Guminő a trafikban

Osztrák barátaimmal beszélgettem egy bécsi kávéházban.  Egyiküknek elfogyott a cigarettája. Felállt, odament a pulthoz és vett egy Smart-ot. Az asztalhoz visszaülve komótosan rágyújtott és folytattuk a munkamegbeszélést. Kiegyensúlyozottan, békésen, kényelmesen… a kávéházban… a Kaiserstadtban.

Nem kellett görcsölni holmi alulművelt ellenőr látogatásától, nem kellett keresgélni a dohányboltot, nem kellett pesztrát fogadni, hogy a gyerekre vigyázzon, amíg a kedves mama, azaz kuncsaft bemegy a tiltott helyre és cigarettát vásárol.  És persze nem kellett magyarázkodni a külföldi ismerősnek, hogy nem pornó moziból, gumi néni vagy műfütyi vásárlásból jön ki az ember, hanem csak egy félelmetesen „nagyonhülye” magyar törvényalkotó által megálmodott, perverz kinézetű nemzeti dohányboltból…

Ma már, amikor egyébként tiltja ezernyi törvény a diszkriminációt, a magyar dohányos nem számít embernek. Lenézett, kitagadott és megalázott egyedek a dohányosok, akik nem jogosultak egy vendéglőben kényelmesen elszívni egy cigarettát, akiknek tilos a buszvárás közben rágyújtani, akik mínusz húszban is arra kényszerülnek, hogy munkahelyük előtt az utcán kelljen szivarozniuk, mert a magyar „nagyonhülye” törvényalkotó, két roham között kitalálta a lesötétített, 18-as figyelmeztető karikával ellátott, gyermekeknek még szülőkkel is tilos nemzeti dohányárudákat. Talán a világon is egyedüli ostoba megoldás ez, amely számos ponton korrigálhatatlanul rossz, lejárató, és esztelen. Amolyan súlyos félkegyelműséget tükröző uniformizálás, amely még rosszul is sikeredett.

Valami miatt mégis olyan lett, amilyennek a már említett „nagyonhülye” kitalálta. Kultúrember ilyet ugyanis nem talál ki… vagy nem talál ki - ingyen. Ha elgondolkodom, hogy kiknek jó ez a fejetlennek látszó, mégis hatalmas pénzt hozó nemzeti dohányáruda-kialakítás, elképedem. Ugyanis csak nagyon jól körbehatárolható cégek gazdagodhatnak meg a trafik-ügyből. (Nem, nem a kommunista csürhe által emlegetett „trafikmutyinak” nevezett ügyre gondolok, amely a kiosztás körüli furcsaságokat hivatott ködösen és bizonyítékok nélkül felhánytorgatni. Hiszen a trafikosok előbb vagy utóbb belebuknak majd. Ők csak áldozatai ennek az új varázslatnak.) A helyiségek kialakítását meghatározó törvény körül kell keresni az igazi bevételi lehetőségeket. Két pénztárgép, nem átlátszó fólia, 18-as egységes világító és ragasztható cégér, egységes táblák, ajtók, portálok. De nem is sorolom tovább. Valamint a kritikáén aluli magatartás, amellyel az illetékesek bizonyítani akarják, amit nem kellene bizonyítani: miszerint csak Fideszesek kaptak volna trafikot. Nos, ez sem igaz! A kifogásolt magatartás pedig az, hogy vasfegyelemmel bezárják az ellenőrök, a sajátos és elég aljas provokációjuk okán megbukott trafikosok, újonnan és sok pénzért megnyitott boltját. Mert azt a kiskorút kiszolgálta, akit az ellenőrök beküldtek cigiért…

Szóval az egész trafikos ügy, undorító, ostoba és érthetetlen. Hogyan juthatott el odáig ez a dolog, hogy megvalósítsák? Soha nem fogom megérteni… az általam kedvelt és egyetlenként támogatott párt kormányzása idején történt a rendszerváltás leghülyébb, és valljuk be – legátgondolatlanabb – intézkedése.  Támadási felületet adott a vörös söpredéknek, rendszertelen és botor, hiszen este hat után sok vidéki településen nem lehet cigarettát venni, mert a nemzeti dohánybolt bezárt.  Másutt ötven méteres körzetben négy-öt trafik is működik. A biztonságról ne is beszéljünk… belátni nem lehet, tehát könnyen kirabolható még akkor is, ha a „nagyonhülye” törvényalkotó megbízóinak engedelmeskedve kamerát is kötelezővé tett a boltokban. Hiszen a kamerát is valakik behozzák az országba, forgalmazzák, és beszerelik… mint a laptopokat, a számítógépeket, a pénztárgépet, a számítógépes programot. Olyan érzésem van, mintha a maffia odaszólt volna a törvényalkotónak, törvényhozónak, hogy „te kis hülye köcsög, kidolgoztuk a nemzeti trafikhálózat tervét. Csinájjá törvényt belőle wazze”. És a "kis köcsög" csinált… Megkapja érte a pénzt, a boltok megnyílnak, a pénz befolyik a maffiának, majd a közfelháborodásra és a tarthatatlanságra tekintettel és hivatkozással az egész törvényt megváltoztatják, és minden ismét a normális mederben megy majd tovább… Lesz majd másik botorság, amit törvénybe iktatnak… a maffia ismét beszedi a pénzt és a törvény ismét megsemmisítésre kerül. Egy államtitkár sötét körvonala jelenik meg előttem bármilyen hasonló ügy kerül szóba. Hiszen itt áll az ajtóban egy újabb nagy maffia-buli: a nemzeti kaszinók ügye.

Jó volna a dohányosokat is emberszámba venni Magyarországon. Mert mint a bécsi kávéházi példa is mutatja, lehet! Én magam nem dohányzom, de engem is sért az, amikor Pesten a legforgalmasabb és a hozzánk látogató külföldiek által is leglátogatottabb területeken nem látni mást, mint kisebb csoportokba verődött, cigarettájukat – mert munkaidejük van éppen – gyorsan szívó embereket. Kapualjról-kapualjra sok-sok ember szívja a városi benzingőzzel együtt a cigi füstjét… mert a „nagyonhülye” törvényalkotónak nem ért el az agyáig: - a cigaretta nem annyira káros, mint kihajtani a munkahelyekről a dohányosokat, és benzingőzt is velük szívatni be.

Budapesten ma ezt a látvány komikus… pincérek, konyhafőnökök, igazgatók, beosztott irodisták, eladók és melósok bandázva szívják a cigit és a benzin-kórt… mert a Parlamentben így határoztak. Öt méter erről meg arról, és jön a közterületes alulművelt és pofázik, figyelmeztet, jön az ÁNTSZ a kocsmába és büntet, és jön mindenki ellenőrizni és büntetni és rosszat tenni a másiknak… hiszen ez ma a magyar társadalom, a hozzá nem értés és a bürokrácia fejetlensége. Magyarország. Pedig, lehetne jól is, és békében élni egymással és jó törvényekkel, okosan, emberi hangon… mint Bécsben, a kávéházban… ahol nem ismerik a beteges magyar bizonyítási kényszer miatt kötelező HACCP előírásokat sem. Csak borzonganak tőlünk, ha beszélgetésbe elegyedünk velük. Jó lenne tehát jól tenni, amit tenni kell… mert már nem is szánnak minket. Röhögnek a 18-as karikán…

Egy trafikos barátom boltjának bejáratánál egy felfújható, csóré néni mutatja a boltba vezető irányt… „ha már úgyis az epres síkosítótmeg a vibrátort keresték…” - mondja -… „pedig a vibrátor, azaz a műpénisz Parlamentben van nem itt. Ő találta ki a nemzeti dohányboltot. Így…” A Déli pályaudvari trafikosnál pedig, aki huszonöt éve árulta a cigarettát, már csak az üres műanyagtározók éktelenkednek. Huszonöt év után ő nem nyert pályázatot…

Stoffán György - Európai Idő

MTI-hír kicsit másképp

Trianoni emlékév

Határozatot hozott a kormány a trianoni diktátum 100. évfordulójához kapcsolódó jövő évi programokról. A Magyar Közlöny keddi számában az olvasható, hogy a Trianoni Békediktátum idején meggyilkolt mintegy félmillió, majd az azt követő években megölt egymillió magyarra való méltó emlékezés érdekében 2020. június 4-ét Nemzeti Gyásznappá nyilvánítják.

A kormány a szerdán hatályba lépő, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által jegyzett határozatában felhívja a külügyminisztert, hogy a közigazgatási és igazságügyi miniszterrel együttműködve gondoskodjon az emlékév Trianonban és Kolozsvárott megrendezendő hivatalos megnyitó és záró ünnepségének, valamint további programjainak megszervezéséről.
A kormány ugyancsak felkéri a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy gondoskodjon a 2020. évi emléknapok megszervezéséről, valamint koncepciójának, kommunikációs stratégiájának, lebonyolítási tervének és költségkalkulációjának kidolgozásáról.
Az emberi erőforrások miniszterét azzal bízza meg a kormány, hogy - a honvédelmi miniszterrel együttműködve - tegye meg a szükséges intézkedéseket az emlékévhez fűződő oktatási kezdeményezések megvalósítása érdekében a 2019-2020-es tanév folyamán.
Szintén az emberi erőforrások minisztere gondoskodik a kormányhatározat értelmében a 2020. évi emléknapokhoz kapcsolódó konferenciák, továbbá az egyház- és nemzetiségközi párbeszédre irányuló programsorozat, valamint a trianoni diktátum gyermekáldozatainak kutatásával foglalkozó tudományos kezdeményezések koncepciójának, kommunikációs stratégiájának, lebonyolítási tervének és költségkalkulációjának kidolgozásáról.
A jogszabály értelmében az emberi erőforrások minisztere gondoskodik a "trianoni diktátumot tematizáló médiaalkotások megjelenéséről", illetve az emlékévvel kapcsolatban felmerülő civil kezdeményezések megvalósításának támogatására létrehozandó pályázati alapprogram kidolgozásáról is.
Ugyancsak az emberi erőforrások minisztere - a közigazgatási és igazságügyi miniszterrel együttműködve - felelős a kapcsolódó emlékhelyek felújításáért, a külügyminiszter pedig azért, hogy megvizsgálják Magyarországnak az Igazságot Magyarországnak Alapítványt támogató országok köréhez történő csatlakozásának lehetőségét.
A külügyminiszter felelőssége továbbá, hogy az emlékév programjai a magyar külképviseleteken, valamint - a közigazgatási és igazságügyi miniszterrel együttműködve - a Balassi Intézet külföldi központjaiban megfelelően megjelenjenek, illetve hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket Szlovákia, Románia, Szerbia, Ukrajna, Ausztria valamint Magyarország közötti diplomáciai megemlékező látogatások megvalósítása érdekében, továbbá megvizsgálják az emlékév egészére kiterjedő UNESCO-védnökség megszerzésének lehetőségét. A kormányhatározatnak megfelelően a nemzeti fejlesztési miniszter a honvédelmi miniszterrel együttműködve gondoskodik majd a temesvári és a kolozsvári zsidó örökségre vonatkozó programok, a zsinagóga-felújítási kezdeményezés, valamint a további örökségvédelmi, kegyeleti jellegű programok koncepciójának, kommunikációs stratégiájának, lebonyolítási tervének és költségkalkulációjának kidolgozásáról. Szintén a nemzeti fejlesztési miniszter felelős az emlékévet megörökítő emlékbélyeg kibocsátásáért.
Az egyes kiemelt jelentőségű budapesti beruházásokért felelős kormánybiztosnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a Trianon Gyermekáldozatainak Emlékhelye - Európai Oktatási Központ létrehozása érdekében, amelyet a Józsefvárosi pályaudvar épületében adnak át. A kormányhatározat felkéri a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy a fent megjelölt feladatok végrehajtását koordinálja, illetve gondoskodjon az emlékév programjainak "megfelelő szintű és minőségű nemzetközi médiamegjelenítésről".
(MTI nyomán)
(A hír eredetileg a 2014-es holocaust emlékévet említi, én csak a dátumokat és az emlékév megnevezését cseréltem ki.)

Tartsuk be a szabályokat!

Olvasható a neten, hogy a magyarok ezrével jelentik fel egymást ma is. Adóhivatalnál, rendőrségnél, önkormányzatnál… mindegy, csak feljelenthessen. Ha valakinek két forinttal többje van, máris számíthat egy jó zaftos feljelentésre, és járhat hónapokon keresztül az őt vizsgáló hivatalnokhoz, s a stressz miatt akár infarktust vagy rákot is kaphat.  Ez utóbbi hatásokkal azonban sem a feljelentő, sem a hivatalok nem foglalkoznak. Csak jön a baj és a feljelentett hozzátartozói előbb utóbb megküldik az eljáró hatóságnak a halotti anyakönyvi kivonatot… mert ez Magyarország, és itt a feljelentősdi egy genetikai sérülés eredménye lehet, amit végigkövethetünk a magyar történelem évszázadain keresztül. A hazaárulás, a feljelentősdi, a másik embernek keserűség okozása, a másik ember lelketlen kirablása, munkájának meg nem fizetése… mind-mind, megannyi emberi aljasság, amely megmagyarázhatatlanul ott bujkál a magyar társadalomban, s rányomja a bélyegét a mindennapokra épp úgy, mint a politikai életre, a törvénykezésre, a bíróságok sokszor ostoba és az igazságtól távol álló döntéseire. Mert a magyar társadalom nem nemesedik, hanem rothad. Rothad a gazdasági problémák miatt, a középvezető döntéshozók oktalansága okán, és persze az emberi kapzsiság következményeképpen. Majd’ tízmillió magyar állampolgárból kettő követi azt az utat, amely a nemzetet még megmentheti a végső pusztulástól, amely világosan látja, hogy a hazaárulás és a hazaárulók merre tartanak, s amely megvédené, ha tudná a hazát és a nemzetet. Ám erre képtelen, mert a haza és a nemzet nem engedi megvédeni magát a jelenlegi Magyarország határain belül. 

Mert a jelenlegi határokon belül élő, ostobán gondolkodó és hit nélküli csaknem nyolcmillió azt gondolja, hogy Bajnai Gordon, Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc vagy éppen Vadai Ágnes szolgálja a nemzetet… illetve nem is a nemzetet, hiszen a nemzet fogalma számukra semmit nem jelent. Ők világpolgárok, s akkor örvendeznek, ha Magyarország végleg eladósodik, ha az európai liberálisok és baloldaliak rabszolgákká alacsonyítanak minden magyar állampolgárt, s ezek a primitív elemek egytől egyig gyűlölik azt, ami magyar, ami keresztény, ami egy négyezer éve kipróbált és bevált családmodellt követ… Baj tehát, van éppen elég. Azonban baj nem csak a bal oldalon van. A jobb oldali bajok talán még veszélyesebbek, mint a bal oldaliak, hiszen a baltól nem is várunk mást, míg a jobb oldalon sokkal többre, sokkal több emberségre és józanságra számítunk. Ám, itt is sok a csalódás…

A minap betévedtem egy falusi dohányboltba, hogy egy ismerősnek ajándékot vásároljak. A nem átlátszó fóliával bevont boltból, ahová nem lehet belátni, ezért könnyű lesz kirabolni is, az eladó úgy hajtott ki a fiammal, hogy időm sem volt megkérdezni mi baja van velünk? A baj a gyerek volt. Addig ugyanis – valami nagyon elvetemült orvosi eset (hülye) ötlete alapján – nem szolgál ki, amíg a gyerek is bent van a boltban. Nem is vettem semmit ott, hanem a mellette lévő rablóhoz kellett bemennem, ahol viszont cigarettatöltőt nem kaptam… Tehát, a 18-as karika és a teljes elszeparáltság mellett működő dohányboltba, a felügyeletem alatt lévő gyermekemmel nem mehetek be ajándékot vásárolni, mert valami degenerált barom, a minisztériumban hatalmas összeg fejében így döntött. Nos, a legkevesebb, hogy elbocsájtása mellett néhány pofonnal is viszonoznám ezt a botor döntést. Hiszen miért kellene az üzlet előtt hagyni egy babakocsit, vagy egy beteg gyermeket? S milyen jogon szól bele a szülői döntésbe egy minisztériumi szellemi fogyatékos? Bizonyára nem azért nem dohányzik a gyerekem 11 évesen, mert eddig sem vittem be olyan boltba, ahol cigarettát lehet kapni, hanem azért, mert szeretettel és értelmesen előre gondolkodva megmagyaráztuk neki családi beszélgetések alkalmával, hogy mennyire ártalmas és milyen ráfizetéses a dohányzás.

Ám, nem csak a dohányboltokkal kapcsolatban vannak ilyen degenerációk, családellenességek, embertelenségek a törvényhozásban. Számos támogatást vettek el az utóbbi időkben olyanoktól, akik eddig rászorultként élvezhették a kedvezményeket, mintegy betegségükben vigaszként… Gyermekekről van szó itt is. Például a laktóz érzékenységgel ma már nincs vasúti, utazási kedvezmény, tehát van gyerek, akit nem tudnak felülvizsgálatra sem vinni vidékről a városba, mert a családnak nincs rá pénze… de az egyéb élelmiszer érzékenységet mérséklendő sem tudják megvenni a kímélő élelmiszert. Marad a gyógyszer, ám, ezt sem „közgyógy” alapon kapják már. Hasonló volt az a szellemi fogyatékos ötlet, amely a cukorbetegeket szorította volna sarokba, ölte volna meg, a 8-as cukorérték fölötti büntető inzulinmegvonással. Igaz, valami értelmes ember elmagyarázta a síkhülye törvényalkotónak – vagy „szakbizottságnak”, amely a féllábút és a nyomorékot is visszaküldte dolgozni a felülvizsgálat után –, hogy a cukorbetegség nem olyan valami, amit olyan alapossággal lehet szabályozni, mint az ő – nem alacsony, de nem is megérdemelt – fizetését…

Tragikus az, hogy a kormány nem akar rosszat, hogy nincs alternatíva, s hogy sok olyan intézkedés történik, amely segíti a magyar családokat. Vajon szükség van-e mindezekkel szemben olyan ostoba és érthetetlen, a nemzetgazdaságba pénzt alig hozó, de a családoknak tragédiákat okozó intézkedésekre, amelyek rossz szájízt okoznak, s ellenséget kreálnak a korábbi Fidesz-szavazókból? Sokszor úgy tűnik, mintha a bíró, a törvényhozó, a polgármester szándékosan törne borsot a kormány orra alá, s ez nem csak üres feltételezés. Hiszen a bal-és jobb oldali ostobaság nagyon hasonlatos, és ugyanabból a társadalmi mocsokból táplálkozik: a proli mentalitásból, amelyen sem egyetemi, sem más szakvégzettség nem segít. A proli, proli marad akár jobb, akár bal oldali.

A rosszindulatú, pofátlan és jól fizetett hatalommániás proli a legrosszabb. Ennek tipikus példája Bajnai Gordon, aki odáig süllyedt, hogy Tavaressel együtt "vernek sátrat" a Velencei tó partján. Azzal a Tavaressel, aki a magyarországi kommunista-liberális söpredék általi hallomásból „tud” mindarról, ami ma Magyarországon történik, s erről jelentést is írt – megrendelésre – a buzipárti Uniónak, amely ezen felháborodva hazánkat ellenőrzés alá akarja vonni… Bajnai ezzel a jogilag, erkölcsileg és emberileg is elítélhető szennyel ünnepel. Hasonló, hasonlónak örül… mondja a latin szállóige.

Nem kellene tehát azt a kétmilliót rugdosni, amely kétmillió aláírta a rezsicsökkentés melletti kiállást, s ott van, ha támogatni kell a kormányt. Mert ez a kétmillió rántott levest eszik és semmije sincs lassan, de előre lát és bízik a kormányban. Cukros és laktóz érzékeny, nélkülöz, de remél és hisz a mai koalíciónak – mert magyar és keresztény, tisztességes és művelt, józan és kitartó!

Nem kíváncsi viszont a nemzeti kaszinókra és dohányboltokra, nem kíváncsi a családok életébe beleavatkozó elmebeteg törvényhozóra, nem kíváncsi Lázás János „bölcsességére”… az igazságtalanul ítélkező bírókra, a végrehajtók és a közjegyzők sorozatos bűncselekményeire… a bankok büntetlen és jóváhagyott maffiaszerződéseire, a betegséget fokozó elvonásokra.

Azonban erősítette a hitét, és jól esett neki Orbán Viktor köszöntőlevele…

Tartsuk be tehát a játékszabályokat kölcsönösen! Mert itt van 2014, és itt van egy söpredék ellenzék, amely minden aljasságra képes a magyarság és a keresztény értékek eltiprása érdekében - Brüsszelben és itthon egyaránt!

Stoffán György – Európai Idő

Légnyomás az „ejrópunióban”

Gyermekkoromból emlékszem néhány, a háborúból visszamaradt légnyomásos hülyére. Az egyikük, a Lövőház utcában, vigyázzmenetben, kart lendítve trappolt végig éveken keresztül a Fény utca és a piac melletti Kuhár néni féle trafik között, hangosan énekelve a német és a nyilas katonadalokat. Teljesen hülye volt, így senki nem bántotta, noha a kocsmákban akkoriban a Székely himnusztól a Krasznahorka büszke váráig minden tiltott volt… és aki eme dalok éneklésére vetemedett akár részegen, akár józanul, azt az éppen akkor és ott ügyeletes spicli már vitette is.

A másik légnyomásos hülye, egy pap, vagy teológus volt, aki a Margit körúton, a volt Flórián Kávéház mellett (Ma talán fodrászat a Ganz utca és a Margit körút sarkán) a járdán üldögélt és folyamatosan misézett. Latinul, hibátlanul mondta a mise szövegét (hiszen akkor még nem kapta meg az Egyház a II. Vatikáni Zsinat által terjesztett súlyos és mára végzetesnek látszó modernizálási fertőzést). Viszont egy valamit senki nem tudott belőle kicsikarni. Az átváltoztatás szövegét és az Úrfelmutatást. Hiába ígértek neki pénz, ételt, pofont azért a néhány szóért, a szerencsétlen  arra nem volt hajlandó. Ilyenkor azt hajtogatta: - „az nem vicc… azt nem lehet!” Tehát, a hülyének is volt egyfajta korlátja, volt valami, amit tisztelt, amiből még hülye létére sem csinált közröhejt, amivel nem gúnyolódott.

Miért is jutott mindez az eszembe? Mert a magyarországi társadalom és a pártok, valamint az „elit”, azaz az ellenzéki politikai söpredék körülbelül ezen a szinten van, illetve ezeknek a hülyéknek a szellemi szintje alatt… jóval. A magyarországi magyar társadalom olyan, mint a légnyomott, aki az „átváltoztatásból” is képes - minden lelkiismeret furdalás nélkül - cirkuszt csinálni… bemutatni, hogy röhögjenek rajta, hogy sikere legyen. Hiszen nagy pénz van a cirkuszban, és nem is kell sokat tenni ezért a nagy pénzért, csak bohócot csinálni a legszentebből: – ezeknek a mai ellenzéki szociálliberális politikusoknak az esetében a Hazából, a Nemzetből, az erkölcsből.

Ha egy normális országról beszélnénk, amelyet az „ejropunió” (hogy kifejezésmódjában idézzem a napokban temetendő pufajkást, akinek a temetésén beszédet tart az eszeveszett magyarellenességéről hírhedt balliberális Martin Schulz is), minden törvényes és törvénytelen eszközzel meg akar semmisíteni, kormányát meg akarja buktatni, erkölcsét erőszakkal sárba akarja taposni az emberi szabadság és méltóság nevében, akkor egy normális ország minden pártja, politikusa, egyháza, felekezete, lakosa tehát, aki él és mozog, az összezár. Magyarország és az ellenzéki balliberális magyar politikai erők nem normálisak. Genetikai légnyomást kaptak valahol 1919. idején. És ők bizony az „Úrfelmutatást” is szívesen kigúnyolják… mert nem tudják mi az. Nem tudják mi a Haza, a nemzet… nekik nincs és soha nem is volt.

Ha normális országról beszélnénk, akkor párt ide vagy oda, együttes erővel lépne föl Budapest lakossága a vonagló, nyomorult buzik ifjúságromboló és kihívó magatartása ellen, az ebben rejlő keresztényüldözés ellen, és az emiatt is Brüsszelben mindennapos a hazaárulás ellen.

Ha normális országban élnénk, nem lehetne állami 8 millióból eltemetni egy diktatúra belső emberét, aki talán többszörös gyilkos is lehetett, még ha az erre vonatkozó dokumentációt idejében és az ő tudtával – esetleg utasítására - eltüntették is.

Ha normális országról beszélnénk, akkor a repülőtéren kaszával-kapával várná a nép azokat a férgeket, akik - az „ejropunió” plenáris ülésekor, vagy a vitanapon, amikor a magyar kormányfő is ott ül - Brüsszelben Magyarország ellen aljas kis spiclikként áskálódnak… Nincs még egy olyan aljabaloldal a világon, amelynek politikai elitje egy ilyen plénum előtt saját hazájára „terhelő”, hazug vádaskodó „vallomást” tesz. Efféle aljasságra csak a kommunista-liberális politikai senkik, azaz: BOKROS LAJOS, GÖNCZ KINGA és TABAJDI CSABA képesek… persze a pártjukkal, valamint azoknak vezéreivel egyetemben. Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai, Schiffer… a hazai meztelen csigák.  Ezeket a neveket jól meg kell jegyezni, mert hozzájuk csak Gárdonyi Hegedűse hasonlítható. A világ ekkora árulást csak regényekben olvashat, de Magyarországon élőben is láthat. Mert valósággá vált az emberi legaljasabb aljasság, a haza elárulása, a nemzet sárbatiprása, amely nem kisebb bűn, mint a tömegmészárlás.  Brüsszel olyan rothadást kedvelő, abból élő dögkukacokat láthatott, amilyeneket csak a hathetes hulla exhumálásakor láthat a tisztes halandó. 

A magyarországi társadalom bal fele a genetikai légnyomása miatt mit sem érzékel a körülötte lévő történésekből. Balgán néz maga elé, és szid. Mindegy neki, hogy kit, de szidhasson. Orbánt, az ellenzéket, politikusokat, bankokat, bíróságokat vagy akár a szomszédját… csak szidhasson, mert ezt várja el a pártja, és a lelkivilága (már ha van neki ilyen) is akkor nyugodt, ha esztelenül köpködhet valakit. Fel sem merül benne, hogy ne pártja legyen, hanem hazája, hogy szeretettel is lehet mit kezdeni, nem látja, hogyha hite volna, könnyebben elviselhetné a hétköznapokat. A baj azonban nem csak ez, hanem az is, hogy e mentalitás mindkét oldalon megvan. A legnagyobb baj, hogy egyáltalán vannak a Hazával szemben álló politikai oldalak…

Mert mit is követelne meg a Haza? Az egységet, az összetartást legalább akkor, amikor ekkora baj van. Az árvíz idején összetartott az ország, de ma nem látja az árvíznél ezerszer nagyobb veszélyt, az „ejropúniót”, annak galád, nyomorult és minden magyart gyűlölő istenverését, azaz vezetőit és ezek minden normálistól és európaiságtól elrugaszkodott magatartását. Nem látja Swobodát, Schulzot, Khon banditát, Göncz Kingát, Bokros Lajost és mindazokat, akik megfontoltan, pénzért, és hatalomban maradásért árulják ki és el a hazát, az abban élőkkel együtt. Zsidókat, keresztényeket, svábokat, rácokat, mindenkit, aki magyarul beszél Magyarországon és nem köpködi a kormányt, a múltat, és bízik egy tisztességes nemzet tisztességes jövőjében.

Orbán és a kormánykoalíció erőlködik a liberális, kommunista széllel és az árral szemben, miközben a párt egyes tagjai, lejáratva a Fideszt, a miniszterelnököt kapzsiságukban és a kapott hatalommal visszaélve mindent a saját zsebükre igyekeznek játszani. Egy ostoba politikus szerint mindenki annyit ér, amennyi vagyona van. S ezek szeretnének valamit érni, de nem értik, miért érnek minden lopással egyre kevesebben… Földdel, trafikkal, iskolai gyümölccsel próbálkoznak… pedig a kormánynak nem ez a szándéka. A kormány értéket és erényt akar teremteni ősazointe és tisztességes emberek részvételével, de az értékteremtéshez egy-kétszáz ember kevés egy országban. Mert ne felejtsük el: ma a tisztességes és értelmes keresztény és valóban magyar politikai élet szereplői nagyon kevesen vannak. Holdudvarukban pedig burjánzik a szemét… legalább akkora szemét, mint ami felgyülemlett a balos és liberális ellenzéki hazaárulók körében. Egy söpredékünk van, és jut abból sajnos minden pártba… még a Fideszbe is. Mert ez a söpredék, ma Fideszes, holnap MSZP-s, holnapután DK-s. A társadalom légnyomása ebben nyilvánul meg többek között. Az elért sikereket ezek a senkik, ezek a jobb és bal oldali hataloméhes köpönyegforgatók semmisítik meg, s ezek hitetik el a nemzet tudatlan, alkoholista, kivénhedt ÁVÓ-s proli rétegével, hogy Orbán a saját hatalmáért állt ki Brüsszelben, diktatúrát épít, személyesen kergeti a zsidókat a körúton, és félni kell tőle, mert már a vagonok is ott vannak… és hogy bűn nem elismerni a beteges homokos kapcsolatot házasságnak, és bűn nem engedni hogy a „meleg házaspárok” gyerekeket ronthassanak meg lelkileg (is). Magyarországon azonban félnie csak önmagától kell mind az ellenzéki, mind a Fideszbe is beívódott kapzsi és hataloméhes, ócska hazaáruló söpredéknek.

Megoldás? Van! Egy európai értékekkel bíró keresztény szövetségi rendszer, törvények, amelyeket használnak is a hazaárulás és más bűncselekmények „jutalmaként” és okán, egy normális nemzetvédelem, amely nem engedi, hogy a negyven évig idegen titkosszolgálatnak Magyarországról spicliskedő 56-os hazaárulók – mert ilyenek is vannak még szép számmal! - dandártábornoki kinevezést kapjanak… s azt sem engedi, hogy országgyűlési képviselőjelölt lehessen a csehszlovák kommunista titkosszolgálat egykori kommunista spiclije – akit a tudatlan és de facto törvényszegő magyar bírói ment fel, hiszen Tótországban a magyar állampolgárrá avanzsált csehszlovák spicli nem meri perelni a múltját feltárókat. Belebukna, hiszen Pozsonyban más a „spiclista”, mint Prágában… Ezt jól tudja a hazai nemzetbiztonság, de nem mozdul, mert lehet, hogy ezek az „emberek” ide is dolgoztak…

Törvények és törvények kellenek! Hisz egy olyan országban, ahol a hazaárulás mindennapos, ott csak szigorú törvényekkel lehet rendet teremteni. És persze olyan bíróságokkal, amelyek elhajtják mind az ellenzéki, mind a kormánypárti utasítgatókat és függetlenül, de csak a törvényességnek engedelmeskednek.  Mert ma ez hiányzik a legjobban. Magyarország erkölcsi és társadalmi romlását a magyar bíróságok rontották le az elmúlt két évtizedben.  Hiszen ma már elég egy levél a PFÁSZ elnökétől és máris háttérbe szorul egy nemzet és a törvények… bírósági határozattal a bankok érdekében… Mit mond erre a magyar állampolgár? „Ha a banknak szabad lopnia és csalnia, mert a bíróság is így döntött, akkor nekem miért nem szabad?”… és lop, csal, gyűlölve azt az országot, amelyben mindez az aljasság lehetséges.

Súlyos légnyomása van tehát a magyarországi balliberálisoknak. Éneklik a régi nótákat és a nem olyan régieket, „miséznek” éjt nappallá téve, de semmit nem becsülnek, nem tisztelnek, semmire sincsenek tekintettel saját magukon kívül. Mert legnagyobb önzők, buták, műveletlenek és nem érzik, nem tudják, hogy a nemzetéért ők is felelősek pártállásra tekintet nélkül. Arra sem tanították őket, hogy idegenben azok által is elítélendő, akik hallgatják, a családi problémákat kibeszélni, anyáról, apáról szemrebbenés nélkül pénzért hazudozni. Ugyan ki tanította volna, a prolit… Ma ilyen a bal oldali és a liberális és a jobb oldali kapzsi elit. A történelem szánalmas hazaárulókként jegyzi majd őket.

Mert a dögkukacról annyit érdemes csak tudnunk, hogy nem szabad hozzáéri sem, ha nem akarunk mi is az ő eledelévé válni… és, hogy undorító.

Stoffán György-Európai Idő

Jön a Gyula…

Futótűzként terjedt el a híre annak, hogy új lakó költözik a kertbe. Jön a Gyula – újságolták egymásnak a lakók, s ki-ki a maga véleményével toldotta meg a hírt. Imrédy úr csak legyintett… – itt már mindenkinek mindegy… bár az igaz, hogy kommunista, így ebben "mindegyben" sem lehet biztos az ember. Nekem azt ígérték ezek, hogy ha bevezettem a forintot, akkor kiengednek. Mégis kivégeztek…

-                     Ne dumáljon itt hülyeségeket Imrédy. Ki ígérgetett magának ilyesmit? – háborodott fel Dobi István. Akit mi elkaptunk, az lógott kispajtás. Csak maga bevette, hogy szabadul. Rohadt kapitalista, feudális kizsákmányoló… - ordított az öreg alkoholista.  

Imrédy rá sem nézett későbbi utódjára. Ismét legyintett és továbbsétált a holdvilágos parkban.

Antall József a padon ülve, egykedvűen fogadta a hírt. – Ez kérem, nem változtat semmit Magyarország súlyos helyzetén. Jön, itt lesz. Pár év múlva majd vagy őt, vagy engem kitesznek majd innen, mint a gyulafehérvári székesegyházból hol a reformátusok, hol a katolikusok a másikak halottait… Rácz Sándor és Csurka István egyszerre szólaltak meg Antall megjegyzését hallva: - Ha a Gyulát kivágják innen, akkor az csak magával együtt teszik meg higgye el! A "Pubinak" már a maga miniszterelnöksége alatt valamelyik másik szállodába kellett volna kerülnie arccal a földnek és összedrótozva. - De maguk nem csináltak semmit miniszterelnök úr… Csak kárpótoltak, amiből a komcsik ma milliárdosok - Horkant fel a munkástanácsok elnöke. Antall ránézett és csak annyit mondott: - „Mikiegér”. És otthagyta a társaságot.

Batthyányi Lajos épp kölcsönkért Görgey Artúrtól, amikor meghallották a hírt, miszerint jön a Gyula… - Maga tudja Görgey, hogy ki ez a Gyula? – valami volt miniszterelnök, akiről azt beszélik, hogy olyan volt, mint Haynau… - válaszolta Görgey. – Ugyan… azt Kádárnak hívták. Itt a szobája a közelben. Mindig olyan, mint aki elvesztette a fejét. Ez a Gyula miniszterelnök volt, amikor a mieink visszavették a várat… mármint az országot. – gondolkodott el Battyhány. - Ja, tudom. Akkor is az oroszokkal paktáltak a vezetők… ez meg be is öltözött valami orosz ruhába és úgy lőtte a tömeget… nemrég mesélte az új lakó az a Rácz Sanyi – mutatott a még mindig dohogó munkásvezérre, aki épp meggyújtotta a cigarettáját. - Mindegy. A mostani magyaroknak sem könnyű – vakarta meg a fejét Görgey.

-                     Én 1882 óta lakom itt, de ekkora cirkusz még egy új lakó miatt sem volt. Pedig itt már nem mindegy? Átlépünk egymáson, meg sem halljuk egymást, és ahányan vagyunk, annyi féle szellemiséget tartunk magunkénak magyarok, de hát magyarok vagyunk. Itt is, és az életben is.  Csak a sírköveink mások… - filozofált Arany János.

-                     Talán ezért lehet, hogy azok is eljönnek a beköltözését megnézni, akik keresztény magyar alaptörvényt alkottak, de az én költözésemet elfelejtették, pedig hát talán én is sokat letettem a nemzet asztalára. Azt tudtam, hogy az Úr előtt mindnyájan egyformák vagyunk… de, hogy az emberek is ezt vallják… nem értem. A Földön más volt a mérce valamikor. Ma nincs már magyar gerinc! A hazaárulók épp olyan hősök lehetnek, mint akiket a hazáért öltek halomra… - mondta könnyes alázattal elgondolkodva a nagy református püspök, Hegedűs Lóránd.

-                     Ne bánkódjék püspök úr! Ennek a kommunistának az ideköltözése most tiszta vizet önt a pohárba. Lehet, hogy pont ez a költözés lesz a vízválasztó. Vannak erkölcsi normák, mint azt Ön is tudja és tartotta is egész életében, amelyeket nem lehet felrúgni. Aki idejön a kommunista költözését megnézni, az kiállítja magáról az igazi halotti bizonyítványt a magyar nemzet előtt. Mert az képes volna akár Clemenceau sírját is évente megkoszorúzni. – mondta halkan Tóth Tihamér, és már vissza is zökkent az esti zsolozsmába… Hegedűs püspök pedig elsétált Kossuth szobája felé, hátha a kormányzóval megvitathatja ezt az érdekes esetet… Ám, Kossuth épp nagy beszélgetésben volt Noszlopy Gáspárral és Szacsvay Imrével. A püspök kissé távolabb megállt és hallgatott. Kossuth békességre intette a maga stílusában e két embert, akikhez csatlakozott egy harmadik, Streith Miklós plébános úr is.

-                     Nos, nézzék urak! Horn úr miniszterelnök volt, és a német népnek nagy szolgálatokat tett. Nem is kérdés, hogy egy ilyen nagy politikus temetésén a mai utódnak meg kell jelennie, sőt, az egész kormánynak, és a köztársaság, a köztársaság – ismételte remegő hangon – államfőjének is.

-                     Kossuth, maga még mindig a régi. Mi a fenéért kellene megjelennie, amikor ez a Horn a magyarokat támadta, a magyar szabadság ellensége volt?

-                     Óh, kedves papom. Ön Isten szolgája, ezért nem is értheti a hétköznapok bajait és egy ország vezetésének a gondját – mondta Kossuth.

-                     Azt értettem, amikor a nyakamba tették a kötelet a forradalom után? Az kijárt, amíg Ön árkon-bokron túl volt? Ez a gazember, aki most ide akar költözni puskát fogott a népére. Tán nekem most Haynau sírját kellene gondoznom? – háborodott fel Streith páter. Noszlopy és Szacsvay már nem is szóltak semmit… otthagyták a kormányzót. Csak Noszlopy súgta oda a szintén akasztott ügyvédnek: - Neki könnyű nagyvonalúnak lenni az ellenséggel. Amíg minket akasztottak, addig őt Londonban ünnepelték… Hegedűs püspök is továbbsétált, kivételesen nem ment oda Kossuthhoz beszélgetni. A plébános még próbálta megértetni a kormányzóval, hogy egy pap, még ha felakasztották is 1849-ben, akkor sem hülye, és éppen úgy érez, gondolkodik, a politikáról, mint egy civil, de Kossuth állandóan a reverendával rukkolt elő, miszerint aki reverendát hord, ne foglalkozzék világi ügyekkel, ne hízelkedjék a kormánynak, mert könnyen felakaszthatják. 

 

A Fiumei út ezekben a napokban éjszakánként a maga néma síri csendjében is hangos… hiszen új lakó érkezik hamarosan. Ám, a magyar aligha fog megegyezni abban, hogy helyes e ideköltöznie, s helyes-e a mai magyar politikai vezetésnek részt vennie ezen a költözködésen… Hiszen, gyilkosok és áldozatok lakják ezt a kertet, s ez a kert az 1920 óta súlyos beteg, skizofrén magyar tudat elborzasztó keresztmetszete, amelyet - mint a bolondok házában a gyógyszer -, azzal magyaráznak, hogy aki idekerül arról vagy jót, vagy semmit. Pedig az eredeti szólás úgy hangzik: … jót, vagy az igazat!

Stoffán György

Mab királynő és a Jobbikos zendülés

... Vona pisztolyt ránt elő, és a levezető elnök halántékához szorítja, mire az infarktust kap és lefordul a székről. Novák elráncigálja a szék alól és lehúzza a lépcsőn, hogy Vona le tudjon ülni a helyére a többiek pedig, kényelmesen elférjenek az elnöki szék mögött, de közben egy-egy figyelmeztető lövés is elhangzik a teremben, és bevonul a Gárda. Zagyva intézkedik, parancsokat ordít, rámutat azokra a képviselőkre, akiket letartóztatni rendel, és akiket a gárdisták azonnal meg is kötöznek, ütések és rúgások közepette visznek ki a teremből. Teljes az anarchia a Tisztelt Házban. Vona felszólítja a képviselőket, hogy foglalják el a helyüket mindazok, akiket még nem tartóztattak le hazaárulás és nemzetvesztés, felségsértés vagy más bűncselekmények miatt. Novák felkiabál Vonának, hogy ne húzza az időt, oszlassa fel a Parlamentet és nevezze ki a Jobbikos tanácsot az ország irányítására, hirdesse ki a statáriumot és rendelje el a halálbüntetés visszaállítását…

A Rádióból nyilas indulók, valamit Szálasi Ferenc, dr. Csia Sándor és Kun András idézetek szólnak. Bejátsszák az átnevezett Kossuth adón (Szálasi Ferenc rádió) Kun páter városmajori templomban elhangzott "szentbeszédét", majd Vona Gábor szózatát a nemzethez.  Ebben az új nemzetvezető elmondja, hogy a mai naptól megszűnik a hazára nehezedő Uniós tagság, megtagadunk minden eddig a hazaáruló Fidesz által aláírt kötelezettséget, a magyar keresztény egyházak ökumenikus felekezeti igazgatója Hegedűs lelkész, és az eddigi egyházi vezetők házi őrizetben vannak, a Nemzeti Gárda őrsége mellett. A pártvezér felszólít minden zsidó származású keresztény egyházi személyt, hogy azonnal mondjanak le hivatalukról. Ha nem teszik úgy hatósági szigor alkalmazásával teszi meg a nemzetvezető megbízottja. Közli továbbá a nemzetvezető, hogy a zsidó egyházközségek vagyonát azonnal lefoglalja, a szervezetek működését pedig betiltja. Idő közben jön a hír, hogy Orbán Viktort, Kövér Lászlót és több Fideszes prominens személyt Novák Előd különítménye a Gyorskocsi utcába vitt kihallgatásra. Egyesek szerint a lefogott miniszterelnök és néhány társa súlyos sérüléseket szenvedtek, mert ellenkeztek a letartóztatás tényével szemben.

Közben az utcákon fekete egyenruhás és Árpádsávos karszalagos különítmények igazoltatnak, a rendőrségek kapuiban is ezeket a karszalagokat viselő, de rendőr egyenruhába öltözött emberek teljesítenek szolgálatot. Csaknem minden utcában látni elővezetést, amely abból áll, hogy két karszalagos vagy egyenruhás vezet egy-egy hátrakötözött kezű személyt. A televíziós csatornák adását megszakítják, és sem közszolgálati, sem kereskedelmi csatorna nem sugározhat a legközelebbi intézkedésig. Az interneten csak a kurucinfó érhető el, minden más internetes oldalt letiltott a nemzetvezető. A kurucinfón a megszokottnál is keményebb zsidózás és cigányozás folyik. A büntetés végrehajtó intézetek megtelnek politikai foglyokkal, de minden intézetben akadozik az ellátás. A bíróságokról futárok viszik a már kész ítéleteket a börtönökbe, ahol az elítélt előtt felolvassák azokat, majd az elítéltet visszavezetik a cellájába, vagy ennek híján, a folyosón kijelölt helyére. Érdekesnek tűnik, hogy a lefogottak között nincsenek a Fidesz kormány ellenzékének párjaihoz köthető személyek. Csak Fideszesek! Érdekes még ezen kívül, hogy életfogytig tartó ítéleteket futószalagon olvassák, de halálos ítélet eddig nem született annak ellenére, hogy Vona a Parlamentben újra bevezette a korábban eltörölt büntetést. Úgy tűnik alkalmazni még nem merik.

A külföldi televíziós csatornák fő helyen emlegetik a magyar fasiszta párt hatalomátvételét, amelyet Angela Merkeltől kezdve Martin Schulzig minden politikus és politikai erő elítél, és tűrhetetlennek tart, de hangsúlyozzák, hogy bizonyára ez is Orbán Viktor politikai húzása volt annak érdekében, hogy hatalomban maradhasson és aláássa az Unió egységét. (Arról nem tudósít egyik nyugati adó sem, hogy Orbán Viktort a kisnyilas puccsisták letartóztatták.)

Obama bejelenti, hogy egyesítette haderőt küld Magyarországra, hogy a demokráciát helyreállítsa. Erre a hírre egy szempillantás alatt eltűnik a Parlamentből minden puccsista, az utcákon megjelennek a NATO katonái, a Kossuthra visszakeresztelt rádióban Bajnai Gordon beszédet intéz a magyar nemzethez, és bejelenti, hogy a választásokig dr. Goldstein-Rotschild Ármin, magyar származású New York-i kereskedősegéd irányítja a hattagú magyar kormányzói testületet, amelynek elnökhelyettesei Zoltai Gusztáv és Mesterházy Attila, főtanácsadója pedig Gyurcsány Ferenc és Kalányos Ronaldó. Az újjászervezésben részt vesz az IMF különmegbízottja is. A nyugati nagykövetségek és államfők örömmel fogadják a NATO hadműveletét, amelyben sikerült az Orbán szervezte és a Jobbik által kivitelezett fasizmust megfékezni Magyarországon.

Vona Gábort, a Jobbik teljes vezérkarát és képviselőit a Maldív szigetekre száműzik, ahol ellátásukról további intézkedésig az Egyesült Államok gondoskodik. Orbán Viktor, mint felbujtó továbbra is őrizetben marad Kövér Lászlóval együtt.

A Zürcher Zeitung, a Nachrichten, a Stern, a Der Spiegel, a Tagesblatt és sok más nyugati lap a következő - Paul Lendvai aláírással megjelent - vezércikkben emlékezik meg a magyarországi eseményekről: „A fasizmusellenes Európának és az USA-nak sikerült tehát megakadályozni egy, akár emberi életeket sem kímélő igen súlyos orbáni diktatúra kialakulását, amely veszélyeztette volna a zsidóság és a cigányság magyarországi létét, valamint az Európai Unió erkölcsi normáit, úgymint: az azonos neműek házassága, a katolikus templomok bezárása vagy a homoszexualitás kötelezővé tétele.  Vége tehát annak a drámai fél napnak, amely súlyosan veszélyeztette az Európai Uniót és a liberális gondolkodást, a bal oldali eszmeiséget”. A cikkíró az Internacionálé soraival fejezi be írását.

Aztán felébredtem… és rádöbbentem, hogy mindez csak egy bizarr és ostoba álom volt. Örömmel tapasztaltam a hírekből, hogy a Jobbik nem hazaárulózott Balatonszárszón… Csupán őfelsége Mab királynő tréfált meg, Szent Iván teliholdas éjjelén…

Stoffán György

Főszerkesztő helyettes - Európai Idő