Barátom döbbenten hívott telefonon. Berlinben járt, s ott egy Berlint és történetét bemutató kiadványt vásárolt. A kiadványban a berlini fal lebontásáról is szó esik, ám arról, hogy hazánk milyen áldozatokat hozott ennek érdekében, egyetlen gondolat sincs a jelzett kiadványban. Az 1968-as csehszlovákiai eseményeken kívül, a berlini turisztikai könyvecske semmi mást nem tart lényegesnek a fal lebontásának előzményeiből. Mintha a kommunista rendszer legalapvetőbb és leghősiesebb eseménye, az 1956-os magyar szabadságharc nem is létezett volna… Pedig létezett. A berliniek tudják, de a kiadvány szerkesztői - úgy látszik – nem hiteles helyről kapták az információkat.
Elgondolkodtató, hogy a magyarok szabadságharcát miért nem tartják Németországban fontos és említésre méltó eseménynek. Hiszen 1956 szellemisége alaposan beívódott a német nép lelkébe, s azt is látnia kellene a kiadvány lektorának - ha volt ilyen -, hogy az 1956-ban Magyarországról elüldözött magyarok mennyi értéket teremtettek évtizedek alatt Németországnak, és a szabadságszeretet lobogó lángját vitték magukkal a száműzetésbe. Látniuk kellene a berlinieknek, hogy a hősök, a később a kommunisták által nyomorulttá tett, megölt, Szibériába küldött etc... emberek ezrei küzdöttek 1956-ban, a pesti utcán nemzetközi támogatás nélkül, egy hatalmas birodalom ellen, amely birodalom megroppant, s 1956-tól soha többé nem lehetett már ugyanaz, mint e szabadságharc előtt volt. Mert a birodalom először érezte meg a félelmet. Tudnia kellene a berlini szerkesztőknek, hogy volt egy határnyitás is, amelyet szintén a ma már nem is emlegetett magyarok adtak a német népnek. Tudni kellene, hogy a magyarok egyesítették először a két Németországot, amely valójában mindig egy volt, csak a kommunista, hazaáruló honeckeri söpredék vallotta az ellenkezőjét. 1956 és 1989 kiesett tehát a berlini kiadvány szerkesztőinek tudatából valamilyen politikai skizofránia folytán. Valakik, valamiért meghamisítják még Berlin történelmét is, mert a magyarok említése úgy tűnik - bűn. A hiteles történelem pedig ott is ismeretlen .
Mi magyarok, mindezek ellnére büszkék vagyunk Berlin egyesült szabadságára, mert az a mi vérünk, a mi munkánk, és a mi önzetlen kitartásunk árán születhetett meg. Ha tudják a berliniek, ha nem… Ám, talán eljön az az idő is, amikor a magyarságról nem egy kommunista, stasi-ügynökökből álló gyűlölethorda fog az EU-ban kötelezően elfogadott hazugságokat terjeszteni, hanem felismerik nemzetünk olykor balgaságnak látszó cselekedeteit is, amelyekkel magunknak sokszor ártottunk, de más népek szabadságát kivívhattuk általa. Ideje volna hangosabban szólnunk történelmi szerepünkről, ideje volna tisztázni Teleki Pál halálának okát, a holocaust elleni fellépésünket, a zsidómentést, a magyar keresztény egyházak történelmi szerepét az emberi jogok és szabadságok tekintetében, a kommunizmus ellen 1956-ban volt áldozatvállalásunkat, és a határnyitást, amellyel egy nagy és értékes nemzetet egyesítettünk. Igen, mi egyesítettük Németországot!
Ideje volna annak is, hogy azok a kommunista és liberális hazaárulók, akik az EU-ban magyar állampolgár létükre folyamatosan feljelentéssel élnek saját hazájuk ellen, kikerüljenek a politikai-és közéletből, mert ők rontják Magyarország hírnevét, s ők hazudoznak múltunkról, történelmünkről a világnak, mert elvesztették hatalmukat, a lopás és az értékrombolás lehetőségét. Ők a belső ellenség, amely nagyobb kárt okoz hazánk megítélésének, mint Paul Lendvai és a Berlinben élő, s e kiadvány ügyében, érdekes módon mélyen hallgató „magyar” írók. Pedig elsősorban ezeknek az íróknak kellene szót emelniük a berlini fal leomlását taglaló, Berlinben kapható kiadvány hiányossága és történelmietlensége miatt. Mert ők élnek! S hogy élnek, azt is a magyar nemzet önzetlenségének, emberiességének köszönhetik. De nem szólnak, nem protestálnak, nem jelzik, hogy súlyos hiba van a rendszerben. Mert ők is e hibák előidézői, ők is a hazudozók soraiba tartoznak, s ők is éppen úgy gyűlölik a magyarokat – ok nélkül -, mint Weiland Giebel, aki a Berlin Geschichte című történelemhamisító könyvecskét írta… Barátom, kenessei Kenessey Csaba, egykori szabadságharcos nem hagyta annyiban az ügyet. Mint mindig, most is leveleket fogalmaz és „szabadságharcol”… 56 után 55 évvel is. Ám most a történelem szabadságáért "vonta ki kardját"… mert a szabadságharcos, amíg él, az marad amivé vált egy korban, amelyben a nemzet iránti elkötelezettség mindennél fontosabb volt. Sorai talán (egyszer) meghallgatást nyernek Berlinben is…
S. Gy.
„Sehr geehrter Herr André Schmitz
Sie werden sicher verstehen, dass ich in einer berliner Kultur-Abgelegenheit an Sie gelange. Den Grund ersehen Sie aus dem unten angeführten Schreiben, gerichtet an die Verlagsleitung Alles über Berlin GmbH. Da es aber in der benannten Veröffentlichung um eine grobe Geschichtsverdrehung handelt, kann nicht als kleiner "Gedankenfehler" hingenommen werden, so glaube ich, dass auch der Senat sich damit beschäftigen muss.
Wir alle der älteren Generation haben mit der Geschichtsverdrehung unsere Erfahtungen gesammelt… Das ist der Hauptgrund, warum ich diesen Brief an Sie richte, es muss endlich aufhören!
In Ihrer Stadt wird täglich in grossen Mengen das erwähnte Buch, in verschiedenen Sprachen verkauft. So glaube ich, es ist auch für den Senat, und Ihnen, dem Verantwortlichen in dieser Angelegenheit, nicht unerheblich, welche Lügen oder feiner ausgedruckt "Unwahrheiten" in die Welt gesetzt werden.
Darf ich Sie, sehr geehrter Herr Schmitz bitten, sofort sämtliche Exemplare dieses Buches einziehen und erst Nacht entsprechender Textkorrektur wieder an die Verkausregale freigeben zu lassen. Es ist eine Schweinerei, wie die Öffentlichkeit nach wie vor desinformiert wird. In dieser Angelegenheit kann ich einen "unbewussten Fehler" nicht als glaubhaft anerkennen. Es muss dahinter einen triftigen Grund geben….
Ich erwarte Ihre diesbezügliche baldige Stellungnahme und verbleibe mit freundlichen Grüssen:
Csaba von Kenessey
ehemaliger Freiheitskämpfer in Budapest
schweizer und ungarischer Staastbürger“
És egy másik levél:
"Pröhle Gergely helyettes államtitkár úrnak
Kedves Gergely,
Tegnap este értünk vissza feleségemmel Svájcba egy négy napos berlini kirándulásról, ahol igen sok érdekes és részben bosszantó élményben volt részünk.
Amint a csatolt képekből láthatod, a hivatalos berlini kiadvány, melynek címe: BERLIN GESCHICHTE, a könyv írója remekül ábrázolja Berlon történetét, azonban egy hatalmas hiba is van benne, amely a 44. oldalon olvasható (csatolmány). A berlini fal lerombolásának előzményeit tárgyalva egy szóval sem említi meg az 1956-os magyar forradalmat, csak a lengyel és a csehszlovák 68-as eseményeket tartja említésre méltónak… Ez nem csak egy kis hiba, hanem botrány! A füzetet naponta nagy számban vásárolják a túristák, így kerül ebben az összefüggésben a magyar forradalom - amelynek világjelentősége volt - félrevezető módon, a közvélemény tudatából kitörlésre…
Még ma fogok írni a kiadónak is, valamint német politikusoknak, mert ez a történelemhamisítás számomra elfogadhatatlan, valószínűleg nem a véletlen játéka, hanem tudatos!
Kérlek tisztelettel, mint helyettes államtitkár, lépj fel és akadályozd meg, hogy bennünket így kezeljenek.
Baráti üdvözlettel:
Kenessey Csaba"