Nincs keresztény kultúra, élő hit nélkül! – Gondolatok a tusványosi beszéd mentén

 

Minden évben élmény meghallgatni a tusnádfürdői Orbán-beszédet. Idén is csak a televízió képernyője előtt, egy, a beszéd okán nálam összegyűlt baráti körben hallgattam végig a nagy ívű politikai elemzést, a tiszta gondolatokat, a nemzet jelenlegi helyzetét elemző összefoglalót.

Miniszterelnökünk azonban a beszéd végére hagyta a legfontosabb témát, amely a nemzet megmaradását vagy bukását érinti, ám ez csupán egy igaz tényfeltárás volt, messze az útmutatástól, amelyre ma a legnagyobb szükség volna, amelyre a legnagyobb szükség lett volna. Hiszen, nem egy mellékes témát érint, hanem a leglényegesebbet: a magyar kereszténység és a keresztény kultúra összefüggését, annak fontosságát. Ebben a kérdésben nem értettem egyet Miniszterelnökünkkel, mert e kérdésben csak tényeket állapított meg. Nem adott irányt a soktízezres fiatal hallgatóságnak abban, hogy miként lehet feltámasztani az élő hitet annak érdekében, hogy a kereszténységnek és a magyarságnak az egysége ismét, mintegy a megmaradás legbiztosabb sarkköve, támasza, garanciája legyen, amint az volt ezer éven keresztül. Arról sem beszélt a Miniszterelnök úr, hogyan vált csupán hitnélküli koordinátarendszerré a keresztény életszemlélet, és erkölcs, s ennek a leépülési folyamatnak kik a felelősei, előidézői. S, ha már a kereszténység témáját felhozta, remek pillanat lehetett volna ekkora tömeg előtt elmondani, hogy mit jelent a példamutatás, a keresztény közösségek ereje, a keresztény életszemlélet magvainak az elvetése már óvodás kortól, a keresztény kultúra a zenében, a művészetekben etc.     

Az élő hit és a keresztény koordinátarendszer különbsége nemzetünk jelenlegi helyzetében és lelki életében kézzelfogható, nem csak árnyalati, hanem sarkos különbség. Mert hiányzik a koordinátarendszerből a lélek. Ugyanis, a magyar néplélek nem koordinátarendszer keretében működik, hanem élő istenhitből táplálkozva épül tökéletessé minden egyes személyben. A keresztény erkölcs, a krisztusi tanítások nem képzelhetők el csupán egy rendszerként, amely meghatározza mindennapjainkat, az egymás iránti tiszteletet, az Isten iránti imádatot, a kellő alázatot, a hazaszeretetet, az önzetlenséget. Mert mindezt a lélek diktálja az élő hit által. Ha egy „okostelefonhoz” nincs töltő, vagy nincs térerő, akkor az csak egy mutogatható, fiókban tarható, hasznavehetetlen eszköz. Ilyen a keresztény kultúra is, ha nem az élő hitből fakad. Olyanná válik, mint a plágium-szoftver, azaz, a gépi "intelligencia". 

Ezt látjuk ma, amikor beszélünk valamiről, de nem fejtjük ki a mondanivalónkat és tényként közlünk megoldandó problémákat, mert a megoldást nem ismerjük vagy a megoldás érdekellentétet szülhet, így inkább nem beszélünk róla…

Vallási téren még több hiányosságot érzékeltem a 2025-ös tusványosi összejövetelt illetően, mint amilyen hiányosnak véltem a kereszténységet említő Orbán Viktor-i gondolatokat. Talán nem tűnik szőrszálhasogatásnak, ha megemlítem: Márton Áron országában, Erdély országban, egy ilyen nagyhorderejű rendezvényre egyetlen római katolikus egyházi elöljáró sem kapott meghívót - mint az kiderült, Németh Zsolt köszöntőjéből! (Ha kapott, de nem élt vele, az éppen olyan bűn és az ott megjelent híveik semmibe vétele, mintha nem kapott volna…)

Remélhetőleg 2026-ban, dr. Orbán Viktor, mint Magyarország miniszterelnöke, kicsit több időt szentel majd exc. Jakab Antal néhai erdélyi püspök megállapítására: „A kereszténység és a magyarság egy. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a lélek elhagyja a testet. Az a halál!”    

Stoffán György