Az elmúlt évek minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz a lelkiállapothoz, amelyet ma tapasztalhatunk Magyarországon. A kommunista és liberális söpredék uralma olyan hatással volt a társadalomra, amelyet hosszú idő alatt sem lehet majd kiheverni. Az a nyolc esztendő magát az ország gazdaságát is tönkretette, hiszen olyan adósságot tett a társadalom nyakába, aminek a terhei még unokáinkat is problémák elé állíthatják.
Az igazi probléma azonban nem ez. Hiszen a gazdasági tényezőkön változtatni nem lehet, a kormányokat és a képviselőket visszahívni szintén lehetetlen, s az, amit demokráciának nevezünk, csak addig tart, amíg egy-egy éhenkórász, minden másra alkalmatlan szélhámosra – mint politikusra - le nem adjuk a szavazatunkat. Utána megszűnik a demokrácia, hiszen a népnek nincs beleszólása semmibe, csak a megválasztott képviselők mondhatják el ötleteiket, véleményüket. Közben a parlamentből kabarét csinálnak, s mindent ingyen kapnak, amiért az egyszerű - nem politikus - magyar állampolgár keményen fizet. Voltaképpen ma a politika nem más, mint előre megírt forgatókönyv szerint felszámolni a nemzeti identitást, a függetlenséget, s behajtani az országot egy nemzetközi akolba, ahol azután annyi szavunk és döntési lehetőségünk lesz, mint a bolondházban a kezelőorvossal vitatkozó elkábított hülyének. Az még nyitott kérdés, hogy ez miért jó a hatalom nemzetközi birtokosainak. Ám, amit a népek nem vesznek észre – s ezért a rettenetes lehangoltság -, hogy a politika mindig is ilyen volt. Nemzetek nemzeteket, emberek embereket, hadseregek hadseregeket akartak legyőzni, és aki próbálkozott a hódítással, mindig bele is bukott – előbb vagy utóbb.
Az igazi probléma azonban nem ez. Hiszen a gazdasági tényezőkön változtatni nem lehet, a kormányokat és a képviselőket visszahívni szintén lehetetlen, s az, amit demokráciának nevezünk, csak addig tart, amíg egy-egy éhenkórász, minden másra alkalmatlan szélhámosra – mint politikusra - le nem adjuk a szavazatunkat. Utána megszűnik a demokrácia, hiszen a népnek nincs beleszólása semmibe, csak a megválasztott képviselők mondhatják el ötleteiket, véleményüket. Közben a parlamentből kabarét csinálnak, s mindent ingyen kapnak, amiért az egyszerű - nem politikus - magyar állampolgár keményen fizet. Voltaképpen ma a politika nem más, mint előre megírt forgatókönyv szerint felszámolni a nemzeti identitást, a függetlenséget, s behajtani az országot egy nemzetközi akolba, ahol azután annyi szavunk és döntési lehetőségünk lesz, mint a bolondházban a kezelőorvossal vitatkozó elkábított hülyének. Az még nyitott kérdés, hogy ez miért jó a hatalom nemzetközi birtokosainak. Ám, amit a népek nem vesznek észre – s ezért a rettenetes lehangoltság -, hogy a politika mindig is ilyen volt. Nemzetek nemzeteket, emberek embereket, hadseregek hadseregeket akartak legyőzni, és aki próbálkozott a hódítással, mindig bele is bukott – előbb vagy utóbb.
A nemzetek, a társadalmak pedig minidig túlélték a történelem viharait, mert volt hitük, identitástudatuk, józan eszük és élniakarásuk. Nos, ez sem változott az elmúlt évszázadok alatt, csak másképpen nyilvánul meg.
Ma láthatatlan világkormányról beszélünk, háttérhatalmat emlegetünk és néhány hülye már a végnapokat, az apokalipszist emlegeti, amit persze a bulvársajtó nagy odaadással vesz át, mert a rettegéssel sok lapot lehet eladni. A valóság azonban teljesen más, mint amit olvasunk a sajtóban, látunk a televízióban.
Ma láthatatlan világkormányról beszélünk, háttérhatalmat emlegetünk és néhány hülye már a végnapokat, az apokalipszist emlegeti, amit persze a bulvársajtó nagy odaadással vesz át, mert a rettegéssel sok lapot lehet eladni. A valóság azonban teljesen más, mint amit olvasunk a sajtóban, látunk a televízióban.
A hatalom nemzetközi gyakorlóinak kedvez, hogy a népeket félelemben tudja tartani, hiszen aki fél, az nincs birtokában saját tisztánlátásának, lehetőségeit sem tudja kihasználni és tehetetlenné válik. Pedig mint mondtam, a világ és a politika soha nem volt más, mint napjainkban. Fel kell tehát nyitni az emberek szemét aziránt, hogy hittel, a haza iránti elkötelezettséggel és az élni akarás, a túlélni akarás vágyával minden nehézséget le lehet és le is tud győzni.
Igaz, a társadalmak primitívsége ma óriási méreteket ölt, s a pártokban való gondolkodás is mételyezi a közhangulatot, hiszen hazugság minden párígéret, és minden más párttal szembeni gyűlölködés. A pártok tagjai és képviselői ugyanazt akarják: - jól élni, és hatalomban maradni.
A társadalmak hangulata akkor volna jó, ha harsány nevetésbe törne ki mindenki, amikor egy-egy párt hangzatos hazudozásait hallja. Nem kell komolyan venni azt, ami a parlamentekben folyik, hanem erős kritikával illetni, hiszen a hazugság bárhonnan jön is, hazugság marad. A nemzetek léte és élete akkor marad önálló, ha maga a társadalom kiszűri a politikai hazudozást és éli mindennapi életét, bizakodva a jövőben és főleg önmagában, legjobb tudását adva a nemzet és az ország előrehaladásához!
A társadalmak hangulata akkor volna jó, ha harsány nevetésbe törne ki mindenki, amikor egy-egy párt hangzatos hazudozásait hallja. Nem kell komolyan venni azt, ami a parlamentekben folyik, hanem erős kritikával illetni, hiszen a hazugság bárhonnan jön is, hazugság marad. A nemzetek léte és élete akkor marad önálló, ha maga a társadalom kiszűri a politikai hazudozást és éli mindennapi életét, bizakodva a jövőben és főleg önmagában, legjobb tudását adva a nemzet és az ország előrehaladásához!
A hit kérdésében is van tennivalója azoknak a sajtóorgánumoknak, amelyek komolyan veszik a társadalmat és a jövőt. Ugyanis a hit mindenre magyarázatot ad, megoldási lehetőséget kínál, és arra ösztönöz, hogy ne a gyűlölet munkáljon az emberekben, hanem a szeretet. Ha pedig szeretettel vagyunk mindenki iránt, akkor olyan energiákat szabadítunk fel magunkban és környezetünkben, amelyek az élethez, a megélhetéshez nélkülözhetetlenek.
Isten szeretete irántunk végtelen, és feltétel nélküli. Csak azon múlik, hogy élünk-e a szeretet adta lehetőséggel, hogy elfogadjuk-e Istent és az Ő szeretetét, felfedezzük-e mindennapjainkban az Ő létét, és támogatását, tudjuk-e kérni Istent arra, hogy megadja a hozzá való hűség és az iránta való szeretet kegyelmét. Nem nagy szavak ezek és nem is valamilyen komplikált és szemellenzős ostobaság, hanem végtelenül egyszerű, gyorsan visszaigazolt dolog. Ha a történelem utolsó száz esztendejét nézzük, akkor világossá válik a hit ereje, Isten szeretete és a megmaradásunk ebbéli összefüggése, feltételrendszere.
Az első világháború utáni időszak rettenetesen nehéz és válságos volt a magyarság számára. Trianon, belső harcok, gazdasági válság… és mivel győzte le a nemzet ezeket a tragikus éveket? A hitével és a hazaszeretetével, a túlélés ösztönével. Ha a második világháború eseményeire gondolunk, látnunk kell Auschwitzot, Dachaut és mindazokat a koncentrációs táborokat, amelyekben ott raboskodtak a keresztény egyházak papjai. Mit tettek e drámai helyzetben? Örömtől könnyes szemmel végezték az éjféli misét, s ennek az örömnek a hullámai elérték a szintén ott raboskodó más vallást gyakorló embereket is. Számos leírás tanúskodik arról, hogy a keresztény – többek között a katolikus – papság titkos miséire rengeteg más vallású ember is elment, mert megérezték, hogy Krisztus ereje és vigasztalása azonnali segítség a bajban és a kilátástalanságban. Hasonló volt a hit ereje a frontokon, és a hátországokban is. Lehetett volna-e menteni a hátországokban az üldözött embereket hit nélkül? Lehetett volna-e keresztleveleket gépelni éjjelente a plébániák irodáiban úgy, hogy bármikor megjelenhetett volna a nyilas söpredék? Nem. Mindezt csak szeretettel és hittel végezhették, s örömmel, mert a segítségnyújtás mindig örömben végződik. Lehetett volna-e hit nélkül olyan éjféli szentmisét tartania Mindszenty püspöknek Sopronkőhidán a börtönben 1944 karácsonyán, amely éjféli szentmisén minden ott lévő rab – kommunista, kisgazda, zsidó és keresztény politikus – teljes szívvel vett részt?
Hit nélkül és Isten nélkül elképzelhető lenne-e, hogy erdélyi, felvidéki és csonkaországi papjaink a kommunista söpredék börtöneiben, még közvetlenül kivégzésük előtt is a többieket vigasztalták? S nem is folytatom a történelmi bizonyosságokat. Csak bele kell gondolni abba, hogy Isten szeretete milyen nagy erő. Trianon után magyarabb Erdély, mint a csonkaország, s több a tartás benne, mint a bárhol másutt élő magyarságban. Nem a kis falvak lakosságának vallásossága, a mindent feláldozó magyar papok és tanítók munkája és kitartása őrizte-e meg a nemzetnek Erdélyt, s Erdélynek a székelységet?
S miért vált mára a csonkaországi magyar társadalom nem elenyésző része minősíthetetlen csürhévé? Mert mindennek az ellenkezője történt, s mert a csonkaországi magyarságból hiányzik a hit, a szeretet, az egymás iránti tolerancia, az összetartás, a tiszta gondolkodásmód. Miért? Mert soha nem is volt tökéletes hite, hazaszeretete, nemzettudata. Mára egy elkeseredett és mindent sötéten látó, a szélsőségekben bízó és azt támogató társadalommá vált, amelynek csak néhány százaléka tud értelmesen és világosan gondolkodni, ám ahhoz kevés, hogy a társadalom egészét meggyőzze.
S miért vált mára a csonkaországi magyar társadalom nem elenyésző része minősíthetetlen csürhévé? Mert mindennek az ellenkezője történt, s mert a csonkaországi magyarságból hiányzik a hit, a szeretet, az egymás iránti tolerancia, az összetartás, a tiszta gondolkodásmód. Miért? Mert soha nem is volt tökéletes hite, hazaszeretete, nemzettudata. Mára egy elkeseredett és mindent sötéten látó, a szélsőségekben bízó és azt támogató társadalommá vált, amelynek csak néhány százaléka tud értelmesen és világosan gondolkodni, ám ahhoz kevés, hogy a társadalom egészét meggyőzze.
Pedig az élet sokkal szebb és sokkal reményt keltőbb, mint ahogyan az ma láttatja a média és a politikai pártok. Az élet vidám és bíztató jövő felé mutat, amely jövőben ott rejlik a hit és a nemzettudat visszaépülése, a pártok hiteltelensége és a mindennapokban való szépség felfedezése. Csak egy kicsiny elhatározás kell, egy cseppnyi hit és Isten felé fordulás, s már vége is annak a borús, sötét korszaknak, amelyet ma látni vélünk, de amely semmivel sem rosszabb, mint a korábbi korszakok mindennapjai és politikája… A rettegés és a keserűség helyett örvendjünk gyermekeinknek, az életnek, a hazánknak és ellenségeinknek is. Szeressük őket is, és lássuk be saját hibáinkat. Meg kell újulni mindennapjainkban, lélekben, hazaszeretetben és élniakarásban. És el kell döntenünk, hogy hiszünk-e magunkban és magunk által felállított mérce megtartásában.
Ha pedig nem olvassuk a bulvárlapok ostoba és ízléstelen írásait, az elkeserítő napi politikát, és a vallásosnak álcázott félelemkeltéseket, akkor Istennel nagyon jól megleszünk ebben a világban.
Mert a világ és az élet csodálatos, ha nem a rosszra pazaroljuk energiáinkat, hanem felfedezzük itt a földön is Isten országát, szeretetét és ragaszkodását. Hiszen a nap süt… és élünk!
Ha pedig nem olvassuk a bulvárlapok ostoba és ízléstelen írásait, az elkeserítő napi politikát, és a vallásosnak álcázott félelemkeltéseket, akkor Istennel nagyon jól megleszünk ebben a világban.
Mert a világ és az élet csodálatos, ha nem a rosszra pazaroljuk energiáinkat, hanem felfedezzük itt a földön is Isten országát, szeretetét és ragaszkodását. Hiszen a nap süt… és élünk!