2019. november 5., kedd

Stoffán György: Párhuzamos társadalom – avagy, sírunk, mint a fürdős örömlányok…


Soha nem volt még ilyen szerencséje a jobboldalnak. A kormányon lévő nemzeti keresztény elkötelezettségű politikusok ma végre levetkőzhetik azt az évszázados, ostoba és végzetes mentalitást, amely a nem létező demokráciára hivatkozva még a hazaárulást is demokratikus jogként kezelik, s a rendteremtést valami egészen botor módon azért halogatják, mert a hivatkozási alap súlyosan téves. Arra hivatkozni három évtizeden keresztül, hogy „nem tehetünk semmit, mert erre várnak…” olyan mérhetetlen butaság, amely az önkormányzati választások ma látható eredményéhez vezetett. Nos, szerencse, hogy nemzeti kormányunk van, de a jobboldalnak végre paralel lehetősége van tanulni a választási kampányt, a rendcsinálást, egészen a választási győzelem kivívásának módszeréig. Persze ehhez elég "egy fenék és egy ló"... 

A választások eredményeit mindenféle, okosnak vélt újságírók, politikusok és közéleti személyiségek próbálják győzelemként beállítani, noha a tények mást mutatnak. Nem sorolom az elvesztett városokat, településeket, ahol akkora győzelmet arattunk, hogy már a székely zászlók is lekerültek a tanácsházzá változott önkormányzati épületek oromzatáról.

A tanulási lehetőség tehát adott. S mert mindenkit a saját fegyverével lehet legyőzni, át kell ültetni végre a ma győztes vörös és liberális önkormányzati vezetők által adott leckét a nagypolitikába. Mire is gondolok?

Ha egy újság nem felel meg a kormánypolitikának, akkor annak az újságnak a főszerkesztőjét ki kell rúgni. Második lépésben a lapot be kell tiltani… amolyan demokratikus módon.

Ki kell söpörni azokat a középszintű munkatársakat, akik nem annak a politikai szellemiségnek a követői, amelyet a kormány sajátjának tekint.

A fizetések emelését nem említem, hiszen az nem szoclib sajátosság. A parlamenti képviselők egyetlen dologban értenek egyet évente egyszer: a tiszteletdíjnak nevezett harács megemelésében… millióhoz még kétszázezer. Tehát itt az emberi telhetetlenség a domináns, nem a politikai hovatartozás.

Ha nyerni akarunk 2022-ben, akkor a nyálas demokráciázásnak véget kell vetni és komoly erőkkel, valamint jogi úton le kell számolni a csaló, hazaáruló, rágalmazó, közrendet felforgató civil szervezetekkel, pártokkal, személyekkel. Éppen úgy, ahogyan ezt 1919-ben és 1945-ben a mai vörös és liberális győztesek szellemi elődei tették. A mostani utódok intézkedéseit is követni és alkalmazni kell, hiszen az ő fegyverük, ellenük is használható, ha már képtelenek emberi, tisztességes, és erkölcsös magatartást tanúsítani.

Be kellene fejezni az hülye elemzéseket, a kampány alatti súlyos hibák boncolgatását, a hazug mosakodást, de főleg a bukást győzelemnek hirdető bolsi mentalitást, amiért néhány éve még a beszélgetős műsorokban kiröhögték a mieink a balosokat…
Fel kellene állni, megrázni magunkat, és egy másik fokozatra kapcsolni. Használni azokat a módszereket, amelyeket a Moszkvában kiképzett új budai katonaorvos és elvbarátai alkalmaznak. És el kell felejteni végre a demokrácia szót, amelyet minden véres diktatúra és az embertelen liberális szellemiségű aberrált használ. Van alaptörvényünk, van Btk-nk, vannak bíróságaink és van igazságszolgáltatásunk, vannak derék rendőreink, akiknek felszerelésük is van a nem kívánatos tüntetők és idegen rendbontók nevelésére. Oktatónk e kérdésben a 2006-os szemkilövető csőgörény, aki „remek bemutatójával” még ölt is… sajnos a mieinket. Az orrváladék jellegű eddigi (beígért) számonkérés azonban őt is futni hagyta.

Summa summarum: Ha minden úgy megy tovább, ahogy eddig, ha a parlamentből pöcegödröt engedünk csinálni, ha az utcára engedjük a mindössze a seggükön tojáshéjjal rendelkező, egyelőre üres fejű diákokat, és nem kérjük számon az őket lázítókat, ha továbbra is abból állnak a nemzeti csatornák műsorai, hogy kiröhögjük a ma már részben győztes ellenzéket (ellenséget), s nem adunk világos útmutatást a választóknak, ha továbbra is a demokrácia ködös voltára hivatkozva engedünk a káosznak, akkor 2022-ben el sem kell menni választani.
Ha azonban rendet teremtünk, politikusaink kiszállnak az Audikból és elkezdenek gyalog járni az emberek között, ha a fiatalokat is megszólítjuk végre, és a vidék is egyenlő rangot kap egy-egy kampányban, és ha lesz normális kampány, akkor kikovácsolható a mostani bukás, mert a társadalom végre erőt is lát, nem csak önelégült, magyarázkodó üres szavakat hall. Nem elég mondani, hogy „a Haza mindenekelőtt, Isten mindenekfölött”… Arra is emlékeznünk kell, amit eleink tartottak a maguk igazságának: „Segíts magadon, Isten is megsegít!”


Kritikáim ellenére azonban, maradok elkötelezett Orbánista!