Az alábbi fájdalmas témával fordult lapunkhoz
egy magániskola igazgatója:
- Vagy szándékosan, vagy a hozzá nem értés
miatt akadályozzák, egy életvitelszerűen Erdélyben élő tanulójuk, egyéni
munkarendjét engedélyező határozat kiállítását. Azt figyelték meg, hogy
egyes hivatalnokoknak, hivatalnok-pedagógusoknak semmiféle tapasztalatuk nincsen
az ilyen ügyekben, így a hétköznapi dolgokat sokoldalnyi beadványban kötelező indokolnia
az iskolának. Mivel a pártállami rendszerben szocializálódott, röghöz kötött
hivatalnokok, nem rendelkeznek információkkal a „mozgásban élő” családokkal
kapcsolatban, pedig ez a kényszerű életforma a kárpát-medencei magyar
társadalom jelentős részére jellemző.
A
szabályok meggátolják ezeknek a gyerekeknek az optimális fejlődését, és
mindannyiszor a „pedagógiára”
hivatkoznak. Az, hogy létezik a hivatalon kívüli, az egyébként valódi élet,
ahol reggel felkel a nap és este lenyugszik, az indifferens és felfoghatatlan a
számukra. Jórészt binárisan működnek, igen-nem a válasz, ami megfeleltethető a
corpus-értelem párosának, de maga a lélek elveszett. Az iskolákból kiöntötték
magát az iskola tárgyát, a gyereket – a fürdővízzel együtt. Az állami
intézmények azért rosszak, mert az állam e lélektelen hegemóniára törekszik. Egyrészt
különböző informális eszközökkel, anyagi megfontolásból megszünteti a
rugalmasságot biztosító magánintézményeket, másrészt saját intézményeikben az
igazgatók kezéből kivette a vezetői hatalmat. Mindenről a KLIKK dönt. Így járt
el a nevelőtestületek és a szülők tekintetében is. Ellenben, a felelősséget
hárítja és rátolja az egyszemélyi felelősséggel megterhelt igazgatóra, aki a
legtöbb esetben nem csinál semmit, mert „abból baj nem lehet” – akkor jó
eséllyel valahogy kihúzza a nyugdíjig. Több esetben ez mutatkozott meg a
Covid-fertőzött iskolák vezetőinek titkolózásában és hallgatásában is. Akkor sem mertek intézkedni, amikor a tanári
kar nagyobbik fele megbetegedett. Az
Oktatási Hivatal abszolút központi irányításra törekszik, ez viszont
megszünteti az egészséges, valódi versenyhelyzetet és a demoralizált,
adminisztrációval túlterhelt tanárok csak leadják az órát. Ennek egyenes
következménye az, hogy az iskolákban az oktatás minősége ellaposodik,
színvonaltalanná válik. Ha egy iskola „ki akar ugrani” ebből a kényszer-szürkeségből,
akkor marad számára az az opció, hogy a gyerekekből passzíroz ki egyre nagyobb
kognitív teljesítményt – amíg lehet. Ez azonban nem pedagógia! És ekkor jön a
hivatal. Diszkriminatív és minden képzeletet felülmúlóan lélektelen eljárásban számon
kér, hogy miért látják az oktatási intézményben pedagógiailag indokoltnak, hogy
egy Romániában élő gyerek magyar anyanyelven akar Magyarországon tanulni.
Valóban itt tartunk!
Érthetetlen,
hogy a mindenható Hivatal, miért nem kérdezi meg azokat, akik valóban értenek
hozzá? Szakmai féltékenységből? A jó programok – finoman szólva is –
ellopásának reményében, amelyeket saját felhasználásban, saját anyagi javak
megszerzésére lehet felhasználni? Ez rossz
elképzelés, hiszen aki megalkotta sokéves, keserves tapasztalatok alapján a
programokat, azt kihagyják belőle. Tehát, ilyen alapon, az alkotó hiányában,
maga a program sem működik. Ez nem egy üzem és nem egy üzlet… – ez iskola! A lélek
is kell hozzá!
A
kormányzati szándékkal ellentétben, a helyi pedagógusnak álcázott bürokraták,
tudatlanságukkal akadályozzák a híd kialakulását a leszakadt országrészekben
élő magyarokkal.
Kit
is akadályoznak ez esetben a magyarországi iskolában való tanulásában? Egy Erdélyben,
Hargita megyében élő magyar állampolgársággal is rendelkező 7. osztályos tanulót,
akinek felnőtt lánytestvére Magyarországon, egyetemen tanul olyan szakon, amelyet
Erdélyben nem oktatnak. Ő aktívan, versenyszerűen sportol, amelyhez sok
pénzügyi és nem utolsó sorban, személyes szülői segítségre van szüksége, egyetemi
tanulmányai mellett. Emiatt a család ingázik erdélyi és magyarországi otthona között.
Romániában nincs lehetőség egyéni munkarendben történő tankötelezettség teljesítésére,
és a gyermek Magyarországon szeretné tankötelezettségét teljesíteni, magyar anyanyelvén
szeretne tanulni.
Tehát,
a gyerek külföldön is, és Magyarországon is él, de a Covid19 miatti
határlezárások miatt jelenleg Romániában van, ahol az iskolák zárva vannak!
A
kérelem első elutasítását az alábbi jogszabályokra hivatkozva kapta meg az
iskola igazgatója: „2011. évi CXC. tv.
45.§ (5) - A tankötelezettség iskolába járással
teljesíthető. Ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és a
tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése
szempontjából előnyös, a tankötelezettség teljesítése céljából határozott időre
egyéni munkarend kérelmezhető. A szülő, nagykorú tanuló esetén a tanuló, a
kérelmet a tanévet megelőző június 15-éig nyújthatja be a felmentést
engedélyező szervhez. Ezen időpontot
követően csak abban az esetben nyújtható be kérelem, ha a tankötelezettség
iskolába járással történő teljesítését megakadályozó körülmény merül fel.
Jogszabályban meghatározott esetben az egyéni munkarendet biztosítani kell.
„(6) A
felmentést engedélyező szerv dönt arról, hogy a tanuló a tankötelezettségének
egyéni munkarend keretében tehet eleget. Az eljárás során a felmentést
engedélyező szerv megkeresheti a gyámhatóságot, a gyermekjóléti szolgálatot, az
iskolaigazgatót, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén a
gyermekvédelmi gyámot.
91.
§ (1) (3)
A külföldi tanulmányok alatt a tanuló magyarországi tanulói
jogviszonya szünetel, kivéve, ha tanulmányait egyéni munkarenddel rendelkezőként
Magyarországon folytatja.”
Az
ügyintéző botor végzésében ez áll:
A
Hivatal szerint nem sajátos az a helyzet, hogy a gyermek Erdélyben él, az
iskola pedig Magyarországon van… November vége felé járunk és a Hivatal még
mindig nehezíti az erdélyi magyar gyermek zavartalan tanulását, s bár a
határozatot visszavonták Székesfehérváron, egy levélben az alábbi ostoba és
teljesen érthetetlen, kilencpontos kérdőívet küldték meg az intézményvezetőnek:
Ebben
a kérdőívben az 1-es pont a legérdekesebb. Ugyanis arról kérdezik az
intézményvezetőt, amit maga a Hivatal akadályoz!
Az
intézmény vezetője lapunknak elküldte a válaszait:
"2.
azon a jogcímen, hogy le van zárva a határ, és a hivatalnak még mindig nem
sikerült határozatot hoznia!!!!
3.
Miért döntöttem így? Azért, mert van egy gyerek, aki magyarul szeretne tanulni,
magyar állampolgárságú is, de külföldön él, szeretne magyar iskolában, az
anyanyelvén magyar tananyagot tanulni, és én ebben szeretném segíteni.
Szerintetek pedagógiailag elég indok?
4.
pont: Maglódon akkor van, ha jön vizsgázni, vagy a család Magyarországon
tartózkodik. Ezt világosan leírta a szülő.
7.
pont: Az iskola nem hatóság! A gyerek lakcímkártyáján külföldi állandó lakhely
szerepel, és a KIR-ben is ez van. És leírták százszor, hogy jórészt Erdélyben
vannak, mert a szülőknek az az otthona, csak kétlaki életet folytatnak, mint
ahogy ma Európában sok ezer család ingázik, mikor éppen nincs lezárva a határ.
8.
pont: Ez szerinte nem sajátos helyzet. Felháborodott telefonos érdeklődésemre azt
mondta az ügyintéző, hogy „járjon
Erdélyben iskolába.” De ott most nem üzemelnek az iskolák!!!! Tehát, nem
tud tanulni, tehát, már megint ott tartunk, hogy pedagógiailag igenis indokolt,
hogy nálunk teljesítse egyéni munkarendben (ez az itteni megnevezés szerint
magántanuló státusz) a tankötelezettségét, és még mellette, ingáznak is. Ergo:
joga van idejárni. Az ügyintéző szerint – aki feltehetőleg DK-s vagy Momentumos
lehet –, ez akkor sem sajátos helyzet."
Hasonló
az EU-s és a hazai törvényhozók miatt nagy problémák adódnak a határon túlról áttelepült kiskorúakat illetően is, akik státuszváltásának köszönhetően,
Magyarországon élő magyar állampolgárrá lettek, de a magyar hatóság nem biztosítja számukra a tanulóbiztosítást,
tehát diszkriminálja a Magyarországon élő kiskorú magyar állampolgárt… egy ostoba
EU-s törvény értelmében, amely a munkáltatók által kitöltendő E104-es nyomtatványt
követeli a kiskorútól.
Valami tehát nagyon rosszul működik
ebben az országban, és ez a valami, magyarellenes diszkriminációra enged
következtetni. És amíg a legtöbb megyében zökkenőmentes és emberi az
ügyintézés, addig vannak megyék és közhivatalok, ahol ezek szerint nem veszik
tudomásul a kormány és a miniszterelnök elképzeléseit a nemzeti összetartozást
illetően… Száz év után a belső Trianon is működik – gyerekekkel szemben is!
Mert az egyéb problémák mellett, a magyar állampolgárság megadása utáni
törvényi alkalmazásokat senki nem dolgozta ki, hanem odadobták a magyar
állampolgárokká vált határon túli magyarokat, az EU ostoba és minden ízében
nemzetállamok létét és a nemzeti összetartozást ellenző törvénykezésének. És ez
nem hiba, hanem bűn!
Nemzeti Napló