2020. május 14., csütörtök

Stoffán György: Gyöngyöspata-ügy, ahogy én látom…

Fotó: Esti újság
A legkevésbé sem mondható rólam, hogy ellendrukkere lennék annak a keresztény magyar kormánynak, kormányfőnek, amelyre, és Akire szavaztam, amelynek, és Akinek az elveit, magyar nemzetünket illető céljait legszentebb felvidéki nagyatyai örökségként – születésem óta –, vallom. Sokszor ér azonban a vád, hogy másképpen vélekedem egyes országos ügyekről, mint a jobboldali médiavezérek, mint a közhangulatot generáló médiumok. Nos, Gyöngyöspata cigánypénz ügyében is kicsit másképpen látok, mint a felháborodott többség. Igaz, magam sem tartom normálisnak a helyzetet, de ahhoz, hogy valós képet lássunk, kicsit messzebbre, és sajnos önmagunkat ostorozva kell látni. Hiszen mi, a jobboldal tíz esztendeje hatalmon lévő törvényalkotói, és törvényalkalmazói, miniszterei és államtitkárai, szimpatizánsai vagyunk felelősek. Mi, a jobboldal, mi, a nemzeti gondolkodású, keresztény szellemiségű társadalom és kormány tettük lehetővé a mai helyzetet. 2006-ból sem okulva azt gondoltuk, hogy a proli házmesterrel lehet Mozartról elmélkedni, vagy a kvantumfizikáról tudományos vitákat folytatni. Az antalli örökség egyik legnagyobb hibáját követjük el folyton-folyvást, s nem vesszük észre, hogy a gyilkosból nem lett szent, a hazaáruló pedig genetikailag olyan, amilyen. Megváltoztathatatlan!

Mi azonban, minden jó szándékú figyelmeztetés ellenére, a demokráciára hivatkozva elnézünk, megbocsájtunk, figyelembe sem veszünk olyan ellenzéki – immár ellenséges – támadásokat, amelyek nem csupán a ma regnáló kormányunkat söpörheti el külső beavatkozással, de drámai helyzetet teremthet, s ez az ország minden lakóját érinti.
Nekünk nem volt elég a koncepciós perek időszaka, nem volt elég a kádári megtorlások kora, nem volt elég 2006. véres októbere, s az azt követő, állami parancsra elkövetett bírói törvénytelenségsorozat. Mi nem tanultunk a történelem tragikus korszakaiból. Mi engedtük tíz év alatt a fejünkre nőni a demokrácia égisze alatt mindazon civilszervezeteket és pártokat, amelyek de facto az Alaptörvény és a Btk. ellenében nemzetünk, hazánk, államformánk, társadalmi békénk ellen dolgoztak. Engedtük a bírák érzékenyítését is, s még ma is ott tartunk, hogy a hazaárulás kisebb vétek, mint a Clark Ádám téri fű vadhajtásaira lépés.

Ma pedig? Csodálkozunk, hogy teljesen irreális perekben teljesen irreális ítéletek születnek, hogy bűnözők lehetnek jogi tanácsadók, pártelnökök, s Budapestet is a dilettantizmus kormányozza. Miért? Mert nincs rend, mert egy ócska szlogenre hagyatkozunk, amelynek sem értelme, sem szellemisége nincs, mert a fogalom sem létezik, illetve csupán egy ógörög, nevében rosszul fordított politikai csoport rövid uralmát idézi, s amelyre leginkább Schiller definíciója illenék.  

Igen! Egy, a rendnélküliségből eredő, jogerős bírói döntés ügyében hozott határozatot a Kúria. Jogszabályok szerint. Mert, ha valamely szerv e kérdésben jogos döntést hozott, az egyedül a Kúria volt.

Kár tehát őket gyalázni, az eredeti döntést hozó bíró helyett, a pert indító Soros-szervezet helyett, a randalírozó és/vagy iskolát nem is látogató romák helyett, a „megnépszavazott” Stop Soros törvény be nem tartói helyett! Hiszen, amikor egy perben pénzbírságot szabnak ki, akkor maximum ötforintosokkal lehet borsot törni a felperes orra alá. Nem lehet Boci csokiban leróni a büntetést, mert mi úgy döntünk, hogy az illető elinná. Övé, igya el!

A tanulság Gyöngyöspata ügyében az, hogy volt lehetőségünk… lett volna lehetőségünk arra, hogy mindez ne történhessék meg. Rendet tehettünk volna, hiszen uniós gazdáink így is, úgy is, megtagadnák a szót Varga Judittól… az ő demokráciájuk nevében. A másik tanulság: demokrácia ide, vagy oda, meg kellene érteni, értenünk végre, hogy csak egy fenekünk van… az pedig két nyereghez igen kevés!


S itt jut eszembe, talán nem is indokolatlanul: amíg mi örömködünk június 4-én a nemzeti összetartozáson, addig Bukarest nemzeti ünneppé tette a mi gyásznapunkat… Ideje tehát gondolkodni ebben a szűk, és még a rendelkezésünkre álló két esztendőben!