Divat,
szükséges megbeszélnivaló, vagy politikai eszköz? Mindhárom igaz, ha a
magyarországi cigányokról, a cigány-bűnözésről vagy az ingyen élésről van szó.
Illetve: mindhárom igaz lenne, ha nem feledkezne el egy egész ország és a
politika arról, hogy a cigányság helyzete egyenes arányban romlik a
magyarokéval, hasonló vagy éppen ugyanazon okokra vezethető vissza. Amikor a
Parlamentben nagy hangon cigányozik Vona Gábor, a Jobbik elnöke, s a cigányság
szaporulatát, mint az állatokét határok közé akarja szorítani, akkor arra sem
gondol, hogy nem a cigányokét kellene megállítani, hanem a magyarokét kell
törvénnyel megsokszorozni… Törvénnyel és családtámogatással. Nem a gyermekek
után járó szavazati joggal, mert az eget rengető botorság, főként, ha a
szavazati jogot a kettős állampolgársággal együtt nem adják meg azoknak a
határon túli magyaroknak, akiknek a sorsáról is döntenek a Magyar Parlamentben.
Erről azonban már értekeztem. Tehát maradjunk a cigánykérdésnél.
Ha
a magyar történelmet végiglapozzuk, akkor látható, hogy ami ma Magyarországon
történik, az természetes és változatlan folyománya az ezer éves vagy annál
sokkal régebbi múltnak. Az árulás és a gyűlölködés a magyarországi magyar
számára olyan, mint a levegő. Nem tud nélküle élni. Ha pedig valaki bekerül a
gyűlölni valók közé, akkor onnan aligha van kiút. Csapda. Közben a magyarországi
magyar nem foglalkozik azzal, hogy igaza van-e vagy nincsen, ő gyűlöl és kész! Most
is ez van, s ma a cigányok a gyűlölet tárgya. A cigány legfőbb bűne, hogy nem
öli meg a magzatát, mint a magyar (amit ugyan a magyar nem ért meg miért bűn,
és nem is akar tenni ellene). A cigánynak mindegy, hogy a magyarok bezárják-e
az iskolákat, mert őt nem nagyon érdekli az iskola, hiszen otthonról nem ezt a mintát
hozza magával. A cigány egy szűk – bár egyre szélesebb – társadalmi réteg,
amelyet évszázadok óta a törvények és a törvényeket betartó hatalom tudott csak
féken tartani. Érdemes azonban arról, beszélnünk, hogy mit felejt el a
mindenkori kormány és a politikai erők, amikor a cigány népet a politikai
hatalom érdekében használja, amikor a ma még többségi nemzet ellen lázítja, s
amikor a törvényeket, valami elmebeteg liberális kreténség okán nem alkalmazza a
cigányra úgy, mint a magyarra vagy más náció tagjára?
A
cigányok gazdasági megélhetési helyzete az úgynevezett rendszerváltás után,
pillanatok alatt a bányász béka ülepének szintjére esett vissza. Antall József
ostoba, és csaknem a hazaárulással felérő, mindent privatizáló, az ipart és a
kereskedelmet idegen kézre adó politikája az ország gazdasági helyzetét - így a
cigányságét a magyarokéval együtt - megpecsételte. Számukra a kapitalizmus azt
jelentette, hogy az országot úgy le kell rohasztani, mint ahogyan az első
világháború után lerohasztották, kirabolták. Antall politikája egyfajta második
Trianon volt. A proli kommunista lopott vagyona által milliomos lett, erkölcsi
érzéke nem volt arra, hogy normális, nyugati típusú adófizetővé váljon, de
maszekként is megszokta, hogy lop, csal és hazudik, amit természetesen a
gazdaságpolitikára fogott, hiszen őt a lopásra és dolgozóinak járó bérkifizetés
elmaradására a törvény szorítja rá. Ez ugyan nem volt igaz, de megszokta, hogy
övé volt a gyár, és azt vitt onnan haza, amit akart. Amíg Nyugaton az éves
bruttó bevételnek mindössze 17-18 %-a volt a tiszta haszon egy-egy vállalkozás
esetében, addig Magyarországon ez fordított arányú volt. Hogyan lehetett ezt
elérni? Nos, úgy, hogy a Parlament nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, és
nem szorította rá a vállalkozókat arra, hogy tisztességesek legyenek. Antall
azt mondta, hogy nem érdekli, honnan származik a vagyon, az a lényeg, hogy az
befolyjon a nemzetgazdaságba. Ezzel hivatalosan beengedte a maffiát a magyar
gazdaságba, a parlamentbe és a társadalom és a gazdaság minden zugába.
A
privatizált, rablók által, és szakmai hozzáértés nélkül üzemeltetett
vendéglőkbe nem kellett többé a cigányzene, mert az egyébként kiváló hangulatot
teremteni tudó cigánynak, a zenészeknek akkor fizetni kellet. Helyette a
mulatós, stílustalan szemetet hozták be különböző adathordozókon, és ez az
államnak is megérte, hiszen szerzői jogdíj gyanánt pénzt tudott lehúzni a
vállalkozóról, a vendéglőkről. A cigányzenész tehát, állás nélkül maradt,
családja pedig néhány év múlva, kényszerűen is, de eladta a hegedűt… vagy éhen
veszett! A gyáraknak munkásszállóik voltak, üdülők százai álltak a dolgozók
rendelkezésére, és a cigány ember is dolgozott becsületesen egészen az antalli
árulásig. Ekkor a privatizált gyárak ezreket küldtek el, a munkásszállók ma
szállodák, vagy üresen álló lerobbant épületek, az üdülőket pedig a szakszervezetek
adták el és azok vezetői tették zsebre az érte kimuzsikált pénzt. Iszonyatos példa
a rendszerváltás utáni rablásra egy gyönyörű kastély sorsa. Mikosdpuszta
kastélya a kommunista diktatúra alatt munkások tízezreinek gyermekeit fogadta.
Szakszervezeti gyermeküdülő volt. Télen tanítás is volt a kéthetes turnusok számára.
Majd a gyermeküdülő megszűnt, privatizálni nem tudták, ám a csodás kastélyt úgy szétlopták a
környékbeliek, mint 1945-ben, minden magára maradt kastélyt. A csodás belső faburkolatos,
falépcsőházas kastély az enyészeté lett. "Derű, vigasz és áldás a honra"- volt a kapun belül a padozaton olvasható... Hogy ma ki vette meg és újíttatja fel,
az titok…
Tehát
a cigány nem ingázott többé, ott maradt éhes családjával Szabolcsban, s nem vihette
haza hetenként – hétvégén a kevés bért, amit viszont tisztességes munkával(!) keresett
meg. Nem mondom, hogy a kádári diktatúra
remek volt, de a mai uniós diktatúránál bizony sokkal emberségesebb és magyarabb.
Tudom, hogy a mindenkinek munkát adó kommunista rendszer mese csupán. A
kapitalizmus, a kizsákmányolás és az uniós diktatúra viszont minden embert,
minden állampolgárt tönkre tett vagy tesz egész Európában. Akik nyertek a
rendszerváltásnak hazudott hatalomváltáson, azok a mindenkori politikai erők
(az alja-elit) voltak. A társadalom többsége tűrt és nem vette észre, hogy
választásról választása, négyévenként úgy verik át, ahogy kell. A cigány ma már
tanulatlansága és a politika által ráruházott - magyarok elleni - kiváltságai
okán pedig olyan szintre süllyedt, amelyből kiemelni csak törvényekkel, és
speciális megoldásokkal lehet. Jelen súlyos helyzetüket és ezzel a magyarok
súlyos helyzetét is okozó politikai döntéseket és döntéshozók felelősségét
viszont fel kell tárni, mert amilyen helyzetben ma e kérdést tekintve került az
ország, az politikai és gazdasági bűncselekmények(!) sorozatának következménye.
Látjuk,
tudjuk, hogy ez a helyzet tarthatatlan, de nem tehetjük felelőssé csak
a cigányokat a kialakult körülmények miatt. Mind a társadalom, mind pedig a
politikai vezetők, a bűnözést tagadók és rendet visszaállítani nem tudók (vagy
nem akarók), de ezt ígérgetők ma is bűncselekményeket követnek el, s közvetve a
cigányok által elkövetett bűnök, gyilkosságok bűnsegédei és hallgatólagos
támogatói.
Vona Gábornak, Novák Elődnek
és párttársaiknak pedig, nem a cigány szaporulat megállításáról kéne beszélniük
a parlamentben, hanem a magyar családok támogatásáról és a cigányok
integrációjának lehetőségeiről. Ugyanis ez ma a legfontosabb kérdés, megoldásra
váró feladat. Hasonló a helyzet mindenütt, ahol cigányok élnek, vagy
megpróbálnak életben maradni, ha kell mások életének a rovására is. (Jelzem: a
magyar is, és minden más nemzet bármely tagja is ezt tenné, így élne, ha élete,
ennivalója, téli fűtése, gyermekeinek az élete kerülne ilyen, a politika és a
politikusok miatt kialakult veszélybe…! Példákat is hozhatnánk bőven!) Romániában, Szlovákiában és másutt hasonló
bajok tapasztalhatók, de megoldást az álszent és kretén liberális uniós vezetés
(és itt nem a nyilvánosan, a brüsszeli szocialista és liberális kretének által megalázott
Orbán Viktorra gondolok!) nem enged. Ám egyetlen dologra nem gondoltak
Brüsszelben sem: - ha az éhes oroszlánt kiengedik a ketrecéből, az első, akit
felfal, az lesz, aki kiengedte. Mert az oroszlán nem kérdezi meg, hogy ki volt
a jótevője, ki engedte meg neki, hogy szabadon garázdálkodjon.
A
cigány-kérdés megoldása tehát sürgető és elsődleges feladat, de a megoldás csak
olyan lehet, ami a cigányságnak nem árt, és nem fáj. Mert nem ők az elsődleges
felelősei annak a helyzetnek, amelybe kerültek, hanem a többségi társadalom, és
a többségi társadalom által megválasztott politikai bűnöző réteg (lásd Gyurcsány, Kuncze, Lendvai
Ildikó vagy éppen a feltehetően sikkasztó és csaló Kolompár
Orbán), amely szívesen nevezi magát elitnek, noha soha nem volt az. Hiszen az
MSZP és liberális koalíciós partnere a társadalom aljává süllyesztette magát
nyolc éves működése során, többek között a cigány nemzet politikai eszközzé
silányításával.
Ha
a cigánykérdésen keresztül nézzük a politikusokat, akkor a fent leírtak alapján
a politikusok erkölcsileg sokkal mélyebben vannak, mint maga a cigány társadalom,
a magyar nők pedig szintén nem büszkélkedhetnek azzal, hogy többet érnek, mint
a magzatát megtartó cigány asszony…
Ártatlan
áldozatai vannak a cigányok elkeserítő helyzetének, mert nincs azonos mérce, és
nincs azonos törvény, s ők azt gondolják, hogy számukra minden lehetséges az
Unióban… Ezt nevelte beléjük a liberális-szocialista politika és ezt támogatta
a Gyurcsány-kormány és Kuncze, mint belügyminiszter, de ezt vallja a kretének
brüsszeli parlamentje is. (Hasonlóan nevelték az asszonyokba a kommunista
érában, hogy az abortusz – azaz a gyilkolás – természetes joguk!)
A magyar
félelem, amely a cigányok és magyarok közötti polgárháborús helyzetről szól, szintén
mese, hiszen egy efféle polgárháborúnak nem a többségi nemzet lenne a vesztese,
és ezt a cigányok is jól tudják. Viszont a húr pattanásig feszül Európa-szerte.
Nem lehet tudni, hogy hová vezet az a gondolat, amelynek mentén keresik a
megoldást Brüsszelben, Budapesten, Bukarestben és Pozsonyban. Ugyanis
zsákutcában végződik ez a liberális, mindenkit egyenlőnek tartó és ehhez az
oktalansághoz ragaszkodó „álszentség”. Félő, hogy akik lázították a cigányokat,
s elbagatellizálták bűncselekményeiket, elérik véres céljukat, s a
többségi nemzetekkel akarják kiirtatni az Unió számára rendkívüli terhet és
hátrányt okozó cigányságot. Voltaképpen a cigányság törvényen felül
helyezése, a cigányok elleni legaljasabb bűncselekmény az Unió részéről. Ezt
kellene, hogy felismerjék azok a cigányok, akik mint tanult, kulturált emberek,
felelősséget éreznek - politikán kívül és felül - saját cigány nemzetük iránt. Mert
rajtuk is múlik, hogy a cigány társadalom mihamarabb megértse: – ők áldozatai
lesznek a kapitalizmusnak, a kizsákmányoló társadalomnak, az embertelen uniónak,
ha nem állnak oda a velük élő nemzet mellé, s nem közösen harcolják ki a
jólétet mind a maguk, mind az ország minden polgára számára. Bízom abban, hogy vannak olyan cigány
nemzetiségű urak és hölgyek, akik megértik miről van szó, és megkeresik a
többségi nemzettel azt a közös irányt és lehetőséget, amely mind a többségi
nemzetnek, mind a cigányságnak jobb életet, kiegyensúlyozott jövőt és értékes
együttműködést teremt. Mert ellenséggel meg vagyunk áldva mind a magyarok, a románok,
a tótok, a cigányok. Jó lenne – mint volt már a történelem során példa rá -, ha
inkább megmentenénk egymást a végső pusztulástól, ahelyett hogy taszigáljuk a
másikat, a másik hozzánk hasonló szerencsétlent a szakadék felé. A lehetséges
megoldásokról, a keresztény megközelítésről, a szeretet hatalmáról és az
integráció lépcsőfokairól lapunk következő számában olvashatnak.
Stoffán
György
h.
főszerek. - Európai Idő