Amikor Orbán Viktor
beszél, világos, őszinte és következetes gondolatokat fogalmaz meg, és
egyértelmű, cáfolhatatlan válaszokat ad újságírói kérdésekre, akkor az ember
azt hiszi, minden rendben van. És ez jó érzés, hiszen a sok ellenzéki
ellenséges hazudozás, a gyűlöletkeltés, a keresztényüldözés és a ránk is leselkedő
erőszakos betelepítés árnyékát átragyogja a hitelesség, a nyugalom, az önbizalom
és a remény sugara. Lehet e sorokra „Orbán-fanozni”, lehet, mint azt a kormányellenes,
és így hárommillió magyar szavazó ellen is összeesküdt MVSZ-től sokszor
megkaptam „Fidesz bértollnokozni”, és lehet bármi mást mondani… még akkor is,
ha köztudottan nem vagyok Fidesz tag, nem lobogtatok pártkönyvecskét, csupán egyszerűen
a józan gondolkodást, a magyar érdekeket támogatom, mint elkötelezett orbánista.
Persze vannak olyan ügyek,
helyzetek, problémák, amikor az ember, az író jó szándékkal bírál, amikor
felhív elfeledett tennivalókra, vagy éppen a hibás döntéseket ostromolja, mert
félti az eddigi közös eredményeket, az országot, a nemzetet. A miniszterelnöki évadnyitó sajtótájékoztatót taglalnom e helyen nem kell, hiszen akit érdekelt az látta, hallotta.
E sajtótájékoztatót illetően, csupán egyetlen gondolat volt, amellyel nem értettem egyet, amelyre
nem voltam büszke, amely állítás a miniszterelnök alázatát, lelkiismeretességét
tükrözte ugyan, de… számomra olybá tűnt, mintha magára vállalná azt, ami nem az
ő bűne és nem az ő hibája.
Újságírói kérdésre
ugyanis azt mondta a miniszterelnök, hogy mint pártelnöknek, ő a felelős az októberi kudarcért… És ezzel nem értek, és sokan nem értünk egyet!
Miért? Mert Orbán Viktor
világos és egyértelmű utat mutat 2010. óta, nem csak pártjának, hanem minden normális
magyar embernek, aki érti az idők figyelmeztető szavát. Tíz esztendeje olyan
úton halad az ország, amely akkor biztosítaná a megmaradást és a jövőt, ha
helyi kiskirályok nem akarnák saját malmukra hajtani a vizet, ha a
kormánykommunikáció is szakember gárda kezében volna és egyes politikusok nem
csupán önös érdekeiket szolgálnák, hanem a pártelnök-miniszterelnök bizalmából rájuk
bízott feladatokat épp úgy végeznék el, ahogyan arra mindennap példát mutat a
megbízó, azaz Magyarország Miniszterelnöke.
A baj ott van, ahol
egy-egy polgármesteri székért a Fidesz nevében épp olyan aljasságokat követ el,
egy-egy jelölt, mint az ellenzék, mert épp olyan anyagias és ócska bűnöző, mint
az ellenzék egy-egy jelöltje, mint az ellenzéki, hazugságra épült és gyűlöletre
uszító kampánya. A baj ott van, ahol egy-egy egészen világos kormánydöntést, újonnan
bevezetendő törvényt a kormánykommunikáció nem képes úgy közreadni, mint az azt
ellenző ellenséges média. A baj ott van, ahol a kormánypropaganda és a
kormánysajtó kisstílű, pénzéhes, szűk látókörű, egykor más elveket valló, és a
társadalom egészét már nem érzékelő ostoba schreiberek, főszerkesztők, elvtelen
„seggnyalók” (bocsánat a szóhasználatért) langyos vizében lubickol csupán.
Miért tehetne arról
a miniszterelnök, hogy az emberi gyengeség, a kapzsiság, a hozzá nem értés
eluralkodott a párton belül, ahol a kényelmes bársonyszékekben pedig jól el
lehet süppedni… miközben a miniszterelnök járja a világot és azon dolgozik éjt
nappallá téve, hogy Magyarország és az elcsatolt magyar területeken élő
magyarok a lehetőségekhez képest emberhez méltó módon megmaradhassanak a mai
világ kihívásai és a vörös liberálisok féktelen rombolása közepette… Nem! Nem,
a miniszterelnök bűne és hibája az októberi skandalum. Hiszen a pártelnök nem
diktátor, nem király, hanem iránymutató, meghatározó személy, akinek az
utasításait kötelező – volna – betartani, akinek az elképzeléseit feltétel
nélkül kellene teljesíteni, hiszen amikor egy embert pártelnökké választanak,
az a választás minden párttagra nézve kötelező erkölcsi és gyakorlati
következményekkel jár. Azonban, októbert megelőzően sokan és sokszor hívtuk fel
a figyelmet arra, hogy rossz irányba mennek a dolgok, sokszor szóltunk a vidék
és a fiatalság semmibevétele miatt, s voltak települések, ahol nem is látták a Fidesz
országgyűlési képviselőjét a választás előtt… Kié hát a felelősség? Elegendő volt-e
épp olyan ostobán, de mégsem olyan ügyesen kampányolni, mint az ellenzék, amely
hazugságokkal igyekezett gyűlöletet, nemtetszést kelteni egy-egy jelöltet
illetően? Elegendő volt-e Karácsonyt és a többi dilettáns jelöltet folyamatosan
kiröhögnie a nemzeti sajtónak, mert nem tanulták meg, hogy a magyar – ha
szánalomból is, de – arra szavaz, akit a legjobban és a legtöbbet szidnak… Miért
tehetne erről a kommunikációs hibáról az országért küzdő pártelnök?
Most feladat elé
állították a miniszterelnököt. Napi munkája mellett újra kellene gondolnia a Fideszes
személyi politikát, a felelős vezetők személyét, hozzáértését, emberi
viszonyukat a nemzethez, a hazához. És nem ugyanazon tanácsadók véleményére
kellene adnia, mert 2022-ben óriási a tét. Ha akkor megismétlődik 2019 októbere,
akkor nem a Fidesz veszít, és nem a kormány bukik, hanem a magyar nemzet vész
el örökre!
Tennivalónk tehát
van! És jó volna, ha a kormánymédiát szemlézők odatennék a miniszterelnök úr
asztalára azokat a véleményeket is, amelyeket nem a "nagymenők", nem a TV
lépernyőjéről lekaparhatatlan "zseniális" megmondók vetnek papírra, hanem azokat is,
amelyeket az ilyen-olyan okból pálya szélén tartott, de nemzetben és kereszténységben
gondolkodó írástudók jegyeznek... egyszerűen csak a haza és a magyar miniszterelnök iránti
elkötelezettségből.
Van tennivalónk és
van sok követendő példaképünk is a történelemből és a jelenből egyaránt… A mai
háborús világban viszont azt kell követni, amit a magyar miniszterelnök az idei
első kormányinfón elmondott, és úgy kell élnünk, cselekednünk a hazáért,
ahogyan azt Orbán Viktortól látjuk. Ha pedig észrevesszük, hogy valaki „Fideszes”
létére nem úgy cselekszik, ahogy kell, úgy azt azonnal el kell távolítani… Mert
most a haza és a nemzet léte vagy nemléte forog kockán. Aki pedig – Fideszesként – nem
úgy dolgozik, ahogyan az elvárható és egyben kötelező is a számára, az épp olyan hazaáruló,
mint az ellenzék idiótái…
Jó volt tehát hallani
a miniszterelnököt…