Nyílt levél a bal-liberális, keresztény és magyarellenes károgó Varjúkhoz

 

Azzal kezdeném, hogy semmi közötök nincs ehhez az ügyhöz. Ez nem politikai ügy, nem egyházi ügy, hanem egy alapítványnál történt szerencsétlen bűncselekmény-sorozat, amelynek mindazok a felelősei, akik a jószándékkal kikövezett, de a Pokolba vezető úton haladtak. Hiszen sem Böjte, sem más kurátorok, sem az alapítvány elnöke nem akartak mást, mint minél több gyermeket megmenteni, befogadni, eltartani, emberi közegben felnevelni… A dolog másik oldalához azonban kevés volt a tudás, a felkészültség és a szervezőkészség. Túlnőtt a jószándékkal felépített vár, a védőkön…

Azonban, egy kommunistának vagy egy liberálisnak ezt a sajnálatos és fájó cselekménysorozatot nincs sem joga, sem erkölcsi alapja, még csak megemlíteni sem. Ez a mi dolgunk! Ugyanis Ti, kommunisták és liberálisok, olyan bűnöket követtek el és követtetek el évszázado(ko)n keresztül, ami minden más bűnt felülmúl. És ezzel nem mentem föl a jelen ügy szereplőit, csupán a ti bűneitekhez mérve – amelyeket szántszándékkal, folyamatosan, és következetesen, mindegyiktek tudtával követtetek el – ez olyan, mintha egy tömeggyilkos a bolti tolvajt szidná, mert elemelt egy rágógumit. Nevetségesek a gyalázkodásaitok és a vádjaitok!

Ez a most napvilágra került ügy súlyos, és fájdalmas ügy, hiszen védtelen gyermekekről van szó, akiket egy féreg tíz éven át abuzált, kínzott… hogy ebben, az elkövetőn kívül erkölcsileg vagy de facto még ki felelős, ki bűnös, az később kiderül, hiszen az ügy még nem lezárt és az ítélet sem jogerős.

Az viszont, az tűrhetetlen és megengedhetetlen, hogy a magyar törvényhozás épületében egy olyan párt büntetőeljárás alatt lévő képviselője gyalázkodjon, amely párt elnöke a
tömegbe lövetett, halált okozott, embereket tett tönkre, és gyermekek ezreit éheztette miniszterelnöki regnálása idején… és akkor még nem beszéltünk a szellemi elődökről, akik korábban zsidókat deportáltak, majd verőlegények lettek az Andrássy úton… mikor honnan fújt a szél. Éppen úgy, mint most ti, amikor az általatok korábban „rothadó kapitalizmus”-nak nevezett  fellegvár urainak a fenekét szürcsölitek, a fél évszázadig nyalt Moszkvai seggek után…

Summa summarum: – Erkölcsi lehetőségetek, jogotok és közötök sincsen ahhoz, hogy a Szent Ferenc Alapítványnál történteket ti elemezzétek. Nincsen jogotok ahhoz sem, hogy ennek a fájó bűncselekménysorozatnak az okán az egyházat, a politikát, a kormányt ostorozzátok, és emberségről beszéljetek. Mert ti soha, senkivel nem voltatok történelmetek során emberségesek. Kun Béla óta romboltok, értéket semmisítetek meg, embereket kínoztatok, magyarellenes magatartásotokkal a hazaárulásban éltétek ki magatokat, gyermekek százezreit fosztottátok meg a családjaiktól, zártatok börtönökbe és akasztottak föl… Hosszan sorolhatnám tehát az ellenérveimet, a mai gyalázkodásotokkal, egyház-, és nemzetellenességetekkel szemben.

Mi, keresztény magyarok majd megadjuk a választ a bűnösöknek, majd mi levonjuk a konzekvenciákat, de továbbra támogatjuk a gyermekmentés jó szándékát, és nem gyújtjuk rá a házat a feltételezett bűnösökre sem. Az érdem nem ment fel, de a jószándék értékelhető és értékelendő. Tanultunk és tanultak a történtekből… a végső megoldás pedig a bíróságok és a Teremtő Isten kezében van… és semmi sem múlik rajtatok … hála Istennek!  

Ismét mondom: A tömeggyilkos ne hőbörögjön  a bolti tolvaj bűne miatt!

Egyezzünk meg: sem az álkeresztény teológusoknak, sem a kommunistáknak, sem a liberálisoknak, sem az amerikai, fizetett DK-s szócsöveknek, sem pedig választási csalást előkészítő, magyargyűlölő erdélyi zsurnalisztának a hangját nem szeretnénk hallani a Böjte-ügyben. A fogadatlan, károgó Varjúknak ajtó mögött a helyük…

Stoffán György

Böjte Csaba és a felelősség kérdése

Az utóbbi napok liberális szenzációja, a Böjte Csaba féle gyermekalapítvány pedofil botránya. Az ügy, annak tálalása, és az olvasói vélemények döbbenetes és fájdalmas lelki, szellemi és erkölcsi színvonalról tanúskodnak. Ha egy állami gyermekotthonan előfordult volna hasonló, akkor a sajtó az igazgató lemondását, felnégyelését követelné. És miközben joggal nem engedjük az LMBTQ-t a gyermekeink közelébe, most mégis mintha semmi nem történt volna tíz kerek esztendő alatt. Böjtét védi körömszakadtáig az elvakult magyarországi olvasó, az újságíró, a politikus. Mások mélyen hallgatnak vagy „liberális támadásról” beszélnek, és ki-ki a maga módján igyekszik értékelni a helyzetet… a megrontott és megkínzott gyermekeket egyetlen szóval sem említve.  

Sem Magyarországon, sem Romániában nem divat, hogy egy felelős állami vezető lemondjon, ha a rábízott intézményben súlyos bűn vagy mulasztás fordul elő, de egy, a katolikus egyházhoz és a ferences rendhez köthető alapítvány gyermekotthonában, tíz éven keresztül, folyamatosan elkövetett szexuális bűncselekménysorozatnak alapvető és elsődleges következménye kellene legyen, hogy az alapítvány elnöke lemond. Ez esetben Böjte Csaba. Ugyanis, nem arról van szó, hogy ő maga elkövetett volna effélét, hanem arról, hogy ő, mint alapítványi elnök (így tünteti fel magát), erkölcsileg felel minden beosztott dolgozójáért, azok magatartásáért, képzettségéért, etc. Tehát, ez esetben nem ferences szerzetesi minőségében vádoltatik, hanem mint kudarcot vallott intézményvezető. Ahogyan az iskolaigazgató felel minden, az általa vezetett intézményben történt incidensért, ugyanúgy felel ő is az alapítványért. Ám, erre alkalmatlanná vált rá… Ha egy iskolában tíz évig abuzálnák a gyermekeket, és ezt az igazgató nem venné észre, akkor is felelős lenne a történektért. Ha egy gyermek összeesik a tornaórán, azért is az igazgató a felelős… Böjte drámai mulasztása tehát, nem hagyható szó és következmény nélkül. Ha csak, mint "pénzfelhajtó prédikátorként" működne, akkor nem volna köze a mostani súlyos és tíz éven keresztül tartó gyermekbántalmazásos ügyhöz. Így azonban van! Hiszen az erkölcsi bizonyítvány és szakvégzettség nélküli civilek alkalmazása, a bejelentetlen önkéntesek tömege, Romániában épp olyan törvénytelen, mint itthon, Magyarországon. Ez mégis folyamatos volt az alapítványnál, Böjte Csaba vezetése alatt. Súlyos baj, hogy egy csodálatra méltó kezdeményezést és 30 év munkáját Böjte Csaba súlyos figyelmetlensége és felületessége akár tönkre is teheti, magával rántva e históriában rendjének, egyházának és állami támogatóinak megítélését is.   

Az esetet egy romániai magyar lap tette közzé, idézve az elsőfokú bírósági döntést, amely az aberrált nevelőt 30 év börtönre ítélte. És láss csodát: senki nem emlegeti a gyermekeket, az alapítvány és Böjte felelősségét… csupán arról esik szó, hogy liberális támadás ez az egész. És ez súlyos erkölcsi kisiklásra utal. Ugyanis, nem Böjte Csaba az alapítvány! Nem Böjte megvédése volna a lényeges egy olyan alapítványnál, amely gyermekeket gondoz, hanem az erkölcsi felelősség megállapítása, annak kimondása és a konzekvencia levonása. A ferences rend belső vizsgálatot indított az ügyben, ám erre sajnos semmilyen jogalap nincsen, hiszen az alapítvány - Istennek hála! - nem a ferences renddé – mint ezt Urbán Erik provinciális évekkel ezelőtt elmondta. Tehát, a belső vizsgálat csak a személyt, Böjte Csabát érintheti. Az alapítványt nem. 

Mit tehetne Böjte?

Egyetlen dolog segíthet a drámai és fájdalmas helyzeten, a liberális támadások leállítása érdekében: ha Böjte Csaba testvér az általa hirdetett alázattal, bocsánatkérés mellett haladéktalanul lemond. Hiszen, a ferences rendnek vannak szakemberei, akik képesítéssel rendelkeznek a gyermeknevelést illetően, akik rátermettek egy ilyen túl nagyra duzzasztott intézményrendszer vezetésére.

Jó lenne, ha Böjte Csaba is látná ezt, és lemondana, hosszú időre meghúzódva egy ferences kolostorban. Az alapítvány pedig, tenné tovább a dolgát a gyermekek érdekében. Böjte Csaba és vezetése, képzetlen, durva nevelői, lejáratták magukat és részben az alapítványt is. Ez a vezetés azonban, az elmúlt tíz év eseményeit nem vette észre, így bizonyította, hogy alkalmatlan a feladatra. Ha Böjte Csaba nem mond le, úgy – ismerve a román hatóságok "magyarszeretetét" –, még az is előfordulhat, hogy az alapítványt a liberális román állam tulajdonába veszik, és állami gyermekintézményként működtetik tovább, a lefoglalt vagyonnal és ingatlanvagyonnal együtt. Böjte Csaba, ennek a Budapesti székhelyű "dévai alapítványnak" nem elnöke, ahogyan ezt több ízben is ő állította... csupán kuratóriumi tag.

  

Böjte Csaba, mint vezető, súlyos erkölcsi felelőssége - minden eddigi jótéteménye ellenére - nem vitatható e tíz évig tobzódó, gyermekeket megrontó aberrációban, így számára a lemondás az egyetlen lehetőség… ahhoz hozzásegítve a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, hogy a bizalmat visszaszerezve tovább működhessen, egy arra méltó és alkalmas vezetéssel, vezetővel. A sokakban ellenérzést kiváltó papi celebséget is be kell fejeznie annak, aki ad, aki másokon segít. Mert mit is mond erről Jézus?

„¹Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. ²Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ³Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. ⁴Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. „(Mt.6.)

Tragikus tehát a Böjte Csaba melletti vakbuzgó, a gyermekek iránti érzéketlenséget, a vezetői felelősséget semmibe vevő kiállás azután, hogy mint vezető, egy bűnözőt 10 évig hagyott gyermekeket megrontani, és nem vette észre a történéseket, úgy állítva be a dolgot, és azt hazudva, magát védendő, hogy ő maga jelentette az ügyet a hatóságoknak hat évvel ezelőtt... Szemben a valósággal, amely szerint egy pszichológus tárta fel a bűncselekménysorozatot... Erre végképp nincs elfogadható magyarázat. Jézus így vélekedik ebben az ügyben: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” (Mt. 18.6)

(A fentiekben nem Böjte Csaba ferences szerzetesről van szó, hiszen Böjte Csaba áldozatvállalását mindenki ismeri és elismeri. Itt, szimplán egy vezető beosztású emberről beszélünk, akinek a felügyelete alatt tíz évig egyfolytában abuzálhatta és kínozhatta a gyermekeket egy kirúgott pedofil papnövendék. Ilyenkor a vezetőnek nem illik lemondania, hanem le kell mondania. Ettől még Böjte Csaba a franciskánus szerzetes prédikálhat, misézhet, lelkeket gondozhat... de gyermekintézmény közelébe ne menjen többé... Mert tíz év súlyos felelőtlensége nem megbocsájtható...  még az ő esetében sem!)

Stoffán György         

Fotó: Szemlélek

Az USA légiereje a Székelyföld fölött - Ez akár aggodalomra is okot adhat!

Az orosz-ukrán háborúra hivatkozva a liberális román vezetés, tokkal-vonóval átadta Romániát az Amerikai Egyesült Államoknak. Mivel a NATO egy védelmi szövetség, amely súlyos katonai aránytalanságokat generált az elmúlt évek során Oroszország és Nyugat-Európa között, ma ennek a háborúnak az égisze alatt tovább fokozza a feszültségeket, csaknem megszállva a NATO tagországait, arra való hivatkozással, hogy az orosz agresszió elleni védekezést fokoznia kell.

Klaus Iohannis, ennek a katonai és fegyverkezési őrületnek alávetve országát, teljes mértékben megszüntette Románia szuverenitását, s mint „nagy elődje”, Alexandru Ioan Cuza, újra odadobta Romániát az Új Világrend és a Szabadkőműves vezérkar éhes oroszlánjai elé, azzal az indokkal, hogy „Románia katonai biztonsága soha nem volt ilyen erős, mint napjainkban”. Románia így megszűnt létezni, mint önálló, szuverén állam. Igaz, erre manapság remek magyarázatok látnak napvilágot a katonai szövetség tiszteletben tartása, a partneri kapcsolatokhoz való alkalmazkodás, az Uniós tagság etc. A képlet viszont tiszta és egyértelmű. Klaus Iohannis fel-, és eladta Romániát, így kérdésessé válhat a későbbiekben az 1947-es békeszerződés Romániára vonatkozó passzusa. (Persze, ez utóbbi csak halovány gondolat a részemről…)  

Az amerikai légierő azonban, érdekes akciókat hajt végre, amelyeket korántsem lehet a védelmi stratégia részének tekinteni. Hála a modern technikának, bizonyos katonai mozgásokat követni lehet az interneten. Így akadtam a minap arra a repülőgépre, amely az USA légvédelméhez tartozik, és oly csodálatosnak vélte a Székelyföldet, hogy két órán keresztül gyönyörködött benne, mintegy 70-100 km-es átmérőjű körben. Kománfalvától-Zaboláig, Csíkszentimre-fürdőtől-Sósmezőig.

(A mellékelt műhold-térképre a településeink eredeti nevét is odaírtam.)

Azt, hogy az orosz-ukrán háború magyarázat-e Románia amerikai megszállására, nem tudjuk, ám a Székelyföld feletti folyamatos katonai légi jelenlét nem arra enged következtetni, hogy a székelyeket védené a román nacionalizmussal szemben a „világ csendőrsége”. Igaz, egyelőre az ellenkezőjéről sem kaptunk felvilágosítást. Persze, Ó-Romániában, így Moldva és a Fekete-tenger között is észleltünk efféle katonai mozgásokat, de azok, számunkra jelentéktelenek. 

Jó volna, ha megnyugtató válaszokat kapnánk arra, hogy milyen célja volt, van annak, hogy naponta és folyamatosan zúgnak az amerikai katonai gépek a Székelyföld fölött… hiszen, amint a politikában és a civil életben is vannak elvárások az 1947. óta újra megszállt magyar területek lakosságának életét illetően, úgy a katonai akciók célja és hatása ügyében is joggal várhatunk megnyugtató választ akár a magyar NATO parancsnokságtól, akár a NATO vezetésétől. Ugyanis a legtöbb magyar családot rokoni vagy baráti kapcsolatok fűzik a Székelyföldöz, Erdélyhez és a Partiumhoz…

Stoffán György 

Mucika és Fegyőr… avagy a nemzet újabb rémálmai

Ma már eljutottam odáig, hogy szórakozásból nézem a parlamenti közvetítéseket. Nem bosszankodom, nem kapok idegbajt a gerincmentes álbaloldali, liberális felszólalások miatt, hanem jókat derülök az ezekre adott, cáfolhatatlan és korrekt kormánypárti válaszokon. És persze, csodálkozom is, hiszen az emberi elmének, az tartásnak, az emberi méltóságnak a nyomát sem látom a szűkre szabott keresztény-, és magyarellenes padsorokban.

Mucika, Fegyőr és hasonszőrű liberális – csak a saját megélhetésüket – képviselő partnereik megszólalásai, nem a megszólalások tartalma miatt döbbenetesek, hanem az az érdekességük, hogy semmilyen igazságalapja nincs annak, amiről beszélnek. Mintha egy másik bolygó problémáit emlegetnék, amelyek itt ismeretlenek. Mucika a nép álmáról beszél, amely ugyan április 3-án valóra vált, de Mucika ezt meg nem történté nyilvánítja minden hisztérikus és hazug kirohanásában. Fegyőr pedig, Mucika felszólalásával egyenértékű szónoklatában azt erőlteti, hogy ne legyen 2030-ban olimpia…

Mindkét ellenzéki zseni vállalja, hogy a viszont válaszban a Miniszterelnök úgy radírozza le őket, mint az elsőosztályos gyerek a füzetbe rosszul írt „a” betűt. És mégis: nap-nap után ismétlődnek ezek a botor, ostoba, pénzért elmondott jakabista felszólalások, a Miniszterelnök gyalázása, hazudozás a kormány munkáját illetően, és követelődzések a történelmi Alkotmányt illetően.

Már-már valóban nevetséges is lehetne minden országgyűlési közvetítés… de nem az! Ugyanis, ezek az emberek, akik pénzért eladták magukat egy Európában ma divatos nemzetellenes és hazaáruló ideológiának, bármire képesek lennének, ha megszereznék a hatalmat. Semmiben sem különbek Joszip Viszarionovicsnál, Adolf Hitlernél, Cochen Bélánál, Rosenfeld Mátyásnál vagy Czermanik János Józsefnél. Hiszen mindegyikük ugyanattól a hatalomtól kapta és kapja az elvégzendő feladatokat, és az ezért járó nem kis összeget. Minden nemzet-, és Európai kereszténység ellenes parancs egy helyről érkezik ma is.

Nevetségesnek tűnik tehát, az a pofátlan, jellemtelen, hazug magatartás, amit ezek a képviselők eljátszanak, de ha belegondolunk, hihetetlen veszélyt rejtenek a gyűlölködve előadott felszólalások, a felszólalók gyűlölködéstől eltorzult arcai, a hátuk mögött érzett anyagi erőtől duzzadó magabiztosság.

Gondoljunk csak a múltra. Ki gondolta volna még 1942-ben, hogy ’44-ben letartóztatják a veszprémi püspököt, hogy ’45-ben letartóztatják Zadravecz István nyugalmazott ferences táboripüspököt, Mindszenty prímás-érseket, Ravasz László református püspököt, Ordass Lajost… és magyar emberek, keresztény magyar családok tízezreit teszik tönkre, ölik meg, ítélik el megalkuvó és a rendszert kiszolgáló aljas talárosok, hogy még a csaknem gyermeket is felakasztják, és disznóólakban kell laknia azoknak, akik addig az ország finanszírozói, erkölcsi, lelki meghatározói, politikai vezetői voltak? És sorolhatnánk azokat a kommunista törvényeket, amelyek jellemzőek a mai ellenzékre, és amelyekkel az ország biztonsága és a nép jóléte ellen tettek és tennének ma is, ugyanarra a parancsra, amelyet a kommunista szellemi elődök tejesítettek... és Mucikáék is teljesítenék, szemrebbenés nélkül.

A parlamenti újoncokat is az a Gyurcsány dirigálja, aki a nép közé lövetett idegen, azonosítószám nélküli zsoldosokkal… és aki ezt bármikor megtenné saját bulgarica bovisa oldalán.

A történelem tehát ismétlődik, hazaárulónk pedig annyi maradt, mint amennyi volt a történelmi Magyar Királyság idején, így az arányok, sajnos az ő javukra változtak. És senki ne higgye, hogy ezek az eszmék, amelyek őket vezetik, megváltoztak. Ezt jelzi a szemrebbenés nélküli parlamenti hazudozás, vádaskodás és gyűlölet, amelyben bővelkednek. Reményem aziránt, hogy ez a mentalitás megváltozik, hogy ezt megváltoztathatja bármi, bárki, nem sok van. Hiszen a magyar társadalom sem az igazi magyar-keresztény eszmeiség miatt választ úgy, ahogyan – helyesen – választ, hanem a zsebét a megélhetését tartja csupán szem előtt, s ezt látja biztosítottnak a Fidesz által. Elenyészően kevesen vannak azok, akik Szent László magyar-keresztény eszmeiségét tartják magukénak és eszerint küzdenek a magyar megmaradásért, a nemzet egységéért, a békéért, és a biztonságért, a Kárpát-haza újrateremtéséért… és ez jellemző mind a civil, mind az egyházi "társadalomra" határon innen és túl. Ha pedig nem ismerjük fel azt, hogy a kereszténység és a magyarság egy, ha nem változtatunk az önzés és a kapzsiság politikailag is tapasztalható civil logikáján, ha csupán saját érdekeink és biztonságérzetünk okán szavazunk a normalitásra, akkor – ha lassabban is, mint a nyugati államok –, mi is épp úgy beleveszünk az új világ erkölcstelen és Isten nélküli mocsarába, ami a végpusztulást jelenti nemzetünk számára. A nemzet érdekei mindennél előbbre valók kell, hogy legyenek a nemzeti oldalon! Még nagyobb szerepet kellene vállalnia a nemzet lelki és nemzeti megújulásában a magyar keresztény egyházaknak, és magunkévá kellene tennünk végre a Jakab 5.,12. -ben olvasható intést: „Testvéreim, először is ne esküdjetek se az égre, se a földre, se egyébre ne esküdjetek. Legyen körötökben az igen: igen, a nem: nem, nehogy ítélet alá ne essetek…” 

Mert a hazugságot csak az igazság győzi le. Semmi más! Ezt a magyar történelem többször is igazolta! Most sincs, most sem lesz másképpen! Mert az a parlamenti magatartás, amelyet az újonc fizetett hazudozók és rágalmazók folytatnak, pontosan a mi teljes igazságunk, és a teljes igazság kimondásának és törvényes megvédésének a hiánya miatt történhet… a rend hiánya ad a rombolásra további lehetőséget a magyar nemzet hazai ellenséginek! Ez viszont végzetessé válhat néhány éven belül!  

Stoffán György

Fotó: Demokrata

Mit jelent nekünk Szent László? - P. Zadravecz István rádióelőadása - AMIT KÖTELEZŐ LEGALÁBB EGYSZER VÉGIGHALLGATNI!

Újra és újra közreadom a 20. század egyik kiváló, a nemzetért és a kereszténységért, a kommunista diktatúrában sokat szenvedett hőse, Zadravecz István táboripüspök, nyolcvan éve,  1942-ben elhangzott rádió-előadását Szent Lászlóról. Ma, 2022-ben, amikor a Kárpát-haza, magyar nemzetünk, nemzeti kormányunk és Európa megmaradt keresztény társadalmai végső veszélyben vannak fontos meghallgatni egy igaz magyar ember, egy nagyszerű franciskánus barát bölcs előadását a nemzet egyik legnagyobb királyáról, Szent Lászlóról, második országalapítónkról... Kérem megosztani ezt az egyetlenként megmaradt hangfelvételt, hogy minél több magyar hallgathassa ezeket az el nem évülő gondolatokat! Mert a magyar keresztény múltban gyökeredzik a magyar keresztény jövő. A Kárpát-medence csak akkor válhat újra Magyarországgá, Mária országává, ha ezeket a gondolatokat és Zadravecz István keresztény nemzeti eszményét magunkévá tesszük, aszerint élünk és szolgáljuk a magyarságot legjobb tudásunk, magyar keresztényként hitünk és hazaszeretetünk szerint. Szent László és Hunyadi Mátyás szellemisége és céljai ma is aktuális szellemiség és cél minden igaz magyar számára. 

IDÉN IS EZZEL A HANGFELVÉTELLEL KÖSZÖNTÖM MINDEN LÁSZLÓ NEVŰ BARÁTOMAT, ISMERŐSÖMET ÉS ELLENSÉGEMET. ISTEN ÉLTESSE MINDNYÁJUKAT! 

A beszéd idekattintva hallgatható!

https://www.mixcloud.com/stoff%C3%A1n-gy%C3%B6rgy/zadravecz-hang01/?fbclid=IwAR3IbdfuMe2AVC7JpUUGRqsw0KQhIrXt9OmQ9_yteeDlzM3P2tJ2tfggN-M

Stoffán György

Néhány gondolat Szergej Viktorovics Lavrov úrhoz – Európáról

 

 Tisztelt Miniszter Úr!

Olvasom a napi hírekben az állítólag Öntől származó mondatot, miszerint az Európai Unió oroszellenes. Szeretném jelezni, hogy ebben a mondatban több probléma is van.

1./ Az Európai Unió mai vezetése az USA parancsára és pénzért való kiszolgálása okán valóban az, mint ahogyan ez alapján magyarellenes is.

2./ Az Európai Unió mai vezetése minden létező szerződést megszegett és immár diktatórikus módon próbálja elnyomni a tagállamok szabadságra vágyó társadalmait, megszüntetni igyekszik ezek kormányait és kormányfőit, ahogyan ezt Magyarországgal is teszi.

3./ A magyar lakosság különbséget tud tenni a valóság és a hazugság között, így nem azonosítja a mai orosz vezetést és annak törekvéseit az egykori Szovjetunió politikai beállítottságával, amely ugyanúgy annak a világhatalomnak volt a kreációja, amely ma az oroszellenességet és a III. világháborút generálja.

4./ A magyar társadalom és a magyar kormány messze áll attól a beteges és minden értéket lerombolni szándékozó, hazug és jellem nélküli, az Európai Unió vezetésében ma  tapasztalható politikai irányvonaltól, amely a keresztény értékek és a keresztény világ megsemmisítését tűzte ki célul. A magyar társadalom tehát nem oroszellenes, bár tagja az Uniónak, a máig világhatalomra törő és Önök ellen ma háborút viselő pénzügyi és politikai hatalom parancsára megrendezett, alkotmányellenes és ezáltal törvénytelen népszavazás alapján.

***

Kérem tehát Önt, excellenciás Szergej Viktorovics Lavrov úr, hogy amikor nyilatkozik, akkor tegyen különbséget az európai népek és nemzetek, valamint az Európai Unió vezetése között. Mert az a háború, amelyet a világuralomra törő és az európai népek életét is veszélyeztető szűk nyugati politikai kör generál az Önök nemzetmentő katonai beavatkozását követően, az a háború nem a mi háborúnk, nem mi akarjuk és nem akarunk áldozattá sem válni. A magyar társadalom békét, nyugalmat akar, amelyben megőrizheti ősi hagyományait, kereszténységét, és amelyben megadhatja a tiszteletet az orosz ortodoxiának és az orosz történelemnek, az orosz népnek, amellyel együtt nőtt fel az elmúlt ezer év során.

Tisztelettel maradok mind az orosz nép, mind őexcellenciája Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, mind pedig Ön iránt:

Magyarország, 2022. 06. 25.

Stoffán György

Vármegye és főispán… avagy, a zsákból kibújt kummenista szeg

Gróf Bethlen Béla főispán ünnepélyes beiktatása

Itt az aratás ideje. És mi, most keservesen aratunk. Nem, nem a gabonára gondolok, hanem két történelmi korszak aljasságainak keserű gyümölcseire. A negyvenöt évig tartó kommunista diktatúrára, és az utána következő tizennyolc éves liberális demokráciára. Ez a két korszak kéz a kézben járt. Rombolt, hazudott, ölt és gyalázta a nemzetet, ezt a magatartást adva az iskolások fejébe, erre a magatartásra nevelve generációkat. És most itt van ez a vármegye és ispán ügy. Vissza kellene állítani egy ezer évig használt ispán, főispán megnevezést, és azt az elnevezést, amely szintén ezer esztendeig vármegyeként említette megyéinket.

A magyar társadalom pedig lesújtó képet ad e visszanevezések által önmagáról. Ennyi prolit, kommunista emlőn nőtt buta embert, történésszé avanzsált korábbi mikrobiológust és közgazdászt még nem láttam. Kulturált emberek is gúnyolódnak a vármegye és a főispán elnevezésen, s már királyságot, derest, és az első éjszaka jogát emlegetik… A butaság süt a közösségi oldalakon, s ízléstelen vagdalódzások jelennek meg a miniszterelnököt téve célkeresztbe.

Talán nem kellett volna előhozakodni éppen most, ezzel az ötlettel. És nem kellett volna ettől az ötlettől azokat eltávolítani, akik az első pillanatban örömmel vettük a visszanevezések gondolatát. Mert ahogy a balosok és balpárti jobboldaliak (mert már ilyenek is vannak!) gúnyolódnak a visszanevezések ötletén, úgy ezt az ötletgazda egy igen  buta "magyarázattal" tárja a köz elé:

„(…) magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti. A vármegye kifejezés használatával jobban hangsúlyozható, hogy a magyar államszervezés és államszerkezet központi gondolati motívuma a nemzeti szuverenitás és ezen keresztül az európai civilizáció sarokköveinek megvédése.”

A főispán megnevezés újbóli használatba vételét pedig, így okolja:

„A főispán kifejezés visszaépítése a magyar jogrendbe lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar közigazgatás több szállal kötődjön a kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez és ezáltal az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is tovább éljenek. Az európai országok esetében is számos példát találunk korábbi korokba visszanyúló kifejezések modernkori használatára.”  

Nos, a javaslat indoklása erősen sántít, hiszen mindkét esetben csúsztat és nem a valóságot tükrözi. A rendszerváltásnak nevezett népámítás óta számos, a kommunisták által hozott vagy tett intézkedés és törvény visszavonása várat magára. Így a történelmi (elő)nevek használatát tiltó rendelkezés megsemmisítése, a családi, egyházi tulajdonok államosításának megszüntetése, azaz, a visszaszolgáltatás, ami helyett máig egy vad rablóprivatizációs folyamat van érvényben. És nem is megyek tovább… hiszen a tervezett megnevezés-változtatás semmit nem visz előre, ha csak nem követi számos más intézkedés is. A mai demokráciát és az ezeresztendős történelmi időszakot a vármegye visszanevezéssel összemosni több, mint nemzeti skizofrénia, több, mint visszataszító. A „demokrácia nemzeti karaktere” kifejezés is értelmezhetetlen akkor, amikor sarkalatos törvényeink sincsenek már, és a magyar állampolgár a csonka Magyarországon mind jogilag, mind közigazgatásilag súlyos sérelmeket, hátrányokat szenved az idegenekkel szemben saját országában, az uniós törvények feljebbvalósága okán, s megoldást keresve azt látja, hogy a „főispáni hivatal”, a miniszterelnökség és az elnöki hivatal egymásnak dobálják a labdát, mert nincs hazai megoldás a magyar állampolgárokat sújtó uniós törvényekkel szemben. Közben pedig? Mi is megszavazzuk Brüsszelben Ukrajna uniós tagságát… Tehát, a két ló egy fenék, történelmünkben sokszor bajt hozó vezérelve ismét megjelenik a magyar politikában...

Magam is örültem, amikor először meghallottam az ötletet a vármegye és a főispánság nevének visszaállítását illetően, ám napokon keresztül olyan társadalmi mélyprimitívséget tapasztaltam, megfűszerezve a törvény indoklásával, s megtapasztalva annak visszásságait, hogy elment a kedvem az egésztől… újra rá kell jönnöm, hogy az a múlt, amelynek töredékeit most megpróbálunk foltozgatva visszacsempészni a közéletbe, ilyen félmegoldások szintjén nem megy. Ha a történelmi nevek használatáról szóló kommunista törvény, az államosításról szóló rendelkezés eltörlése nem egyszerre történik meg a visszanevezésekkel, ha nem szűnik meg a rablóprivatizáció, amelyben ócska, újgazdag prolik bitorolhatják mások családi vagyonát, ha az iskolákban nem taníthatjuk a nemzeti elkötelezettséget, a honvédelmet, akkor teljesen fölösleges a névváltoztatás. Az egész ügy csupán egy jól célzott köpet, a belpolitika egyre zavarosabbá váló állóvízben. Jó volna már világos és egyértelmű politikát látni. Olyat, amelyben az elnökasszony és a miniszterelnök – legalább megközelítőleg – ugyanazt mondja… Olyat, mint ami egy szuverén államhoz illik, s olyat, mint amit a miniszterelnök megálmodott: a magyar törvényeket felülíró uniós törvények nélkülit, a magyar polgárok megaláztatása nélkülit és a magyarországi, véresszájú, hazaáruló ellenzék megregulázását. Mert, ha ez nem történik meg, amíg ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor a kormánymegbízottat akár istállófiúnak, vagy boynak is nevezhetjük főispán helyett… a közigazgatás ugyanaz marad. És a „vármegyehatárok” sem változnak…  

Nekem elég, hogy Magyarország egyes területein – így például Erdélyben és Észak-Magyarországon is – főispánnak hallottam nevezni a főispánt, még ha ideiglenesen és egyelőre oláh vagy tót is az illető… És ott nem magyarázkodnak, nem gúnyolódnak és nem beszélnek ostobaságokat e megnevezéseket illetően… Hiszen ott még természetes a magyarság. 

Zrínyi szerint ugyanis: Jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskednie!” A sosemvolt "demokrácia" (a csőcselék uralma - Platon) nem nekünk való! 

Stoffán György  

Amiről hallgat a világsajtó… de, ami a háborúnál is rosszabb

 

A háborúról hazudozik minden sajtóorgánum. Mindenki nyer, mindenki veszít, mindenki pénzt és élelmet kér, közben meggyulladnak az élelmiszerraktárak, a búzaföldek… és a gabonaszállító hajók ott vesztegelnek a kikötőkben. A békeharcos nyugat, amely mára az ördögi Amerika még ördögibb bábjaként tetszeleg tökéletesnek gondolva magát, fegyvereket szállít a háborúhoz, és már odáig süllyedt egy német tábornok, hogy elrettentésül az atomfegyver bevetését sürgeti. Magyarán hülye, elmebeteg, aljas és sátáni a mai világ vezetése… de ezt tudtuk, hiszen már maga Jézus beszélt erről: „Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött el engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.” (Jn. 8., 42-47.)

A föld népességét terelgetik a halál felé, amit persze ők sem kerülhetnek el, mert a Teremtés logikája, az isteni akarat felülírhatatlan. És ez az akarat ma egyre jobban megmutatkozik a világban, ám a média mélyen hallgat a számonkérés, az ember maga okozta szenvedésekről. Természeti katasztrófák egész sora történik minden egyes napon, és az azt megtapasztalók rettegését látjuk a videókban, amelyeket telefonjaikkal rögzítenek… és amely videókban egyetlen embert sem látok imádkozni. Mintha élveznék a hatalmas erejű árvizeket, földcsuszamlásokat, földrengéseket, vulkánkitöréseket. Nem más az emberek számára ez a rengeteg katasztrófa, mint szórakozás. Mert az emberiség nagyobbik részét is elbolondította a világ ördögi vezetése, az elmebetegséggel egyenlő embertelen törvények, a hazudozások sora, amelyeket évtizedek óta látunk és hallunk.

A szenvedés és a borzalom már-már természetessé vált. A szeretet, az egymás megbecsülés, a haza iránti elkötelezettség, a hit, már csak emlék a múltból. Ehelyett már-már kötelező elfogadni és tolerálni a Teremtéssel ellenkező erkölcstelenségeket, a beteges hajlamokat, a halál kultuszát, az abortuszt, a nemek ostoba és beteges megsokszorozódását, s lassan a gyermekeket veszélyeztető szellemiséget, a pedofiliát is. A keresztények megtervezett és következetes irtása is a mindennapok beteges, sátáni és hovatovább engedélyezett cselekményeihez tartozik. Erről sem esik szó a világsajtóban. Ahogy arról sem tudósít senki, hogy vannak emberek, szervezetek, egyházak, akik és amelyek hangot szeretnének adni e torzult lét elleni kiállásukról… de őket vagy elhallgatják, vagy letartóztatják, bíróságok elé állítják, vagy nemes egyszerűséggel megölik, mert szellemiségük, elveik, elkötelezettségük és hitük nem egyezik a ma elfogadott aberrált világképpel.

Ha jobban megvizsgáljuk a mai világot, behatároljuk azt, hogy mióta tart a hajszolt lelki, szellemi leépítés, és összevetjük a természeti katasztrófák megjelenését, akkor megdöbbentő azonosságot láthatunk. Az úgynevezett globális felmelegedés által okozott természeti anomáliák ugyanakkor indultak el, amikor az emberiség szellemi, erkölcsi, gyakorlati anomáliája általánossá, elfogadottá, sőt, kötelezővé vált. Az emberi gonoszság és erkölcstelenség teljes felerősödésével pedig a természeti katasztrófák is mindennapossá váltak, és egyre csak terjednek a világban, nagyobb károkat okozva, mint a háborúk pusztítása.

Feltehetnénk a kérdést, hogy ez csupán egy rossz feltevés vagy bizonyított teória. Nem én vagyok az, akinek erre választ kell adnia. Csupán a saját elgondolásomat adhatom válaszként.

A teremtett világ egy jól működő, rendkívül kényes élő egység, amely a Teremtésben a tökéletességet élvezte. Hiszen az apró levél képes oxigént termelni, az állat ösztönösen védelmezi a kicsinyeit, a nap lenyugszik és felkel, a természet is megpihen mielőtt újra életet ad… Tehát működik, a szent egymásrautaltság tökéletességében. Én Isten csodálatos alkotásának nevezem, hitem szerint. Nevezheti bárki a természet csodájának… mindegy. Azonban, ha az emberi szervezetben egyetlen fog megbetegszik, az kihat az egész szervezetre. Halált okozhat, ha nem kezelik, ha nem állítják helyre, vagy nem húzzák ki.

A természetben, mivel a Teremtésben az ember is egy egyszerű alkotórész, hasonlóképpen működik. Ha az emberiség eltávolodik a természettől, eltávolodik az isteni alkotás logikájától, aberrálttá válik és az ostobaság, a rombolás életelemévé lesz, úgy azt, a természet egészséges egysége kikapcsolja, megsemmisíti, eltakarítja, hogy a többit, a normálist ne tehesse beteggé.

Ma az emberiség beteg, vagy legalábbis a betegséget, mint a járványt, fertőzi a még egészséges részeket, s betegségének kívánja alárendelni az Isten által teremtett egészséges egységet, azt a csodálatos élő világmindenséget, amely maga a tökéletesség. És ez ellen a beteg rész ellen a természet a maga pusztító erejével tesz is. Azt írtja ki, ami veszélyezteti az épet, az egészségest. És ez a folyamat immár megállíthatatlan. Hiszen az emberi gondolkodás torzulásai, a Teremtés logikájának, az isteni parancsoknak az elvetése, a Föld létét veszélybe sodorja, és a Föld védekezik… a sajtó pedig hallgat a tragédiákról, a természeti katasztrófákról, mert „nem akar pánikot kelteni”… hiszen ez a parancs. De a természet győz! Mert a természetet, maga a legyőzhetetlen Isten teremtette.

Lehet ezt próféciákba csomagolni, vallásilag előadni, félelmet kelteni tudományos alapon, végítéletről beszélni, utolsó időket emlegetni, nagy figyelmeztetésekről írni, beszélni… Ám, egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy az emberiség engedett a sátáni gondolkodásnak, elvetette a használati utasítást, amelyet Istentől kapott, és önmagát emelte Isten fölé, a természet fölé… mert azt gondolta, hogy a föníciaiak találmánya maga az isten, s majd ők gazdálkodnak vele… Elszámították magukat. És ezzel az egész ma élő, elbutított, értéktelenné vált, aberrált emberiséget megsemmisítik hamarosan, önmagukkal együtt. Mert a tökéletességet megbontotta az emberiség.

Volt már ilyen a történelemben. Faddy Othmár ferences egy alkalommal megdöbbentő dolgokat mondott szobájában összegyűlt barátainak, követőinek: „Volt már a Földön több hasonló kultúrájú emberi társadalom, mint a mai. Nézzétek meg a szénbányák mélyén talált gépezeteket, a fogaskerekeket… csak az ember nem tarja be Isten parancsait, és a kapzsiság, az erkölcstelenség mindig ugyanoda, a pusztulásba vezeti az emberiséget. Most is odavezeti, hiszen látjátok, hogy Krisztus szenvedése ma már nem hatja meg a világot. És itt a választóvonal! Innen kezdődik az ember, önmaga elpusztításának a folyamata…”

Azt hiszem, Faddy Othmár ferences szerzetesnek igaza volt… elkezdődött. És a média – parancsra – hallgat!...   

Videó, egyetlen nap természeti katasztrófájáról…

https://www.youtube.com/watch?v=HII5WrNJOII

Stoffán György

Stoffán György: Aki kimaradt a Nat-ból is... „Már pedig a mi magyar Hazánkat nem adhatjuk fel!”

1884. június 20-án, 138 évvel ezelőtt, a magyar történelem egyik nagy alakja sírt fel Csáktornyán, egy egyszerű polgári házban, közel a csáktornyai ferences kolostorhoz. Itt nevelkedett és itt kapta a hívást, amelynek engedett és lett a magyar ferences rend történetének nagy alakja. Ám, nemcsak a szerzetes kolostor falai között élte életét, hanem a tágabb, szeretett közösségéért is mindent megtett, vállalva a szenvedéseket, a megaláztatást és a számkivetettséget. Zadravecz István máig példaképe a nemzetet szerető, a nemzethez hű, a nemzetért minden áldozatra képes magyarnak, s ma mégoly nagy szükség van példamutatására, hiszen ezer sebből vérző népünk, hazánk ma is úgy kénytelen tűrni a korbácsot, mint Jézus tűrte az emberek bűneiért. Mi a saját bűneink fájdalmát szenvedjük, de gyógyír erre a fájdalomra a nagy püspök példamutatása.

Amikor a kommunisták gyilkos hazaárulása, az 1919-es ámokfutás elkezdődött, Zadravecz, az egyszerű ferences barát, a szegedi házfőnök ki mert állni a Szeged-alsóvárosi ferences templom szószékére és onnan hirdette, hogy a kommunista-liberális söpredéket meg kell állítani, mert az, a haza, a hit és a nemzet ellen tör.  Szavai ma is éppen annyira aktuálisak, mint amikor elhangzottak ott, Szegeden, 1919-ben. A kommunista gyilkosságsorozat felszámolása után, a Nemzeti Hadsereg megszervezésébe kezdett, lelkesítve a háborúból hazatért katonákat, elsiratva a megcsonkított hazát, de nem feladva a nemes irredenta gondolatot: „Mert a hazát vissza kell szerezni, mert a haza egy a mi hitünkkel, katolikusságunkkal, s ez a haza Mária országa, amelyet nem taposhat oláh, tót és szerb hadibakancs.” A nagy püspök, mint próféta beszélt a bolsevizmus és a liberalizmus drámai következményeiről, amely következményeket ma testközelből vagyunk kénytelenek megélni, megtapasztalni… ismét!

Beszédei, lelkesítő gondolatai ma is, sokak számára erőt adnak 

„A köztársaság minálunk hazafiatlanságba, internacionalizmusba vezet. És ezért nagyon vigyázzunk, hogy ez a forrongás, mely tart, a hangzatos „köztársaság" frázis, amelytől a lelkek rettenetes módon követelőznek, ki ne vetkőztessen bennünket magyar érzelmeinkből és az internacionalizmus karjaiba dobjon

Mi az internacionalizmus? Az, hogy egyenrangúsíttassék az egész világ! Testvéreim, az igazságok, melyek akár társadalmi, akár természettudományi igazságok, azok igenis internacionálisak. Azok mindenkié, töröké, magyaré, franciáé, angolé. Így vallás, szellem, tudomány szempontjából internacionalista vagyok. De dacára, hogy a nagy igazságok lehetnek mindenkié – a nemzeti, a magyar érdekek – nem lehetnek mindenkié! Lehetek internacionalista tudásommal, vallásommal, de nem lehetek magyar meggyőződésemmel. Ez az én földi, nemzeti és hazafias érdekem! E magyar érdeket ápolom a milliók lelkében! Milliók! Bele ne zavarodjatok hát az internacionalizmusba! Ez annyi volna, mint hazánk feladása!... Azt gondoljátok, azok, kik kínálgatják nekünk az internacionalizmust, az angolok, franciák, szerbek, románok – internacionalisták? A legnagyobb fokban nacionalisták! Bennünket; szegény kis nyomorgatott országot, az internacionalizmus karjaiba akarnak dobni, hogy politikájuknak lehasaljunk. Már pedig a mi magyar Hazánkat nem adhatjuk fel!”

Az 1919-es bolsevizmus felszámolása után a Kormányzó kérte, hogy Csernoch János bíboros érsek terjessze fel a Szentszéknél Zadravecz tábori püspöki kinevezését, amelyet az öreg esztergomi érsek örömmel teljesített, s maga szentelte püspökké Szegeden a ferences barátot.

Trianon után páter Zadravecz volt az egyetlen hivatalos személy, aki látogatást tett és élelmet, pénzt gyűjtött a Rongyos Gárdának, amely – ha lett volna kormánytámogatottsága –, nemcsak Nyugat-Magyarországot, de Erdélyt és a Felvidéket is megmenthette volna a megszállástól, hiszen a Gárda gerincét a feloszlatott Székely Hadosztály tagjai alkották, kiváló vezetés alatt. Zadravecz hangot is adott fenntartásainak, a budapesti kormány, és a Kormányzó ebbéli nemtörődömsége, és titkos szabadkőműves munkatársai által való félrevezetettsége fölötti egyet nem értésének.

A király visszatérésének megakadályozása is ellentéteket szült az állam vezetése és a püspök között, ugyanis Zadravecz arra hivatkozott, hogy a Kormányzó esküt tett a királyra, s ezt az esküjét szegte meg, amikor kiadta Boldog IV. Károlyt a szabadkőműveseknek, azaz hagyta, hogy a nagyhatalmak száműzzék Madeira szigetére, ahol hamarosan meg is halt az uralkodó.

A végső ellentét akkor alakult ki, amikor a király száműzetésben tartott temetésének napján, a Budai Várban esküvőt tartott a Kormányzó lánya… majd a Koronázó templomi requiemen az esküvő minden résztvevője megjelent. Erről naplójegyzeteiben így ír Zadravecz püspök: „Épp egy évvel ezelőtt járt itt először a király… épp egy éve esküjével ígérte, hogy Horthy nélkül egy lépést sem tesz az ország felé… ez ígéretét a szerencsétlen októberi járással megszegte… s íme, épp egy évre rá halott… Igen, minden eskü szent, de a király esküje a legszentebb! Valahogy megismétlődni láttam V. László esküjét, esküszegését… s meg nem tartott esküje évfordulóján beállott halálát. (…) Felmentem a kormányzóságra. Kíváncsi voltam a hatásra. Lelkem mélye háborodott fel ama dévaj öröm láttán, amelyben az egész társaság úszott… Különben a kormányzóék nászra készültek: Gondoltam, el fogják halasztani temetés utánra, de a kormányzó kijelentette, hogy nem odázhatja el, csak az az óhaja, hogy egész zárt körben, éspedig a Vár egyik szobájában történjen az esküvő. És 1922. április 3-án, a Vár egyik szobájában, mely kápolnaszerűvé lett alakítva, kérésre megeskettem a kormányzó leányát Fáy Lászlóval… Lagzi a Várban, midőn a Vár jogos, koronás ura a ravatalon fekszik.

Április 4-én Csernoch bíboros hercegprímás ünnepélyes nagy requiemet celebrált a koronázó templomban. Az egyik liberát én tartottam. Undorral láttam Nagy Pálékat, Thanékat és egyéb katonáékat a requiemen…

A liberális sajtó számos támadást intézett Zadravecz püspök ellen, de maga a szabadkőművesség is támadta, hivatalban lévő állami alkalmazott-tagjain keresztül, így Zadravecz néhány év múlva, amikor megpróbálták belekeverni a frankhamisítási ügybe, lemondott. A lemondás közvetlen oka mégsem a frankhamisítási botrány volt, hiszen itt minden sajtóperben elítélték a püspökről hazudozó liberális újságírókat. A lemondás igazi oka az volt, hogy az állam akkor sem mert egységesen kiállni a trianoni gyász mellett, s magát a püspököt is támadták irredenta magatartásáért. A Honvédelmi Minisztérium is szorongatta, ezért Zadravecz nem kompromisszumokat kötött, hanem lemondott. „Válasszatok magatoknak olyan püspököt, akinek a hasán ugrálhattok, miközben folyik belőle a trianoni trágyalé!” – írta magánlevélben Csáky hadügyminiszternek…

Lemondását követően sem szakadt el teljesen a politikától, hiszen a pasztoráció mellett sok civil szervezet elnöke és tiszteletbeli elnöke volt. Amerikai látogatásai során felkereste a magyarokat, megerősítve bennük a nemzettudat nagyszerű érzését.

A Kormányzó lassan megbékélt a lemondott püspökkel, s több alkalommal felkereste a Margit körúti kolostorban, hogy egyes politikai döntését megbeszélje a régi szegedi harcostárssal. A püspök, szónoklataival tömegeket mozgatott meg, és 1941 telén egy hónapot töltött Csíksomlyón, hogy megismerhesse a székelységet és az erdélyi ferencesek életét. A csíksomlyói látogatásról szóló Historia Domus azonban már nincs meg. Feltehetőleg az oláh megszálláskor olyan helyre rejtették, ahonnan még nem került elő… Zadravecz püspök erdélyi látogatásáról Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánostól tudunk néhány részletet, az akkori csíki plébánosok feljegyzései alapján.

A második világháború alatt is komoly munkát végzett a püspök. A hűvösvölgyi Szentföld ferences zarándokhelyen zsidókat bujtatott rendtársaival, s mivel a politikai vezetőket ismerte, számos zsidónak szerzett menlevelet, s volt, amikor a nyilasoktól kért és kapott élelmet a megmentett zsidók számára, mondván, hogy az élelemre a ferenceseknek szüksége van… A szovjet megszálláskor  egy orosz tiszt kereste föl és kérte, hagyja el az országot, mert a ’19-es moszkovita zsidók, akik a szovjet hadsereggel tértek vissza Budapestre, már feljelentették a szovjet titkosszolgálatnál. Zadravecz azonban nem hagyta el az országot, mert mint mondta: „Nem követtem el semmi olyat, ami törvénybe ütköznék”…

    Ezzel szemben mégis, mint az első koncepciós per vádlottját két évig tartották a Konti utcai börtönben, ahol a táborokból visszatért, kereszténygyűlöletben tobzódó zsidó nők embertelen kínzásoknak tették ki mind testileg, mind lelkileg. A bíróság nem találta bűnösnek, illetve csak annyit tehetett, hogy az előzetes letartóztatásban töltött időt, mint börtönbüntetést szabta ki. A szenvedés nem ért véget ezzel, hiszen kényszerlakhelyről-kényszerlakhelyre kellett költöznie, közben anyját is elvesztette, anyja pasaréti házát pedig, egy kommunista kisajátította. A ferences rend nem fogadhatta be egyik kolostorába sem, így a kényszerlakhely felodása után a zsámbéki plébánián élt, 1965-ben bekövetkezett haláláig, Budapestről kitiltva.

Így sem tétlenkedett. Titokban be-bejárt pestre, meglátogatta a kolostort, és a teológiáról kirúgott papokat szentelt sokszor éjszaka, magánlakásokban. Ebben, egy ideiga később hosszú börtönre ítélt néhai Tabódy István volt segítségére.

Rendje még ma sem ismeri el egyértelműen nagyszerűségét, buzgóságát és a magyarságért, a magyar katolicizmusért, az elcsatolt területek visszaszerzéséért végzett, sok szenvedéssel járó, emberfeletti munkáját. Igaz, annyit már megmert tenni a rend vezetése, hogy konferencián beszélgettek róla, ahol végre, ha finoman is, de felemlegették élete néhány általuk is pozitívnak tartott apró részletét. Teljes elismertsége azonban még várat magára. 

    A magyar emberek szemében Zadravecz szenvedése és életszentsége világos. Boldoggá avatásáról sincsen szó, mégis sokan szentként tisztelik, hiszen egész életében a hitet, a nemzetet és az emberiességet szolgálta. Egyetlen bűne volt, hogy kitartott Krisztus mellett, és Mária országát sem hagyta cserben. Püspöki jelmondata: „Pro regno Mariano” – azaz, „Mária országáért”.

Földi maradványit, kérésének megfelelően az esztergomi ferences templom kriptájában helyezték örök nyugalomra…

    Ha komoly egyháztörténészi vizsgálat alá vennők a magyar katolikus egyház 20. századi történetét, minden bizonnyal bebi­zonyosodnék, hogy a Magyar Katolikus Egyház szenvedéstörténete báró Apor Vilmos püspök meggyilkolásával és Zadravecz István súlyos megpróbáltatásaival kezdődött, amelyet követtek: a ferences Kiss Szaléz és társai, Boros Fortunát provinciális és erdélyi ferences rendtársai, Vezér Ferenc pálos szerzetes és rendtársai, Márton Áron erdélyi püspök és partiumi püspöktársai, Mindszenty József hercegprímás és az összes 20. századi magyar vértanú szenvedései.

Zadravecz István püspök lelki és szellemi hagyatéka – Márton Áron erdélyi püspök és Mindszenty József szellemi és erkölcsi hagyatékával egyenlő mértékű és értékű, s ezt nem győz­zük hangsúlyozni. Hiszen Zadravecz István püspök a mai emberhez szól, a mai problémákat dol­gozza föl és ad ezekre a bajokra érthető és megvalósítható re­ceptet. Csupán egyet nem tud adni a társadalom­nak: hitet. Mert sem az egyháztörténészek, sem az egyházi vagy világi elöljárók nem merik példaképül állítani még ma sem, amikor pedig a legnagyobb szükség ezeknek a nagyszerű példaképekben az ismeretére volna!  Ahhoz azonban, hogy e szellemileg, lelkileg és erköl­cseiben, valamint magyarságában leépült magyar társadalom visszatérjen hitéhez és egyházához, erkölcseihez és ke­reszténységéhez, meg kell ismernie a nagy ferences püspök szellemi és lelki „ha­gyatékát” is. E elsődleges feladata volna minden magyar katolikus iskolának, papnak, a protestáns iskoláknak és lelkésznek. Mert a magyarság fennmaradása, a történelem, a hősök és példaképek, a nemzeti elkötelezettség és a hit ismerete és megismertetése nélkül nem képzelhető el. Zadravecz István ferences püspök a kereszténység és a magyarság egységét bizonyította egy szenvedésekkel teli életen keresztül. Ám, személye és áldozata kimaradt a Nat-ból is… Ideje volna tehát pótolni – amíg nem késő… - ha még nem késő…  

Stoffán György