Nem kezdhetem mással az elmúlt napok drámai eseményeivel kapcsolatos írásomat, mint két nagy klasszikus véleményével…
"A proli ravasz. Nem hisz neked, bizalmatlan. Meg van győződve arról, hogy be akarod csapni. Pláne, ha tudja, hogy tanultál és szellemi munkából élsz. Tanulni csak azt lehet, hogy őt hogy kell becsapni. A gondolkodás funkcióját tulajdonképpen ebben látja. Ezért ab ovo védekező állásba helyezkedik, s inkább ő üt először, mielőtt te ütnél, és hiába magyarázod utána, hogy te nem is akartál ütni. Ezért nem lehet prolival barátkozni! Vagy ha barátkozol, eljön a pillanat, amikor fellázad tehetetlen butaságában, meg van győződve arról, hogy meg akartad alázni, fitogtatni akartad a tudásodat és ezzel valami őt kihasználni akaró célt elérni, tehát valamilyen módon a kultúrával "kivenni a fegyvert a kezéből", amivel neki örökké védekezni kell az "okos" világ ellen, és mindezekért végül elárul. Elárul mindent: téged, a világot, a saját életét. A proli örökké érzékeny. Bosszút kell állnia. A proli a legszörnyűbb állat a világon. Bár nem akarom az állatokat bántani. A proli nemcsak a fölötte állóval szemben kegyetlen: a hasonló proli szomszédja épp úgy ellensége. Lesi, figyeli, hogy mije van. Ha egy hamutartóval többje van, már följelenti, álmában megöli (ez a rosszabb).
Tehát maguk között sem tudnak békességben élni. Nem véletlen, hogy régen nem hagyták őket szabadjára. Ma azt mondják, hogy azért nem, mert féltek, hogy az urakat fölfalják. Nem! Az urak féltek, hogy ők egymást fölfalják!"
(Mensáros László)
„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
(Alekszander Iszajevics Szolzsenyicin)
Igen a két vélemény nagyon is igaz. Ha nem lenne az, akkor Magyarországon ma béke és nyugalom honolna. Ha nem lenne a proli és a kommunista (amely képződményeket nevezik még liberálisoknak is), akkor Magyarország függetlenségi háborúja győztes háború lehetne, és nem tartana ilyen sokáig. Ám, ebben az országban gyűlt össze Európa szennye. A magyarországi proli és a kommunista mindenre képes az ellen az ország ellen, ahol lakik, és mindent megtesz azért, hogy beteges, embertelen és nemzetellenes eszmerendszerét rákényszerítse a többségre, amely hazaszerető, családcentrikus és keresztény.
Elborzadok, ha viharos történelmünkben behelyettesítem ezeket a férgeket, akik Magyarország új alaptörvénye ellen és minden ellen, ami magyar kivonultak, idős újságíró kollégánkat Szentmihályi Szabó Pétert és hitvesét földi verték, s külföldön hazudoznak hazánkról és hazánk hatvan év óta első magyar kormányáról.
Mit tettek volna ezek Szanyi Tibor és Gyurcsány vezetésével Hunyadi alatt? Bizonyára beengedték volna a törökön Nándorfehérvárra, ujjongva nézték volna végig Dózsa György kínszenvedését, Mohácsnál a török mellett harcoltak volna, s Rákóczit már gyermekként kardélre hányták volna… 1848-ban Petőfi, már március 16-án egy budavári kazamatában sínylődött volna. Trianonban ez a söpredék harsogva támogatta volna Magyarország felosztását. Igen, tudjuk a többit. Ismerjük a hazaáruló nyilasokat, a kommunistává vált söpredék történetét, a moszkovita Rákosi és Kádár gyilkos diktatúráját, a nemzeti vagyont elherdáló és saját zsebét tömögető alja férgeket, akik máig a haza és a nemzet ellen acsarkodnak, hazudozva, rágalmakat szórva a nemzetben gondolkodók fejére, s idegen hatalmakkal szövetkezve annak érdekében, hogy a nemzet megmaradt értékeit végleg megsemmisítsék, és megmaradását megakadályozzák.
Egyetlen országnak sincsen ennyi belső ellensége, s egyetlen ország Magyarország, ahol ennyi ócska, embernek is alkalmatlan hazaáruló söpredék él. Pedig kevesebben vannak, mint a tisztességes magyar emberek. Csak hangosabbak, trágárabbak, gyilkos érzelműek, és embertelenségükben utánozhatatlanok, hiszen az értelmes és emberi gondolkodással bíró teremtmény nem is képes arra, amire ez a söpredék, kérés nélkül is hajlandó.
A múlt heti magyarországi események lerántották a leplet az Unióról, a pénzhatalomról, s az őket segítő kommunista és proli spiclikről és rendbontókról. Magyarország harcban áll, azonban csapataink nincsenek. A nemzethez ragaszkodó választópolgárok tömege pedig várja, hogy a kormány feje mikor szólít harcra… ha szólít, és nem esik ugyan abba a hibába, bűnbe, mint Antall József, aki azt gondolta, hogy a prolival lehet Mozartról diskurálni. Akkor már láttuk, hogy nem lehet. Vajon ma látja-e a kormány, és Orbán Viktor miniszterelnök? Mert ha nem látja, és továbbra is az európai „demokrácia” útvesztőjében akarja megvívni Magyarország harcát a külső és belső ellenséggel szemben, akkor Magyarország elesik, és mint Mátyás után máig, ismét évszázadoknak kellene eltelnie, hogy legalább kétharmada legyen a nemzetnek a törvényhozásban.
Igaz, akkor már a mai téveszmék okán nem lesz nemzet, és nem lesz a nemzetnek söpredéke sem. Mert akik ma kiirtani óhajtják Európa térképéről Magyarországot, akik ma zsarolnak és leminősítenek, azok nem csak a nemzetet, a kereszténységet, a magyar nemzeti kultúrát rombolják le és söprik el, hanem a spicliket is, akik idős újságírót vernek a földig, s külföldön hazudoznak Magyarországról, a magyar kormányról és mindenről, ami magyar és keresztény. Mert a spiclit, a hazaárulót mindenütt és mindenki gyűlöli… csak ezt ők nem érik fel ésszel. Nem tudják felfogni, hogy ők is útban vannak, mert megkérhetik a hazaárulásuk az árát. Ám, akiknek elárulták Magyarországot, azok nem arról híresek, hogy szeretnek bárkit is kifizetni. A pusztításhoz jobban értenek, s meg is teszik.
Fájdalmas és félelmetes tehát az, ami 2012-ben Magyarországon és Magyarországgal történik. Fájdalmas és félelmetes, a kommunista proli tömeg. Fájdalmas és félelmetes a nemzeti és Árpád-sávos zászlóba tekert elkötelezettek sokasága is, akik a valóságot nem ismerve szintén a kommunista forgatókönyv szerint járnak el, és teszik tönkre az országot pártvezéreik parancsára. Mert a tömeg - esze nem lévén - pártokban, nem nemzetben és hazában gondolkodik.
„Kicsi ország vagyunk, egy söpredékünk van” – mondta Hofi Géza. És igaza volt. Ám azt az egy söpredéket immár felosztotta az ellenzék… egyből, háromféle lett. És ez a háromféle tapossa a nemzetet bel-és külföldön… MSZP-s képviselői igazolvánnyal, vörös sállal, gárdaruhában és LMP-s jelvénnyel. Nekik nincs hazájuk, nincs hazaszeretetük, és nincs eszük sem. Csak pártvezéreik vannak – hazaárulók és nemzetvesztők, mint a történelem folyamán mindig. Mert a kutyaszarba bármelyik lábával lép is az ember, a cipője büdös marad…
megjelenés: Európai Idő