több városban felállítottak már kórházakat, és iskolákat is, ahol írni és olvasni tanítják a lakosságot. Vannak még olyan tanítók e missziót végző magyarok között, akik a mára kihalt népek, immár kihalt nyelvét is ismerik. Az egykori népek országainak területein tehát, az e népekre kényszerrel erőltetett ánglius nyelv mellett a magyarok megtanítják ezeknek a csoportoknak azt a nyelvet, amelyet őseik beszéltek a nagy elnyomás előtt.

A 2021-től számított nagy pusztítás kora számos, vissza nem fordítható rombolást okozott, és emberek milliárdjai pusztultak el a liberál-bolsevik diktatúrában világszerte. Ma, háromszáz évvel az emberiség nagy tragédiájának leküzdése után a Magyar Királyságban, két helyen, Kassán és Kolozsváron átfogó kiállítás tekinthető meg az elmúlt ötszáz év Európájáról és Magyarországról.

Fontos megemlíteni, hogy a mai kereszténység központja Esztergom és Gyulafehérvár, ahol az egykori, 2091-ben megsemmisült Vatikán után, 2150. óta, innen kormányozza az újra egyesült keleti-, és nyugati egyházat, valamint a rekatolizált, volt protestáns közösségeket Szent Péter utóda.

Stoffán György

Levél a Kárpát-hazából, István Úrnak: 2023. augusztus 15.

 

Szerettem volna szépeket írni Felségednek, István Úr! De nem tudok. Mert uralkodásod idején sem voltak olyan idők, amilyeneket ma megélni vagyunk kénytelenek. Magyar, magyar ellen, a belső ellenség a nemzet ellen, ellopott országrészeinkben gyűlölet veszi körül nemzetünk ott élő részeit, s Európa nyugati felében is érthetetlen utálat ömlik felénk. A művelt, keresztény Nyugat eldobta Isten-hitét, a templomokat lebontják, gyermekeinket megrontás fenyegeti, s idegen hitek jelennek meg, amelyek magukhoz édesgetik a mi keresztény népünk sokaságát.  

Az állam nem tart rendet, mert valami olyasmit hirdet, amely csak káoszt és anarchiát teremt: a nép uralmát. Nincs irány, nincs a hazaárulásnak büntetése, s akik a parlamentben lopják a napot, milliókat vesznek el a néptől tiszteletdíj gyanánt, azt hazudván, hogy megdolgoztak a pénzért… ma a hazaárulás is fizetett munka tehát... 

A magyar is hitetlenné válik lassan, mert nem lát mást maga körül, mint a kapzsiságot, az önzést, a primitv hatalomvágyat, s hazug hazaszeretetet, álkereszténységet, amelyet ugyancsak pénzért hirdetnek. Maga Róma püspöke is letért az igaz útról, s az a néhány papunk és püspökünk, aki kitart Krisztus tanításai mellett, s hirdeti is Jézus Igéjét, félelemben él, mert Damocles - azaz Róma - kardja lebeg fölötte… Más papjaink elhagyják a hivatásukat, lélektelenül magára hagyják a nyájat, s förtelmes bűnöket vallanak meg, mint erényeket. Vannak, kik papi voltukat pénzcsinálásra használják, lelketlenül, gyermekekre hivatkozva… Isten irgalmazzon nekik!

István Úr! Te Mária oltalmába ajánlottad ezt a mára megcsonkított Kárpát-hazát, de ezt az oltalmat is megtagadják országunkban lelkészek, papok, politikusok és a nép egy része is.

Ma kétségek között, háborús veszélyben élünk, Nagyuram! Idegen, nem keresztény eszmék, egymás kirablása és a pénz uralma, a kapzsiság mindent eláraszt. Hit nélkül él a magyar, s csak akkor szólal meg, ha a zsebében akarnak kotorászni, de mindent eltűr, ha úgy érzi, hogy az, a saját hasznára van. Sem a nemzetért, sem az országért, nem tesz semmit igaz hittel és őszinte elszántsággal.

Nemességünk sincs, vagy aki még megmaradt, nem hajlandó többé a nemzetért tenni, hiszen ezer év után kisemmizték, elvették a nevét, birtokát, meglopták, rokonait megölték, elüldözték az országból. Ma, egy szűk, cselédből és proliból lett, elitnek mondott kisebbség adja-veszi az ellopott birtokokat, kastélyokat… mert harminchárom év óta nem adták vissza azokat a jogos tulajdonosoknak, azoknak, akik kommunista törvény alapján a nevüket sem használhatják még ma sem… mint ezt fennebb már  írtam volt.

Hazug világban élünk Nagyuram, hovatovább Isten nélkül, Mária anyai oltalmát elutasítva, mert akiknek kérniök kellene, azok nem a katolikus vallást tartják, s elvetik Máriát, Jézus anyját, mint legfőbb Közbenjárónkat, s lassan el magát Jézus Krisztust is. S bár elválasztották az államot és az egyházat, mégis pénzen veszi meg az egyházat az állam, s arra is milliárdokat ad, hogy a katolikus egyház lerombolja saját hagyományait, templomait fehérre meszelt színháztermekké, sírokká, olykor istállókká alakítsa. Szektát emeltek – történelmi vallássá –, egyházunkkal azonos szintre, mert kellenek a szavazatok a hatalomban maradáshoz minden oldalon... 

A legfájdalmasabb, hogy ifjúságunk mai erkölcsi és szellemi romlása is példátlan a magyar történelemben. Az oktatás lezüllesztése és a fiatalság lelki nevelésének megszüntetése semmi jóval nem kecsegteti a jövőt, mert hitehagyottá, erkölcstelenné és hazafiatlanná vált az ország, benne az iskolák, az iskolák állami irányítása, a tanárok és a szülők… az elmúlt 78 év keserű gyümölcseként. A kereszténység legalapvetőbb tanításai is ismeretlenné váltak az idők során az ifjúság számára, s már a tanárok képzése is egy olyan szint alatt folyik az egyetemeken, amely szint régen elképzelhetetlen volt. Nincs a fiatalok számára jó irányt mutató, tanító szervezet, és csak néhány papunk igyekszik menteni a még menthetőt, de ezek a papjaink és lelkészeink is veszélyben vannak, mert feletteseik olykor rossz szemmel nézik az értékes munkát, amely ellenkezik a központi európai (római) szellemiséggel. Megszűnt a magyar kereszténység, a magyar katolicizmus. Helyette – mint a politikában is –, egy tőlünk teljességgel idegen keresztényellenes eszmerendszer, egy új, Krisztus nélküli szemlélet lett úrrá, amelyet részben Róma irányít az „új világ” liberális és erkölcstelen eszméje mentén, megáldva a teremtéssel szembemenő emberi csődöt, engedve a bujaságnak és meghazudtolva Jézus parancsait.

Kérlek Nagy Úr! Járj közbe’ ismét Máriánál, a Boldogasszonynál, értünk kései utódokért. Járj közbe’ Máriánál, Patrónánknál, nehogy elhagyja esdeklő népét – ha csak kevesen vagyunk is ma már –, maradjon velünk, segítsen újjáépítenünk lelkileg, szellemileg és hitében ezt az egykor hű, keresztény Magyarországot, itt a Kárpátok gyűrűjében! Hiszen felajánlásod óta, Mária országának nevezzük e határokkal csonkított Kárpát-hazát. Máriának ajánlottad Koronánkat is, amely magában foglalja a Kárpát-haza minden fűszálát, hegyét, tavát és lakóit. Ajánld fel kérlek, újra a Magyarok Királynőjének a Te Magyarországodat, a Te népedet és magyar ifjúságodat… mert Nélküle, Égi Patrónánk segítsége nélkül végleg elvész a nemzet, a haza, a múlt és a jövő! 

„Bús nemzeted, zokogva esd” hozzád Szent István király, „gyászos öltözetben, Te előtted sírván!”  

A.D. 2023. Nagyboldogasszony napján

Stoffán György  

Intézményesített magyar-, és keresztény (katolikus!) ellenesség Magyarországon

  

Bármerre nézünk, mindenütt megtaláljuk a Sátán ujjlenyomatát, azaz, az emberi hitetlenség, az új világ tragédiája és emberi butasága, az aljasság vagy mélységes-mély tudatlanság és istentelenség, immár kitörölhetetlen nyomát, ártó voltát. Lett légyen az egyházi, világi, magyar vagy nemzetközi rendezvény, ünnep, megemlékezés. Rendkívül kényesen vigyáz arra a ma embere – politikusa, papja, újságírója etc. –, hogy lépést tartson a vesztébe rohanó világgal és kerüljön mindent, ami hagyomány, szokás, tradíció.

Különösen és kétszeresen veszélyes ez a magyarság szempontjából, mert ez a nép a létét veszélyezteti, ha szakít ezer esztendős múltjával és annál régebbi időkbe merül vakon, tudatlanul képzelegve, és valamilyen ősi vallás rejtelmeit próbálja felidézni. Jobbára olyat, amiről fogalma sincsen. A másik veszély a mai istentelenség és a teremtéssel ellenkező, minden normalitást mellőző amerikai és európai szellemiség, amely egyszerűen fogalmazva sátáni diktatúra. Ez a sátáni diktatúra a testnek kedvez, de mindkét téves szellemiség a lélek vesztét jelenti. Alapjában véve, mindkettő ugyanaz a szellemiség, hiszen ami nem Istentől eredő, nem Krisztus által ismert és követett út, az mind rossz irányba vezet. A megsemmisülésbe, a kárhozatba.

Miért is tartom szükségesnek, hogy legalább értő füleknek felvessem a mai világ súlyos betegségeit? Mert fel kell készítenünk a még gondolkodni képes és az alapvető igazságokat ismerő embereket arra a világra, amely immár isteni beavatkozás nélkül elkerülhetetlen és végzetes mind a magyarság, mind pedig Európa számára. 

Nekünk, magyaroknak, különösen fontos volna, hogy megőrizzük annak az ezer évnek az értékeit, amely ezer esztendő emlékét ma mindinkább igyekeznek elhomályosítani számos új és újnak tűnő szellemiség terjesztésével. Noha, a keresztény Magyarország léte az egyetlen megmaradási esélyünk. Ennek ellenére két érdekes esemény is zajlott a nyáron, Erdélyben és az Alföldön, amelyek a felületes szemlélő szerint értékes és a nemzeti egységet szolgáló események voltak. Politikailag igaz lehet, de megmaradásunk és a magyarság kereszténysége megtartásának szempontjából egyik esemény sem volt érdemleges. Sőt! Egyfajta közös irány is felfedezhető a kettő között: a kereszténység és a magyarság egységének alapos és megfontolt feledtetése/eltörlése. Ahogy a DK-s pártösszejöveteleken sem, úgy e két eseményen sem emlegették a magyar államiság alapjait, a Szent István-i művet és annak tökéletesítését, Szent László munkásságát. Arról pedig, hogy ez az ország Szent István felajánlása alapján/óta Mária országa, véletlenül sem esett szó. Inkább valamiféle keresztény – pontosabban katolikus – ellenesség jelenik meg napjainkban a jobboldalon is. Mintha nem léteznének azok a történelmi és néplélektani események, amelyek ezt a nemzetet ezer éven át megtartották. Talán ezért is történhetett meg, hogy az erdélyi rendezvényen egy keresztényellenes, Istent gyalázó, Krisztust gúnyoló, nem keresztény költő díszkiadású kötetét mutatták be az erdélyi közönségnek, magyarországi értelmiségiek.

Már a rendszerváltásnak nevezett nagy, nemzetközi átverés idején is voltam bátor megemlíteni, hogy az önjelölt „magyarságkutatás”, ősvallás-képzelgés nem vezet sehová, mert a negyven esztendős kommunista agymosás után vissza kellene – kellett volna akkor – vezetni a fiatalságot a keresztény erkölcsiség mezsgyéjére. A kommunisták elvették a hitet, megalázták az egyházat, de nem adtak helyette mást, így betöltetlen űr maradt a lelkekben. Ez az üresség pedig, erkölcsi romláshoz, gátlástalansághoz, majd a liberalizmus, a szabadosság beteges követéséhez vezetett. A rendszerváltás utáni időszak ezen még rontott is azzal, hogy szabadjára engedett olyan eszméket, amelyek mind a magyarság, mind a kereszténység, illetve e kettő egysége ellen támadtak és ez a támadássorozat napjainkra megsokszorozódott. Kivétel nélkül, minden párt és politikai szervezet beállt e szemlélet követőinek a sorába. Ki-ki látványosan, ki-ki, mást mondva és mást cselekedve, csak külsőségekben és verbálisan keresztényként.

 

Leginkább az oktatás terén láthatók azok a hiányosságok, amelyek évtizedeken belül teljesen elnemzetietlenítik a magyarságot. Példákat sorolhatunk, kezdve attól, hogy miért az iszlamizmus lett érettségi tétel, miért nem a Szent László-i kereszténység? Miért a holokauszt és miért nem Trianon, azaz a magyar nemzet máig tartó holokausztja? Miért kell a magyar felvilágosodásról esszéket írnia a diáknak, s miért nem Mátyás király reneszánsz világáról? Miért a ’48-as forradalom lett a „lerágott csont”, de a nándorfehérvári győzelemről alig hall a diák, noha az iszlámot állította meg Hunyadi János és Kapisztrán Szent János? Miért a nemzeti liberalizmust tanulja a magyar diák, s miért nem ismerik meg azokat a magyar prímásokat, akik a király utáni első méltóságként képviselték a nemzetet, alapítottak egyetemeket, kórházakat, harcoltak a magyar nemzet függetlenségéért, diplomataként védték az ország szuverenitását, s megalapozták a magyar oktatási rendszert? Miért nem hallhatnak a diákok arról, hogy az úgynevezett szociális hálót a magyar nemesség és az egyház hozta létre? Miért szitokszó a feudalizmus, amely a legegészségesebb társadalmi-, és életforma volt ezer éven át? Miért éledhet újra a finnugorizmus ostoba elmélete, amelyet fizetett „gondolkodók” a Habsburgok parancsára terjesztettek el. Ma pedig „új kutatási eredményként”, ismét fertőzik a köztudatot ezzel az áltudománnyal, de immár archeogenetikai alátámasztással. Ez azért veszélyes, mert ez a tudomány azonosította a Hunyadiak származását, s ha ezt használják a finnugor elmélet bizonyítására, akkor a Hunyadi-azonosítás is hiteltelenné válhat a köztudatban.  

Kérdések ezreit tehetnénk fel, a magyarság és a magyar kereszténység ügyében, de hiába tennénk, hiszen, akik a Nat-ot létrehozták, már maguk sem ismerik az igazságot, mert a kommunista korszak beidegződései és szocializálódása rejlenek a gondolataik mélyén. 

Beszélhetnénk a zene és az irodalomoktatás súlyos és következetesen magyarellenes hiányosságairól is, hiszen egyetlen diák sem tud a magyar barokk zenéről, hg. Esterházy Pál zeneszerzőről, ahogyan nem ismerheti meg a magyar egyházzene nagyságait sem. Werner Alajos, Tamás G. Alajos ofm, Kiszely Gyula, de ma már Bárdos Lajos, Kodály Zoltán és Ádám Jenő neve is jobbára ismeretlen a magyar fiatalság számára. Talán itt, a zeneoktatás hiányánál kezdődik a magyar fiatalság lelki elkorcsosulása, megsemmisülése, hiszen a magyar zene és általában a zene a legmélyebb lelki bugyrokba is beszűrődik. Ha pedig nincs zeneoktatás, akkor a gyermeki lélek mással, haszontalan és értéktelen dolgokkal telik meg. Az irodalom oktatása is drámai hiányosságokat mutat. Nincs ma már memoriter, s az érettségiző fiatalok nem tudják hol született Berzsenyi Dániel, vagy Janus Pannonius… De nem is sorolom ezeket az elkeserítő tényeket, amelyek által kiszámolható az az időpont, amikor a magyar keresztény kultúra, amely a világon egyedülálló, megsemmisül.

A teljes meghasonlottság veszélye – vagy mára inkább ténye –, abban is megmutatkozik, hogy az áltudományos magyarságkutatás évezredekre visszamenőleg, alig megfogható eredményeket mutat fel, megtévesztve a fiatalságot, akik tudatlanságukban ab ovo, elutasítják a kereszténységet. Sámándobokkal, sas-eregetéssel, agarász-bemutatóval, áltudományos előadásokkal ünnepli saját balgaságát, félrevezetettségét, amelyhez csatlakozik a hivatalos és a kormány által eltartott MKI is, de elfelejtik megemlíteni, hogy a magyarok már a „Nyugathoz tartozás” előtt is keresztények voltak. Arról nem is beszélek, hogy vannak szervezetek, amelyek már szkíta nemzetiségi jogokat akarnak és kisebbségként kívánják magukat elfogadtatni. Igaz, ez már-már a legsúlyosabb orvosi esetek közé tartozna, de nem az. Csupán egy újabb eszköz a magyar kereszténység feledtetésére, eltörlésére – feltehetően ugyanannak a szellemiségnek a vezérletével, amely a világon mindenütt támadja a Krisztus alapította Egyházat.   

A keresztény ifjúság pedig? Más irányból, de ugyanazon eszme alapján, megtévesztve, fejükbe ostoba kifejezéseket elültetve és a katolikus hittel, Jézus tanításával ellentétes demagógiákba nőnek bele, amelyek számukra természetessé válnak. Népénekek és gregorián helyett, házibuli hangulatú miséken vesznek részt, ahol Jézus és Mária csupán mellékszereplőkké alacsonyodnak, s a pápa is buta közhelyekkel szórakoztatja a sok ezer részvevőt. A liturgia ide-oda ráncigálása, a szent szövegek – köztük a Miatyánk – megváltoztatása is lélekromboló hatással van. Visszatérve az iskolai oktatáshoz e témakörben, meg kell említeni, hogy még az egyházi iskolákban sem tanítják megfelelő módon a latin nyelvet, így az érettségiző nem tud beszélgetni latinul, csupán római szállóigéket fordítgat, ha van elegendő szókincse.

Summa summarum: Mind a világi, az egyházi, a magyar és a nemzetközi környezetben mélyről jövő és irányított katolikusellenességgel állunk szemben. Ha nem figyelünk fel az alattomos és megfontolt katolikusellenességre, keresztényellenességre, akkor a legdrámaibb fordulat, a magyar keresztény nemzet megszűnése következhet, amelyből nincs, nem lesz visszaút. Emlegetni sem fogják a magyar nemzetet…

A külsőségek semmit nem érnek, ha nincs mögöttük valóságos hit és mély elkötelezettség. Sem magyarnak, sem kereszténynek nem nevezhető az, ami csupán a külsőségekben jelenik meg, de nem biztosítja, már kora gyermekkortól a lelki és szellemi fejlődést, megerősödést.

Ismét, és ezredszer is idézem Őexcellenciája Jakab Antal néhai erdélyi püspököt, aki egy beszélgetésünk során a következőket mondta: – „A magyarság és a kereszténység egy és elválaszthatatlan. Ha elválasztjuk egymástól a kettőt, az olyan, mint amikor a lélek elhagyja a testet: az a halál.”   

Stoffán György

"Sértő" tusványosi Orbán-beszéd

 

Baj van ezzel a betyár magyar miniszterelnökkel. Állandóan keresztbe tesz annak a célkitűzésnek, amit már a pozsonyi csata idején elhatározott a „művelt Nyugat”. Azaz, hogy a magyarokat ki kell irtani. Ez a cél immár nem csak a nyugat-európai „barátaink” célja, hanem a tengeren túli furcsa fiúé is, akit a demens nagyfőnök küldött ránk padot festeni.

Nos, most legutóbb ez a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn tett keresztbe az egykor „művelt” Nyugatnak és a fennállása óta egyre kevésbé művelt USA-nak azzal, hogy igazat beszélt. Minthogy ez manapság nem szokás a politikában, így, uniós barátaink és nagy szövetségesünk is zokon vette a dolgot. És, ha ez mind nem elég, akkor nekiveselkedett néhány, hazánkból lecsípett terület mai bitorlója is, mint az oláhok, és a tótok, akik nagyon elégedettek a kisebbségeket elnyomó politikájukkal, amelyet elismernek uniós barátaink is, ám néhány soros történelmük ellenére nem akarják beismerni azt, hogy úgy, ahogy ma léteznek, az nem történelmi tény, hanem ideiglenes, lopáson alapuló, erkölcstelen agónia.

A bukaresti oláhok vezére, a saját, a románok által megtizedelt, eladott, kisebbségben élő nemzetét is megtagadó szász Johannescu, demarsban fogalmazta meg, hogy a Tusnádfürdőre érkező magyar miniszterelnök miről beszélhet és miről nem. A demars persze, remek szórakozást, szinte kabarészámnak beillő jókedvet kölcsönzött az összejött táborozók számára, azonban a bukaresti, felemelkedett birkapásztorok és egykori, mára elrománosodott szászok nem örültek a demars ismertetésének.

Hasonlóképpen. a tótok is felhördültek, mert ez a magyar miniszterelnök emlékeztette őket, hogy országuk nem más, mint Észak-Magyarország, más néven a magyar Felvidék, s a mai egyetemisták öregebbek, mint a saját maguktól független mai Szlovákia. Micsoda blamázs ez, hiszen a tót atyafiak már komplett történelmet írtak maguknak, s hovatovább az oláhokkal azon fognak összeveszni, hogy a sok ezer éves Tótiáé vagy a sok ezer éves Oláhországé-e Erdély és a Partium. De ez az ő dolguk…

Egy-egy tusnádfürdői Orbán-beszéd tehát, nem csupán átfogó, őszinte és összefoglaló előadás, amely megvilágítja és érthetővé teszi a politikai folyamatokat és eseményeket, a tennivalókat és a ránk váró időszakban elvégzendő feladatainkat. Minden tusnádfürdői beszéd vizsgáztatja a magyar területeken ma regnáló kormányokat és politikai eszmék elkötelezettjeit, Európa értelmi képességét és az ördögi terveket szövögető USA-t. Sajnos, nincs sem a hazai-, sem a világpolitikai életben Orbán Viktorhoz hasonló, elkötelezett és értelmes politikus. Sem jobb, sem baloldalon! Remélhetjük csak, hogy ezek az évről-évre elhangzó beszédek nem csupán gyűlölködést generálnak ellenségeink irányából, hanem lesz, aki a nemzetközi politikában és itthon is felfogja végre azokat a gondolatokat, amelyek miatt ma mindössze hisztérikus rohamokkal reagálnak az európai és a tengeren túli politikai erő(tlene)k és a hazai politikai niemandok.

Mert, amit Orbán Viktor Tusnádon elmondott, azt nem csak meghallgatni, de megérteni is érdemes volna. Itthon és nagyvilágban egyaránt…

Stoffán György