Soha nem volt még
ilyen szerencséje a jobboldalnak. A kormányon lévő nemzeti keresztény
elkötelezettségű politikusok ma végre levetkőzhetik azt az évszázados, ostoba és végzetes
mentalitást, amely a nem létező demokráciára hivatkozva még a hazaárulást is
demokratikus jogként kezelik, s a rendteremtést valami egészen botor módon
azért halogatják, mert a hivatkozási alap súlyosan téves. Arra hivatkozni három
évtizeden keresztül, hogy „nem tehetünk semmit, mert erre várnak…” olyan
mérhetetlen butaság, amely az önkormányzati választások ma látható eredményéhez
vezetett. Nos, szerencse, hogy nemzeti kormányunk van, de a jobboldalnak végre
paralel lehetősége van tanulni a választási kampányt, a rendcsinálást, egészen
a választási győzelem kivívásának módszeréig. Persze ehhez elég "egy fenék és egy ló"...
A választások
eredményeit mindenféle, okosnak vélt újságírók, politikusok és közéleti
személyiségek próbálják győzelemként beállítani, noha a tények mást mutatnak.
Nem sorolom az elvesztett városokat, településeket, ahol akkora győzelmet
arattunk, hogy már a székely zászlók is lekerültek a tanácsházzá változott
önkormányzati épületek oromzatáról.
A tanulási lehetőség
tehát adott. S mert mindenkit a saját fegyverével lehet legyőzni, át kell ültetni
végre a ma győztes vörös és liberális önkormányzati vezetők által adott leckét
a nagypolitikába. Mire is gondolok?
Ha egy újság nem
felel meg a kormánypolitikának, akkor annak az újságnak a főszerkesztőjét ki
kell rúgni. Második lépésben a lapot be kell tiltani… amolyan demokratikus
módon.
Ki kell söpörni azokat
a középszintű munkatársakat, akik nem annak a politikai szellemiségnek a
követői, amelyet a kormány sajátjának tekint.
A fizetések emelését
nem említem, hiszen az nem szoclib sajátosság. A parlamenti képviselők egyetlen
dologban értenek egyet évente egyszer: a tiszteletdíjnak nevezett harács
megemelésében… millióhoz még kétszázezer. Tehát itt az emberi telhetetlenség a
domináns, nem a politikai hovatartozás.
Ha nyerni akarunk
2022-ben, akkor a nyálas demokráciázásnak véget kell vetni és komoly erőkkel, valamint
jogi úton le kell számolni a csaló, hazaáruló, rágalmazó, közrendet felforgató
civil szervezetekkel, pártokkal, személyekkel. Éppen úgy, ahogyan ezt 1919-ben
és 1945-ben a mai vörös és liberális győztesek szellemi elődei tették. A
mostani utódok intézkedéseit is követni és alkalmazni kell, hiszen az ő
fegyverük, ellenük is használható, ha már képtelenek emberi, tisztességes, és
erkölcsös magatartást tanúsítani.
Be kellene fejezni
az hülye elemzéseket, a kampány alatti súlyos hibák boncolgatását, a hazug
mosakodást, de főleg a bukást győzelemnek hirdető bolsi mentalitást, amiért
néhány éve még a beszélgetős műsorokban kiröhögték a mieink a balosokat…
Fel kellene állni,
megrázni magunkat, és egy másik fokozatra kapcsolni. Használni azokat a
módszereket, amelyeket a Moszkvában kiképzett új budai katonaorvos és elvbarátai
alkalmaznak. És el kell felejteni végre a demokrácia szót, amelyet minden véres
diktatúra és az embertelen liberális szellemiségű aberrált használ. Van alaptörvényünk,
van Btk-nk, vannak bíróságaink és van igazságszolgáltatásunk, vannak derék
rendőreink, akiknek felszerelésük is van a nem kívánatos tüntetők és idegen
rendbontók nevelésére. Oktatónk e kérdésben a 2006-os szemkilövető csőgörény,
aki „remek bemutatójával” még ölt is… sajnos a mieinket. Az orrváladék jellegű
eddigi (beígért) számonkérés azonban őt is futni hagyta.
Summa summarum: Ha
minden úgy megy tovább, ahogy eddig, ha a parlamentből pöcegödröt engedünk
csinálni, ha az utcára engedjük a mindössze a seggükön tojáshéjjal rendelkező,
egyelőre üres fejű diákokat, és nem kérjük számon az őket lázítókat, ha továbbra
is abból állnak a nemzeti csatornák műsorai, hogy kiröhögjük a ma már részben
győztes ellenzéket (ellenséget), s nem adunk világos útmutatást a választóknak,
ha továbbra is a demokrácia ködös voltára hivatkozva engedünk a káosznak, akkor
2022-ben el sem kell menni választani.
Ha azonban rendet
teremtünk, politikusaink kiszállnak az Audikból és elkezdenek gyalog járni az
emberek között, ha a fiatalokat is megszólítjuk végre, és a vidék is egyenlő
rangot kap egy-egy kampányban, és ha lesz normális kampány, akkor kikovácsolható
a mostani bukás, mert a társadalom végre erőt is lát, nem csak önelégült,
magyarázkodó üres szavakat hall. Nem elég mondani, hogy „a Haza mindenekelőtt,
Isten mindenekfölött”… Arra is emlékeznünk kell, amit eleink tartottak a maguk
igazságának: „Segíts magadon, Isten is megsegít!”
Kritikáim ellenére azonban,
maradok elkötelezett Orbánista!