Már korábban is megírtam, hogy a
nemzeti ünnepeket a politikusok sajátos módon értelmezik. Azaz, hogy a
politikusok minden sajátos módon értelmeznek, s az ő értelmezésük távol van a
normális értelmezéstől. A politikus vagy azért politikus, hogy sokat keressen,
vagy azért, mert szereti a hatalommal járó előnyöket, az ismertséget, és az
uram-bátyám adta „semmi sem lehetetlent”. Igaz, a politikus kiszolgáltatottja
az utána jövő politikusnak, aki örömmel rugdossa meg elődeit azokért a
hibákért, bűnökért, amelyeket ő maga is elkövet vagy már el is követett. A
politikus az emberi faj érdekes mellékterméke, mégis az emberi faj sorsa,
lehetősége, élete függ olykor a politikustól.
Maga a politika is egy boszorkánykonyha,
amelyben még az sem ismeri ki magát, aki benne van. Hát még azok, akik nem is
látnak bele, mi történik a hatalmas, politikától bűzlő üstökben. Patkányfarok,
krokodilfog, és ki tudja még mi fő a kondérokban, amit majd rálöttyint a
politikus azokra, akik rá szavaztak, és azokra is, akik nem rá adták a
voksukat. Mert a politikusnak mindegy kit ér a büdös lé, ő már politikus,
megválasztott ember, tehát neki mindent szabad. És teszik is azt, amiről
gondolják, hogy nekik szabad. Kinyilvánítják, hogy ők keresztények, és eme
önmaguk által is elhitt hazugságra ráépítenek egy szervezetet, amely
lehetőséget ad az uniós támogatások lehívására, és esetleg bezsebelésére. Persze
távol állnak a kereszténységtől, de a politikusnak mindegy mit mond magáról, hiszen
ő az első, aki el is hiszi saját hazudozását. És nekilát: leszól, beléptet, szervez,
s a hitből, a zarándoklatból akar pénzt kisajtolni amolyan gyurcsányos recept
alapján. Hiszen, ha megvan a szervezet, akkor lehet éves tagdíjat szedni. Az
éves tagdíjat az önkormányzatok adják… persze azok az önkormányzatok, amelyeknek
a vezetői benne vannak a szervezetben. A tagdíj nevetségesen kevés, ha azt
mondjuk, hogy húsz forint lakosonként… de mennyi is az egy 35 ezer fős kisváros
esetében?... Mindegy. A politikus számára két dolog egyáltalán nem lényeges. Az
ígérete és a tisztessége.
A politikus kaméleonként
változik. Neki nem azok fontosak, akik számítanak rá, hanem azok, akiktől
remélhet valamit, akik által saját választói körzetében előnyöket szerezhet –
magának. A politikus odaígérkezik egy rendezvényre, ahol várják, s ahol beszédet
is akar mondani, hiszen nemzeti ünnepre várják… majd aki meghívta, valamilyen kellemetlen
oknál fogva nem tud jelen lenni, azonban van helyettese, és ott a sok ezer
ember is, aki büszkén várja. A politikus azonban nem megy el, mert a másik
politikus nem lesz ott…
Látszik tehát, hogy a politikusnak
nem a nemzeti ünnep, nem az őt váró nemzet a fontos, hanem valami
megfoghatatlanul más dolog. A politikus, akinek példát kellene mutatnia
emberségből, nemzetszeretetből, a jog tiszteletben tartásából, s az ártatlanság
vélelmének betartásából, fittyet hány mindenre, s menekül a semmi elől, illetve
saját tisztessége elől, amely megkívánta volna, hogy ott legyen, amint szavát
adta, s ne alázza meg azokat, akik várták. A politikus viszont megalázhat
bárkit, letagadhatja ígéretét, szembeköpheti a nemzet ünnepét az ünneplőkkel
együtt. Mert úgy látja, hogy valaki mellett nem szabad kiállnia, s ezáltal nem
áll ki nemzete mellett sem.
Ja, hogy a politikus a nemzetért
politizál, hogy a haza érdekeit szolgálja, hogy számára a nép és annak érdekei
a legszentebbek? Hogyne! Ez is igaz… A választások előtt. Hiszen ez a szabvány.
Ígérünk, bekerülünk, hatalmunk lesz, és megtaposunk mindent és mindenkit, aki
az utunkba kerül, vagy ellenkezik, vagy ellene tesz a pénzünknek, amit
megszerezhetünk.
Igen. Az egyik kormány-politikus egy
tőrbecsalt, de feltehetően ártatlan polgármester mellett nem áll ki, a másik politikus
egy egykori szekushoz jár ingyen vadászni, s ennek fejében hatalmas állami
pénzeket juttat neki… mert kell az összetartás, a testvérvárosi kapcsolat – az ingyen
vadászat, az ingyen szállás, a székely köményes...
Ilyen forma tehát a mindenkori politikai
elit. Nem a nemzet, az ünnep, a haza, a nép, a hit és az erkölcs a fontos,
hanem a politikai előny, a sajátos értelmezés, a hatalom. S mert ilyen a
politika, és ilyen a politikus, ezért nem megyek legközelebb szavazni. Mert
belőlem vén fejemre bohócot, még egyszer egyetlen politikus sem csinál. Szavazzon
majd az, akihez az én pénzemen is ingyen járnak vadászni, s akik csalódtak a
politikusban, mert ígéretét nem tartotta meg, s nem mondta el a beszédét, noha
az ágyúöntőről elnevezett díjat zsebre vágta… De miért is kap díjat a politikus
a határon túl, ha nem is tett semmit érte? Hát mert ott is politikusok vannak,
s nekik ez jelenti a hasznot. Mert egymás seggét nyalni, és együtt hazudozni a
jó pénz reményében, mégha kellemetlen is, megéri… – de csak a
politikusoknak.
Így esett, hogy 2011-ben, a nemzeti ünnepet és a sok ezer háromszéki székelyt, no meg az ártatlanság vélelmét semmibe véve, Kövér László uram lemondta a kézdivásárhelyi programját annak okán, hogy Rácz Károly polgármestert az UDMR boszorkánykonyháján kifőzött terv szerint letartóztatták...
Így esett, hogy 2011-ben, a nemzeti ünnepet és a sok ezer háromszéki székelyt, no meg az ártatlanság vélelmét semmibe véve, Kövér László uram lemondta a kézdivásárhelyi programját annak okán, hogy Rácz Károly polgármestert az UDMR boszorkánykonyháján kifőzött terv szerint letartóztatták...