2011. február 26., szombat

Cigánykérdés okai és megoldása Magyar-honban és az Unióban I. rész


Divat, szükséges megbeszélnivaló, vagy politikai eszköz? Mindhárom igaz, ha a magyarországi cigányokról, a cigány-bűnözésről vagy az ingyen élésről van szó. Illetve: mindhárom igaz lenne, ha nem feledkezne el egy egész ország és a politika arról, hogy a cigányság helyzete egyenes arányban romlik a magyarokéval, hasonló vagy éppen ugyanazon okokra vezethető vissza. Amikor a Parlamentben nagy hangon cigányozik Vona Gábor, a Jobbik elnöke, s a cigányság szaporulatát, mint az állatokét határok közé akarja szorítani, akkor arra sem gondol, hogy nem a cigányokét kellene megállítani, hanem a magyarokét kell törvénnyel megsokszorozni… Törvénnyel és családtámogatással. Nem a gyermekek után járó szavazati joggal, mert az eget rengető botorság, főként, ha a szavazati jogot a kettős állampolgársággal együtt nem adják meg azoknak a határon túli magyaroknak, akiknek a sorsáról is döntenek a Magyar Parlamentben. Erről azonban már értekeztem. Tehát maradjunk a cigánykérdésnél.

Ha a magyar történelmet végiglapozzuk, akkor látható, hogy ami ma Magyarországon történik, az természetes és változatlan folyománya az ezer éves vagy annál sokkal régebbi múltnak. Az árulás és a gyűlölködés a magyarországi magyar számára olyan, mint a levegő. Nem tud nélküle élni. Ha pedig valaki bekerül a gyűlölni valók közé, akkor onnan aligha van kiút. Csapda. Közben a magyarországi magyar nem foglalkozik azzal, hogy igaza van-e vagy nincsen, ő gyűlöl és kész! Most is ez van, s ma a cigányok a gyűlölet tárgya. A cigány legfőbb bűne, hogy nem öli meg a magzatát, mint a magyar (amit ugyan a magyar nem ért meg miért bűn, és nem is akar tenni ellene). A cigánynak mindegy, hogy a magyarok bezárják-e az iskolákat, mert őt nem nagyon érdekli az iskola, hiszen otthonról nem ezt a mintát hozza magával. A cigány egy szűk – bár egyre szélesebb – társadalmi réteg, amelyet évszázadok óta a törvények és a törvényeket betartó hatalom tudott csak féken tartani. Érdemes azonban arról, beszélnünk, hogy mit felejt el a mindenkori kormány és a politikai erők, amikor a cigány népet a politikai hatalom érdekében használja, amikor a ma még többségi nemzet ellen lázítja, s amikor a törvényeket, valami elmebeteg liberális kreténség okán nem alkalmazza a cigányra úgy, mint a magyarra vagy más náció tagjára?

A cigányok gazdasági megélhetési helyzete az úgynevezett rendszerváltás után, pillanatok alatt a bányász béka ülepének szintjére esett vissza. Antall József ostoba, és csaknem a hazaárulással felérő, mindent privatizáló, az ipart és a kereskedelmet idegen kézre adó politikája az ország gazdasági helyzetét - így a cigányságét a magyarokéval együtt - megpecsételte. Számukra a kapitalizmus azt jelentette, hogy az országot úgy le kell rohasztani, mint ahogyan az első világháború után lerohasztották, kirabolták. Antall politikája egyfajta második Trianon volt. A proli kommunista lopott vagyona által milliomos lett, erkölcsi érzéke nem volt arra, hogy normális, nyugati típusú adófizetővé váljon, de maszekként is megszokta, hogy lop, csal és hazudik, amit természetesen a gazdaságpolitikára fogott, hiszen őt a lopásra és dolgozóinak járó bérkifizetés elmaradására a törvény szorítja rá. Ez ugyan nem volt igaz, de megszokta, hogy övé volt a gyár, és azt vitt onnan haza, amit akart. Amíg Nyugaton az éves bruttó bevételnek mindössze 17-18 %-a volt a tiszta haszon egy-egy vállalkozás esetében, addig Magyarországon ez fordított arányú volt. Hogyan lehetett ezt elérni? Nos, úgy, hogy a Parlament nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, és nem szorította rá a vállalkozókat arra, hogy tisztességesek legyenek. Antall azt mondta, hogy nem érdekli, honnan származik a vagyon, az a lényeg, hogy az befolyjon a nemzetgazdaságba. Ezzel hivatalosan beengedte a maffiát a magyar gazdaságba, a parlamentbe és a társadalom és a gazdaság minden zugába.

A privatizált, rablók által, és szakmai hozzáértés nélkül üzemeltetett vendéglőkbe nem kellett többé a cigányzene, mert az egyébként kiváló hangulatot teremteni tudó cigánynak, a zenészeknek akkor fizetni kellet. Helyette a mulatós, stílustalan szemetet hozták be különböző adathordozókon, és ez az államnak is megérte, hiszen szerzői jogdíj gyanánt pénzt tudott lehúzni a vállalkozóról, a vendéglőkről. A cigányzenész tehát, állás nélkül maradt, családja pedig néhány év múlva, kényszerűen is, de eladta a hegedűt… vagy éhen veszett! A gyáraknak munkásszállóik voltak, üdülők százai álltak a dolgozók rendelkezésére, és a cigány ember is dolgozott becsületesen egészen az antalli árulásig. Ekkor a privatizált gyárak ezreket küldtek el, a munkásszállók ma szállodák, vagy üresen álló lerobbant épületek, az üdülőket pedig a szakszervezetek adták el és azok vezetői tették zsebre az érte kimuzsikált pénzt. Iszonyatos példa a rendszerváltás utáni rablásra egy gyönyörű kastély sorsa. Mikosdpuszta kastélya a kommunista diktatúra alatt munkások tízezreinek gyermekeit fogadta. Szakszervezeti gyermeküdülő volt. Télen tanítás is volt a kéthetes turnusok számára. Majd a gyermeküdülő megszűnt, privatizálni nem tudták, ám a csodás kastélyt úgy szétlopták a környékbeliek, mint 1945-ben, minden magára maradt kastélyt. A csodás belső faburkolatos, falépcsőházas kastély az enyészeté lett. "Derű, vigasz és áldás a honra"- volt a kapun belül a padozaton olvasható... Hogy ma ki vette meg és újíttatja fel, az titok…   
Tehát a cigány nem ingázott többé, ott maradt éhes családjával Szabolcsban, s nem vihette haza hetenként – hétvégén a kevés bért, amit viszont tisztességes munkával(!) keresett meg.  Nem mondom, hogy a kádári diktatúra remek volt, de a mai uniós diktatúránál bizony sokkal emberségesebb és magyarabb. Tudom, hogy a mindenkinek munkát adó kommunista rendszer mese csupán. A kapitalizmus, a kizsákmányolás és az uniós diktatúra viszont minden embert, minden állampolgárt tönkre tett vagy tesz egész Európában. Akik nyertek a rendszerváltásnak hazudott hatalomváltáson, azok a mindenkori politikai erők (az alja-elit) voltak. A társadalom többsége tűrt és nem vette észre, hogy választásról választása, négyévenként úgy verik át, ahogy kell. A cigány ma már tanulatlansága és a politika által ráruházott - magyarok elleni - kiváltságai okán pedig olyan szintre süllyedt, amelyből kiemelni csak törvényekkel, és speciális megoldásokkal lehet. Jelen súlyos helyzetüket és ezzel a magyarok súlyos helyzetét is okozó politikai döntéseket és döntéshozók felelősségét viszont fel kell tárni, mert amilyen helyzetben ma e kérdést tekintve került az ország, az politikai és gazdasági bűncselekmények(!) sorozatának következménye.
Látjuk, tudjuk, hogy ez a helyzet tarthatatlan, de nem tehetjük felelőssé csak a cigányokat a kialakult körülmények miatt. Mind a társadalom, mind pedig a politikai vezetők, a bűnözést tagadók és rendet visszaállítani nem tudók (vagy nem akarók), de ezt ígérgetők ma is bűncselekményeket követnek el, s közvetve a cigányok által elkövetett bűnök, gyilkosságok bűnsegédei és hallgatólagos támogatói.

Vona Gábornak, Novák Elődnek és párttársaiknak pedig, nem a cigány szaporulat megállításáról kéne beszélniük a parlamentben, hanem a magyar családok támogatásáról és a cigányok integrációjának lehetőségeiről. Ugyanis ez ma a legfontosabb kérdés, megoldásra váró feladat. Hasonló a helyzet mindenütt, ahol cigányok élnek, vagy megpróbálnak életben maradni, ha kell mások életének a rovására is. (Jelzem: a magyar is, és minden más nemzet bármely tagja is ezt tenné, így élne, ha élete, ennivalója, téli fűtése, gyermekeinek az élete kerülne ilyen, a politika és a politikusok miatt kialakult veszélybe…! Példákat is hozhatnánk bőven!)  Romániában, Szlovákiában és másutt hasonló bajok tapasztalhatók, de megoldást az álszent és kretén liberális uniós vezetés (és itt nem a nyilvánosan, a brüsszeli szocialista és liberális kretének által megalázott Orbán Viktorra gondolok!) nem enged. Ám egyetlen dologra nem gondoltak Brüsszelben sem: - ha az éhes oroszlánt kiengedik a ketrecéből, az első, akit felfal, az lesz, aki kiengedte. Mert az oroszlán nem kérdezi meg, hogy ki volt a jótevője, ki engedte meg neki, hogy szabadon garázdálkodjon.
A cigány-kérdés megoldása tehát sürgető és elsődleges feladat, de a megoldás csak olyan lehet, ami a cigányságnak nem árt, és nem fáj. Mert nem ők az elsődleges felelősei annak a helyzetnek, amelybe kerültek, hanem a többségi társadalom, és a többségi társadalom által megválasztott politikai bűnöző réteg (lásd Gyurcsány, Kuncze, Lendvai Ildikó vagy éppen a feltehetően sikkasztó és csaló Kolompár Orbán), amely szívesen nevezi magát elitnek, noha soha nem volt az. Hiszen az MSZP és liberális koalíciós partnere a társadalom aljává süllyesztette magát nyolc éves működése során, többek között a cigány nemzet politikai eszközzé silányításával.

Ha a cigánykérdésen keresztül nézzük a politikusokat, akkor a fent leírtak alapján a politikusok erkölcsileg sokkal mélyebben vannak, mint maga a cigány társadalom, a magyar nők pedig szintén nem büszkélkedhetnek azzal, hogy többet érnek, mint a magzatát megtartó cigány asszony…

Ártatlan áldozatai vannak a cigányok elkeserítő helyzetének, mert nincs azonos mérce, és nincs azonos törvény, s ők azt gondolják, hogy számukra minden lehetséges az Unióban… Ezt nevelte beléjük a liberális-szocialista politika és ezt támogatta a Gyurcsány-kormány és Kuncze, mint belügyminiszter, de ezt vallja a kretének brüsszeli parlamentje is. (Hasonlóan nevelték az asszonyokba a kommunista érában, hogy az abortusz – azaz a gyilkolás – természetes joguk!)
A magyar félelem, amely a cigányok és magyarok közötti polgárháborús helyzetről szól, szintén mese, hiszen egy efféle polgárháborúnak nem a többségi nemzet lenne a vesztese, és ezt a cigányok is jól tudják. Viszont a húr pattanásig feszül Európa-szerte. Nem lehet tudni, hogy hová vezet az a gondolat, amelynek mentén keresik a megoldást Brüsszelben, Budapesten, Bukarestben és Pozsonyban. Ugyanis zsákutcában végződik ez a liberális, mindenkit egyenlőnek tartó és ehhez az oktalansághoz ragaszkodó „álszentség”. Félő, hogy akik lázították a cigányokat, s elbagatellizálták bűncselekményeiket, elérik véres céljukat, s a többségi nemzetekkel akarják kiirtatni az Unió számára rendkívüli terhet és hátrányt okozó cigányságot. Voltaképpen a cigányság törvényen felül helyezése, a cigányok elleni legaljasabb bűncselekmény az Unió részéről. Ezt kellene, hogy felismerjék azok a cigányok, akik mint tanult, kulturált emberek, felelősséget éreznek - politikán kívül és felül - saját cigány nemzetük iránt. Mert rajtuk is múlik, hogy a cigány társadalom mihamarabb megértse: – ők áldozatai lesznek a kapitalizmusnak, a kizsákmányoló társadalomnak, az embertelen uniónak, ha nem állnak oda a velük élő nemzet mellé, s nem közösen harcolják ki a jólétet mind a maguk, mind az ország minden polgára számára.  Bízom abban, hogy vannak olyan cigány nemzetiségű urak és hölgyek, akik megértik miről van szó, és megkeresik a többségi nemzettel azt a közös irányt és lehetőséget, amely mind a többségi nemzetnek, mind a cigányságnak jobb életet, kiegyensúlyozott jövőt és értékes együttműködést teremt. Mert ellenséggel meg vagyunk áldva mind a magyarok, a románok, a tótok, a cigányok. Jó lenne – mint volt már a történelem során példa rá -, ha inkább megmentenénk egymást a végső pusztulástól, ahelyett hogy taszigáljuk a másikat, a másik hozzánk hasonló szerencsétlent a szakadék felé. A lehetséges megoldásokról, a keresztény megközelítésről, a szeretet hatalmáról és az integráció lépcsőfokairól lapunk következő számában olvashatnak.

Stoffán György
h. főszerek. - Európai Idő