2019. március 1., péntek

Nyílt levél Ókovács operaigazgatónak, a magyar zászlóról, amelynek "nincs helye az Operában"...


Elmondanék néhány gondolatot a magyar zászlót illetően...   

1./ Az első világháborúban nagyapám 15 évesen került Piave mellé a frontra. Nagybátyja a szárnyai alá vette, lévén ő K.u.K. tiszt volt. Egy összeütközéskor a zászlótartó katonát lelőtték, és a zászló a véres sárban maradt. Nagyapám nagybátyja Johann von Rechnitzer ezt látva odarohant, a zászlót felvette és abban a pillanatban egy golyó átfúródott a mellkasán. A csata végén ez a magyar zászló lett a szemfödele. Johann von Rechnitzer egyetlen szót sem beszélt magyarul.  

2./ Majd jött a trianoni diktátum, amely érintette a Felvidéket is, azaz elcsatolta és Csehországnak adta Felső-Magyarországot. Családomé volt ebben az időben többek között a rózsahegyi Bellevue Szálloda. Dédnagyanyám és az ott lévő személyzet felháborodván e gyalázatos döntésen, kitette a főbejárat fölé a hatalmas magyar nagycímeres zászlót. A csehek 5 órát adtak arra, hogy elhagyják – mindenüket hátrahagyva – az új „cseh országrészt”, „Szlovákiát”. Dédnagyanyám akkor még egy szót sem tudott magyarul…

3./ Máig őrzök egy – igaz csak – szalagot, amelyet 1956-ban hordott a nagynéném, aki a forradalomban a sebesültek ápolását, ha kellett golyózáporban, ha kellett, a kórház alagsorában végezte… s mielőtt nekem adta e karszalagocskát megcsókolta és a könnye kicsordult. – Vigyázz rá! – mondta, - mert ez tartott életben.

4./ Székelyudvarhely polgármestere jogi harcba hívta a Székelyföld polgármestereit, mert székely intézményeikről leparancsolták azt a magyar és székely zászlót, amelyért sok vér folyt már a történelem során, s amely a ragaszkodást, a létet, a hitet, a megmaradást jelentette és jelenti. "Mert ez tartott életben"... 

5./ Apám úgy nevelt fel öt gyermeket, hogy – már lassan vénülve is, de máig – kötelességünknek, sőt természetesnek tartjuk, hogy ha egy darabka magyar nemzeti színű szalagot, elejtett kokárdát látunk a földön elszórva, felvesszük azt… mint a kenyeret… és mint a feszületet…

Mindazonáltal, ha az Önnel kapcsolatos, és a jobboldali médiában "ezer helyen" közölt "zászlós-ügy" nem lenne igaz, úgy kérem, tekintse levelemet csupán a nemzeti zászlóval kapcsolatos, érdekes és szép emlékek sorának.... 
  
Stoffán György