Lebontották a munkácsi Turult…

 

Nem meglepő az ukránok újabb aljaskodása a kárpátaljai magyarokkal és a magyar nemzettel szemben. Igaz, a magyarság jobban járt, mint az Ukrajnában élő oroszok, hiszen őket nyolc éven át minden következmény nélkül irtotta a ma is regnáló ukrán vezetés. Majd jött a nyelvtörvény, amely a nemzetiségeknek megtiltotta saját anyanyelvük használatát még az utcán és a boltokban is… Nehéz tehát szeretni egy olyan népséget, amely hallgatólagosan egyetért a náci vezetéssel, sőt, e gyilkos barbarizmus aktív résztvevője is. (Igaz, van, akit a Böszörményi úti Turul is ingerel, de az is ellenség. Csak Magyarországon lakik.)

Nem tudom különválasztani a jó ukránt a rossz ukrántól, nem értek egyet azoknak a segítésével és befogadásával, akiknek a hazája háborúban áll, de ők ahelyett, hogy megvédenék a szülőföldjüket, hanyatt homlok menekülnek, s milliós autókkal parkolnak az őket befogadó országban… a legjobb szállodák előtt. Nem tudom szeretni és nem tudok toleráns lenni azokkal, akik nemzetem egy részét rabszolgaként, másodrendűként kezelik, mert kaptak egy kis területet Magyarországból, és mint a rabló a kirabolttal, úgy bánnak a szülőföldjükön élőkkel. És miért kéne nekem egyetértenem a világkormány liberális és magyarellenes kiszolgálóival, amikor az ellenség támogatását követelik? Volt már magyar párt a nácik szövetségese, de az sem hozott semmi jót szegény hazánknak és népünknek. Ma ismét ott állunk, ahol 1940-ben álltunk. Nácik szövetségesei vagyunk, akiktől csak hatalmas pofonokat kapunk, és kötelezően hajtogatjuk az általuk követelt mondatokat. Csupán annyi változott, hogy a régi háborús „szövetségesek” lettek Hitler legjobb tanítványai, szellemiségüket egy kis sztálinizmussal megfűszerezve. Az egykori sztálinista hatalom pedig ma, saját népét és a kereszténységet védő „agresszorrá” nemesedett. Aki pedig ma agresszorozik, az nem tudja, mit beszél, vagy nem elég hazafi ahhoz, hogy átérezze, a népét ért tragédiákat. Az agresszor, igazságtalanul viselkedik agresszíven, mások kárára és a saját hasznára vagy csupán szórakozásból. Putyin a népe védelmére kelt, amikor különleges hadműveletet indított a náci Ukrajna ellen, és visszacsatolta azokat a területeket, amelyeket a Szovjetunió ukrán vezetői adományoztak a máig határ nélküli amerikai gyarmatnak.

A Szovjetunió megszűnésével a Kárpátaljának vissza kellett volna kerülnie Magyarországhoz, de ehelyett, az akkori magyar vezetés lemondott erről és hazaáruló őrjöngésében még alapszerződéssel is megerősítette a Kárpátaljáról való lemondását. Igaz a nép nevében ezt nem tehette, de a sosemvolt demokráciára hivatkozva úgy tűnhetett, hogy ez is népakarat. (Ezért gyűlölöm magát a demokrácia szót is!)

Nos, az elmúlt harminc év politikai viharai után ma ott tartunk, hogy hivatalosan és valószínűleg kötelezően azonosulunk Ukrajnával, elítéljük a népét védő „agresszort”. Nem ismerjük el a visszaszerzett területek jogos orosz fennhatóságát, befogadjuk az ukrán hazaárulókat (és itt nem a karon ülő gyermekkel menekülő édesanyára, hanem milliárdos maffiózókra gondolok). Emellett, tűrjük az EU liberális, gyilkos-párti ócska bűnözőinek köpködéseit, és nem tiltakozunk hivatalosan a magyarságot megalázó intézkedések, és a turul lebontása ellen. Ismét két lovat próbálunk megülni egy fenékkel.

Megértem, hogy a kárpátaljai magyarság védelmében és az uniós pénzekért való küzdelemben nehéz az orbáni őszinteség, de elvárható a lemondás, ha olyat kell mondania egy államfőnek, amivel nem ért egyet, és főleg azzal, amit mondania kötelező, nem szolgálja a magyar nemztet.

Most, amikor a Turult lebontotta az ukrán közigazgatás, igazán eljött az ideje annak, hogy mint a Miniszterelnök folyamatosan, úgy a többi közjogi méltóság és a parlamenti többség is a sarkára álljon. Végre színt kellene vallani, mert a ködösítéssel nem vagyunk jobb helyzetben sem az uniós megítélést illetően, sem pedig az USA nézőpontja szerint. És, szankcionálni kellene ezt az aljas ukrán magatartást.

Háború van, és a Turul lebontása, valamint a vereckei emlékmű ukrán felségjellel való elcsúfítása is arra enged következtetni, hogy minden támogatásunk ellenére a hoholok gyűlölete nem csitul.

Persze, van valami jó is ebben a Turul-ügyben. Végre ismét középpontba került a kárpátaljai és a többi, idegen fennhatóságok alatt sínylődő magyarság helyzete és sorsa. Ha efféle atrocitások nincsenek, hajlamosak vagyunk megfeledkezni nemzetünkről és a Kárpát-hazáról. Ma újra beszélünk Trianonról, Párizsról, a megszállt területekről és nemzetünk egységéről. És ez jó! Akár meg is köszönhetnénk… Ami pedig bíztatónak értékelhető, hogy amikor ilyen aljasságokra vetemedik egy elnyomó főhatalom, akkor annak a főhatalomnak hamarosan vége lesz. Bizakodjunk hát, hogy hamarosan visszarepül a Turul a helyére, a Kárpátaljával egyetemben…

Stoffán György

Aradtól Brüsszelig… a nemzeti tragédia folytatódik

Nem mondhatjuk, hogy nemzetük történelme és személyes történelmünk az aradi vártanúk kivégzése után vagy az által jobbra fordult volna. Az a százhetvenhárom esztendő, amelyet megéltünk a drámai aradi hajnal óta, cseppet sem volt szebb, örömtelibb, mint az a hajnal, a félig korhadt, tetőszerkezetből hozott cölöpökkel, az áruló Tichyvel és a cölöpök előtt felsorakozott halálraítéltekkel. És éppen olyan gyászos, mint a Neugebäude kihalt udvara, ahová elővezették a nyakán önkezétől sérült miniszterelnököt, hogy sortűzzel kivégezzék.

Akik ezt elérték, azok hetven évvel Arad után végigvonatozták az országot, és ahol embert, papot, nemest, parasztot láttak, ott akasztották fel az ártatlan magyar keresztényeket, a velük egyet nem értő magyar zsidót. Majd Arad után hetvenegy évvel nem tizenhárom tábornokot, hanem egy országot csonkítottak meg, levágva a nemzet testéről a karokat, a lábakat, megszüntetve az évezredes vérkeringést a Kárpátok gyűrűjében. És ez sem volt elég a bosszú népének. Megölték a tudós miniszterelnököt, ráfogva, hogy öngyilkos lett, s nemzetünk nagyjait pedig, egy őrült ideológia mocskát rájuk kenve máig persona non gratanak követelik elismerni a mindenkori állami vezetők részéről. És ez sem volt elég! Jött a negyven évig tartó gyilkos, istentagadó és magyart gyűlölő diktatúra, és jött az istentagadó és magyart gyűlölő „rendszerváltás”, amelyben csak helyet cseréltek az addigi elnyomók, az addigi elnyomókat kiszolgálókkal. De a szent cél szolgálata még többet követelt: Ugros eliminandos esse!

Ezért hát, újból behajtották a fejünket a magyart megszüntetni akaró bárd alá, azaz meghamisítva, semmibe véve az Alkotmányt, néhány igenlő szavazat alapján, az Európai Unió tagországa lettünk, s az amerikai világkormány hadseregébe, a NATO-ba is beléptünk. A pozsonyi csata idején kimondott jelszó azonban ott is működik, ahol állítólag partnereink vannak… csakhogy ezek a partnerek nem partnerek, hanem gazdák… mint volt az aradi hajnal idején az Udvar.

A világpolitikában semmi nem változott 1849. október 6-a óta. Sőt, rosszabb lett. Mert egy olyan szövetség tagja vagyunk, amely gyűlöl minket is, gyűlöli mindazokat, akikre nehezen tudja csak ráerőltetni degenerált, ostoba és emberiség ellenes, sátáni elképzeléseit. Háborút visel ez az Unió, és viselünk ezáltal mi is. És bár, szép szavakkal próbálja a kormány előadni, hogy mi ebből kimaradunk, ma mégis 18 fokban ülnek a fűtetlen iskolákban a gyermekek, és a fát aranyárban adja a harácsoló, kapzsi vállalkozó. Hiszen magyar… és még a klímaberendezések távirányítóit és az elektromos fűtőtesteket is begyűjtötték néhol…

Ma ott tartunk, hogy százhetvenhárom éve egyetlen dolog igaz a magyar és a nemzetközi politikában: az, hogy tizenhárom tábornokot és a magyar miniszterelnököt kivégezték. A társadalom 1945-ben elvesztette az ország igazi vezetőit, sok ezer éves államformáját, majd negyven év alatt a hitét is.

Ma megrendezett gyászünnepségeken emlékezik Aradra és a Neugebäude sortüzére, de elfelejtette azt, ami ellen ma is küzdenie kell: Ugros eliminandos esse!

„Uraim! Nem volt érdemes!” – írtam néhány évvel a vártanúknak, s fenntartom ma is. Hiszen egy vak társadalom lettünk, hit és nemzeti elkötelezettség nélkül, sodródva a lecsupaszított, sátáni világ folyamában, egy sátáni világuralom akaratának megfelelően szép szavakkal elhitetve, hogy jó úton haladunk… Míg nemzetünk és országunk csonkján örömködünk a sikereink felett. Mint a hajótöröttek az óceán felszínén lebegő deszkákon, amelyekhez cápák közelednek.

Persze, van remény és van biztos menedék. E szomorú nap utáni szombaton az esztergomi érsek vezetésével a hazáért és a nemzetért imádkozhatunk a Budai Várban este fél héttől… Rózsafüzér körmenetben. Erre hívok én magam is minden keresztény magyart. S mivel a rózsafüzér imádságban hat Miatyánk is van, s az Istenhez való könyörgés lehetőségét minden keresztény felekezet megkapta, így nem csak a katolikus testvérek figyelmét hívom fel erre a nemzeti összejövetelre, hanem minden keresztény magyart, akinek számít a haza, és akinek számít gyermeke és unokái jövője, s aki megérti, hogy Isten nélkül, az isteni kegyelem nélkül elveszünk ebben a tragikus történelmi válságban. A Miatyánkot mondjuk együtt! 

Gyűljünk hát össze a Magyarok Nagyasszonya ünnepén, 2022. október 8-án, szombaton, este fél 7-kor, a Szentháromság téren mi, magyar keresztények – katolikusok, reformátusok, evangélikusok – és mentsük meg hazánkat és nemzetünket a közös könyörgéssel.

Mert ígérete szerint ott lesz maga Jézus Krisztus is:

„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18. 20.)  

Aradon sem kérdezte meg egyik tábornok sem, hogy a másiknak mi a vallása… de mindnyájan – saját hitüknek megfelelően – Istennek ajánlották a lelküket. Ők tudták, hogy hajnalban meghalnak. Mi reménykedjünk abban, hogy megmaradunk! Hozzájuk méltón és példájukat követve, rájuk emlékezve tehát, imádkozzuk együtt a Jézus által ajándékba kapott imát: a Miatyánkot… Szenteljünk egy órát mi, magyar keresztények a hazára, nemzetre és a hitre, a megmaradás reményében, s adjunk értelmet október hatodika vértanúi áldozatának! Mert minden kereszténynek szól az alábbi ígéret:

„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.  Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.  és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.” 

„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.  Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 15,7.16;16,23.24)

Stoffán György  

„A nép szava, Isten szava!” – avagy az el nem ismert népszavazás

 

Nyilatkozat

Mint szabad magyar állampolgár, minden külső befolyástól mentesen kijelentem, hogy az oroszországi népszavazás végeredményét és Oroszország – e demokratikusan, és a népfelség jogán történt népszavazás által visszatért területinek – határait és szuverenitását elismerem, az ortodox keresztény orosz nép akaratát szentnek és sérthetetlennek tartom.

S. Gy.

A politikai boszorkánykonyha olykor drámai döntésekre kényszeríti a politikusokat. Ha egy rosszul választott, vagy parancsra elfogadott nemzetközi politikai masszába lépünk – hogy a lehető legfinomabban fogalmazzak –, akkor mi magunk is besározódunk ettől a masszától. Ilyen drámai helyzet alakult ki az orosz népszavazás végeredményének esetében is.

A nyolc éves pusztítás, amelyet az ukránok hajtottak végre senkit nem zavart, senki nem emelt szót ellene, nem hívtak össze ENSZ-ülést. Embereket öltek nyolc éven keresztül és az említett massza vezetői sem tiltakoztak amiatt, hogy egy határait nem is ismerő, ezért államnak sem nevezhető ország szabadon ölhetett csaknem tíz éven keresztül. Ez vezetett a háborúhoz, hiszen, ha egy nemzet tagjait egy másik ország vezetésének jóváhagyásával ölik, gyilkolják, annak véget kell, hogy vessen az anyaország. (Igaz, ez a mi esetünkben szinte lehetetlen volna, hiszen a mi nemzetünket 1920 óta négy országban alázzák, gyilkolják, vetik meg, saját szülőföldjükön.) Oroszország viszont nagyhatalom és katonailag is megengedhette magának, hogy a történelmi Oroszországhoz tartozó területet visszavegye és megvédje a saját szülőföldjén élő oroszokat.

A terület visszafoglalás után – mint az rengeteg videofelvételen is látható –, örömükben síró, ünneplő tömegek járultak az urnákhoz, hogy a demokrácia jegyében döntsenek e területek hovatartozásáról. Nem megrendezett népszavazásról beszélünk, nem pisztollyal a tarkójukon szavazó embertömegeket láttunk, hanem hosszú sorokban várakozó boldog lakosságot, amely felszabadult a gyilkos hatalom igája alól!

És lám! Az Unió tagjai, de még az oroszpártinak mondott Szerbia sem ismeri el a demokráciát, a demokratikus népszavazást és annak eredményét. Mi, magyarok éppen arra készülünk, hogy a demokrácia jegyében nemzeti konzultációs ívet töltsünk ki arról, hogy ennek a végzetes háborúnak az árát mi fizessük-e ki… arról, hogy az oroszellenes szankciókat elfogadjuk-e vagy sem, hogy belerokkanjunk-e az Unió ostobaságába, vagy éljük az életünket normális emberi módon. Ám, ha az egyik népszavazást éppen megtagadjuk, akkor mi értelme van a miénknek? Hiszen a gyurmaként alakítható demokrácia – ami valójában soha nem létezett, mint látjuk –, attól függ, hogy kinek a demokráciáját, azaz, kinek a parancsait hajtjuk végre, és kenjük rá, hogy az bizony demokratikus.

Megértem, hogy mi is védjük a sajátjainkat, akiknek hasonlóan a most népszavazással hazakerült oroszokhoz, saját szülőföldjükön a megaláztatás, jogaik sárba tiprása az osztályrészük, de honnan fogják a magyar fájdalmat megismerni azok, akik ma azt parancsolják, hogy a gyilkosokkal értsünk egyet? Hol van az az erkölcsi határ, amely a nemzeti érdeket és mások szabadságának az elismerését elválasztja? Mitől érvényesebb a mi nemzeti konzultációnk, mint orosz milliók szavazata a hovatartozás kérdésében? Ne feledjük az örök igazságot: "Vox populi, vox Dei!"

Éles ellentét van tehát, a mai döntés és a hangoztatott elvek között. Igaz, mint már említettem, a politikai nyilatkozatok abban a masszában – amelynek egységét őrizgetvén, most ismét besározódtunk –, nem mindig azonosak a politikusok véleményével. Azonban két lovat, egy fenékkel… – ugye ismerős?  

Van egy zománcozott kis táblácskám, amely egykoron nem politikai műintézetben töltötte be hivatását, bár a mai politika nagyon hasonlít ahhoz a műintézethez, amelynek egyik ajtaján, kívül lógott. A tábla szövege a következő: „Két pengőért lenyelem.” Ez a tábla jut eszembe, valahányszor az Unió és az új világrend céljait látom kiszolgálni azok által, akikben bíztam, és akiknek bizalmat is adtam sokmillió honfitársammal egyetemben.

Nos, le kellene már akasztanunk a magyar politika eme uniós szobájának ajtajáról ezt a táblát és – hogy a hasonlatnál maradjak –, tisztességes házasságot kötve, a gyermekeket erkölcsre és hazaszeretetre nevelve kéne tovább élnünk tovább egy erkölcsös, tisztességes és keresztény családban…

És még egy kérdés: – Vajon az az uniós belépésünkről szóló népszavazás érvényes és elismerhető-e? Hiszen, az Alkotmány "egyéjszakás" megváltoztatásával, parancsra, alacsony részvétel mellett „döntött a nép” a belépésről, amelynek keserű gyümölcsit most szedegetjük a rabló-kapitalista globalizmus beteg fájáról…

Stoffán György

KRETÉNEK UNIÓJA…

Repetitio est mater studiorum.

2011/01/11 

Rosszkor, rossz időben sikerült megszületnem. Minél öregebb vagyok, annál inkább érzem ennek a ténynek a hátrányait, és annál inkább feszül bennem egyfajta megmagyarázhatatlan undor. Azért érzem az undort, mert Európát elmebeteg, szellemi és genetikai hulladékok irányítják – a vesztébe.

Mondhatom ezt azon a jogon, hogy amikor népszavazni kellett a belépésről, akkor nemmel szavaztam, és ehhez máig tartom is magam. Őrült és végzetes a nemzetállamok, az önálló keresztény kultúrák Európájában egy efféle, a liberalizmus – azaz a történelem rothadó ürüléke – elveinek alapján összegyúrni ennyiféle kultúrát – és ezzel a kulturálatlanságot is. Mert mi is történik ma az Unióban, amelynek ostorral csapkodott udvari bolondja ma Magyarország? Komoly dolgok történnek: – Például a disznóknak nem lehet moslékot adni, de színes játékokat kell az ólba tenni, hogy a „lelke” kiegyensúlyozott legyen. A csirkéket különleges ketrecekben kell tartani, mert az ő lelkük is ezt kívánja. Ezeket a bődületes hülyeségeket komolyan is gondolja az unió génhibás hülyéinek bizottsága. (Az senkit nem zavar, hogy a most társult Izraelben olyan állatkínzással vágják a kóser marhát, hogy azt a netes megosztó programon nézni is fájdalmas.) Igaz, Izraelben sem gyerek, sem öreg, sem várandós arab nem számít, ha gyilkolni kell őket. Az is igaz, hogy a legkevésbé sem érdekel, hogy az arabokkal mi történik, hiszen ők legalább annyira gyűlölik a keresztényeket, mint a zsidók… csak érdekességképpen említettem a dolgot a disznóvágás és a csirketartás szabályozásának okán… Jobb tehát, ha helyettünk inkább egymást irtja a zsidó meg az arab.

Szóval, hogy rengeteg genetikai kretén ül az európai parlamentben, az biztos, hiszen intézkedéseik erről tanúskodnak. Ezt jelzi számos intézkedésük is. Pl.; Sztálin és kommunista bűnök nem elítélendők, csak a zsidók elleni, Sztálinénál (Gulág, hadifogoly-gyűjtés – malenkij robot, lengyel tisztek katyni kivégzése, 56-os beavatkozás, egyházüldözés és ennek áldozatai, ÁVH és Andrássy út…) kisebb atrocitás, a holocaustnak nevezett (és nem csak a zsidókat érintő!) II. világháborús gyilkosságsorozat. (Ennek a gaztettnek, ennek a határozatnak a takargatására találták ki a Magyarország elleni sajtó-, és politikai háborút!)

Menjünk azonban tovább. Most a magyarságon, a magyarokon köszörüli a nyelvét és a magyarokat fenyegeti ez a génhibás európai vezetés. A magyarokat kárhoztatja Barroso is, miközben saját sírját már olyan mélyre ásta a bevándorlás liberalizálásával a degenerált Európai Parlament, hogy óhatatlanul megszűnik a fehér faj, s felváltja valamilyen korcsfajta, ami alig számít embernek.  Mintha a kutya és a macska keresztezése volna. Nem beszélve az európai keresztény kultúráról. Az már-már csak nyomokban fedezhető fel. A liberális „mindenki egyforma” áldozata lett vagy hamarosan lesz az öreg földrész. Ma pedig az UNESCO a fiatalok legalább 50 %-át akarja homokossá tenni – és ezt ki is mondják nyilvánosan! Isten, kereszt, hit mit sem számít. A keresztény templomokba beköltözik az iszlám pap, s lám, hiába volt minden harc a pogányok ellen, s kár volt Jenő herceg minden erőfeszítése Európa török elleni felszabadítása ügyében. A kereszténygyűlölet itt van, s ott van Egyiptomban, ahol a kopt testvéreinket ölik az arabok. S ölik majd Európában is a keresztényeket, csak idő kérdése… és persze a zsidókat is… Mert a kereszténygyűlölet nem békíti ki az iszlámot és a zsidókat, de mindenki mindenkinek az áldozata lesz, mert a zsidó nem érti meg: – jobb a keresztény Európában, egy keresztény Magyarországon zsidónak, mint egy iszlám Európában kereszténynek és zsidónak lenni.

Magyarország most ennek az uniónak az elnöki posztját tölti be, miközben záporoznak ránk a másik gyűlölködő nép, és a gyilkos kommunista söpredék rágalmai, fenyegetései. Médiatörvényt kifogásolnak úgy, hogy még le sincs fordítva az eredeti szöveg… a magyarországi vörös és liberális szenny már előre hazát és nemzetet árult, amikor e törvényről (félre) „tájékoztatta” nyugati zsidó szövetségeseit. Az a mocskos csőcselék lázít Magyarország ellen, amely hatvanöt évig cenzúrázott, amely 1956-ban és 2006-ban a tömegbe követett, amely söpredék a nemzetet szétzilálta, erkölcstelenné, magzatgyilkossá, rablóvá, spiclivé, hazaárulóvá, testvér-és Isten tagadóvá tette.

Fáj ennek a gyalázatos proli söpredéknek az új, tervezett alkotmány, amely Istennel és a kereszténységgel kezdődik majd – reményeim és ígéretük szerint. Fáj ez a liberális uniós csürhének. Fáj nekik, hogy nemzetünket az állampolgárság visszaszerezhetőségének lehetőségével újra egyesíti a magyar keresztény kormány – ha csak félmegoldás is ez egyelőre.

Vannak persze hibái ennek a kormánynak is, mint minden kormánynak. Vannak emberi gyengeségek, önös érdekek, égő zsebek… de nem olyan mértékben, mint volt ez a kommunista-liberális hazaárulók idején. A bűn minden oldalon bűn természetesen. Ám, felmerül a kérdés: van-e tökéletes, mindenkinek megfelelő és elfogadható kormány, ország vezetés? Úgy gondolom nincsen. Van azonban egy erkölcsi irány, egy nemzeti elkötelezettség, amely mellett a pártok akár fölöslegesek is lehetnének. Pártok azonban vannak, és lesznek is mindaddig, amíg a nemzetek föl nem ismerik, hogy elég magyarnak, németnek, románnak stb… lenni, pártok és ellenségeskedés nélkül. A pártoskodást már bizonyos – nem napkeleti – bölcsek is jónak tartották arra, hogy szétziláljon minden nemzetet.

Vajon eljön-e az idő, amikor felismerik ezt a nemzetek, a népek? Nem lesz-e késő Európa számára? Bizonyára késő lesz, hiszen a sok elmebeteg „szakértő” aki a zsebe érdekében irányítja az uniót, s valami megfoghatatlan degenerált szellemiség hatja át minden rendelkezését, aligha engedi a helyes és tisztességes, bevált irányt visszaállítani. Európában, az Európai Unióban állandó háború van, hiszen egy nem európai pénz-és szellemi hatalom irányítja az uniót, amely vagy – a birodalom nagysága miatt – belebukik, vagy tökélyre viszi az erkölcstelenség, a hitnélküliség, az elnemzetietlenítés diktatúráját. Valószínű, hogy ez utóbbi tragédia előtt állunk, hiszen primitívvé tették egész Európát. Érzés szeretet, Isten nélküli, állati sorban, sárban hempergő társadalmak élnek immár Londontól Bécsen keresztül Bulgáriáig mindenütt. A keresztény egyházak elerőtlenedtek, olykor saját magukat elárulva gyengítették társadalmi, lelki lehetőségeiket, terüket.

Eddig minden újonnan unióssá vált ország gazdaságilag tönkrement, társadalma elégedetlen, az elszegényedés jellemzi a keleti blokkot, amit máig másként kezelnek a nagyhatalmak, mint saját magukat.

A francia elnök (mint a házastársi hűség mintapéldánya), s Merkel asszony (aki inkább egy NDK-s mosónőre hasonlít) veszi a bátorságot, és Magyarországot bírálja a magyarországi hazaárulók információi alapján, miközben saját országaikat és azok őslakosságát is két lábbal tapossák a liberalizmus átkos szellemében.

Igen, rossz időben és rossz helyre születtem. S születtünk még sok-sok millióan Európában. Tehetetlenek vagyunk, mert a demokrácia voltaképpen sok hülye proli és zs… pénzember uralma az értelmiség fölött.

Genetika az egész. Európának eme feléről elüldözték, megölték a nemességet, amely nem volt kizsákmányoló, mint ma a gyógyszermaffia, a mezőgazdasági maffia stb…,  azaz, hogy az unió szakbizottságai, szakértői, akik a disznóknak piros labdát rendeltek el, hogy jobb legyen a hangulatuk. Az elüldözött, nemzethez hű nemességet, középosztályt, felváltotta a proli, a tudatlan és igénytelen kommunista, a helyzetét kihasználó liberális, a haszonleső zsidó, s elkezdtek rombolni. (És lehetnek egyetemi tanárok, államfők, kormánytagok… a proli, proli marad, bármit tesz is, hogy ez ne lássék rajta.) Mindent, ami érték, ami keresztény, ami igaz, és ami évezredekig az európai élet alapfeltétele volt, rommá lett a liberális-kommunista ámokfutás alatt és miatt. Most önmagukkal együtt pusztulni kezdenek a rombolók is. Mert a felégetett búzamező nem terem, s a megölt paraszt már nem mutathatja meg, hogy kell vetni és aratni…  Így, tehát a gyilkos is éhen hal előbb vagy utóbb.

Milyen szép is volna, ha Magyarországot „büntetésből” kiléptetnék az Európai Unióból. Magyarországnak ugyanis nincs szüksége erre a politikai, világuralmi, erkölcstelen és embertelen képződményre. Hiszen határok nem szűntek meg, nem lett jobb a kisebbségek sorsa sem, nem élünk jobban… minden hazugság volt, amit a csatlakozás előtt mondtak erről a kényszerű egységről. S ma már e hazugságokat a bőrünkön érezzük. Magyar, román, szlovák, osztrák, és bulgár egyaránt. „Európa-idegen”, és ab ovo idegen érdekeket szolgál ez az uniós massza, amelynek a módszereihez képest Adolf Hitler egy jó szándékú kiscserkész volt, aki legalább jólétet teremtett a Birodalomban, s nem ellopta a nép javait. Még a tyúkokat is hagyta tojni, és a disznóknak sem tétetett piros labdát az ólba, mint az unió genetikai hulladék szakértői.

Most mi vagyunk az uniós elnöki székben. Mi magyarok! Ránk adták a bohócsapkát fél esztendőre azok, akik megmondják, mit kell tenni és miért nem jó egy magyar törvény, ha az nem tetszik a söpredék sztálinista, liberális milliárdos hazaárulóknak… Egy akolban lehetünk 90 év után fél évig mi, a szétszakított kárpát-medencei magyar nemzet… Ám, ebből az „örömből” inkább nem kértem volna. Ahogy szeretem ugyanis Európát, olyan undorom van az Európai Uniótól, amely a világtörténelem eddigi legaljasabb és legkártékonyabb szervezete, egyben a legembertelenebb háború is az európai népek ellen.

Nem örvendek tehát sem az elnökségnek, sem a tagságnak, mert Magyarország és minden más állam lassan megszűnik létezni. Csak a németek és franciák tartják magukat elsőnek az egyenlők között, no meg a most partnerkapcsolatot létesített Izrael. Mit nekik a térkép, a távolság… Csupán egy dologra vagyok nagyon érzékeny: ha beleszólnak primitív és a magyarságot minden korban gyűlölő európaiak az én országom, hazám, Kárpát-medencém és a magyar nemzet dolgaiba. Most beleszólnak! Fenyegetnek, a forintot tapossák, s mindehhez a legaljasabb módon asszisztál a magyarországi liberális és kommunista söpredék és médiája. Mintha nem is itt élnének. Ellendrukkerek, nem magyarok! Csak azt nem értem, ha már uniós tag vagyunk, miért nem mennek el máshová mindazok, akik rettegnek a magyarországi fasisztáktól, a rasszizmustól, a kereszténységtől, a nemzeti érzésektől, annak megnyilvánulásaitól? Szabadon mehetnének bárhova, hiszen az Unió az övék. Bár az sem megoldás, mert láthattuk, hogy a magyart gyűlölő zs… írók (a zs…ság elenyésző, de rendkívül hangos és befolyásos rétege) miként gyalázkodnak és hazudoznak Berlinben, és Bécsben Magyarországról…

Rossz idő, rossz hely… vagy mégsem az? Meglátjuk. Ma nem érzem jól magam sok százmillió európai polgárral együtt a zs., liberális és kommunista Európában. Mert ma Európa nem más, mint egy hatalmas kohó, amelybe az öntőmester: a zs… tőke keveri az ötvöző anyagokat. Kísérletezik, és meg kell várni, amíg az a kémcső, amelybe beszorították Európa népeit, egy rossz vegyület miatt végre felrobban az alkimista kezében… Ám, hogy mikor lesz ez a robbanás még nem tudni pontosan, de bizonyosan bekövetkezik. S utána szabad és független nemzetállamok élik majd újra békés, meghitt, szeretetteljes keresztény erkölcsi normák alapján életüket, megbecsülve a velük élő nemzeteket… A forradalom tehát elkerülhetetlen. Minél nagyobb a birodalom, annál hamarabb összeomlik. Adja Isten, hogy mielőbb így legyen!

Stoffán György, helyettes főszerkesztő – Európai Idő – Sepsiszentgyörgy

Nemzeti Internet Figyelő

Szomorú történet – hatósági hullarablás

(Képünk illusztráció, Dr. Király Enikő budapesti ügyvéd oldaláról)

A halott gyermeke akkor ment apjához, amikorra megbeszélték. Minden héten ugyanakkor, végezte el a bolti bevásárlást, a patikát, és amit még aktuálisan kellett.

Az utolsó látogatás előtt a fiú felhívta édesapját, de csak a hangposta jelentkezett. Ezért, rosszat sejtve igyekezett Békásmegyerre. Apja lakótelepi lakásának ajtajában rendőr állt… s bent, a hatóság tevékenykedett. A szomszédok hívták ki őket, mert valami furcsa szag kezdett terjengeni az emeleten…

A halottat elvitték, de ilyenkor nem kezd az ember leltározni… így csak később derült ki lépésről lépésre, hogy az elhunyt kezéről eltűnt a pecsétgyűrű, nyakából lelopták az aranyláncot, s a korábban fiainak megmutatott kicsi dobozkából is eltűnt az a néhány arany ékszer, amit temetésének fedezésére tett félre. A kulcscsomó, az autó pótkulcsa, a bankkártya és a kormányzár kulcsa is köddé vált… És hová mehet ilyenkor a gyászoló, meglopott, halott apjának értékiért? Sehova, hiszen lopni lehet, de a meglopottnak bizonyítania kell, hogy ezek az eltűnt dolgok megvoltak… léteztek.

Így a két testvér nem mehetett sehová panasszal, csak nyugtázták, hogy lám az elembertelenedésnek is vannak mély és még mélyebb bugyrai.

A haláleset után két hónappal azonban érdekes fordulat következett. A fiúk felmentek a békásmegyeri lakásba. Hiába próbálgatták a kulcsot a zárban, nem fordult el. Az ajtót csak becsapta valaki kívülről… bent az asztalon pedig ott volt a kulcscsomó és az autó pótkulcsa… mást nem hozott vissza a hullarabló. Hogy ezt is minek, milyen indíttatásból, azt nem lehet tudni. Ám, legalább többé nem látogatja meg a tett helyszínét, hacsak nem készíttetett kulcsmásolatot…

A helyszínelés alatt senki más nem volt a lakásban, csak a hatóság és a hullaszállítók… utána pedig, csak a két gyermek. Ez tehát, a magyar társadalmi valóság. Ide süllyedtünk… A Kereskedelmi és Hitelbank pedig, addig nem tiltja le a Tesco-s kártyát, amíg meg nem történik a hagyatéki tárgyalás. Hiszen nekik is csak a pénz számít… az emberiesség lényegtelen a számukra, noha tulajdonos halott, a kártyát ellopták… a bank pedig tovább terheli a számlát az örökösök kontójára.

A fenti történet mindössze egy - ma már sajnos megszokott - anziksz, Magyarországról, 2022-ből. Ide jutottunk... a temetői viráglopások ehhez képest ártatlan cserkészpróbák...  

O, tempora! O, mores! – kiálthatunk fel Ciceroval… de vajon meghallja-e valaki és aki meghallja, tudja-e mit jelent?

Stoffán György

A visszafordíthatatlan pusztulás… avagy a világ legnagyobb hazugsága

Fotó: PS

Szinte hihetetlen, hogy a média milyen alacsonyszintű gondolkodásra nevelte, vetette vissza az emberi elmét. A rendszer régen működik, és a jelenlegi helyzet, – a társadalmak szellemi leépülése – ennek a régi működésnek a keserű gyümölcse. Azok a bölcsek, akik megtervezték az 1870-es években ezt a tendenciát – ismerve a keresztény világ lélektanát –, azok sikeres munkát végeztek.

A média és a politikusok összjátékának eredménye a mai, európai társadalmak teljes erkölcsi és szellemi leépülése, amely az EU tagság alapfeltétele volt. Ehhez járult hozzá a lelki, hitbéli gyengülés, amelyet szintén az e bölcsek által megvett lelkészek, papok támogattak, támogatnak 1965-től napjainkig. Sok pap otthagyja a hivatását, mert meghasonlottá válik, a Krisztust épp, hogy csak nem tagadó modernizáció és a krisztusi tanítás között vergődve. Persze, ezt érzi a keresztény ember is, ezért kapkodva, olykor tévutakon, tévtanok alapján keresi az igazságot, noha Jézus tanítása egyértelmű és érthető.

A nagy háborúk óta a világ a hazugság mételyének az áldozata. Az élet minden szegmensében ott vannak a hazugságok, legyen szó a politikáról, nemzetről, gazdaságról, egyházakról. Egy kottából zenél minden politikai vezető, és csupán a kotta borítója különbözik… és a kötelezően játszandó szólam.

Háború van, Európa vezetői az európai polgárokkal állnak háborúban, valamint Oroszországgal, de leginkább önmagukkal, hiszen sem az ő sorsuk, sem az európai emberek, sőt a világ lakossága nincs biztonságban, ama szellemiség miatt, amelyet az 1870-es évek terveinek erőszakos megvalósítása okoz. A háborúban az embertelenség, a gyűlölet, az ölni akarás erősödik, és a hazugság világában ez a folyamat visszafordíthatatlan. Hiszen sem a jog, sem az emberiesség, sem a hit nem érvényesül manapság, mindössze a gazdaság, a társadalmi bajok és az ostoba szankciók kerülnek szóba. Bel-, és külpolitikai viták foglalják le az embereket, és a társadalom is belekerül egy olyan hazugságspirálba, amelyben mindenki azt hiszi, hogy ő a legokosabb és csak ő látja jól a történéseket. Mindenki ragaszkodik saját addigi világához, miközben az a világ, amelyben él, oly mértékben változott meg, hogy azt felfogni sem lehet. A keresztényi szeretet tanítását felváltotta egy sátáni, gyűlölettől lihegő szellemiség, amely egyenesen Isten ellen fordul, nem véve tudomásul azt az örök igazságot, hogy aki Isten ellen kezd háborút, az ab ovo vesztes. És ebben a háborúban a társadalmak közkatonák, ágyútöltelékek, kiszolgáltatott áldozatok. A társadalmak ezt remélik, hogy minden visszafordul a „rendes” megszokott kerékvágásba, hogy elkerülheti a háborút, amellyel a közösségi oldalakon viccel, gúnyolódik… és nem érti, hogy egy szempillantás alatt ez az 1870-es években kidolgozott terv mindent elpusztíthat a Földön. Gáz, kőolaj, fűtés, mosakodás, meleg vagy hideg… és ezek ára a legfőbb probléma, erről szól minden, miközben a világ népei az utolsó óráikat élik, mert embernek aligha nevezhető vezetőik is hazudoznak egy minden politikai erőt kötelező akarat szerint, pénzért, remélt túlélésért. Aljas és hazug világ ez, amely egy terv szerint működik, és a szellemileg lealacsonyított társadalmak nem képesek megvédeni magukat a végső pusztulástól, a rabszolgasorstól, a kapitalizmus mindenkit kirabló és istenellenes valóságától. Pedig, van védelem, van remény és van túlélés. Ez pedig nem más, mint a hit. Az a pajzs, amely megvéd, hiszen megteremtett. Ha kéred, a segítségedre lesz, ha elfordulsz Tőle, hagyja, hogy a szabad akaratod érvényesüljön. Az ima, a fohász, az Isten felé fordulás ma mindennél fontosabb és mindennél előbbre való. Nem jámbor beszédeket kell hallgatni, hanem meg kell keresned magadban az ott rejtőző hitet, a benned élő Istent, meg kell hallanod a Teremtő szavát, a hívást, amely a megmentésedért könyörög. Nem vagyunk egyedül mi, átvert és félrevezetett emberek, hiszen az igazság kulcsa ott van a markunkban, a szívünkben, az imádságunkban, a hitünkben. Csak meg kellene érteni, Fel kellene csapni olykor a Bibliát, hogy kéretlenül is választ kapj a kérdéseidre, de ha nincsenek kérdéseid, akkor is találsz válaszokat…  

Egyszerű volna ebből a hazugságvilágból kilépni, csak még mindig nem látjuk, és nem érezzük át a veszélyt, amely bármelyik pillanatban megsemmisíthet… Nem szenvedett még eleget a nép, a társadalom ahhoz, hogy a beletáplált, beleégetett, tudatlan hit feltörjön belőle és Istenhez rohanjon szenvedésében segítségért. Miért nem látja az emberiség, miért nem látja az európai ember, miért nem látja a magyar, hogy egyetlen védelme, egyetlen lehetősége van: Isten? Ő, Aki teremtette, aki mellette áll. Ehelyett, még mindig a zsebre vágható javakért harcolunk, elégedetlenkedünk, noha tető van a fejünk felett, nem fázunk és van mit ennünk is… de több kell, mert mi magunk vagyunk a legfontosabbak önmagunk számára… és senkinek nem tűnt még fel, hogy az összeharácsolt vagyon, a kikönyökölt előmenetel, a más kárán való feljebbjutás nem kerül senki mellé a koporsóba. Mert a test megszűnik létezni, de a lélek… Nos, a lélek az, amelyért ma harcol a Sátán. Az általa elrabolt lélek teszi mindazt az emberiséggel, amiben élünk. Ha pedig, majd feleszmélünk ebből a létminimumból, amely maga a nihil, és meglátjuk a kivezető utat, Istent, akkor megszűnik a szenvedés, az örökös idegesség a holnap miatt, és eltelünk a szeretettel, amelyből a Teremtés fakad!

Mert Ő itt van közöttünk. Csak meg kell látnunk… és az sem nehéz, ám, a túléléshez – az örök túléléshez –, nélkülözhetetlen.

Stoffán György              

75 év után… egy megemlékezés margójára - Máriaremete, 2022.

 

1947-ben, az esztergomi érsek, a nemzetért és a hazáért engesztelő zarándoklatot hirdetett, amelyen százezer férfi vett részt. A Városmajorból, Máriaremetére gyalog indultak a férfiak, akiket követve, egy héttel később a női zarándokok is együtt imádkoztak – ugyanazt az utat végigjárva –, a hazáért és a nemzetért.

Ez mind történelmileg, mind a magyar egyháztörténetben kiemelkedő jelentőségű megmozdulás volt, amelyről, mint a mai, 75. évfordulós zarándoklaton az állami szervek elfelejtkeztek, elsiklottak fölötte. 1947-ben szerencsére, ma sajnos…

Igaz, akik a keresztény magyar nemzetért, a hazáért igazán felelősek, azok ma is ott voltak. Erdő Péter bíboros, prímás, Bábel Balázs kalocsai érsek, és Kocsis Fülöp nyíregyházi érsek-metropolita mutatta be a szentmisét, amelyen az Esztergom-Budapesti érsek mondta a homíliát. Csalódottan láttuk, hogy a kormány tagjai közül senki nem vett részt ezen a megemlékező, jubileumi zarándoklaton. A keresztény értékek védelmének hangoztatása úgy tűnik, csak az épített emlékekre vonatkozik, a lelkiekre nem, noha példával elől járni, a legnemesebb dolog lett volna. 

Soltész Miklós ugyan ott volt, de ő akkor is ott lett volna, ha nem lenne államtitkár… csak egy egyszerű keresztény magyar polgár.

Háború van, gazdasági nehézségek és fájdalmas jövő áll előttünk, ugyanaz, ami után Mindszenty bíboros hívó szavára százezrek élték meg az 1947. augusztus 15-én meghirdetett és 1948. december 31-éig tartó Mária-évet. Ma, a háború kiterjedése minden pillanatban megtörténhet, az erkölcstelenség és a migráció végzetes veszélye ott toporog határainknál, fegyverekkel ellátva, a keresztényüldözés napi valósággá vált, de ez a politikai vezetés számára nem jelenti azt, hogy Mária országában részt vállaljon és részt vegyen egy végzetes kor ellen tartott lelki, Máriához, a Magyarok Nagyasszonyához fohászkodó nemzeti összejövetelen. És ez minden, nemzetben gondolkodó magyarnak fáj!

Mindszenty példája ma is élő példa, ma is ugyanabban a helyzetben – vagy egy még rosszabban – kellene közösen, a kormány tagjaival imádkoznunk, zarándokolnunk. A nép, a választópolgár, aki aggódva figyeli a drámai helyzetet, elvárja, elvárta volna, hogy az állami vezetők ezen a kiemelkedő történelmi eseményre emlékező közös imádságban részt vegyenek. Mert az a kommunizmus, amely 1947-ben Magyarországot fenyegette, ma, Magyarországgal együtt, az egész keresztény világot akarja megsemmisíteni!

Igaz, e napnak megvolt a reménysége is: apukák, gyermekekkel a nyakukban, gimnazisták sokasága, babakocsival zarándokló fiatal párok vállalták az időjárás szerint is „rossz időben”, hogy Máriához menjenek, hogy gyermekeikért, családjukért, a magyar jövőért fohászkodjanak.

Azt, hogy mi következik, ki és hogyan éli majd meg azt az időszakot, amelyről egyre több, sötét, politikai jóslatot hallunk – senki nem tudja. Azonban van egy társadalmi réteg, amelynek nem szégyen az emlékezés, az ima, a Máriához mondott fohász, a gyalogos zarándoklat és a remény. Van egy társadalmi réteg, amely nem tud gyűlölködni, amely ellenségeiért is imádkozik, és amely tudja: – Ha van egymillió imádkozó magyar, akkor nem kell félteni a nemzetet… – mint ahogy ezt, az 1948 decemberében, a vérszomjas, keresztény-, és magyarellenes kommunista pribékek által letartóztatott és megkínzott esztergomi érsek, Mindszenty József mondta.

A jubileumi máriaremetei zarándoklat, számos kérdésre adott választ. Egyben viszont megerősítette a jelenlévőket: Nem hiábavaló a hit, a remény, a Máriához mondott fohász. Hiszen, 75. évvel az első zarándoklat után, a negyvenéves kommunizmus, a kommunista keresztényüldözés, valamint a harminc éve tartó szocialista-liberális magyar-, és keresztényellenességgel szemben él a hit, a Magyarok Nagyasszonyába, a Magyarok Királynőjébe vetett bizalom. Hiszen, a máriaremetei templomkert és a templom megtelt imádkozó magyarokkal, emlékezőkkel, bizakodókkal – keresztény magyar hívőkkel, akik a felújított kegykép megszentelésével e kegyhely alapítóira, a „Kaltenbrunn”-i svábokra is emlékeztek. Azoknak az őseire, akik ma már magyarként fohászkodnak a kegykép előtt, a magyar hazáért, a nemzetért és a túlélésért… a magyar kereszténységért felelősséget érző magyar katolikus főpapsággal.

Stoffán György             

A népszámlálás és a mániákus Orbán-kormányellenesség

 

Elkezdődött a népszámlálással kapcsolatos elmebetegség is. A közösségi oldalon megjelent a „Bojkottáld a népszámlálást” című felszólítás, amely az eddigi összes elmebetegséget magában hordozza. A kitett irományból ugyanis megtudjuk, hogy az elnyomó orbáni hatalom adatokat gyűjt és ezt meg kell akadályozni, hamis adatokat kell beírni, vagy ki sem kell tölteni a kérdőívet. Íme, egy kis részlet a facebookos agymenésből: „Nemes egyszerűséggel magasról tehetsz a rendszer népszámlálásnak álcázott adatgyűjtésére. Máris nem a rendszer szabályai szerint fogsz játszani. Ha nagyon sokan nem a rendszer szabályai szerint fognak játszani, akkor a rendszer előbb-utóbb megbénul és működésképtelenné válik. Ugyanis a rendszert maguk a polgárok működtetik. Te működteted. Rajtad is múlik, hogy mikor esik szét. Kezdheted a falbontást a népszámlálással.”

A csonka-országban tehát éppen annyi beteg elme van lakosságarányosan, mint Erdélyben, ahol – persze, szélsőséges és meglehetősen ostoba – magyarországi inspiráció alapján szintén különböző elméletekkel bolondították a magyarságot a népszámláláskor. Ott a „nemzetiségi” megoszlást igyekezett néhány ottani és sok magyarországi fél (vagy egészen) bolond sulykolni a romániai kérdőívek kitöltőinek. Nem értették meg, vagy szándékosan félremagyarázták a lényeget…

Most ugyanazok a magyarországi elmeháborodottak, a magyarországi népszámlálás ellen acsarkodnak, ugyanazzal a szándékkal, és gondolom, ugyanazon megbízók kérését/parancsát teljesítve, mint Erdélyben tették. A lényeg, hogy káosz legyen, hogy az egyetértésnek nyomát is eltöröljék, és ha lehetséges megint minden magyar ugorjon a másik torkának. Míg Erdélyben azt erőltette néhány eszement, hogy vallja magát az alig néhányszázezer fős székelység székelynek, elkülönülve az összemagyarságtól, megbontva ezzel a romániai magyarság létszámának arányait, ezzel pedig halálra ítélve a Partiumban, Bánságban és a szórványban élő magyarjainkat és persze önmagukat is. Igaz, ez Bukarest célja, amit magyarországi "fedett munkatársaik" a pártok és a civilszervezetek élén igen jól szolgálnak évtizedek óta! Itt, a csonkaországban, ugyanezek a népszámlálás bojkottjára hívják fel az embereket.

Nehéz elhinnem, hogy ezek normális, hazaszerető és a magyarságot szolgáló egyedek lennének. Mert eleve, aki ma azt gondolja, hogy az állam akar titkos adatbázist felállítani a szokásos népszámlálással, az röviden jellemezve: vagy idióta, vagy rémhírterjesztő, vagy egyszerűen csak nemzetellenes és gondolkodásra képtelen, vagy felforgató! Hiszen, az online világban mindenki, mindent, önként elárul magáról az összes közösségi oldalon. Étkezési, alvási, emésztési, vásárlási és egyéb szokásait, de azt is, hogy melyik rokonát szereti és melyiket nem… Ha otthon beszélget bárki egy hamarosan megvásárlandó árucikkről, még aznap megtalálja annak az árunak a hirdetését a neten, saját oldalán… ha akarta, ha nem. A "Nagytestvér" mindenkiről mindent tud, aki a közösségi oldalon „lakik”. A népszámlálási íven található kérdésre már régen válaszoltak. Amint regisztráltak egy közösségi oldalra. A többi, amit tudnak a népekről a közöségi oldalak hírszerzői, az, az idők folyamán került a birtokukba, mert önként megmondta nekik a közösségioldallakó. 

Beteges balgaság tehát azt gondolni, hogy a népszámlálásra körmönfont jobboldali, diktatórikus, náci, orbánista etc... célokkal kerül sor. És a rendszert sem lehet a népszámlálás bojkottjával lebontani, ahogyan ezt a képen látható szöveg próbálja elhitetni, persze megint a taknyos, tudatlan, de pénzért bulizni szerető liberális  fiatalokkal, akiket a lélektelen és magyar gyűlölő hazai belső ellenség, immár fegyverként használ aljas céljainak megvalósításához, akár nemzeti színekbe burkolózva, akár vörösbe csomagolva.  

***

Magyarországon valóban jobb kérdéseket és másképpen kellene feltüntetni a népszámlálási íven, de attól tartok, hogy akik e kérdéseket szerkesztették, szintén nem értik a világot, a nemzet jövőjét, történelmét és a nép lelkivilágát. Ugyanis, ma arról van szó, hogy megtudják a Statisztikai Hivatalban: hányan élünk még mi, magyarok a saját hazánkban, milyen az anyagi helyzetünk, milyen vallásúak vagyunk…  

És itt is meg kell állni egy pillanatra! Míg Erdélyben a magyarság megosztása folyt a népszámlálással összefüggésben, itthon vallási alapon osztják meg a népet. Igaz, át nem gondolt jó szándékkal, mégis, a nemzetre nézve, mai helyzetünkben ártón. Az egyik egyházi portál arra bíztat, hogy vallja meg mindenki a felekezetét… Ez nem baj a hétköznapi életben, de nem célravezető a népszámláláskor. Ma, az volna a cél, hogy statisztikailag is bizonyítsuk: – ez egy keresztény ország, keresztény népességgel. Ehhez három rubrikát kellene felrajzolni a kérdőívre a „vallása” kérdés mellé: keresztény; – nem keresztény; – ateista. Mivel a keresztény a Krisztus-követést jeleni, nem kellene külön, egyházak és felekezetek szerint jelölni a keresztény magyar embereket, mert ez ebben a tekintetben megosztó és nem is ad világos képet a keresztények létszámáról.  

A Krisztus-követők számára Krisztus a lényeg, az Ő parancsainak és tanításainak betartása. A népszámlálásnak pedig az, hogy mi, magyarok, kereszténynek valljuk-e magunkat. Sajnos, a rossz felfogás, a téves hozzáállás miatt másutt van a hangsúly, így, a vallási megosztás marad. Legfeljebb, aki érti is miről van szó, azt írja be a „vallása” kérdés mellé, hogy „keresztény”. Minthogy, a józan székely is magyarnak vallotta magát Erdélyben…  

A bojkottálókat tehát, nem tartja majd számon senki. Nem kerülnek bele a hazai statisztikákba, de a feltehetően idegen pénzzel megfizetett, alantas céljukat sem érik el a távolmaradással. Csak szánni lehet őket… de azt is minek. Megszoktuk tőlük már a covid idején, amikor ugyanezek lázítottak itthon és a Kárpát-haza más területein minden, de főleg a kormány és Orbán Viktor ellen. Épp, mint most. Mert ez a társaság vak, süket, de sajnos nem néma, viszont, mérhetetlenül ostoba, békétlen és maga sem tudja mit, és miért csinál. Csak csinálja. Pénzért vagy passzióból, mindegy. Egy biztos: abnormálisan és a nemzet ellen. Amolyan gyurcsányos tempóban.

Stoffán György 

Trombitás Kristóf véleménye Horthy Miklósról - a PS-ben - részben nyílt levél....

 

Igen erős és jó anyag kell ahhoz, hogy valaki nemzeti létére, kormánypártiként úgy nyilatkozzék a 20. század egyik legnagyobb magyar politikusáról, mint Trombitás Kristóf, Horthy Miklósról. Ha röviden akarnék fogalmazni, azt mondanám a PS újságírójának, hogy „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”.  Azonban Trombitás ebbéli hallgatása sem jelzett volna ab ovo bölcsességet. Két mondata erre bizonyíték: „Nem, Horthy Miklós, létező, el nem tagadható és dicséretes pozitívumai mellett sem érdemel szobrot Magyarországon.”

Majd bölcselkedve "nagy ívű és mély gondolatot" fűz történelmi ismereteit megkérdőjelező cikke végén: „Szobrokat békeidőkben nem illik lerombolni, inkább vigyük el őket egy parkba, hogy a leszármazottak rémüldözhessenek. Úgyszintén szobrokat sem illik állítani, ha arra méltatlan az, akiről megemlékezne.”

https://pestisracok.hu/nem-tenyleg-nincs-horthy-szobornak-helye-az-orszagban/?fbclid=IwAR24ItE9Ak1H2ZOp5FC3NWYHyHnRt5R2CLQnfzgL6ozFYJxLJ6Tp5oP2SQE

Nos, Kisfiam!

1./ Ha valamiről keveset tudsz, akkor arról ne írj. Ha más a megítélésed Horthyról, mint neves történészeknek, akkor pedig ne járasd le magad hülyeségekkel. A Mi Hazánk akciója nem Horthy tiszteletből szerveződött, hanem némi feltűnési viszketegség, az MVSZ jótanácsai és szerintem, az ebből fakadó szándékos provokáció generálta. Hiszen meghívták e vicces vagy szánalmas kategóriájába tartozó – úgynevezett szoboravatásra – a jelentéktelen civilszervezet román állampolgárságú vezetőjét is. Ergo, nem kellene ezt a szédületes alkalmat a Kormányzóval összekapcsolnod.

2./ Horthy kormányzó megítélése sem a Te dolgod. Te újságíró vagy és maximum tudósítanod kellett volna a történtekről. A cikked lejáratja a PS-t is, mert nem történelmi tényekről beszélsz, és olyan lekicsinylően nyilatkozol a Kormányzóról, mint a kommunista-liberális csürhe. Tehát, Te is rúgsz egyet a budapesti zsidókat megmentő, a zsidók elhurcolását leállító, majd ezért 1944 októberében német segítséggel a nyilasok által megpuccsolt Horthy Miklósba. Persze ez nem Őt, hanem Téged minősít. Azt pedig nem Neked kellene megállapítanod, hogy kinek járna szobor és kinek nem. Ugyanis, nem hallottam a hangodat más szobrok, utca elnevezések és egyéb kérdéses, a mai politikai kuszaságokat jellemző ügyekben.

Szóval, jó lenne, ha maradnál azoknál a témáknál, amelyekben nem feltűnő, ha nem értesz hozzájuk. A többi ügyet titkold el, fizesd le, fenyegesd meg… Az önlejáratás csak ideig-óráig kifizetődő… és egyszer úgyis kiderül minden titok.

Stoffán György

Horthy-szobor a Parlamentben

Fotó: Németh Dániel 444

Szomszédságunkban háború van, Európa megsemmisítésének forgatókönyvét hajtja végre a világkormány az Unió vezetésének tejes egyetértésével, recesszió van, hovatovább semmit sem ér a pénzünk, az emberi aljasság soha nem látott méreteket ölt, a keresztényüldözés és az aberráció rátelepedett a normális gondolkodásra, és mint Damoklész kardja, ott lebeg a fejünk felett az atomháború. Igazán kellemes világot élünk. Magyarországon az ellenzéki politikai pártok azonban, mit sem törődve ezekkel a lényegtelen apróságokkal, azt lesik, hogy milyen százalékban nőtt vagy csökkent a támogatottságuk. Persze mindent meg is tesznek azért, hogy megkérdőjelezhető szellemi lehetőségeik szerint növeljék a szavazói bázisukat. A DK tömegbe lövető elnöke és a mellette asszisztáló bolgár politikusnő beteges mániája, hogy Orbán Viktorra öntik a hazugságaikat, minden bizonyíték nélkül rágalmazva és ócsárolva Magyarország miniszterelnökét, de a bolgár nő az Unióban is a magyar nemzet ellen hőbörög, ott is hazudozva a magyarországi elviselhetetlen diktatúráról és lopásokról. Épp így, a liberálisok is megtesznek mindent, hogy szellemi fogyatékos, és a magyar érdekeket át nem látó szavazóik előtt tetszelegjenek. Persze ezt megszoktuk ettől az ellenzéki bagázstól, amely egyszerre siralmas és nevetséges is.  

A „jobbikos mitanyánk” azonban nemzeti elkötelezettségéről tett tanúságot, amikor az asztali Lenin-szobor nagyságú Horthy-szobrot hurcolták egyik szobából a másikba, és sebtében beadtak egy új ünnepnapra vonatkozó törvényjavaslatot, miszerint a II. Bécsi Döntés aláírásának napja, legyen ünnepnap.

Én nem tettem volna efféle apolitikus ostobaságot azzal együtt, hogy Horthyt az eddig utolsó legitim, elkötelezett és megkérdőjelezhetetlen magyar államfőként tisztelem. Horthy Miklósnak nem egy íróasztalra való szobrocska járna, ha már szoborról beszélünk, hanem egy egészalakos, életnagyságú szobor, mondjuk Marosvásárhely főterén – ha már a visszatérés napjáról beszélünk. Vagy, néhány nagyszerű magyar szoborparkjában, az újjáépített Regnum Marianum templom kertjében, Zadravecz István, Gróf Teleki Pál és Hóman Bálint társaságában. A „jobbikos mitanyánk” parlamenti bohóckodása inkább megalázó és bosszantó volt, semmint méltó megemlékezés. És nem az állandóan hőbörgő kommunista és liberális hazudozás miatt, amely Horthyt fasiszta ilyen-olyan államfőnek hazudja, mert azt is megszoktuk, hanem a nemzeti oldal megtévesztése és a Kormányzó ilyetén való porig alázása miatt. Épp olyan ez a szoboravatási cirkusz, mint aláírást gyűjteni Trianon felülvizsgálata érdekében a liberális, keresztény-és magyarellenes európai vezetés regnálása idején… Ám, e két akció persze egy tőről fakadhat, hiszen ott volt a Parlamenti cirkuszon az aláírásgyűjtés román állampolgárságú kezdeményezője is...    

A II. Bécsi Döntés után, a Keleti Pályaudvarra beérkező vonatról leszállva, az ünneplő tömeget látva Teleki Pál csak ennyit mondott: „Nem tudom, minek örülnek….” –, tehát már akkor is világos volt, hogy ez egy ideiglenes, egy vesztes háború befejezéséig tartó állapot, amelyet a Nyugat nem tűr el, mert a Nyugat pont azt a keresztény magyar birodalmat akarta megszüntetni 1920-ban, amelynek romjain ma Orbán Viktor próbálja megmenteni a még menthetőt. Ám, ilyen ellenzékkel borzasztó nehéz lesz.

A „jobbikos mitanyánk” ismét bizonyította apolitikus, és önfényező, a magyar ügyekben dilettáns és az európai politikai viszonyokat látva, magyarellenes magatartását, amolyan „jakabi iskola” szinten. „Háromféle politikus van ma Magyarországon – mondta vitéz nagybányai Horthy Miklós. Az egyik a szívén viseli a nemzet sorsát, a másik úgy tesz, mintha a szívén viselné a nemzet sorsát, de nem ért a politikához és így csak árt a nemzetnek, a harmadik pedig csak a saját anyagi gyarapodását viseli a szívén. És ebből van ma a legtöbb.” A „jobbikos mitanyánk” a legjobb esetben is csak a második meghatározás hatálya alá esik…

Egy percre sem szűnök meg abban reménykedni, hogy egyszer lesz egészalakos, életnagyságú szobra egykori kormányzónknak, Telekinek, Hómannak és Zadravecznek, amit nem egy sokszor köpönyeget cserélt politikai niemand társulat és nem idegen állampolgárok állítanak, hanem a nemzet egy akarattal állít valahol Pozsonyban, Kassán, Újvidéken, Marosvásárhelyen, Huszton vagy Sepsiszentgyörgyön… és abban is remélek, hogy azt már nem bontják le, négy esztendő elteltével. Addig viszont, a nemzet túléléséért, megmaradásáért kellene, a mai világpolitikai viszonyokat szem előtt tartva, közösen szolgálni a hazát kormánynak és ellenzéknek, három nagy példaképünk, Zadravecz István, Márton Áron és Mindszenty József püspöki jelmondatát élve mindennapjaikban: Mária országáért, szent Pannoniáért - nem futamodom meg a munkától… (Pro regno mariano, Pannonia sacra, Non recuso laborem)   

Végül egy megjegyzendő figyelmeztetés: Horthy Miklós személye és emléke nem lehet a mai politikai játszmák, amatőr politikusok és magyarellenességet generáló cirkuszok eszköze!

Stoffán György