Nem
értem világosan, hogy mi vezet egy állítólag nemzeti, keresztény elkötelezettségű,
egykor volt liberális újságírót arra az álláspontra, hogy egy általa ismeretlen
ügyben, „szakértőként” pálcát törjön, egy nemzetközileg elismert szaktekintély,
Csókay András fölött. Igaz, nem az első ilyen hatalmas öngól ez, amelyet
egyszámjegyű pártkönyvének köszönhetően, előnyös pozícióból, elvileg „saját”
csapatának rúgott. Hasonló volt az a covid időszakos támadása is, amellyel az
elmúlt évszázadok egyik legnagyobb tudósába, Kásler professzorba rúgott jókorát.
Pedig, nem kellene „prolimód”, effélékre pazarolni szépírói tehetségét… Eszembe
jut, amikor Hadházy-ügyben tarhált az olvasóktól… Vajon mi lehetett ma Bayer
mester indítéka arra, hogy két részben is foglalkozzék ezzel a témával, Csókay
tanár urat lejáratva? Hiszen, Csókay András tudvalévő, közülünk való
keresztény, magyar ember. Lehet ez ok Bayer-mesternél?
Ma
tehát, Csókay doktor, a Mária Rádió és ki tudja még ki kapott az igazságosztó,
békeharcostól, Bayer mestertől nem várt pofonokat, egy régóta tartó orvosi,
etikai stb… vita okán, amelyhez – legyünk őszinték – sem a sajtónak, sem magának
Bayer-mesternek semmi köze, mert sem Bayer-mester, sem a sajtó nem ért hozzá, nem
lát bele, nem ismeri az okokat és az okozatokat… Ez ismét amolyan „balos
svádájú” magatartás, ami nem illik bele az egyszámjegyű pártkönyv tulajdonosának
mai imagebe. (Régen, amikor a Horthy temetés és az Antall-kormány e temetéshez
való hozzáállásáról vicsorgott a Népszabadságban, akkor még illett volna… de
ma?)
Miért? Mert az evangélikusból –saját bevallása szerint – katolikussá avanzsált Bayer-mester „mindkét” vallásának a lényegét gúnyolgatja ki, félre nem érthető módon. Többek között. Ám, nem is érdemes a továbbiakban szót ejteni erről a nagyívű, Bayer-mesteri öngólról…
Számomra Csókay doktor nem csak egy nagyszerű orvos, nem csupán egy példamutató és hitvalló keresztény, nem egy nagyszerű magyar ember, hanem életmentő, aki egyetlen szóra, kérésre fogadta, és meggyógyította Torján élő székely barátomat, Kovács Gábort, aki – de facto –, a halálán volt, bénultan és már-már semmiről sem tudva, ami körülötte történik… És András meggyógyította! Nem szerencsejátékosként, színre téve az összes zsetont, hanem konkrét gyógymódot javasolva, amely gyógymódban németországi, darmstadti háziorvos és író barátom, dr. Túri Gábor embersége volt segítségére… de a történet hosszú lenne.
Szót emeltem akkor is, amikor Kásler professzort érte Bayer ciánba mártott dilettantizmusa, s szót emelek most is, a Csókay doktort ért méltatlan támadás miatt. Mert egy stúdióban „megmondani a frankót”, jókat röhögni másokon, és olykor a plebsznek tetsző trágárságokat bedobi jó pénzért sokkal könnyebb, mint emberül, keresztényként, magyarként, lelkiismeretesen elvégezni egy komoly – Kásler professzor esetében nemzetmentő –, Csókay esetében ezernyi életmentő feladatot.
Tanult kollégámnak pedig csak annyit: Bayer Zsoca! Szégyelld magad!
Stoffán
György