2017. október 1., vasárnap

Szellemidézés Gárdonyban – a Zene Világnapján

 
Fotók: Bianchi-Tóth Éva - A képen Maestro Marco Bianchi
Talán mai világunkban az egyetlen felüdülést, feltöltődést a zene jelenti. A zene, amelyről szándékosan, kellő vagy műveltség hiányában feledkezett meg a közoktatás. Amelytől elvették az iskolai tanórákat, s amely nélkül fiatalságunk drámai lelki mélységekbe került. Hiszen népdalainkat, műdalainkat, klasszikus európai zeneszerzőinket nem tanítják, zenetörténeti oktatás silány vagy nincs, s gimnáziumok 11-12. osztályában zenéről már nem is hallanak a gyermekek. Kodály ma sírva fakadna azon, amit az elmúlt évtizedek e téren produkáltak annak a népnek az ifjúsága ellen, amely nép rendelkezik az európai népek közül a legnagyobb népzenei kinccsel, s a mely nemzet oly sok zenei zsenit, előadóművészt adott a világnak.

A közönség...

A Zene Világnapja vigíliáján azonban egy Olaszországból hazánkba települt zseniális művész, Marco Bianchi csodát tett.

Egy gárdonyi villában varázslatos szellemidézésen és zenei kísértetjáráson vehettem részt szeptember 30-án. Maestro Bianchi ugyanis hitvesével, Bianchi-Tóth Évával zongoraiskolát nyitott, ami önmagában is kilátástalan vállalkozásnak tűnhet ebben a világban. Csodák azonban vannak. Bianchi mester bízott a csodában, s ezt a valósággá lett csodát mutatta be közönségének október elseje előestéjén.
Balról középen: Duska Ibolya, Maestro Marco Bianchi és Stoffán Apor

A csendes gárdonyi hegyoldalon lévő villa megtelt zenére vágyó emberekkel, akárcsak a 18. századi szalonok, amelyekben a szeretet, a családiasság és a műélvezet uralt mindent. A félhomályos házi-koncertteremben a szerény és alázatos mester zongoráján felcsendült Csajkovszkij, Glinka, Chopin és Schumann egy-egy darabja, s mintha e darabokat maguk a szerzők játszották volna… Elmúlt évszázadok nagyjait köszönthettük – mi megajándékozott hallgatók – ebben a meghitt, örömmel teli házban Meastro Bianchi jóvoltából. Igazi zenei szellemidézés volt ez a koncert, s a zene templomává vált a villa a Velencei-tó és a lemenő napsugarak ablakon keresztül kíváncsiskodó aranybarna fényének áldott társaságában.
...Ő idézte meg ősei szellemét, a gyönyörű bajor népdallal...
A Mester előadása után tanítványai léptek fel. A 74 esztendős helybéli hölgytől, a húszas éveiben járó Duska Imolán keresztül, a 16. éves Stoffán Apor mutatta be tudását… Előadásaikban Chopin-mű, német népdal, Beatles-dallam, Bartók népdal-feldolgozás, és szalonmuzsika volt hallható…
A tanítványok előadása is szellemidézésként hatott, hiszen a bajor falu őszi mulatságai, és a liverpooli fiúk épp úgy megjelentek, mint George Sand szerelme, vagy a magyar faluvégi cigányprímás…

A koncert után a házigazda hitvese örömmel és szeretettel invitálta a süteményhegyek mellé a hallgatóságot… egy jó beszélgetésre, teára és igazi illatos olasz kávéra.
... és Aki a kellemes szalonmuzsikával ajándékozta meg hallgatóságát - a koncert utáni tere-ferét még családiasabbá téve...

Maestro Bianchi az Örök Város melletti Tivoliból nem csak a zongoráját hozta el Magyarországra, hanem a klasszikus olasz zeneművészet szellemiségét és Liszt-rajongását összekovácsolva valami olyat is, ami majd egy évszázada kihalófélben volt Magyarországon: – a szalonok és kastélyok házi muzsikájának lelket bódító és csordultig töltő örömét is…

Mille grazia Maestro!



Stoffán György