2021. március 17., szerda

Papgyilkosság Jászkarajenőn – avagy, hová vezet a mai kor magyarországi keresztényellenessége?

Megdöbbentő az a keresztényellenesség, amely mára Magyarországot is elérte, és amelyet a parlamenti ellenzék Gyurcsány Ferenc és a fenyegetőző Lenin-fiúk is támogatnak. Ennek és a baloldali sajtóban is rendre megjelenő, de a magyar bíróság által is támogatott keresztényellenességnek a következménye, hogy Gödöllőn támadás érte a görög katolikus templomot, majd alig telt el egy nap és Budapesten is megjelent a rombolás. Harangokat tettek használhatatlanná keresztényellenes pribékek.

Ha most, frissiben nem teszünk ez ellen, ha most nem gátoljuk meg akár a bíróságokon, akár az utcán ezeket a cselekményeket, akkor Magyarországon is elhatalmasodik az, amit eddig döbbenten szemléltünk a Nyugatról és Amerikából, Mexikóból érkező sajtóhírekben.


Mert hová is vezet mindaz, ami most elkezdődött? 1919-hez… ahhoz a mentalitáshoz és annak gyakorlásához, amit akkor Cohen (Kun) Béla és bűntársai tettek, s amely korszak szellemének a követői, ma a bírói pulpituson és a parlamenti bársonyszékekben ülnek. Mit tettek ezek a ’19-es hősök, akiknek ma Budapest egyik bolsevik által vezetett kerületében emlékművet akarnak állítani? Többek között papokat gyilkoltak, és ez a világ újra eljöhet az inkriminált bírói magatartás, a parlamenti ellenzék és az utca primitívebb társadalmának támogatásával.

A papgyilkosságokat azok követték el 1919-ben, akikkel igen erős hasonlatosságot mutat Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Fekete-Győr András, Donáth Anna, Cseh Katalin, Jakab Péter etc… és az őket követők. Egyikük sem nyilatkozott, nem ítélte el a hazai templom-, és harangrombolást, ahogy más – nem keresztény/keresztyén – felekezettől sem hallottunk elhatárolódást, ítéletet ezekben az esetekben.

A történelem azonban ismétli önmagát, ha nem tanulunk annak eseményeiből, s nem vonjuk le a ránk vonatkozó konzekvenciákat, ha az állam nem tud, vagy nem akar rendet teremteni és tartani ezekben az ügyekben.

Hová vezet az, ami Gödöllőn és Pesten történt?

1919. május 4-én, a szolnoki ellenforradalom hírére Jászkarajenőn is bevonták a vörös rongyokat, és helyükre fehér zászlót tűztek ki. A plébánost, Kósa Józsefet (42.) és káplánját, Hornyik Károlyt (31.), már május 3-án este kérte a nép, hogy hagyják el a falut, mert a vörösök nagy veszélyt jelentenek rájuk. Mindkét pap elutasította a méltatlan menekülést. Egy nap múlva, a vasárnapi szentmise után a plébános és káplánja a templomból a plébániára indult, amikor két vöröskatona pisztolyt fogott rájuk, „meg kell halnotok” felkiáltással. Egy perc sem telt bele, mindkét Lenin-fiú elsütötte a fegyverét. A plébánost a szeme fölött érte a lövés, és a golyó a tarkóján jött ki. A káplánnak az arccsontját roncsolta össze a lövés, és a golyó a tarkóján át a falba fúródott, de még hörögve küszködött az életéért. Ekkor az egyik Lenin-fiú hasba lőtte. A vörösök a plébánián talált pénzt, órát és egyéb értékeket is elrabolták. A két papot egyházi szertartás nélkül temethették csak el. Harangszót sem engedtek a kommunisták, és vezetőjük, aki a két pap meggyilkolására kapott parancsot, precízen lejegyezte szolgálati naplójába, hogy a vöröskatonák 11 óra 4 perckor végrehajtották a feladatot… – majd bement egy óhitű barátjához reggelizni. (Később az „ártatlan” hóhérokat felakasztották a „fasiszta Horthy bíróság” ítélete alapján.)


Talán túlzónak tűnik az 1919-es jászkarajenői esetet felidézni a gödöllői és a budapesti keresztényellenes cselekmények tükrében, ám a kommunista, a szocialista, a liberális nem változik. Az elv az, ami megköveteli a gyilkolást, a gyűlöletet, és ennek bizonyítékát minden áldott nap láthatjuk a televíziók csatornáin, olvashatjuk a lapokban. A most, hazánkban is megkezdődött támadássorozat ide vezet majd. Mert ennek a szellemiségnek nem ér semmit az emberi élet, a hit, Isten és vallás. Ők egy másik, egy igen sötét szellemiségű világban élnek. Láthatjuk ezt a katolikus Lengyelországban is, ahol az állam szintén tehetetlen velük szemben.


Fel kell tehát készülni, meg kell védenünk templomainkat, papjaikat, lelkészeinket, félretéve a hitviták ostoba polémiáit, mert Jászkarajenő, Győr vagy Esztergom drámai eseményeitől nem sok választ el bennünket és a keresztény-keresztyén közösségek csak összefogva, egymást támogatva tudják megakadályozni a további rombolást. Mindazokkal szemben pedig, akik a vallásüldözésben és a rombolásban részesek, jogi úton is meg kell tenni a kellő lépéseket, hogy lássuk: elszigetelt esetről van-e szó a keresztényellenességet illetően a magyar bíróságokon (Jézus karikatúra-ügy), vagy általánossá vált a vallásellenesség támogatása a taláros testületben is. Ha ez utóbbi kiderülne, úgy a keresztény-keresztyén közösségek vegyék saját kezükbe az önvédelmet. Kíméletlenül! Mert nem fordulhat elő újra Jászkarajenő tragikus, máig fájdalmas története…
 és ne kelljen gyászolva koszorúzni a vértanúk emlékművét évről-évre... 


„Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik”
! (Lk 11,17)

Stoffán György

2021. március 16., kedd

Méltatlan hallgatás a magyarországi magyar sajtóban... Saját kollégái meggyilkolták Benedek István marosvásárhelyi professzort...


Méltatlan és mély hallgatás övezi szeptember óta, Benedek István marosvásárhelyi orvosprofesszor halálát és annak körülményeit, noha  az erdélyi magyar sajtóból minden bizonnyal értesültek a máskor Erdélyért nagy hangon kiálló és kiáltó kollégák. Most egy nagy tudású magyar orvost vesztett el az erdélyi magyar közösség. Benedek professzort saját kollégái és a hazai ellenzék által oly sokszor dicsőített román egészségügy gyilkolta meg. A hazai sajtó hallgatása érthetetlen és méltatlan, hiszen a Bendek-családot a haláleset nyilvánosságra hozatala miatt súlyos fenyegetések érik... E hallgatás miatt és a nyilvánosság erejének tudatában kérte fel szerkesztőségünk Czeglédi Andrea újságírót, hogy foglalja össze a történteket... Cikkét az alábbiakban közöljük: 

****

Gyilkos Kórházak - Romániában

Amint azt már megszokhattuk, ellenzékünk folyamatosan igyekszik valótlanságokkal lejáratni Magyarországot, a magyar kormányt és magát Orbán Viktort. Teszik ezt évek óta abban reménykedve, hogy ezzel a lejárató kampánnyal, a kormányt megdöntve magukhoz ragadhatják a hatalmat. Az egy éve tartó pandémia sem ösztönözte őket arra, hogy a bajban összefogva segítsék a védekezést, sőt ezt, újabb aljas ürügyek keresésére használták fel. Az sem újdonság számunkra, hogy az egyes „pártkatonák” keleti szomszédunktól, Romániától igyekeznek ellesni a demokrácia és a jogállamiság csínját-bínját.

Sűrűn hangoztatják is, hogy „bezzeg-Romániától” mennyire lemaradt Magyarország. Átvert szavazóik pedig, mindezt el is hiszik. Azok, akiket évtizedek óta erre hangoltak, mindenben a rosszat látják, és mindennel elégedetlenek. A hazugságáradat által pedig, konstatálják, hogy már a románok is legyőztek minket minden téren. Igaz, Románia valóságát nem ismerik…  

Romániával egyaránt elégedett a hazai ellenzék és Brüsszel is, hiszen ott megtörtént a hőn áhított liberális hatalomátvétel. A liberális elnök, Klaus Iohannis liberális kormányt alakított, tehát ott minden csak rendben mehet… Vagy mégsem?

Ellenzékünk vehemensen állítja, hogy a hazai vállalkozók támogatása messze alulmarad, még a románokhoz képest is. Ezzel szemben a valóság az, hogy Romániában ilyenfajta támogatást még egyáltalán nem kaptak a vállalkozók, csak ígéret van, és egyre tologatott határidő.  

A másik vesszőparipájuk a pandémia kezelése. Az egészségügy sem annyira rózsás a „dákok országában”, mint ahogyan azt a hazai ellenzék állítja. Iohannis „jóvoltából”, Brüsszelnek bólogatva, egyedül az Európai Uniótól kapott nyugati vakcinákat engedélyezték, egyéni beszerzésre még csak nem is gondoltak, így a védőoltások beadása csigalassúsággal halad. Még azt sem vették észre, amikor az ártó, gyártási hibás vakcinákat Nyugaton betiltották… Ők tovább oltottak vele, s így számos állampolgár súlyosan megbetegedett. Ilyen Magyarországon nem fordulhatna elő!

Eközben sorra pattannak ki a kórházak körüli botrányok. Egyik híradás a rossz higiéniás körülményekről tájékoztat, a másik az egészségügyi személyzet hiányáról, elevenen megégett betegekről és hosszan sorolhatnánk még az ott zajló szörnyűségeket.

Az utóbbi időben címlapra került botránysorozat azonban valóban szíven üti még az évek óta efféle történetekhez szokott ottani embereket is. Kiderült ugyanis, hogy több kórházban, az ott dolgozók tudatosan és szervezetten gyilkolják a koronavírusos betegeket. Teszik mindezt büntetlenül, hiszen, amint az egyik érintett kórház igazgatója is mondta, nem elég bizonyíték a feljelentés és a tanúvallomás.

Az egyik legdrámaibb ügy, Benedek István professzor halála. Őt, saját volt diákjai gyilkolták meg a marosvásárhelyi kórházban. Benedek István professzor, Benedek Imre kardiológus professzor testvére, többek között kiváló hematológus volt. Ő volt az első orvos, aki Romániában sikeres csontvelő átültetést végzett felnőtt betegen. Kálváriája akkor kezdődött, amikor az általa alapított hematológiai osztály összes dolgozójával együtt, őt is megfertőzte a koronavírus. Amikor állapota súlyosbodott, olyan gyógyszert szándékoztak használni, amit ő, kiemelkedő orvosi ismeretei alapján nem engedélyezett. Ekkor, a szakszerű kezelés helyett erőszakkal az ágyhoz kötözték, és könyörgése ellenére elkábították (szedálták). Amikor az erős nyugtatók hatására már nem volt öntudatánál, beadták neki a visszautasított halálos gyógyszert, és a professzor 3 óra múlva halott volt. Mindez az ott lévő betegek beszámolóiból, és az általuk, telefonnal készített felvételekből derült ki. Ugyanis a családot nem értesítették. https://www.e-nepujsag.ro/articles/bunuegyi-uton-akarjak-tisztazni-a-toertenteket

Egy másik megrázó eset a nagyszebeni kórház volt alkalmazottjainak a tanúvallomása alapján került nyilvánosságra. Elmondásuk alapján, a kórház dolgozói több száz beteg haláláért felelősek. Az intenzív terápiás osztályon történtek részletes ismertetése valósággal sokkolta a közvéleményt. Az egyik ott dolgozó ezt nyilatkozta: „Láttam, hogyan ölnek meg embereket – nyugtatókkal. A befecskendezés automatikusan működött. Az egyik nap még jól volt a beteg, másnapra már eltűnt. Azt mondták, nyugtalan volt, ezért elkábították, majd leállt a szíve és sajnos…, nem sikerült újraéleszteni.”

Az elégtelen légzésben szenvedőket, oxigénterápia helyett, – ami nem egyenlő a gépi lélegeztetéssel (- a szerk.) – benyugtatózták, altatták, ami pár óra leforgása alatt biztos halált jelentett. A szorosan az ágyhoz kötött betegek végtagjai bedagadtak, ödémássá váltak, ami azt jelzi, hogy folyamatosan lekötözve tartották őket. Az alkalmazott nyugtatók, többek között a Midazolam (benzodiazepin), Propofol (intravénás anesztetikum) és a Fenatyl, hatására a koronavírusos betegek öntudatlanul feküdtek és kerültek a másvilágra. A kegyetlen bánásmódot, amelyet fotók és felvételek is igazolnak, főként az generálta, hogy az elmondások szerint az intenzív terápiás osztály főorvosa sohasem látogatta a koronavírusos betegeket. Ellátásukat rezidensekre bízták, akik így oldották meg, hogy a beteg ne „nyűgösködjön”, ne kérjen ételt vagy vizet. Számos, titokban felvett videón az is látszik, hogy az öntudatlan, gépekre kötött betegeket ököllel verik az ápolók. Ez olyan látvány, amely hihetetlen és embertelensége páratlan. A nagy román „hőst”, Avram Jancut idézi… Ami pedig ebben a legszörnyűbb, hogy a gyilkos kezelési protokollt, a román közlöny törvényben írja elő…

A feljelentések alapján az ügyészség nyomoz az ügyben, és az egészségügyi miniszter is nyilatkozott. Az osztályvezető főorvos ezzel szemben, nyugodtan fogadta a riporterek kérdéseit, szenvtelenül, vérlázító cinizmussal nyilatkozta, hogy ez megszokott és bevett eljárás, nem tart az ellenőrzéstől, különben is – bizonyítsák be… ő a törvényben előírt kezelésekhez tartotta magát…

Sajnos, a bizonyítás lesz a legnehezebb, figyelembe véve azt, hogy az elhunytakat a WHO parancsára, a pandémia idején tilos boncolni.

Voltak olyan esetek is, amikor csak azért intubáltak – indokolatlanul – beteget, mert így, tovább nincs vele gond, de az is megtörtént, hogy sorsára hagyott betegtársa miatt, a szomszéd ágyon fekvő, végső kétségbeesésében a 112-es sürgősségi számot hívta, mert a kórházi dolgozók, akik a nővérszobában kávéztak, nem vettek tudomást a segítségkérésről.

Alig pár nap után kiderült, hogy kísértetiesen hasonló események zajlottak az aradi megyei kórház intenzívterápiás osztályán is, ahol az érintett családok feljelentése nyomán az osztály főorvosa és az ott dolgozók megrovásban részesültek. Az osztályt vezető főorvos büntetésként 10%-os bérmegvonásban részesül két hónapon át, a többi dolgozó 5%-os bérmegvonása pedig, egy hónapra szól. A feljelentést tevő hét család, természetesen nem nyugszik bele, hogy szerettük élete csak ennyit ér és további jogi, nemzetközi jogi lépéseket terveznek az ügyben.

Ezen borzalmas esetek ismeretében nyugodtan cáfolhatjuk a hazai ellenzék állításait, miszerint Románia jobban kezelné a vészhelyzetet, vagy bármi is jobban működne ott, mint Magyarországon. Csupán arról van szó, hogy a romániai politikai irányvonal megfelelőbb nekik, mint az itthoni.

Elégedetlenkedő polgártársainknak pedig, a fenti tények ismeretében csupán annyit tanácsolhatnánk, hogy gondoljanak hálás szívvel azokra, akik a magyarországi kórházakban lelkiismeretesen és emberségesen teszik a dolgukat.

Az ellenzéki pártoktól pedig, elvárható a bocsánatkérés…

Czeglédi Andrea

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=4015051248545770&id=543788999005363&sfnsn=mo 

https://m.digi24.ro/stiri/procurorii-deschid-dosar-penal-in-urma-dezvaluirilor-despre-pacienti-cu-covid-19-sedati-si-legati-de-pat-1464241 

https://m.digi24.ro/stiri/actualitate/sanatate/sanctiuni-la-spitalul-din-arad-rudele-unor-pacienti-covid-au-facut-mai-multe-acuzatii-printre-care-sedarea-care-a-dus-la-moartea-lor-1465343 

https://m.digi24.ro/stiri/actualitate/familia-medicului-care-a-facut-primul-transplant-de-maduva-la-adult-acuza-ca-si-el-a-fost-legat-in-spital-am-fost-socat-citind-fisa-1466202

https://m.digi24.ro/stiri/actualitate/noi-marturii-asistenta-la-spitalul-din-sibiu-am-vazut-cum-se-omoara-oameni-prin-sedare-se-miza-mai-mult-pe-cei-fara-apartinatori-1464717


2021. március 15., hétfő

Ünnepi dobozolás Tóthéknál, avagy követelés, tiltakozás, hazudozás

A Mi Hazánk megfogalmazta hat követelését. Ultimátumot adott a kormánynak, és mert a kormány nem volt hajlandó percemberkékkel vitába szállni, hát tüntetést szervezett, amelynek eseményeiről, tőről metszett gyurcsányos hazugságot fogalmazott meg D. Dóra. Ugyanis senkit nem vert gyomorszájon a röndér. Sőt... úgy vigyázták őket az egyenruhások, mint a festett tojást...  Röviden, ha csak tudósítanom kellene, ennyit írnék a 2021-es, március 15-i „forradalmi” eseményekről. De van itt más is, ami említésre méltó. Érdemes rápillantani Tóth uram követeléshalmazára, amelyek olyan erőltetett és semmitmondó követelések, hogy már-már a nevetséges szintet sem érik el. A Mi hazánk aggódik – mondhatnánk erre a hat pontra, de ha belekukkantunk, akkor semmi mást nem látunk, mint azt, amit a kormány idestova egy esztendeje tesz, vagy ami ellen tesz… illetve próbálna tenni, ha nem volnának efféle Tóthok, és egyéb fogadatlan, pénzhajhász, politikai prókátorok.

Íme:

1.     Ne zárják le a gazdaságot, hagyják dolgozni, aki akar. – A járványhelyzet határain belül ez van!

2.     A veszélyeztetett csoportokat védjük, de csak azok maradjanak otthon, akik félnek. – Értelmetlen mondat… ugyanis pont ez történik.

3.     Ne legyen kötelező oltási könyv.Ha a világ minden országában bevezetik, akkor mi magyarok utazgathatunk Mátészalka és Sopron között…

4.     Ne zárják be az óvodákat, iskolákat, oktatási intézményeket. – Ostobaság, hiszen pont az iskolák és az óvodák voltak a legnagyobb gócpontok az utóbbi hónapokban. Bezárásuk alapvető fontosságú!

5.     A magyar kormány ne vegyen fel újabb hiteleket, hanem vessen ki szolidaritási adót a koronavírus haszonélvezőinek: multiknak, kaszinóknak és a gyógyszeriparnak. – Nyelvtanilag is súlyosan helytelen a mondat, de politikailag és gazdaságpolitikailag is a hatodik elemista szint.  

6. Sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését követelik: hadd mondja ki mindenki a koronavírusról az ”igazságot”. – Sajtószabadságról jobb, ha a MH nem beszél… ami a volt és jelenlegi médiumaikat illeti, ahol a legalapvetőbb újságírói etika sem jelent meg, más, eltérő véleményről nem is beszélve.   


Bizonyára Tóth uram szakpolitikusai szabadságon voltak, amikor összehordta ezt a sok marhaságot, hiszen ennyi értelmetlenséget a hatodikos gyerekek is össze tudnak hordani osztályfőnöki órán, az iskola felé irányuló követelésekként. Szánalmas ez, egy magát politikusnak nevező falusi polgármestertől, aki korábban az utolsó pillanatig kitartott az áruló Jobbikos elnök mellett, s csak akkor hagyta ott a már árbocig süllyedő hajót, amikor észrevette, hogy a mentőövet is kilopták a hóna alól.

Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna – tartja a szólás. És ezt nagyon meg kellene fogadni azon az oldalon, amelyről azt hittük évekkel ezelőtt, hogy magyar és nemzeti. Ám, akik ma Gyurcsánnyal együtt a kormány ellen uszítanak abban a reményben, hogy 2022-ben valahogy csak berágják magukat a jó pénzzel járó parlamenti bársonyszékek egyikébe, azok 2021 márciusában szavazóik értelmiségi rétegét minden bizonnyal elveszítették. Azon a maradékon, amely még "megeszi" Tóth és Fegyőr, Gyurcsány és Donáth halandzsáját, még lehet osztozni. Kicsiny ország vagyunk, csak egy sö...dékünk van! – mondta Hofi valamikor… És ez ma is így van. Abból az bagázsból lehet kisnóblizni, kinek hány "darab" jusson.

 

Ma, 2021. március 15-én itthon ültem és néztem, hallgattam a híreket. Szomorúan, felháborodottan, csalódottan, és undorodva ettől a  büdös politikai mocsártól… mert nem ünnep volt ez a mai nap, hanem felismerés. Jobbról és balról egyaránt.


Stoffán György

2021. március 14., vasárnap

Újra megjelentek a káros gondolatok a kormány és a nemzet ellen… a szimpatizánsok körében is!

 


Az emberi agy nehezen fogja fel az ijesztő és kilátástalanságot generáló valóságot. Ennek következménye pedig az, hogy a valóságnál szebb ígéreteket feltétel nélkül elfogadja. Ezt az emberi gyengeséget kiválóan alkalmazza a baloldali és liberális politika, hiszen ma ott tartunk, hogy a kormány jól átgondolt és tudományos érvekkel alátámasztott intézkedéseit, már a kormánypárti választók is megkérdőjelezik és a radikálisabb, de a magyarságtól igen messze álló „jobboldali” formációk felé kacsintgat.

Hasonló a helyzet, mint volt az önkormányzati választások előtt. A társadalmat fellázították, Fidesz ellenes légkört teremtettek, és ennek tudhatóan ma Karácsony és a hozzá hasonló baloldaliak, jó néhány település és budapesti kerület teljhatalmú urai lettek.

Ma a járvány miatti megszorítások, a vakcina vásárlás az az ok, ami által a Fideszt és a V4-ek kormányait igyekeznek a nemzetközi politikai erők – belső segítséggel – megbuktatni. Sajnos ma is előkerülnek a Fidesz-ellenes gondolatok a Fideszes elkötelezettek részéről is, ami azért veszélyes, mert a bajban sokkal jobban rezeg a léc a kormányok alatt minden olyan országban, amely országok vezetői valóban a rájuk bízott társadalom érdekeit szolgálják.

A brüsszeli nemzetköziség hazai képviselői remekül adják elő alantas érveiket, s évszázados tapasztalattal hazudoznak a vakcinákról, azok káros hatásairól, miközben e „szónokok” átkönyökölve a tömegen, soron kívül adatják be maguknak e „halálos” injekciót.

A magukat nemzeti elkötelezettként feltüntető szervezetek pedig, együtt hirdetnek meg felvonulást a szigorítások miatt, a kormány ellen, mintha maga a Fidesz, sőt Orbán Viktor szerződtette volna hozzánk a járványt. A Magyarok Világszövetsége, a Mi hazánk és Gödény „professzor” tömegeket akarnak utcára vinni, hogy bizonyítsák saját – fizetett? – igazságukat, s youtube-os videofelvételekről hülyítik a járvány miatt egyre elkedvetlenedettebb és félelemben élő embereket, akik persze joggal kívánják a szabadságot, ám, ha ezekkel tüntetnek, akkor feliratkoznak a kaszás névjegyzékére is.

Az emberi gyengeséget és esendőséget tehát nem csak a baloldali és liberális politika fordítja saját hasznára, hanem az általuk kitalált és talán fizetett, jobboldalinak nevezett és a magukat magyarnak valló szervezetek is.

Látjuk a szlovák kormánybuktatási próbálkozásokat, amelyeket az orosz vakcina beszerzése miatt zúdítottak a szlovák kormányfőre, aki nem akart mást, mint megmenteni az emberi életeket… ez az aljas próbálkozás persze Brüsszelből ered, de honnan máshonnan eredne az a magyarországi belső lázítás, amely hasonlóképpen meg akarja buktatni Orbán Viktor kormányát és ezzel a magyar nemzet jövőjét?  

Jól meg kellene tehát gondolni, hogy a hétfői felvonulást meghirdetők végül is mire játszanak. Ha a rendőrség fellép ellenük, akkor az MVSZ elnöke már futhat is a régi baráthoz, Frédi Weberhez panaszra, és a nyugati sajtót eláraszthatja a magyar rendőri intézkedésekről készült fotók tömege, amelyeken, ha a rendőr felemelt mutatóujjal áll egy tüntető előtt, az már az emberi jogokat sérti… szemben Macron rendcsinálásával.

Ma a kormánypárti szavazóknak és a józanul gondolkodó magyaroknak ki kell állniuk az Orbán-kormány mellett, mert nemcsak a járványról, a megszorításokról van szó, hiszen ezek elmúlnak, megszűnnek. Ma a nemzet jövőjéről, a kommunista diktatúra visszatérésérének veszélyéről, gyermekeink nemi identitásáról, és a beteges hajlamok uralmáról van szó. Ma csak arra kell, és csak arra szabad odafigyelni a járvánnyal összefüggésben, amit a kormányfő mond. Ma nincs itt az ideje annak, hogy a Fideszen belüli hibákról beszéljünk, hogy a „mi lenne, ha nem így lenne” ügyeket tárgyaljuk… Minden családban vannak bajok, és nem fordult még elő, hogy mindenki egyetértsen a többiekkel, de ma kötelezően ezt kell tennünk. Mert a kérdés nem a Fideszről szól, hanem arról, hogy megmaradunk-e így, Európához képest viszonylag normális állapotban, vagy olyan országgá válunk a mai ellenzék, az MVSZ és a Mi hazánk munkálkodása következtében, mint Biden Amerikája. Mert ne felejtsük: ma a Mi hazánk és az MVSZ elnöksége a hazai BLM.

Ha valakinek problémája van – hiszen, hogyne lenne -, azt majd a 2022-es választás után ráérünk megbeszélni… Ma a saját kezünkben van a jövőnk és gyermekeink jövője. Józanságunkon múlik, hogy a hőbörgő MVSZ-szel, a kaméleon módban működő Mi hazánkkal és „Gödény dr., járványügyi főelőadó professzorral” vonulgatunk-e, kitéve magunkat a koporsó csendes nyugalmának, a krematórium melegének… vagy túléljük a vírust és megtartjuk Magyarországot annak, ami… Hazának, Szülőföldnek, keresztény magyar államnak.

Nem kell elhinni, hogy van járvány, nem kötelező beoltatni magad, mondhatsz akármit… csak tartsd be a szakemberek tanácsait, a kormány döntéseit! Mert akiknek hinni akarsz – Gyurcsány, Patrubány, Tóth-Toroczkai, Gödény – nem virológusok, nem szakemberek, csak politikai játékosok, akik szeretik, ha ők állnak a középpontban és szeretnék, ha ők vezethetnék az országot...

Mert ismétlem: nem a Fideszről, Orbán Viktorról vagy bármely más politikusról van szó, hanem – Magyarország megmaradásáról. Rólad, Önről, rólam… mindnyájunkról.

Stoffán György

Nyílt levél Fegyőrnek… Most te, minket fenyegetsz kisfiam?!

Nem szeretem a nyílt leveleket, ám valóban vannak olyan esetek, helyzetek és körülmények, amikor célzottan kell megfogalmazni mondanivalónkat. Hiszen, akinek szól, nagy valószínűséggel frissiben nem olvassa, de majd eljut hozzá.

Neked is azért írok nyílt levelet, hogy közöljem: bárki áll a hátad mögött és hiteget a hatalom megszerzésének lehetőségével, az csak marionett figurának használ. És amikor Te fenyegeted az újságírókat, akkor tudnod kell, hogy elsősorban saját magadat fenyegeted. Ugyanis a nagypapi-féle, keresztény magyarságot fenyegető, eltaposó kommunista vészkorszak ideje, egyszer és mindenkorra lejárt. Akkor féltek az emberek a nagyapádhoz hasonló aljas senkiktől, de ma már tudjuk, mit lehet tőletek várni, így a védekezés minden eszközét jól ismerjük. Csak nem képzeled, hogy ma ugyanazt megtehetitek, mint hetven éve? És hidd el, nem csak a toll a fegyverünk ma már. Tehát, ne is próbálkozz… se te, se a többiek.

Az én családomat például kiraboltátok, néhány tagját megöltétek és volt, aki megszenvedte a Gulágot, és élvezte az Andrássy út 60. „vendégszeretetét” is. Te azt hiszed, hogy mindezt elfelejtettük, és újra megvárjuk – anélkül, hogy pofán ne vágnánk téged, mint kárvallottak? Tévedsz picinyem! Nem fogunk szó nélkül és a kellő viszonzást kihagyva, a ti söpredék kommunista és liberális bosszútok áldozatává válni, mint 1919-ben és 1948-tól, 1990-ig. Tehát, jobb, ha befejezed a proli-lázítást, a nagypapaféle fenyegetéseket, mert – és ezt ne vedd fenyegetésnek, csak jó szándékú figyelmezetésnek – előbb vagy utóbb elhallgattat valaki, aki jobban haragszik rád, mint én… és még csak felháborodni sem fog ezért senki. Ugyanis túl nagy a szád, amivel nem is kellene foglalkoznunk, mert rangon aluli egy kommunistával szóba elegyedni… de mert gyerekeink és unokáink vannak, hát kénytelenek vagyunk megakadályozni – és megakadályozzuk, ebben legyél nyugodt –, hogy a náci korszak és a ti vörös, liberális fasizmusotok visszajöjjön. Én támogatom, ha ilyen fenyegetések után, bárki kiverdesi a fogaidat! Ugyanis tűrhetetlen és minden határon túl megy az, amit taknyos, senkiházi, ifjú kommunista létedre megengedsz magadnak, a máig gyászoló, meglopott nemzeti keresztény társadalommal szemben.

Azonban, egyetlen krisztusi figyelmeztetést végzetesen félreértettél: Jézus ugyanis nem azt mondja, hogy azért tartsuk oda a másik orcánkat is, hogy azt is, kedvedre összeverd. Jézus azt mondja, hogy, mutasd meg a másik arcodat is…

Nos, mielőtt újra ráállna a szád az üres fenyegetésekre, gondolj arra, hogy van másik orcánk is... és ne  nagyon akard megismerni…

Stoffán György

2021. március 12., péntek

Nyílt levél, potenciális gyilkosokhoz –

 


MVSZ vezetés, Mi hazánk, és civil szervezetek vezetői!

Talán nem árulok el titkot, ha elmondom Önöknek, hogy akár tetszik, akár nem, járvány van. Ez az egyetlen dolog, ami igaz abból, amit egy éve tűrni vagyunk kénytelenek. A kórházak megteltek, egyre több halottunk van, akiktől fájó szívvel búcsúzunk. A lélegeztető gépeken szenvedők közül is sokan voltak szkeptikusok a járványt illetően, és számos, mára már elhunyt testvérünk is hitetlenkedett.

Önök pedig, mint a hóhérok, mint akiknek élvezetet nyújt a halál – mások halála –, a legaljasabb módon, ebben a drámai helyzetben hívják utcára, tömegbe az embereket, mert feltehetően, politikai gazdáik ezt követelik Önöktől. Miért? Mert a világsajtóban szépen mutatna, ha a rend őrei a szigorú előírásokat betartatva Önökkel, szétzavarnák az emberi aljasság és ostobaság tüntetését. Lehetne Gyurcsányékkal együtt Orbánozni, diktatúrázni, spionkodni Brüsszelben, és elárulni ki tudja hányadszor a magyar nemzetet és annak jövőjét! Közben pedig, az Önökkel együtt vonulók megfertőződhetnek, meghalhatnak. Nem szégyellik magukat, Hölgyek és Urak? 

Emberek Önök egyáltalán? Van olyan pénz, ami megéri nemzettársaik lehetséges meggyilkolását? Önök is lesüllyedtek volna Kun Béla, Ceausescu és Rákosi szintjére? Miért nem lehet Önökkel megértetni, hogy amit tesznek, az de facto potenciális gyilkosság - ha bárkinek is a halálát okozzák ezzel?

A Mi hazánk, a nemzet érdekeit képviselő pártnak mutatja magát, s közben a magyarok, a saját követőik halálát okozhatják. A szebb napokat megélt MVSZ is tömegeket szeretne látni a „szabadság jegyében”, Patrubány Miklóssal az élen, s orvosokkal bizonygatják, hogy a járvány bagatell dolog s, hogy feleslegesek azok az intézkedések, amelyek emberek életét védik… Micsoda Ceausescu-i mélységek! Hasonlatos az Önök magatartása ahhoz a magatartáshoz, amelynek legértékesebb áldozata a Marosvásárhelyen, szeptemberben, orvos kollégái által megölt Benedek István professzor…

Méltó-e a Magyarok Világszövetsége elnökségére az az ember, aki a pandémia, de legalábbis a hazai komoly fertőzöttség ellenére, és a tiszti-főorvos kérésével szemben, veszélyezteti saját tagságának és szimpatizánsaiknak az életét? Méltó-e az MVSZ elnökségére az az ember, aki a kormány ellen uszítva, politikai érdekek mentén potenciális gyilkossá válhat a felvonulásra való felhívásával?

A betegség nem politikai kérdés. Az van, és gyilkol! Kissé elfogult vagyok, mert az elmúlt hetekben számos barátomat temették el. Olyanokat, akik azért dolgoztak, hogy mások ne haljanak meg. Önök pedig azért dolgoznak, hogy e barátaim munkáját hiábavalóvá tegyék, s ezzel halálukat is értelmetlen halállá alacsonyítsák.

Hangsúlyozom: Önök potenciális gyilkosokká válnak, ha bárki e politikai felvonulgatás alkalmával megfertőződik és meghal. Mert azt Önök ölik meg! Bosszúból azért, mert nem kapnak állami pénzt, "csak" egy székházat a belvárosban... amelyet már alaposan lelaktak, s amelyben, mint egy boszorkánykonyhában főzik ki kormányellenes propagandájukat. S ez, ebben a helyzetben nem más, mint a társadalom súlyos veszélyeztetése.   

A józan ész azt követelné, hogy állítsák le, mondják le a március 15-i politikai torzsalkodásukat. Mert amit Önök tesznek, az égbekiáltó bűn. Bárki rendelte is meg Önöknél, bárki fizet is érte Önöknek - esetleg… ne vállalják! Gondoljanak arra, hogy ezért Önöknek is busásan meg kell fizetniük. És nem holmi földi hatalom előtt... 

Stoffán György    

Repetitio est mater studiorum II. - Mi magunk generáljuk saját Trianonunkat…

2008.06.04. - Felvidék.ma

Ma már végképp nem tudom eldönteni, hogy a ma oly divatos trianonozás valójában mit jelent a 21. század magyar embere számára. Olyan, mint egy nemzeti nosztalgia-show. Hiszen, ma éppen azokat a szlogeneket használja a joggal háborgók tömege, mint 1921-ben, azzal az „apró” különbséggel, hogy 1921-ben magyar kormánya volt ennek az országnak, s az a kormány, és az akkor élt magyar tömegek mind politikailag, mind az élet ezernyi területén tettek is azért, hogy az irredenta elgondolások valóra is válhassanak. Ám, vannak még efféle különbségek, amelyeket a mai Trianont emlegetők, Trianonra joggal fájdalmasan emlékezők, mintha nem vennék figyelembe.

Nem, nem az eltelt idő… hanem az eltelt időhöz és az alatta létrejött súlyos változásokhoz való alkalmazkodás hiánya, a politikai akarat és a meggondoltság hiányzik a mai Trianoni emléknapok elkötelezettségéből, és megemlékezéseiből. Horthy kormányzó óta ugyanis egyetlen magyar kormány sem merte felvállalni e nemzetgyalázó kérdést a nemzetközi politikában, ami voltaképpen elfeledtette a világgal és Európával azt, hogy a nagyhatalmak cionista befolyás, és a már akkor is elfogadott nemzetközi politikai hazudozás (a tótok, az oláhok, a szerbek által elmondottak) mit is tett Európa egyik – ha nem az egyetlen – legértékesebb nemzetével.

Az is feledésbe merül így június 4-e táján, hogy nyolcvannyolc év alatt teljesen megváltoztak az etnikai viszonyok, felborult az évezredes etnikai egyensúly, s a magyar, az elcsatolt területeken olyan kisebbsége került, amely helyzeti előnyét e kérdést illetően teljesen eltörölte.

És akkor nem beszéltem még a haza iránti elkötelezettség súlyos gyengüléséről, ami 2004. december 5-én, minden kétséget kizáróan bebizonyosodott. Igaz, ez a hazaszeretet-hiány az elmúlt hatvan év sikeres kommunista értékrombolásának és agymosásának eredménye, de ezzel együtt sajnálatos tény. Mint ahogyan az is, hogy a magyarországi nemzetrész soha nem volt olyan lánglelkű és hazáját szerető társadalom, mint az elcsatolt országrészeink lakossága. Ha fordítva történt volna a dolog ott a Kis-Trianon Palotában, s teszem azt Erdély maradt volna meg Magyarországként, s a mai csonka-ország került volna más impérium alá, akkor ma már csak egy ideiglenes, egykor volt határmódosításról beszélnénk, amely a múlté. A tényekkel azonban szembe kell néznünk. Európa, mint egy kihaló nemzetet tart számon minket, más nációk pedig mint a dögkeselyűk, várják mikor csaphatnak le egy-egy szemgolyóért, s mikor téphetik szét a nemzet hulláját, hogy elfoglalják annak helyét a Kárpátok gyűrűjében.

Trianon megtörtént, és voltak emberek, szervezetek, amelyek ezt a csapást igyekeztek semmissé tenni. Zadravecz István püspök számos irredenta szervezet díszelnökeként és lelkipásztorként élete végéig küzdött a nemzetért, s ő volt az egyetlen magyar katonai vezető – lévén tábori püspök – aki meglátogatta a Várvidéken azokat a Rongyosokat, akik kiverték a labancot Nyugat-Magyarországról… de ki tud ma erről, ki tud ma róla, s melyik Gárda-ezred vagy lovagrend vette föl a nevét? Ugyan! Hiszen saját szerzetesrendje, a Ferences Rend is húzódozik attól, hogy Zadravecz igaz értékeit, életművét feltárja és kiadja. Mert ma minden politika. Aki kutatná a nagy püspök életét, az nem teheti be a lábát a levéltárba, mondvacsinált ürügyek okán… Tehát, a mai megemlékezések, a félműveltség, a zsigeri gyűlölet, és a hangoskodás szintjén állnak mindössze, s értékük is annyit ér, mint amit egy-egy „lángszavú” szónok elmond az emlékmű alatt, felidézve az ősi dicső múltat és kergetve egy álmot, amelyből még felébredni sem lehet. (…)

Trianon emléknapján, nemzetünk gyásznapján minden évben belém mar a tudat, hogy lehettünk volna… nagyok, büszkék, öntudatosak, tömeggyilkosságtól mentesek, családban és szeretetben, kulturáltan felnőtt társadalom… Továbbvihettük volna eleink értékeit, hazaszeretetét, mint teszi ezt számos nép a nagyvilágban. Ám, mi magyarok, akkor voltunk büszkék, s nagyhangúak, amikor lehajtott fejjel kellett volna járnunk, s akkor hajtottuk le a fejünket, amikor kardot kellett volna rántanunk. Feljelentgetős, spicliskedő és acsarkodó nemzet vagyunk, saját magzataink hulláján tapodó, de nagyságunkat hirdető büszke nemzet… a szakadék, a végső pusztulás határán.

Mi magyarok meg tudjuk magyarázni a hazaárulást, a szülőföld elhagyását, s zokogva énekeljük a Himnuszt – külföldön, az új hazában –, s eszünkbe sem jut, hogy mi is történhetne, ha többé nem vinnénk szívünk alatt legyilkoltatni magzatainkat, s hazaköltöznénk szülőföldünkre – mind, hogy ne mások megvetése közben folyjon könnyünk elhagyott Erdélyünk, Felvidékünk, Délvidékünk és Kárpátaljánk emlékére. Milliók kezében van a nemzet mai sorsa. Nem a németországi, ausztriai vagy amerikai magyar oktatásért kell küzdeni ott, hanem a csángókért, a temerini fiúkért, Malina Hedvigért  (ma, 13 évvel a cikk írása után, mintegy szomorú igazolásként, Szőcs és Beke foglyokért, akiket az oláh diktatúra börtönzött be), és a kárpátaljai magyar iskoláért… otthon, itthon, mindenütt!

December 5-e csak egy nap volt, csak egy megnyilvánulás volt… de ez a nap nem csak a magyarországi magyarságot, hanem az összmagyarságot jellemezte, minősítette. Hiszen nap-nap után látjuk a TV-ben, halljuk a híradásokban hogy hol és milyen módon emel kezet magyar a magyarra a világ bámely részén, hogyan emészti fel egységét a nemzet az elcsatolt területeken, s hogy még szavazni sem megy el saját érdekében, mert… mert mindenre van magyarázat. És a keselyűk itt keringenek a fejünk fölött. Vitézek, lovagrendek, „nem, nem soha” szervezetek alakulnak erőtlenül és program nélkül, „vesszen Trianont” ordítozva, s közben nem veszi észre senki, hogy tenni is kellene a megmaradásért. Trianon is csak egy nap volt, mint december 5-e. És akkor sem tettek ellene semmit, pedig a lehetőség 1920 júniusában is megvolt. Ilyenek vagyunk. Szeretünk emlékezni, szebben és jobban, mint azt a valóság, a történelem engedné. Büszkék vagyunk egy süllyedő hajón, s nem énekeljük a zsoltárt, mert bár a fél hajó víz alatt van már, mégis azt hisszük, hogy ha a tengert szidjuk, beforr a lék…

Mi magunk generáljuk saját Trianonunkat, a gyűlölettel, a gyilkossággal, gyilkosaink újraválasztásával, nemzetünk iránti lelkiismeretlenségünkkel.

De volna még remény, van még kiút! Isten az, s Mária a Magyarok Nagyasszonya, akihez bűneinkkel vonulunk évről-évre Somlyó hegyére. A hitünk az, amely által megtisztulva és abból erőt merítve példát mutathatunk Európának, a világnak. Vissza tehát Istenhez Magyar Testvéreim! Vissza a hit védőbástyáiba, vissza az alázatba, a Krisztus-követésbe… vagy porrá leszünk. Nem egyenként, hanem mind. Saját Trianonunk felemészt hit nélkül, szeretet és remény nélkül. Ma nem zászlólobogtató időt élünk, hanem az önvizsgálatét, az alázatét, az Istenhez fohászkodásét, mert az utolsó időket éljük, amelyen csak a Teremtő Isten változtathat. Mindszenty azt mondta, hogy nem fél, ha van egymillió magyar, aki szívből imádkozik. Most, Trianon előestéjén csendben nézzünk magunkba – értelmiségiek, egyházfiak, munkások, parasztok, politikusok… emberek mind! És bánjuk meg bűneinket, amelyeket magunk ellen követtünk el, s kérjük a Fennvalót… hogy a bűnbánat és önvizsgálat által egyszer végre méltóképpen ünnepelhessünk!

Stoffán György: Trianon 2008.

(Ps.: A Felvidék.ma oldalon, 2008-ban megjelent cikket azért osztottam meg ismét, mert ma, megint azok kezdték el a gyűlöletkeltést a határon túli magyarok ellen a vakcinázással kapcsolatban, akik 2008-ban hatalmon voltak és magyarellenes politikát folytattak, s ma azok szólítanak a halálos járvány idején kormányellenes tüntetésre - a járvány megfékezése ellen -, akik a magyar lelkeknek 2004-ben súlyos sebet okoztak egy meggondolatlan és lélektelen népszavazással... de ma a testet is megölni szándékoznak ostoba tüntetésszervezéssel. Tehát, potenciális gyilkosokká válnak!)

2021. március 8., hétfő

"Menstruációs szegénység" a' la LMP

 


A magyar ellenzéki politika elsuttyósodása példa nélküli a művelt világban. A zászlóshajó kapitánya lerugdosva Ferinket, maga vette át az irányítást, kitalálva egy új fogalmat, amelyet le kellene fordítani minimum angolra, hogy átvehesse az EU-s vezetés, újabb strigulát húzva a Fidesz bűnlajstromára: „Menstruációs szegénység”.

A szegénységnek ezt a fajtáját is a miniszterelnök okozza, a Zorbán, ugyanis valószínűsíthető, hogy a tampont és egyéb kellékeket a Mészáros gyártja, és a Zorbán veje, Tiborcz István forgalmazza. Persze, a „fidesznyikek” olcsón kapják, mert aki Fideszes, az mindennap dolgozhat és iskolába is mehet a nehéz napokon, míg a nép egyszerűbb leányai és asszonyai hatalmas összegeket kell, hogy kifizessenek 28 naponként a Zorbán üzleti köreihez tartozó tampon-boltokban. És ez mindennek a teteje! Az LMP ezen az áldatlan állapoton kíván segíteni, amikor a tampon és egyéb menstruációs kellékek árát alacsonyabbá akarja tenni, hogy a csepeli vasmunkás-asszonyok is megvásárolhassák. Május elsejére minden felvonuló munkásasszony ingyen kap az LMP-től egy darab mosható szárnyas betétet, amelyet Demeter Márta monogramja díszít majd. Az ellenzéki önkormányzatok pedig, nyilvántartást vezetnek a kerület menstuációs szokásiról és ennek megfelelően maga Niedermüller fogja átadni az ingyenes tamponcsomagot a rászorulóknak. Mivel ezt a hatalmas, és Magyarország jövőjét befolyásoló ötletet az LMP nem akarja kisajátítani, bevonja a Momentumot és az MSZP-t is. Az egyesített ellenzék, tehát saját párttagjainak is biztosít ebből a lehetőségből. Fegyőr Bandi pedig hozzáírja a tampon-maffia bűneit a Fideszesek elleni statáriális bírósági eljárás vádiratához, remélve a boldog jövőben, amikor is az üzletek megtelnek olcsó tamponnal, betéttel, és eltűnnek a frissen mosott menstruációs rongyok a lakótelepek erkélyeiről és a falusi udvarokról.

Feri és Ági persze, nem tartják jónak az ötletet, mert ezzel sértik a nők alapvető jogait. Cseh Katalin és Donáth Anna pedig követelik, hogy a magukat nőnek tartó férfiak is részesüljenek az olcsó tamponból. A Momentum a hölgyek számára kotont is szeretne kapni, mert tűrhetetlennek tartják, hogy nőnek nézik őket, és csak a tampont tartják – erősen diszkriminatívan – számukra fontos egészségügyi eszköznek.

Klára asszony egyenesen Jurovának írt levelet, amelyben a menstruáció betiltását követelte, mert az a Zorbánnak kedvez, sőt miatta van, hogy a családja és a Mészáros hasznot húzzon belőle. Választóinak meg is ígérte, hogy az Unió betiltja ezt a súlyos populista szokást. 

A Momentum kiegészíthetné programját egy nyolcadik ponttal: "A zöld újrahasznosítás jegyében a használt tamponokat futárszolgálat szállítaná felhasználótól az forgalmazóhoz, akárcsak az alumínium kávékapszulákat. Aki személyesen viszi vissza, az kap egy darab méretre szabott ingyen tampont." Így az LMP, rövid időn belül,  tampon-nagyhatalommá tehetné kicsiny hazánkat. Az Unióban és így hazánkban is ez a legsürgetőbb ügy, a pandémia közepette, ami bagatell dolog menstruációs szegénységhez képest.

Szerkesztőségünk javasolja, hogy az LMP zseniális ötletéhez csatlakozzék a magyar kereskedelmi hálózat. Így például az IKEA minden megvásárolt szoba-, és konyhabútorhoz ajándékozhatna egy OB csomagot, valamint kotont. A „meki”-ben pedig, intim törlőkendőt kaphatna minden egyes hamburgerfogyasztó. Enyhítendő, a már a tampont is érintő "mély-szegénységet"... 

A hazai politikai élet kiemelkedő pártja, az LMP pedig köszönetet érdemel azért, hogy Nőnapra, a nők legintimebb ügyében igyekszik segítséget nyújtani. Hiszen, ez a legfontosabb az emancipáció eleddig rendezetlennek tűnő kérdésében. Legalább annyira fontos kérdés ez, mint a Reparon és a Vazelin „kenyőcs” a másik hetvenkét nemhez tartozó egyedeket illetően…   

Stoffán György

2021. február 26., péntek

Mengelei mélységek… DK, a halál oldalán


Kevés olyan ember van manapság, aki nem akar megszabadulni a kórtól, a járvány általi veszélyeztetettségtől. A kommunista, szocialista, liberális politika azonban minden józanságot, emberiességet felülír. A DK orvos-politikusa egyenesen kijelentette, hogy jobb a betegség, mint a vakcina. Nos, teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ez az ember vagy nem normális, vagy dr. Josef Mengelével azonos szellemiségű. A mengelei, de tágabb értelemben a náci szellemiség nem áll távol ettől a párttól, hiszen, ha a cigányok elleni legutóbbi DK-s támadást, vagy az egyetlen európai zsidó TV kiebrudalását tekintjük, akkor már közel állunk bizonyos „korábbi” müncheni eseményekhez. Az pedig, jól jellemzi a kommunista aljasságot, hogy Gyurcsányék ellenzik a túlélés lehetőségét – az oltást. Teszik ezt minden olyan esetben, ha nem kenyéradó gazdáik súlyos egészségügyi és erkölcsi kockázattal járó vakcináját, hanem a biztonságos, nem 14 hetes meggyilkolt fiúmagzatok tüdejéből nyert orosz vagy kínai vakcináról van szó. Tehát, a Brüsszelben jó pénzért és a hatalom reményében Magyarország ellen tevékenykedő politikai erők minden erejüket összeszedték ahhoz, hogy bebizonyítsák a nemzeti szocializmus és a nemzetközi szocializmus közötti eszmei egységet, zsidó-, és cigányellenes magatartásokkal és mengelei szemléletükkel. Ez pedig már nem demokratikus politizálás, hanem emberiség elleni bűncselekmények előkészítése, s mint ilyen, büntetendő – volna. Hiszen hasonlóképpen kezdődött a hitleri és a sztálini emberirtás is.

Jó partner ehhez Jurova asszony, aki annak a cseh eszmeiségnek a követője, amely Horvátjárfalu – ma Jarovce – határában követett el eszeveszett magyar-gyűlöletből tömeggyilkosságot, s üzemeltette az Illovai politikai börtönt… s ma az európai kisebbségek ellen igyekszik tenni minden eszközzel, figyelmen kívül hagyva az „uniós demokrácia” jegyében mintegy egymillió aláírást…

Lassan könyv nélkül megtanuljuk, hogy manapság mit jelent az Unióban a jogállamiság, az európai érték, az emberiesség, az uniós partnerség… Minden világos tehát. Az egykori Moszkva átköltözött Brüsszelbe, ahol mintegy boszorkánykonyhán, kis üvegcsékben megtaláljuk a hitleri és sztálini vírust, valamint az emberi primitívség minden összetevőjét. Ezeket, üstben összekeverik és felmelegítve, kiporciózva kiosztják a nemzetállamokban élő, üresfejű, primitív, unintelligens, bűnöző hajlamú hazaárulók között, hogy vigyék haza és szórják szanaszét. Megtették. Így, saját szavazóik megritkulhatnak, hiszen más aligha hallgat rájuk. 

Ha szellemiségben hasonló lennék hozzájuk, most cinkos mosollyal kérdezném: – Kinek jó ez?… de nem kérdezem, mert nekünk minden élet számít. Még az ő szavazóiké is!

Stoffán György

2021. február 25., csütörtök

A kommunizmus áldozatainak emléknapja – de hol vannak a felelősök?

 


Érdekes és egyedi az, amikor a kommunisták áldozatairól emlékezünk meg. Egyedi, mert hazánkban a "rendszerváltás" óta sem sikerült felfedni a bűnösök listáját, és van, amikor az arra hivatott intézet is hazudozik azoknak, akiket megfigyeltek, besúgtak, és kérnék a dokumentumokat. 

A kommunizmus áldozatairól viszont, nem lehet a kommunista bűnösök emlegetése (normális országban – megbüntetése) nélkül megemlékezni. És itt a baj! Hiszen, amikor a nácik áldozatairól és a náci bűnökről emlékezünk, akkor joggal emlegetjük a bűnösöket, de Németországban nem történhetne meg, hogy egykori nácik bármely pártban vezető szerepelt töltsenek be. Itthon megtörténhet. Itthon a hazaárulás sem bűn, a politikai, politikusi rágalmazás mindennapos, és a hazudozás, már a Parlamentben sem tűnik furcsának. Következmények nélkül.

Álságos, amikor a kommunisták áldozatairól beszélünk, hiszen csak áldozatokról esik szó. Ám, senkit nem ítéltek el a kommunista korszakban elkövetett hazaárulás, spicliskedés, sikkasztás, csalás, gyilkosság, gyilkosságra felbujtás etc… miatt, csupán a kommunisták által elítélt, megölt, deportált embereket rehabilitálták.

A másik tábor könyvelőjét majd száz évesen börtönbe zárják, de nem hallottunk börtönőrről, bíróról, recski táborőrről, aki bűnhődött volna azért, amit tett.

Igen! A kettős mérce az emberiség legnagyobb ellensége. Népek, nemzetek vesznek el a történelemhamisítás miatt, s azért mert erőtlenül, behódolva, parancsokat hajtanak végre.

Hazug világban élünk, hazugságokkal és történelemhamisításokkal, máig tartó titkolózásokkal körülbástyázva, s e bástya lőrései, csupán a féligazságok. Ma tehát, az egész magyar társadalom a kommunizmus áldozata. Még mindig! Mert gyengék és bátortalanok voltak a rendszerváltók, mert parancsot teljesítettek, mert maguk is besározódtak, vagy, mert ab ovo sárosak is voltak. Mind áldozatok vagyunk, hiszen az egyházi iskolák bezárásával kezdődött az oktatás teljes lezüllesztése, a betegápoló szerzetesek elzavarásával kezdődött el az egészségügy lerombolása, a szerzetesrendek szétzavarásával és a kispapok, lelkészek teológiai létszámának meghatározásával indult meg az egyházban tapasztalható paphiány, ami az ország erkölcsi nevelését megszüntette, és erkölcsi züllését előidézte. És mégis: csak áldozatokról beszélünk, felelősökről nem, pedig a felelősök egy része ma is politikai tényező. Ez, egy hazugságmentes világban, egy jogállamban nem történhetne meg…

Belevénültünk és belefásultunk mi is, a mai 60-as, 70-es generáció. Pedig, a rendszerváltáskor még reménykedtünk, egészen eddig, amíg meg nem tapasztaltuk az első árulást, az első hazudozást, az első átverést, és azt, hogy ismét egy új „kibucba”, az Unióba terelnek minket – ugyanazok, akik eladtak annak idején a Szovjetnek –, országostul, nemzetestül, saját szavazataink alapján. Igaz, e szavazatokból elég lett volna öt is, hisz akkor úgy alakították volna az alkotmányt… arra az egy éjszakára. Mert a parancs az parancs!

Mit ér tehát ma az emlékezés, az ál-siránkozás, amikor rosszabb helyzetben vagyunk, mint harminc éve. Ugyanis, ma már remény sincsen a teljes és alapos rendszerváltásra. Akkor még volt! Ezzel szemben, ma ugyanazok fenyegetnek minket a Parlamentben és azon kívül is, akik 1989-ben – parancsra – átadták a hatalmat… mert mi gyengék és naivak voltunk, és vagyunk. Ma is azok kacsintgatnak kommunistaként a hatalomra és verik a nekünk szánt kötelet, akiknek felmenői – és tán vannak olyanok, akik még maguk is –, negyven évig taposták sárba és vérbe a magyarságot, a keresztény egyházakat, s elárulták a Kárpát-hazában, idegen főhatalom alatt élő nemzetrészt – moszkvai parancsra. Igaz, ma Brüsszelt szolgálják, mert ez a jólfizetett parancs.   

Így, hatvanon túl egyre nagyobb undor vesz erőt rajtam, hiszen egy életet éltem, éltünk le a hazugságok és ígérgetések tengerében, s vagyunk kénytelenek ma is ebben élni, mert nem tanultunk meg rendet teremteni, és egy hazug fogalmat, a demokráciát emlegetjük megoldásként… Magától e hazug, és történelmi távlatokban értelmezhetetlen fogalomtól is hányingerem van.

Ma nem megemlékezni kell a kommunisták áldozatairól, hanem szégyenkeznünk emlékük előtt. Nem cselekedtük meg, amit megkövetelt a Haza, amit megkövetelt egy-kétmillió magyar áldozat, amiért vérüket ontották 1956-ban azok, akik még hittek a változásban, az nemzeti, keresztény újjászületésben. Szégyenkeznünk kell, mert nem volt és nincs bátorságunk követni a kommunizmus magyar áldozatainak tetteit, nem állunk ki a nemzetért úgy, mint Ők, akik életüket adták – minden ellenszolgáltatás nélkül – a jövő nemzedékekért, értünk, gyermekeinkért és az elcsatolt országrészekért, az ott élő magyarokért, az egyházért, a hitért...

Emlékezünk, miközben fel-felcsendül az Internacionálé, és vörös-zászlós terroristák égetik fel Európa nagyvárosait, de itthon is próbálkoznak a tűzgyújtással minden irányból – parancsra. Mert nem csináltunk rendet! Mert sem harminc éve, sem tizenegy éve nem „tetszettünk forradalmat csinálni”. És nemzedékek halnak meg a hazug világ reménytelenségében, egy életen át átverve.

Igen! Emlékezünk a kommunista áldozatokra. Gyertyát gyújtunk este, szüleinkért, nagynénik és nagybácsik emlékére, akiket szovjet lágerekben vagy a Hortobágyon öltek halomra, emlékezünk sok papra, lelkészre, akik hitüket vállalva és népüket védve váltak áldozattá… s emlékezzünk magunkra és az utánunk következő generációkra. Mert az áldozatok sorában mi következünk és ők következnek… gyermekeink, unokáink. Mert mi mulasztottunk.  

Hiszen máig csak áldozatok vannak! Felelősök miért nincsenek?

Stoffán György