Választás, 2022. – Rendhagyó interjú Stoffán György íróval

 

A tavaszi hidegben, Székesfehérvár belvárosában, a Szent István Király Múzeumban találkoztunk Stoffán György íróval. Egy kávé mellett beszélgettünk hitről, háborúról, nagyböjtről… és mindenről, ami szóba került…

 – Ön sokáig nem írt politikáról, nem írt belpolitikai botrányokról, de az utóbbi időben záporoznak a cikkei, briliáns gondolatokat fogalmaz meg… Mi történt?

– Nem hiszen, hogy olyan briliáns gondolatok lennének. Csupán igyekszem a valóságot írni a valóságról. Nem nehéz. Adott. Ami a belpolitikai cikkek elmaradását illeti, számomra olyan volna az ellenzéki cirkuszokról háborogni, mintha oldalakat írnék bosszankodva arról, hogy beleléptem a canis merga-ba… Rangon aluli. Erről az ellenzékről, ennek az ellenzéknek a megnyilvánulásairól nincs mit írni. A faluszéli olajpadlós kocsma részeg vendégei ezekhez képest egyetemi tanárok… Emberileg, erkölcsileg, olyan mélységekben vannak, hogy sokszor elcsodálkozom, hogy vajon mennyit fizethetnek nekik azért, hogy vállalják ezt a szörnyen megalázó, szerepet. Mert ha egyszer a történelemkönyvek megemlítik őket, akkor az körülbelül olyan lesz, ahogyan Szamuelyt, Rosenfeld Rákosi Mátyást, vagy Cohen Kun Bélát emlegeti a história.

– Jön a választás, kampány van. Milyennek látja a 2022-es kampányt?

– Nézze, az ellenzékről már elmondtam, amit el lehet mondani. A kormánypárti kampány? Attól függ kinek szól. Én egy kicsit másképpen közelítettem, szólítottam volna meg a választókat. De kell ilyen is… Valamiféle zsenialitás van a dologban, hiszen az értelmiség tudja kire kell szavaznia… A kampány „jelmondata” egy másik választói réteget szólít meg. Azonban komolyra fordítva a szót: Sajnos nem tartom teljesnek a kampányt, mert hiányolom a lényeget. Hiányolom a magyar kereszténység, mint összetartó erő említését, nem tudom miért szégyellik Krisztust, miért nem beszélnek többet a hitről, és miért lett a nyilvánosság a celeb papoké, akiket nem tisztelnek az emberek… Nem elég magunkat kereszténynek mondani, ennek a kereszténységnek vannak kötelezettségei. Szép, hogy segítünk a menekülteken, vannak tetteink, amelyek hasonlítanak a keresztény ember tetteihez, de a társadalmat vissza kell vezetni a gyökerekhez, a keresztény nemzet jelentőségének a felismeréséhez.

– Miért szűnt vagy gyengült meg a magyarokban a kereszténység, mint a nemzet természetes volta?

– Nem csak a magyarokban gyengült vagy szűnt meg. Egész Európa emiatt szenved. És ez a mostani háború oka is, hiszen 108 éve az európai társadalmak egy erőszakos, liberális hazug szellemiségben erőszakos, liberális, hazug alapokon nyugvó társadalmi felépítményben élnek. Megszűnt a civil társadalom feletti keresztény erkölcsi kontroll, sokszor a vallást gúny tárgyává tették, a kommunista és a fasiszta korban a papokat nyilvános tárgyalásokon koholt vádak alapján elítélték… lejáratták az egyházat, megszűntették a királyságokat, soha nem volt demokráciák, köztársaságok születtek. A technika fejlődésével pedig hozzászoktatták az embereket a tragédiák fotelből való szemléléséhez. Ez lélekromboló edzés volt. Ma, amikor a nagyböjti időszakban vagyunk, keresztutat járunk, kevés ember érzi át azt az áldozatot, amelyet Jézus hozott az emberiségért. Nem érzik át a szenvedést, az ártatlan ember elítélésének az erkölcsi súlyát, mert a mai ember mindezt nap mint nap megtapasztalja, hallja, látja. Emellett a jólét és a kapzsi haszonszerzés, az emberi jellemtelenség olyan szintre lépett, amilyen talán soha nem volt a világban. A II. Vatikáni Zsinat pedig, a katolikus egyházat elindította egy lejtős és rögös úton. Tévelygések, a hagyományok megszűnése, liturgikus válság és a Jézus-i parancsok félremagyarázása, relativizálása, a "demokratikus" egyház, azaz, a szinodális  egyház megszervezése folyik. Teljes a káosz a világban.

Szóval: mindezek ellenére a magyarok kereszténysége nem magánügy és nem lett volna szabad kihagyni sem a kampányból, sem a Békementből… de érthetetlen módon mindkettőből száműzték. És ez baj! Mert hit nélkül, a keresztényi elvek állami szinten történő őszinte megvallása és gyakorlása nélkül, a kereszténységet csak szlogenként emlegetve, nem lesz teljes a siker…

– Ez egy kicsit bigott felfogásnak tűnik a számomra…

– Nem bigottság ez a részemről, bár a mai világban már az is bigottnak tűnik, aki letérdel az Oltáriszentség előtt vagy rózsafüzért tart a kezében. Ez egy keresztény ország akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. Történelmi tény és évszázadokig Mária országának neveztük Magyarországot, a Magyar Királyságot. Aztán jött a kommunizmus, ami minden hagyományt és egyházi vonatkozást eltörölt, és ezeket a rendszerváltás sem állította vissza. A nemzeti normalitást törölték el, azt, ami értelmet adott és a lényeget jelentette. Nézze meg ma a társadalmat… Tudja, azt történt a magyarsággal 1945. után, ami ma Európával történik. Nekünk, a magyarság és a kereszténység olyan természetes és összetartozó fogalmak voltak, mint a családban „az anya nő, az apa férfi”. És ezt a természetességet a politikai „LMBTQ”, a szocialista, kommunista, liberális szellemiség és az ÁVH 1945-től szétrombolta. Az elmúlt 80 évben mindössze egyetlen embernek, egyetlen politikusnak Kásler Miklósnak jutott eszébe őszintén, hogy ez a lényegünk, ettől maradtunk meg és ezt kellene visszaállítani. Ezért vagyok Székesfehérváron, mert az erről szóló monumentális tárlatot néztem meg, amely a Professzor úr álma volt… Sokat köszönhetünk ebben is Kásler miniszter úrnak. Nem hittem volna, hogy megérem: amit dr. Vas József szaléziánus történelemtanárunktól hallottam a szentendrei ferences gimnáziumban, az most valóra vált… Van magyarságkutatásunk, van egy csodálatos kiállítás az Árpádok négyszáz éves dinasztikus uralkodásáról és a magyar szentekről… elértünk az alapozáshoz. Mostantól tovább kellene építeni… Remélem lesz rá mód április 3-a után is.

– Önnek elég kemény megállapításai vannak a mai korról…

– Mert nem tartozom a párt-, vagy eszme-kiszolgáló pénzéhes média-csicskások, bértollnokok közé. Negyven éve kimondom és előre kimondom a sok esetben beigazolódott valóságot, köntörfalazás, hízelkedés nélkül. Én negyven év alatt nem voltam sem kommunista vagy liberális, mint a mai nemzeti sajtó „fajsúlyos” megmondóemberei, akiknek pont ezirányú szocializálódásuk miatt, fogalmuk sincs miről beszélek, amikor a kereszténységről esik szó. A megkérdőjelezhetetlen jószándék, bizonyos tájékozottság nélkül édeskevés.

– Bátortalan vagyok, amikor megkérdezem Önt, mi a véleménye a háborúról, annak kimeneteléről?

– Nézze kérem, én nem vagyok jós. Ám, mert a mai világpolitikában aberrált elmebeteg politikai erők harca folyik, nem tartom kizártnak, hogy megszűnik ez a ma ismert civilizáció. Rettegnek az atomtól, de minél jobban belemerülnek a háborúba, annál inkább fennáll a veszélye az atom bevetésének. Mert a háborúban elborul az agy, megszűnik az emberiesség… hallgatnak a múzsák. Az a hazug és aljas szemlélet, amely ide sodorta a világot, 108 év alatt a harmadik háborút generálja. És ennek vége kell, hogy legyen. Vagy így, vagy úgy, de normalitás ellen nem lehet hadakozni, háborúzni. A normalitás mindig győz. Volt már a földön a miénkhez hasonló civilizáció… erre számtalan bizonyíték van. És lesz utánunk is. Ám, kár volt idáig eljutni. Élhettünk volna békében, szeretetben, ezekből adódó jólétben is. Nem kellett! A világot átszőtte egy gyilkos, gyűlölködő, kapzsi, haszonelvű és embertelen szellemiség, amely a kapitalizmusban és a szocializmusban vált láthatóvá. A kommunizmus és fasizmus kevercse, most egyszerre és újra, eddig nem látott mértékben tombol és rombol. Ez válhat végzetessé. Józan ésszel ezt a folyamatot már nem lehet visszafordítani. A háború tehát, sajnos szükségszerű. Kellett történnie valaminek, ami kijózanítja a félrevezetett társadalmakat, az erkölcsileg lezüllött, a teremtés logikáját elvető és kettős mércét használó Európai vezetést, és a népeket. Csak remélni tudom, hogy Európa újra megtanul imádkozni és hinni Istenben! Ha nem, akkor elpusztul. És az nem Isten büntetése, hanem az emberi butaság, értetlenség és primitívség végeredménye lesz.

 ( Forrás: Esti Újság - dr. Fehér Szabolcs )

"Náculó" brüsszeli idiotizmus

 

A háború közeledte és a választási kampány együtt végre megrajzolja azokat a politikai határvonalakat, amelyek mentén világos képet kapunk arról, hogy milyen is a hazai politikai paletta. Ki, kivel van, hova húz, kitől kapja az apanázst és mi a fontos egy-egy pártalakulatnak. Egy dolgot már most biztosra vehetünk: a kis pártocskák, és a teljes ellenzék ugyanabba az irányba halad, ugyanazon parancsokat hajtja végre, mint az Unió. Semmi más nem számít, csak a pénz, a hatalom és a külföldi parancsok jól fizetett végrehajtása. Szemben a kormány logikus és a nemzeti érdekeket védő intézkedéseivel, az ellenzék és a választásra alakult kis pártok, a parlamenti bársonyszékek után epekednek és ez a vágy a hazaárulás és a nemzetvesztés mocsarába hajtja őket úgy, hogy elvesztették józan ítélőképességüket, és nem mérik fel, hogy a háború nem pártállás szerint válogatja, hogy kit pusztít el.

Ezeket a magyarellenes, önző és kapzsi, gyűlölködő konglomerátumokat támogatja a beteg nyugati szellemiség, amely sokszor összekeveri Magyarországot és Szerbiát, Romániát és Bulgáriát… ugyanis arra sem veszik a fáradtságot, hogy legalább földrajzi ismereteiket bővítsék. A nyugati politikusok minden területen tapasztalható tudatlansága arra enged következtetni, hogy csak és kifejezetten parancsot hajtanak végre, önálló gondolatok nélkül. Ezt bizonyítja az az ostoba és logikátlan törekvés, amelyet az oroszok elleni szankcióknak neveznek, de amelyek elsősorban a nyugati társadalmakat sújtják.

Hasonló káosz uralkodik a nyugati politikusok parancsvégrehajtásra idomított fejében a jog, az emberiesség és a háború tekintetében. Hiszen a jogot politikai végrehajtó szereppé alacsonyították, s ezért ítélkezik hazug adatok és információkra hivatkozva a nemzetközi bíróság és ezért van lehetősége többek között a tagállamok vezetőinek letartóztatására, felelősségre vonására egy olyan főügyész jóváhagyásával, akit saját hazájában bűncselekményekkel vádolnak.

Az emberiesség sem jelent ma már semmit, hiszen amíg Oroszországot elítéli az Unió, addig nem vesz tudomást a sok éve tartó népirtásról, amelyet Ukrajna az ott élő oroszok ellen követett el. Hasonlóképpen nem látja, illetve nem akarja látni a szocializmust és a nácizmust egyaránt pártoló Unió, hogy a fasiszta ukrán szabadcsapatok, horogkeresztes zászlókkal, embertelen kegyetlenséggel vesznek és vettek részt az orosz lakosság kiirtásában és a mostani háborúban is, amelynek során az ukrán lakosságot sem kímélik, a kormányfő utasításainak megfelelően. Annak a kormányfőnek az utasításait tartják be, aki náci jelképes pólóban kéri Izrael támogatását… Kijev hazánkat is támadja, azzal vádolva a kormányt – minden bizonnyal szintén Nyugati parancsra –, hogy oroszpártiságával hátba támadta Ukrajnát. Tehát, Ukrajna egy NATO tagállamot igyekszik háborúba sodorni vagy ellenséggé tenni, mert félti azt a területet, amelyet nem Ukrajna, hanem az egykor volt Szovjetunió kapott meg 1947. február 10-én...   

S amíg Ukrajna háborúzik, addig az uniós tagállamokban is érzékelhető a nácizmus megjelenése. Ez sajnos hazánkban, a baloldali ellenzék köreiben is tapasztalható olyannyira, hogy még maga a baloldali elkötelezettségű Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége sem vesz tudomást a náci, nyilas megnyilvánulásokról. Nem tiltakozik, nem tesz feljelentést… pedig a baloldal immár harcostárssá "nemesítette" a nyilas kispártokat. A Mi Hazánk karlendítős elnöke is inkább ezzel, a hatalomért még a nyilas eszméket is vállaló baloldallal szeretne együttműködni, ahogyan arról Tóth László pártelnök a 24.hu-nak nyilatkozott. https://24.hu/belfold/2022/03/22/toroczkai-laszlo-interju-fidesz-valasztas-mi-hazank/ Ugyanakkor, ezek a baloldali újfasiszták jelentgetik és jelentgették Magyarországot az Uniós, erősen náculó vezetőknél, többek között antiszemitizmus miatt. A nemzetközi skizofrénia, a világháborút éltető és elősegítő magatartás persze, nem saját gondolat, hanem szintén amerikai irányból érkező parancsteljesítés. 

Jól látta mindezt a kínai államfő, amikor felszólította az Uniót, hogy igyekezzenek végre elszakadni Amerikától. Attól az Amerikától, amelynek korábbi elnökei és maga a mai elnök is véres háborúk kirobbantói, emberek millióinak gyilkosai voltak az elmúlt évtizedekben. Ezt épp úgy nem hallották meg az Unió vezetői, mint Putyin immár nem először hangoztatott figyelmeztetését, miszerint ne avatkozzon sem az Unió, sem a NATO abba a háborúba, amely az orosz nép védelme okán robbant ki amiatt, hogy sem az Unió, sem az ENSZ, sem más nemzetközi szervezet nem volt képes megakadályozni egy nyolc éve tartó népirtást, és eltűrte a horogkeresztes egységek gyilkos tevékenységét. Ma ott tartunk, hogy a németek örülnek(!) annak, miszerint '45 óta először lőhetnek oroszokra… és ez azt bizonyítja, hogy ma is ugyanonnan kapja a világ a parancsokat, ahonnan Hitler és Sztálin kapta… Azonban a mai parancsok végrehajtása végzetes lesz. 

Közben pedig, az is kiderül lassan, ami ennek a mostani háborúnak az egyik titkolt célkitűzése, és amely miatt magyarokkal szemben a világpolitika gyűlölete egyre nő. Háborúval és a magyar nemzeti kormány eltávolításával akarják megszerezni maguknak a Kárpát-medencét. Amit 1920-ban felosztottak, azt ismét egyben szeretnék látni, de nem magyar vezetéssel, és már most a sajátjuknak tekintik. Egyetlen akadály ebben a nemzeti kormány. Jó alkalomnak gondolják a háborút, a magyarországi választást, valamint az önvédelemre általuk képtelennek tartott magyarokat, és a pénzért mindenre képes magyarországi ellenzéket… Sátáni tervek sokasága sorakozik ellenünk, amit a kormányellenességgel, az Orbán-gyűlölettel nagyban segít az ellenzék és benne a Mi Hazánk önző és a nemzettel, az országgal mit sem törődő, baloldalivá süllyedt  retorikája… Ilyen helyzetben csak a "párt érdekeit nézni" aligha hazafias magatartás. 

A megvalósítás sikere azonban, korántsem egyértelmű. Az európai háború elkerülhetetlen, annak a kimenetelét senki nem tudhatja előre, bár sötét sejtéseink vannak. Magyarországnak tehát, állandóságra és logikus, nemzetvédő politikai és gazdasági magatartásra van szüksége ebben a helyzetben. A választás tétje a nemzet léte vagy nemléte.

Reményt az adhat, hogy hazánk a történelem során, Szent István ígérete szerint nem veszett el. S talán április 3-án sem vész el… mert egy meghatározó történelmi ténnyel egyetlen ellenségünk sincs tisztában. Ennek a dátuma pedig, 1038. augusztus 15-e…

Stoffán György   

Kik az igazi háborús bűnösök?

 

Az ember, a teremtmények közül a legbutább és legprimitívebb teremtménnyé alacsonyodott. Ennek oka, hogy szabad akarata van, amit más emberek ellen használ, saját kapzsiságának, pénzéhségének és élvhajhászásának érdekében. Igaz, nem mindenki. A szürke polgár, aki éli mindennapos küzdelmes életét, kiszolgáltatva a hatalomnak – legyen az bármilyen színezetű –, nem részese saját élete irányításának, mert a feje fölött születnek a döntések, lett légyen országa demokratikus vagy nem demokratikus. Mert a demokrácia valójában nem létezik, csupán ködösíti a meglévő állami diktatúrákat, amit más néven törvényességnek nevezünk. A nyugat-európai és általában az európai szürke polgár elégedett azzal a hazugsággal, amely biztosítja számára a választás lehetőségét, és azt mondja, hogy van beleszólása az állam ügyeibe. Megbízza azokat, saját ügyeinek és az állam ügyeinek intézésével, akikben ő maga bízik… ez intelligencia kérdése. Tehát, a pártok szellemi és kulturális  mivoltját, a választóik IQ-jából lehet megállapítani. A demokráciának nevezett valamiben, elhitetik az emberekkel, hogy ők adhatnak felhatalmazást arra, kik vezessék az országot a választópolgárok érdekében… Ez persze annak a hazugságnak a része, amelyet összefoglalónéven demokráciának nevezünk. Mert eszerint, ma a világon minden országban demokrácia van, az USA-tól kezdve Oroszországig. A demokrácia felfogás viszont igencsak változó. Hiszen nem gondolnám, hogy az ukrán demokrácia felfogás egyenlő a magyar demokrácia felfogással, vagy a számos országot kiirtó és kirabló amerikai demokrácia felfogás azonos lenne a svájcival.

A demokrácia felfogások sokszínűsége tehát, igazolja azt, hogy demokrácia nem létezik, nem létezett és soha nem is jön létre egyetlen országban sem, csupán a fennálló rendszert, az állami erőszakszervezet által fenntartott államformát nevezik, nevezzük annak immár világszerte.

Hasonlóképpen a joghoz és az igazságszolgáltatáshoz, amely még inkább diktatórikus végrehajtó hatalmi ág, hiszen ott nincs választás, emberi jog, és a bírók saját politikai, erkölcsi meggyőződésük szerint játszhatnak az emberek életével, szabadságával, létbiztonságával, minden következmény nélkül, mert őket függetlennek kötelező nevezni és kötelező tisztelet is jár nekik. Ők tehát, a tökéletes diktatúra tökéletesen „megkomponált” eszközei. A jognak és igazságszolgáltatásnak nevezett hatalmi ágban bárkivel, bármit megtehet egy bíró, ellenőrzés, büntetés nélkül, a II. világháborút követően napjainkig. Ismert történelmi tények bizonyítják, hogy ez a hatalmi ág soha nem volt tiszteletre méltó, független és igazságos. Hiszen, bírói ítéletek alapján milliókat irtottak ki, vetettel igazságtalanul rabságba, családok millióit tették földönfutóvá, s a törvények alapján szintén milliók életét tették tönkre igazságtalan döntésekkel. Az erkölcsi normák és az jog nincsenek szinkronban egymással, de egy-egy bíró figyelmetlensége és felületessége, politikai meggyőződése, parancsra hozott ítéletei is hiteltelenné és elfogadhatatlanná tették ezt a többi hatalmi ágtól sem független hatalmi ágat. Példákat itt nem említek, mert az Olvasó nem szereti a hosszú cikkeket…

Miért írtam le ezeket a gondolatokat? Mert a jog és igazságszolgáltatás, a demokrácia felfogások, a mai erkölcsi normák és a kapzsiság, a gyűlölködés és a primitív felfogás együttese teszi háborús bűnössé az európai államok vezetőit.

Mert sem az ukrán, sem az orosz, sem a cseh, az amerikai vagy a német ember nem arra adott felhatalmazást, hogy világháborút generáljon idegen érdekek mentén országának a vezetése. Nem adott felhatalmazást a politikusoknak senki, hogy beszálljanak egy amerikai-orosz háborúba, amelyet most még csak Ukrajnában vív meg a két nagyhatalom, de amely háború rövidesen lángba borítja a világot, emberek millióit irtva ki. A balga politikusok politikai érdekeket, biztonságot és sok egyéb ostoba érveket hoznak fel arra, hogy háborúzhassanak egy megfoghatatlan világuralmi célért, gazdasági előnyökért, a nem létező demokráciáért, az emberi szabadságjogokét úgy, hogy közben emberek milliói halnak meg, gyermekek szenvednek, városok dőlnek romba… mert a fegyverkereskedők és gyártók, valamint a világkormány nem a keresztény szeretetet tartják irányadónak…

Nem lehet ebben a politikai és háborús konstellációban egy-egy embert háborús bűnösnek nevezni, mert minden hadat viselő fél, és a háborúba így vagy úgy bekapcsolódó ország vezetője, egytől-egyig háborús bűnös. A jog és az igazságszolgáltatás is az, hiszen részrehajlón, csak egy felől vizsgálja az eseményeket, annak okait. Gyilkosok jogászai mondanak ki verdiktet gyilkosok felett, miközben az áldoztat, maga a szürke polgár, akinek semmi köze ehhez a méregkeveréshez, a felette álló politikusok mocskos és aljas magatartásához!

Ha demokrácia lenne, ha lenne jog és igazságszolgáltatás a világon, akkor a nép most, mielőtt porrá ég a nagyok háborújában, már ítélkezhetne… mert ami most készül, és akik ezt tervezik, azokhoz képest a nürnbergi perben bíróság előtt állók csak jó szándékú kiscserkészek voltak…

Nincs tehát jogos háború, jogos népirtás, jogos rombolás, jogos fegyverszállítás, jogos katona-küldés… a háborúnak nincs helye a világban, mert a háború az emberi primitívség és aljasság elborzasztó és gyilkos megnyilvánulása, a maga mély értelmetlenségében és az isteni logikával homlokegyenest ellenkezőn.

A keresztény világ azonban, még ma sem meri kimondani a lényeget, nem ellenkezik nagy hangon, papjain, püspökein keresztül… nem mondja ki egyértelműen, hogy ennek a rombolásnak, ennek a lélekgyilkosságnak a kapitalizmus az oka! Nem meri kimondani, hogy a kapitalizmus éppen úgy, mint a kommunizmus, a keresztény értékekkel ellenkezik, és abban a keresztény ember csak áldozat lehet. Krisztus tanítása nem a gyűlölködés és a bosszúállás, a haszonszerzés és a kapzsiság tanítása, hanem a szeretet tanítása! A keresztények számára Krisztus és az Ő parancsai az irányadók. Ha kiüresedik a lélek, akkor oda beköltözik a gyűlölködés, az igazságtalanság, az ember alkotta ostoba, szeretet és lojalitása nélküli, emberellenes törvénykezés, amely maga a kapitalizmus. A kapitalizmus maga a háború a szürke, egyszerű emberek ellen, akik élik az életüket tele küzdelemmel a megélhetésért, és az ő verejtékükön gazdagodik az őket kiirtó fegyvergyáros, a háborút generáló milliárdosok sokasága, az őt elítélő bíró, az őt behívó katonai parancsnokság, az ő vére által megnyert háború győztese.

Európában egyetlen kormány ismerte fel mindezt, és ezért vált ez a kormány közellenséggé az Unióban. Ez a kormány segíti az üldözött keresztényeket, védi a szürke polgár érdekeit, védi az igazságtalanul más főhatalom alá helyezett, magyar terülteken élő nemzetrészt. Szembeszáll az embertelen kapitalista normákkal, védi az ifjúságot, a gyermekek lelki és testi épségét. Azon dolgozik, hogy az elmúlt évszázad fájdalmait, hibáit, a kommunista diktatúra bűneit jóvátegye, és egy olyan országot teremtsen, amely a keresztény erkölcsiségnek és a nemzeti hagyományoknak egyaránt megfelel. A jog és igazságszolgáltatás ügyét csak akkor tudja rendezni, ha önmaga, ez a kormány végre szabaddá válik… Ezért kell április 3-án erre a kormányra, Orbán Viktor kormányára és a gyermekek védelmére szavazni… Mert ma, Európában, a hazaáruló hazai ellenzéket is beleértve, egyedül a magyar miniszterelnök és magyar kormány nem háborús bűnös…

Stoffán György       

Röviden Mi Hazánkról – és a svájci parasztról...

 

A Mi hazánk március 27-ére tüntetést szervez Budapesten. A tüntetés témája azonban egyértelműen a Jobbik aljas és – bizonyos pontjait illetően mondhatnánk –, emberiség ellenes célokat fogalmaz meg. Úgy használja ki és fel a támogatóit, hogy féligazságokat, és hazugságokat kever össze, ezzel elterelve a figyelmet a valós problémákról.

Az első pontban azt fogalmazta meg a hirdetést a Facebookon megjelentető Szakács Árpád (aki elfelejtette visszaszolgáltatni a Lovas István díjat), hogy ne a WHO döntsön a kötelező oltásokról. Véletlenül sem az a problémájuk, hogy emberek halnak meg egy bizonytalan eredetű járványos betegségben, s azt sem nehezményezik, hogy miután Brüsszelben minden ország aláírja azt a megállapodást, amely jogilag is kötelező lesz, és amely arról rendelkezik, hogy a jövőben egy járványhelyzet esetén, a WHO globálisan szabad kezet kap, ami minden egyes aláírót kötelez. Arról sem tesznek említést, miszerint ez a megállapodás a szülésig lehetővé teszi a magzatgyilkosságot. Ez a Mi Hazánk számára nem fontos kérdés. Tehát, teljes mellszélességgel támogatják a magzatgyilkosság eme formáját! Épp úgy, mint román mentoruk Nicolae Stefan Patrubani, aki hasonlóan potenciális gyilkossá vált, amikor hallgatóságát lebeszélte az oltásról, hasonszőrű Bertalan Attila barátjával és Torczkai-Tóthtal karöltve… Nekik a kilencedik hónapban is meggyilkolható magzat sem számít… hiszen nem szólaltak fel ez ellen a WHO törvény ellen… pedig, az a fasizmus, nem a Covid… 

A második pontban, Szakács oldalán azt olvassuk, hogy ne a magyarokkal fizettesse meg a kormány a háború árát. Kitér egy érthetetlen kifejezésre is, miszerint a kormány szolgalelkűen teljesíti Brüsszel parancsait. Ez önmagában is gyurcsányi megfogalmazás és hazug állítás. Hiszen, a háború árát mindenki fizeti… és ez nem Orbán Viktor Miniszterelnökön múlik… Nem érti meg a Mi Hazánk, hogy Orbán Viktor pontosan azért gerenda az EU szemében, mert a magyarság érdekeit védi, és nem enged bizonyos olyan követeléseknek, amelyek szemben állnak nemzetünk létérdekeivel. Az ostoba hatalom és pénz iránti vágy ebben az esetben is a nemzet kárára, lenne, mint korábban a Toroczkai által vezényelt TV-ostrom, amelyét Toroczkai haja szála sem görbült…

A harmadik pontban – Budaházy Gyuri tiltása ellenére, azzal kampányol ez a gyurcsányi mélységekbe süllyedt Jobbik 2.0 pártocska, hogy a valódi politikusbűnözők kerüljenek rács mögé. Kérdésem azonban ezt illetően bőven volna: – politikailag nem bűn-e, hogy az egyetlen lehetőség, a Fidesz kormányon maradása ellen lázítanak, saját politikai és pénzügyi érdekükben? Nem bűn-e a hazudozás, a vádaskodás, az emberek félrevezetése és a potenciális gyilkossá válás, amikor oltottan az oltás ellen lázítottak? Nem volt bűn-e, hogy egyetlen pisszenés sem volt hallható, amikor a Toroczkai-Tóth által alapított vármegyés fiatalokat az oláh „igazság”szolgáltatás bebörtönözte? Ma pedig, azt a Budaházyt használja Toroczkai-Tóth pártpropagandaként a választási kampányban, aki önként, ingyen, és nem Brüsszel utasításainak megfelelően, szabadságharcosként lépett föl a diktátor, hazaáruló rendszere ellen? Nem volt-e bűn, amikor ez a mai pártvezető és elnökhelyettesei a Jobbik áruló elnöke mellett feszítettek még akkor is, amikor teljesen világos volt, hogy Vona mit is tett a párttal, hogy Gyurcsány szellemiségét elfogadta? Nem bűn-e átverni politikai érdekből a választókat, akik egyszer már igen nagyot csalódtak ugyanezen pártvezetők mellett – csak akkor még Jobbikosokként? Nem bűn-e hazát és nemzetet elárulni, szándékosan hazudozni és háborúba kényszeríteni Magyarországot például arról hazudozva, mint Márki-Zay, hogy fegyvert szállítunk Ukrajnába? Nem bűn-e ma Gyurcsány, a bal oldal és Márki-Zay mellé állni, ahogyan teszik ma a Mi Hazánk vezérei titkon Brüsszel óhajának eleget téve, Orbán Viktor kormánya ellen? És nem bűn-e az a pálfordulás, amit a hirdetést megjelenítő Szakács a Fidesztől a Jobbikig vezető úton megtett?

A svájci paraszttól hallottam: „A tehénszar akkor is büdös, ha a jobb kezedből átteszed a balkezedbe”… igaz ez a mondás nem politikai… de igen hasznos megjegyezni.   

Stoffán György

Királyok és Szentek – Az Árpádok kora - Megérti-e a társadalom Székesfehérvár üzenetét?

 

Magyarország egykor volt fővárosában, Székesfehérváron olyan élményben lehet része a Kárpát-medencében élő honfitársainknak, amely megismételhetetlen. A Turul-dinasztia négyszáz esztendejének hangulatát idéző, a nemzeti büszkeséget erősítő és a keresztény hit megerősítését szolgáló tárlat valami megfoghatatlan lelki feltöltődést okoz, végigjárva a tizenhét termet, amelyekben Szent István kardjától, Julianus barát IV. Bélának írott leveléig szinte minden, e korból származó relikvia megtekinthető.

A kiállítás jelentősége ma még felfoghatatlan, hiszen egy olyan korban sikerült megvalósítani egy több, mint száz éves álmot, amely kor lehet a magyar nemzet számára győzedelmes és hasonló az Árpád-kor négyszáz évéhez,  de lehet a vég kezdete is. Mert háború van körülöttünk és háborút indított a magyarság ellen az a politikai kör, amely Magyarországon ellenzéknek nevezteti magát, de ádázabb ellenségünk, mint a tatár és a török.

Az 1800 m²-es kiállítótérben, 17 teremben, mintegy 700 kiállított tárgyat láthatunk, amelyeket 10 ország 20 intézménye adott kölcsön e tárlatra, de amelyek mind magyar, Árpád-házi relikviák. Szent István kardja Prágából jött haza, egy Árpád-kori zászlót pedig Svájcból kértünk kölcsön…

Magyarországon nem maradhatott meg tárgyi emlék ebből a korból, hiszen tatár, török, szovjet tiporta végig hazánkat, s ami megmaradt, az is immár egy másik ország tulajdonává lett.

A magyarországi relikviákat az Anyaföld rejtegette az ellenség elől, és amit e rejtett kincsekből láthatunk Székesfehérvárott, az a magyar archeológusok, régészek emberfeletti munkáját és szakértelmét dicséri…

Négyszáz év történelme, dicsősége, nagysága jelenik meg előttünk a Királyok és szentek – Az Árpádok kora kiállításon, amelyet a Magyarságkutató Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szent István Király Múzeum és a Székesfehérvári Önkormányzat a Kormány támogatásával hozott létre. Százak dolgoztak éjt nappallá téve azért az élményért, lelki feltöltődésért, amelynek részesei lehetünk meglátogatván ezt a tárlatot, amely arany betűkkel írta be a magyar múzeumtörténetbe Kásler Miklós professzor nevét. A professzor indította útjára a valós magyarságkutatást, amelyre soha nem volt még lehetőség, hiszen a történelemhamisítás kötelező volt korábban mind a Habsburg, mind a kommunista, mind a rendszerváltás korai korszakában… Ma a nemzeti büszkeség, az egyszerű tényekből összeálló nemzeti nagyság körvonalazódik, nem pedig a „merjünk kicsik lenni” szellemiség.

 https://www.facebook.com/kasler.miklos.hivatalos/videos/1296464447542637

A monumentális tárlat lélekemelő, és megborzongatja a nemzeti tudatot, hiszen önkéntelenül eszünkbe jut, hogy egy ilyen csodálatos korszak, mint a Turul-dinasztia négy évszázada után, miként jutottunk az országvesztés, az árulások és széthúzás drámai örvényébe… Most, e kiállítással ez az örvény erejét vesztheti, ha megérti a nemzet egykori nagyságát, amely nagyság lehetősége ma is ott rejtőzik a lelkében és a karjában, a szívében és a szellemében… ezt az erőt és önfelismerést szolgálja Kásler Miklós  szellemisége, és a létrehozó intézmények főigazgatóinak, munkatársainak igyekezete, amely igyekezet sorsfordító lehet.

A királyok mellett a magyar szentek is jelképeink, iránymutatóink, hiszen a Turul-dinasztia, az Árpádok hatalmas családja, több szentet adott az egyetemes egyháznak, mint a kor összes európai nemzete. És ezek a szentek a nagyok között is a legnagyobbak…

 

A kiállított tárgyak, ereklyék, könyvek, levelek… eddig soha nem voltak együtt, egy helyen, és minden bizonnyal ez a kiállítás nem ismételhető meg többé. Gyermekeinknek, az iskoláknak kedvezményes látogatási lehetőséget biztosít a székesfehérvári Önkormányzat, múzeumpedagógus és tárlatvezető közreműködésével. Az iskolákon, a tanárokon múlik tehát, hogy gyermekeink a következő három hónapban megismerhetik-e múltunk igazi nagyságát és jövőnk ebből eredő lehetőségeit. Az iskolákon és a tanárokon múlik, hogy végre büszke fiatalokat nevelnek-e, akik értékelik és meglátják magyarságuk értelmét és erőt meríthetnek ebből a monumentális tárlatból a méltó jövő megteremtésére.

Mert aki végigjárja ennek a kiállításnak a termeit, az más emberként távozik a most felújított, és e kiállítással megnyitott volt ciszter kolostorból, az Aranybulla kiadásának 800. évében.

Nem csupán egy tárlat az, amelyet ma láthatunk a Kárpát-haza egykori fővárosában, az 1050 éves Székesfehérvárott, hanem vitamin a léleknek, gyógyír, varázsszer a mai beteg szellemiség ellen, egy szebb, magyarabb és keresztényebb jövő fundamentuma.

Már csak az a kérdés, hogy mindezt megértik-e, átérzik-e a pedagógusok, a családok és a társadalom. Ha igen, akkor újabb ezer év elé nézünk, amely ugyan nem lesz könnyű, de legalább megmaradunk…

Stoffán György

Majdnem nyílt levél, Budaházy-ügyben…

 

Nem tudom kinek írjam, de olvassátok el… hátha eljut azokhoz is, akiket illet! Engem elkeserít a mai magyar igazságszolgáltatás. Nem csak Budaházy Gyurit, de az egész nemzetet veszélyezteti az, ami ma történt. Mindenkit, akinek „ügye van” a magyar bíróságokon, hiszen nem tudjuk, ki kinek engedelmeskedik, kinek van „embere” a pulpituson, és megírják-e az ítéletet még a tárgyalások előtt egy-egy ügyben?

Budaházy egy embertelen, hazaáruló és aljas rendszer ellen lázadt fel, sok évvel fiatalabb emberként, magyarként, de sok évvel tapasztalatlanabbként. Az ellen a rendszer ellen, amelyiknek a regnálása alatt emberek haltak meg, mert nem volt pénzük gyógykezelésre, amelynek regnálása alatt a diplomáért kurvának ment sok fiatal lány, mert nem volt pénze tanulni, a pedagógus otthagyta a pályát, mert nem élt meg belőle, a gáz, a villany, a víz horribilis pénzbe került, és amelynek regnálása alatt a magyarságot gyilkosnak nevezhette az USA-ban a magyarnak mondott politikus…etc… A nemzetért lépett fel, akkori ifjúi hévvel, és nem ölt, nem fenyegetett halállal, akasztással, mint ma azok, akik ellen lázadt egy ország lakosságával együtt, hiszen 2010-ben ez az országos lázadás döntötte meg az idegen fegyvereseket a magyar lakosság ellen bevető diktatúrát. Ma ennek a diktatúrának a vezetői ismét hatalomra törnek, és a szabadságharcost ítélték el, mintha terrorista volna. Pedig, jól tudjuk a történelemből, hogy a szabadságharcos nem egyenlő a terroristával. Ám, ezt Tutsek Gusztáv vérbírónak is hiába magyaráztuk volna.... 

Voltaképpen megtudhattuk, hogy mire számíthatunk, ha Gyurcsány tömegbe lövető Ferenc és hazaáruló politikai elitje kerülne hatalomra április 3-án. Megtudhattuk ma, hogy mi mind a hárommillióan terroristák vagyunk, akik a Békemeneten részt vettünk, mert a Békemenet a mai lázadás azok ellen, akik halállal és kötéllel, börtönnel és háborúval fenyegetik az országot, a magyar lakosságot, és akik gyermekeinket koporsóba akarják záratni, aljas idegen célok érdekében. Ma megtudhattuk, hogy mi járna azoknak, ha ezek nyernének a választáson, akik a fegyverszállítások és a bevonultatás ellen lázadnának… mert azok mind terroristák lennének, és éppen úgy állna bosszút a „független” igazságszolgáltatás, mint ma Budaházy Gyurin, akit terroristaként vasban vittek el az ítélethirdetés után a tárgyalóteremből.

Igen, a bíróság egy különálló, de nem független hatalmi szervezet… – mondják. És aki nemzetben, szabadságban és a diktatúrával ellenkező módon gondolkodik, az ma már nem szabadságharcos, hanem terrorista. Mert ez a parancs, ez a bosszúállás egyik jogi formája.

Nem sorolom azoknak a nevét, akik sokkal nagyobb bűnöket követtek és követnek el folyamatosan a haza és a nemzet ellen, akik gazdasági bűncselekményeket halmoznak minden következmény nélkül, akik idegen állampolgárként a magyar Alaptörvény ellen lázítják követőiket… nem sorolom a nyílt antiszemitizmust és cigány ellenes magatartást tanúsító baloldali és liberális politikusokat, akik szabadon kinyilváníthatják gyűlöletüket… mert nincs értelme sorolni ott, ahol nem a nemzet, a logika és az igazság, a jog uralkodik.

Azonban két dolgot fontos megjegyeznem: 1./ Minden bűn elnyeri a büntetését és semmi nem marad titokban. 2./ Budaházy Gyuri igazi hazafihoz méltón, körülbelül azt mondta a szégyenletes ítélet után, hogy: a személyes sérelmek nem írhatják felül a nemzet érdekeit, így kéri, hogy mindenki a jelenlegi kormányra adja le a voksát a választáson.

Azok pedig, akik egykor vele harcoltak, most pedig a pénzért és a hatalomba kerülésért harcolnak és minden törvénysértést „csodával határos módon” megúsztak, ma ne lázítsanak a kormány ellen Budaházy nevével!

Végül: Bízom abban, hogy a Magyar Köztársaság elnöke és az Igazságügyi Miniszter kegyelemben részesíti azt a magyar hazafit, akit az uniós korszellem tizenhét év fegyházra ítélt. Akárcsak korábban a már szabad Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a román „igazságszolgáltatás”…

Veled vagyunk Budaházy György!  

Stoffán György 

Gyermekeid koporsója vagy gyermekeid boldog jövője – most a tét…

 

Amikor elkezdődött a választási kampány, még nem tudtuk, hogy mi vár a világra… igaz sejtéseink voltak, hiszen az USA háborús ámokfutása és világhatalmi törekvése nem csitult az elmúlt évtizedekben. Az Unió magyarellenességét is ismerjük a pozsonyi csata óta, és azzal is tisztában voltunk, hogy ennek a mentalitásnak sajnos, az eltelt évszázadok alatt, mindig akadt hazai kiszolgálója. Ma is ezt tapasztaljuk.

A mostani világ azonban sokkal rosszabb, mint a történelmi korok bármelyik magyarellenes időszaka. Hiszen, ma nemcsak a nemzet léte forog kockán, hanem annak az elősegítésén dolgoznak intenzíven a nemzet ellenségei, hogy mihamarabb belekeveredjünk a háborúba és ismét pusztulás és rombolás áldozataivá váljék a magyarság.

Tehát, ez már nem arról szól, hogy folytathatja-e a kormány a megkezdett munkát, építhetünk-e új történelmi kort, hanem arról is, hogy gyermekeinket koporsóba engedjük e tenni, egy őrült és hazaáruló banda működése nyomán. Mert, ezeknek a logika, a politika, a diplomácia, és a nemzet sorsa semmit sem ér. Megkapják a pénzüket, sóvárognak a hatalomért, és mindegy nekik, hogy a magyar fiatalokat az ószövetségi gyűlölködők, a pénzhatalom és a világkormány, a kereszténység megsemmisítői érdekeiért a halálba küldenék.

Fegyvert, lőszert és katonát alkarnak küldeni egy fasiszta kormánynak… pedig látják, hogy akik küldtek, azok közel állnak a megsemmisüléshez. Nem fogják fel, hogy a II. világháború is 1939-ben kezdődött, de csak 1944-ben ért el bennünket kézzelfogható tragédiaként. Mert ez a háború is megállíthatatlan, és feltartóztathatatlan.

Az ellenzék követői, a különböző civilszervezetek tagjai, a kis pártocskák hatalom és pénz utáni vágya, a nyugatról zsebükbe ömlő pénz, gyilkossá teszi őket. Saját gyermekeik, saját családjuk gyilkosává, hiszen a háború nem válogat. Gyűlölik a mai kormányt, és hisznek egy sátáni, hazug gazemberekből álló hordának, amely horda azokkal érez, akik oroszok százezreit irtották ki, akik élve szegeztek keresztre ortodox papokat, és a keresztet is meggyújtották, akik gyermekeket gyilkoltak le, és anyjuk hasából kivágták a magzatot… Ma Európa is ezeket támogatja, mert az USA ezt követeli. Azok teljesítik a követelést, akik azt sem tudják, hogy Budapest és Bukarest között mi a különbség és hol vannak ezek a városok. Igaz, akik parancsolnak, azok sincsenek ezzel tisztában.

A primitívség és a butaság uralkodik ma a világban, s egy olyan politikai keverék, amely magában hordja a kommunista és a fasiszta, azaz a szocialista eszmék minden embertelenségét. Az a világ, melyben Csajkovszkijt, Dosztojevszkijt, orosz művészeket és sportolókat, de még a sokak által kedvelt tortát is betiltják, semmivel sem különb Hitler rémuralmánál. Annak a világnak, amelyben embereket vallásuk és származásuk miatt hátrány ér azok által, akik a rasszizmus ellen hangoskodnak, annak a világnak el kell pusztulnia. És ez a világ ma önmagát pusztítja el saját ostobasága okán.

Ebben a drámai időszakban kell a magyaroknak ország-vezetést választania. A háború már itthon is elkezdődött. Igaz, még csak apró jeleket látunk, de itt van! És, ha ma nem csak és kifejezetten a magyar nemzet túlélését tekintjük fő célnak, hanem mint választók követjük azokat, akik kiszolgálják a háborút kezdeményezőket és a háborúból hatalmas profitot termelők követeléseit, akkor gyerekeink gyilkosaivá, saját életünk megnyomorítóivá leszünk. Ha a jelenlegi kormány gyűlölete a meghatározó ennek az ellenzéknek nevezett nemzetvesző csőcseléknek, és lesz, aki beszavazza őket a magyar országgyűlésbe, akkor ezek a szavazók önmaguk és gyermekeik gyilkosai lesznek. Égbekiáltó bűn volna ez. Mert a háború nem a mi háborúnk, a putyini nemzetvédelem nem a mi dolgunk, az oroszellenes fasiszta uniós intézkedések nem a mi intézkedéseink és az USA pénzvilágának érdekei nem a mi érdekeink. Nincs az az európai unió és nincs az a katonai szövetség, amely a magyar anyák legféltettebb kincseit koporsóba zárhatná, és amely a magyar jövőt megsemmisítené. Sem az ellenzék, sem senki nem akarhatja özvegyek, árvák és gyászoló anyák országává tenni Magyarországot, a Kárpát-medencét! Aki akarja, az gyilkos!

Kicsi ország, de hatalmas nemzet vagyunk. És ennek a hatalmas nemzetnek ma hivatása, kötelessége, hogy megmaradjon. Mert a kereszténységet, a magyarságot, és ezzel Európát kell megvédenünk.

A magyar nemzet felelősséggel tartozik a vele együtt élő nemzetekért is, így ennek a felelősségnek a tudatában kell választanunk. Nem őrülteket, csalókat, rablókat és bűnözőket, idegen érdekekért megvett aljasokat, hanem a tiszta szellemiségű, a haza és a nemzet érdekeit, a háborúellenességet és magyar jövőt szolgálókat, fiataljaink és a magyar családok védelmezőit. Ugyanis ez ma nem pártkérdés, nem a személyeskedés kérdése és nem a szeretem, vagy nem szeretem kérdése.

Ha nem akarsz háborút és nem akarod a gyermeked halálát idegen célokért, akkor hagyod, hogy azok vezessék tovább az országot, akik eddig is bizonyították tettrekészségüket és a nemzet iránti elkötelezettségüket… Minden más a halálba, a világháborúba és a megsemmisülésbe vezet! Istennel a hazáért és a szabadságért, a keresztény Magyarországért a gyermekeid életéért és a saját életedért… még akkor is, ha ezt ma még nem érted!

Stoffán György

Nyílt levél Márki-Zaynak

 

 Köszönöm, nem veszünk semmit magától! Sem porszívót, sem politikai hazugságokat, sem rágalmakat, sem pedig óvodás, hisztérikus kijelentéseket, sem hazaárulást, sem nemzetvesztést, sem sértegetést. Maga csak szemetet árul, és hiába járkál vele faluról-falura, városról-városra, mint korábban a porszívóival, az áruja nem kelendő.

Jó volna már tudomásul vennie, hogy maga csak bóvlit kínál aranyárban, bonuszként pedig koporsót a fiataloknak, hiszen maga háborút akar, ostobán és főnökei utasítására. Tudomásul kellene vennie, hogy maga csak egy házaló, és semmi más. És nem is lesz semmi más, hiszen akik ma fizetik ezekért az ócska kijelentéseiért, amelyek nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, azok sem gondolták komolyan, hogy magából, a bóvliárusból politikust csinálnak.   

Azonban, én jobban vigyáznék a maga helyében. Jogilag és emberileg is támadható lett, mert hazát árul, hazudik, jellembeli problémákkal küzd és ezek a dolgok magára nézve erős hátrányt jelentenek. Eljöhet az idő, amikor maga ott áll majd a bírói pulpitus előtt, esetleg hadbírói pulpitus előtt és fogama sem lesz, hogy miért kap annyit évben, mint amennyit valutában kapott a hülyeségiért korábban. Mert magának nem csak jellembeli, de szellemi problémái is lehetnek, hacsak nem olyan gonosz, mint amilyennek a maga által elmondott ostobaságai alapján látszik.  

Jobb volna még időben belátnia, hogy egy rossz házaló nem alkalmas semmi másra. Kérjen bocsánatot az eddigi tevékenységéért, és menjen vissza Amerikába. Ott megússza azzal, hogy visszafizettetik a kölcsöneit, és járhat továbbra is házról-házra. Talán még jobban eladhatja a porszívókat, ha a lehetséges vevőnek elmondja, hogy Magyarországon maga volt az ellenzék király-jelöltje… Igaz, ott nem mindenki tudja hol van Magyarország… de a magához hasonló szellemi szintűeknek biztosan tetszeni fog.

Ami pedig a háborút és az abban való részvételi szándékát illeti: Maga közel jár a hazaáruláshoz. Ez pedig, a későbbiekben árthat az egészségének, a szabadságvágyának, de legfőképpen a saját családjának, hat-hét gyerekének, hiszen őket már egy életre lejáratta…

Még nem késő Márki! Most fejezze be! És, tényleg ne csöngessen többet, mert kiengedem a kutyákat… nem veszünk semmit magától!

Stoffán György

„Izmusok” háborúja

Hajnali négy óra. Nehéz csizmák dobogása a folyosón, majd egy rúgás, és kinyílik az ajtó… géppisztolyos, rosszarcú emberek lepik el a lakást. Kirángatják az ágyából a még egészen fel sem ébredt embert, és közlik vele, hogy a törvény értelmében letartóztatják. Nem járhat többé egyetemre, nem szállhat fel a villamosra, és nem érintkezhet barátaival. Ha önként elhagyja az országot 24 órán belül, akkor erre lehetőséget kap…

A fiatalember nem érti. Most adta be a doktori dolgozatát, az egyetemen szeretik, rengeteg barátja van, és soha senkit nem bántott. Akkor miért? Az egyik géppisztolyos kivesz a zsebéből egy jelet, és rádobja az ágyra: ezt meg varrd fel a kabátodra, disznó és le ne merd venni, amíg el nem hagyod az országunkat… A fiú felvarrja és pakol… de még mielőtt elhagyná a lakását és kimenne a pályaudvarra, hívja a szerelmét… a telefon csak csöng, de nem veszi fel senki. A negyedik próbálkozás után egy hang szól bele: Nem ebben egyeztünk meg! – és elnémul minden.

A vasútállomás felé tartva döbbenten látja a fiú, hogy az Opera színlapját pirossal áthúzták a főbejárat fölött… A téren egy nagyszerű zeneszerző szobra festékkel leöntve, és egy hősi emlékmű a park szélén emberi ürülékkel van tele…

A fiú gyorsítja a lépteit…  el innen, el ebből az aljas, embert gyalázó világból. Vissza, haza, ahol nem üldözik a származása miatt…

A vonat kigördül az állomásról. Négyezer kilométert fog utazni… ég és föld között… pokol és mennyország között… a gyűlölködők és a haza között. És elgondolkodik… gyermekkorában sokat hallott nagyapjától egy táborról, amelyet megszabadítottak a tábor őreitől… és aminek a főbejárata tetején volt egy felirat: „Arbeit macht frei”… Most azok üldözték el és törtek rá, akik akkor, abban a táborban raboskodtak és akiket a nagyapja, életét is kockáztatva megszabadított a kegyetlen, embertelen rabságból. Ki érti ezt a világot? Ki érti a gyűlölet ősi logikáját? Egyedül talán, a Sátán. Ám, lehetséges, hogy ezt a fajta emberi gyűlöletet és bosszúvágyat már ő sem…

A Kreml tornyán megszólaltak a harangok… anyja könnyes szemmel ölelte meg fiát pályaudvaron. Ahogy egykor azok ölelték egymást, akik megmenekültek azokból a táborokból…

Stoffán György

Nyílt levél Nepop Ljubov Nagykövet Asszony Őexcellenciájának

Volhinia 1943. (fotó: ma7)

Excellenciás Nagykövet Asszony!

Azt a hangnemet és azt a mondanivalót, amelyet Ön megengedett magának a magyar Miniszterelnöknek címezve, így a magyar nemzet egészét megsértve, a magam részéről, mint magyar állampolgár, nyomatékosan visszautasítom.

Emlékeztetem Nagykövet Asszonyt, hogy a Kárpátaljai magyarok súlyos diszkriminációja, olykor pedig, az ellenük generált kormányszintű kijevi gyűlöletkeltés, majd a 21. században páratlanul aljas nyelvtörvény ellenére mi, magyarok az Ön népe ellen nem gyűlölködtünk, hanem kértük Önöket arra, hogy a magyarellenes szankcióikon változtassanak, hiszen, egy néhányszázezres nemzeti kisebbség semmilyen fenyegetést nem jelent az Ön országára.

Az Önök történelme tele van gyilkosságokkal és gyilkosságsorozatokkal, a kisebbségek elleni atrocitások és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények tömegével. Kezdve az 1943-as lengyelek elleni népirtástól a Kelet-Ukrajnában tizennégy éve folyó szörnyű cselekményekkel, többek között gyermekek sokaságának kiirtásával. Önök összesen  5,200,000 embert öltek meg bestiális módon, 1941. és 1943. között... ! 

Mi, magyarok mindezen súlyos történelmi bűneik ellenére az Ön hazájából idemenekültek között nem teszünk kivételt, hanem mint rászoruló embereken mindenkin segítünk lehetőségeink szerint. Az, hogy Önök ma mindenkitől elvárják, hogy a politikájuk miatti súlyos csapás elhárításában támogatójuk legyen, hogy háborúba vigyük fiainkat az Önök országa érdekében vagy fegyvereket adjunk az Önök kezébe egy olyan háborúban, amihez semmi közünk nincsen, több mint arcátlanság Öntől, kivált úgy, hogy nemzeti ünnepünket –amelyet a Kárpátalján nem ünnepelhettek meg magyar testvéreink – veszi a szájára, súlyos sértésnek veszem. Ön sem emberileg nem felel meg betöltött posztjának, sem, mint diplomata. Ha rajtam múlna, e sértés miatt kiutasítanám ebből az országból, ahová békét remélve és ellátást kapva érkeznek az Ön országából, az Önök miatt kialakult helyzet okán, a háborúból ukránok, ruszinok, magyarok… és miközben Ön minket sérteget, ők hálás szívvel és szeretettel vannak irántunk. És ez a fontosabb. Ha mi most Önök miatt és az Önök érdekében háborúban állnánk, akkor az Ön országának polgárai meghalnának, mert nem volna hová menekülniük. Habár, az Ön szavai arra engednek következtetni, hogy Önöket a saját állampolgáraik testi épsége és élete sem érdekli…

Excellenciás Nagykövet Asszony! Ne kérjen bocsánatot sem, csak távozzék innen, mert helyrehozhatatlan az, amit tett, mondott. Szégyellje magát!

Stoffán György

magyar állampolgár, író

... és egy érdekes dokumentum a múltból...