Idióták és/vagy nácik… – avagy az orosz tornászok sem versenyezhetnek Budapesten

 

Bizonyos politikai helyzetekben az emberek kivetkőznek józanságukból, ha ugyan volt nekik ilyenjük. Korábban Bán Teodóra tagadta meg a művészetet, most a tornászok szakavatott testülete hozott hasonló döntést. Igaz, a Szigeten, a színpadon koncert közben lehetett nyilvánosan Orbán-képet tépni, a Nemzeti Színházban a magyarokat gyalázni, sporteseményen ukrán zászlót lengetni… azonban nem lehet Lisztet játszani, ha már másutt is eljátszotta az orosz művésznő, s a belorusz tornászok sem vehetnek részt a játékokon, mert hát azok akik. Mintha csak Hitler idejében élnénk, ahol kirakatokat törtek be, festhettek gyalázkodó feliratokat, embereket verhettek az utcán, csak mert zsidó volt az illető. Ma is ez történik, csak mert orosz vagy fehérorosz valaki.

https://www.atv.hu/belfold/20220824/nem-indulhatnak-budapesten-az-orosz-tornaszok

Döbbenetes, hogy a magyar politika is hangsúlyt fektet az unióhoz tartozás fontosságára, s a Sándor-palota mai lakója nem győzi hangoztatni, hogy mi kiállunk Ukrajna mellett, amely ország egyik nagykövete azt fejtegette, hogy ma azért kell sok oroszt megölni, hogy a gyermekeiknek ne kelljen… Elfelejtettük a nyolc éves tömeggyilkosságot, amelyet az ukránok cselekedtek oroszok ellen, és amely kirobbantotta a háborút. E súlyos és embertelen demencia következtében agresszornak kiáltjuk ki Oroszországot, s azzal büntetjük, hogy Európát megsemmisítjük.

És itt van elegem az egészből! Miért köteles a magyar politika ebben részt venni? Miért alázzuk porig magunkat egy olyan „új világ” megteremtésének folyamatában való részvétellel, amely a magyar nemzetet is elsodorja, megsemmisíti éveken belül? Miért nevezzük magunkat keresztény államnak, a keresztény értékek védelmezőjének, amikor egy sátáni konglomerátum részese vagyunk?

Tudom, hogy a politika egy méregkeverő boszorkánykonyha, de van más út is a magyarság számára. Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni! Jó volna végre emlékezni Teleki Pálra is, aki azt mondta: A „kompromisszum a legrosszabb megoldás!” A magyarság minden történelmi időben a kompromisszumok miatt lett vesztes, de ez egy olyan világ, amelyben a kompromisszum végzetes lesz, végzetes lehet! Nekünk járó pénzekért kuncsorgunk az Unió sátánista vezetőinél, miközben itthon nem tudunk, vagy nem merünk rendet teremteni, és az igazsággal szembeni információk is mételyezik a társadalmat. Belső árulások sokaságát látjuk, és a nemzeti elkötelezettség is egyre ellaposodik mert a zsebekben turkáló Uniós parancsok az egyéni érdekek védelmére kényszerítik a kényelemhez és bőséghez szokott társadalmat. Nemzeti nevelésünk is csak vánszorog, mert nincs pénzt a határon túli iskolai kirándulásokra és olyan iskolák működését is engedi a magyar hatóság, amely iskolák tananyaga beszélő viszonyban sincs a nemzeti elkötelezettséggel, a magyarságtudattal.

Rossz irányba indultunk a háború megítélését illetően, és rossz irányban haladunk, miközben azt hisszük, hogy minden remekül megy, mindenben mi, magyarok lehetünk, vagyunk elsők. Pedig, csak a pénzünk után futva, lassan feladunk mindent, amit elértünk tizenkét év küzdelmes munkájával, erőbefektetésével, kitartásával. És nem is tehetünk mást, hiszen nyakunkon a „szabadon választott” NATO hadsereg… Magyarország ma ott tart, mint 1938-ban. Egyetlen különbséggel: akkor még volt nemzettudat, hazafias nevelés, cserkészet, XII. Piusz pápa, Zadravecz István… és sorolhatnám. Ma minden efféle nemzeti kötelezettségnek, adottságnak szűkében vagyunk, mert csak szóban létezik minden, ami nemzeti....

Bár vigasztaló, hogy a magyar emberben, a társadalomban, a gyermekekben kialakulóban van egyfajta jóra való hajlam. Nemrégiben egy első osztályos kisgyermek azzal ment haza az iskolából, hogy meg akar keresztelkedni. A szülők, mivel nem hívő emberek döbbenten álltak a kérés előtt, s igyekeztek kideríteni, mi vezethette a gyermeket erre a döntésre. Kiderült, hogy senki és semmi… magától jutott erre az elhatározásra. Azóta a szülőkkel jár templomba az apróság. A másik eset: Egy barátom költözködött, s mivel baráti segítségként egy hasonló idős ember költöztette, nem tudtak megbirkózni egy hatalmas szekrénnyel, amit a harmadik emeletre kellett volna felvinni. A közeli kocsma teraszán ült két markos fiatalember, akiket megkért a barátom, hogy segítsenek. A két srác felvitte a szekrényt, s beállította a helyére. A fiúkat, a munka végeztével megkérdezte a barátom, mivel tartozik a segítségért, mire a fiatalok válasza az volt, hogy semmivel. Ha lesz rá módjuk, ugyanígy segítsenek másoknak…

A társadalomban nem csak a sátáni erők működnek, hanem az isteni szeretet és az emberiesség is. Minden jó éledezik, ami a politikából hiányzik.

A magyar nemzet nem jobb-, és baloldalból áll, hanem népből, társadalomból, hitből, igazságérzetből, békeszeretetből és magyarságtudatból. Aki ezek ellen érvel, tesz vagy harcol, az elárulja a nemzetet. Legyen akár művészeti-, vagy sportvezető. Mert sem a tornász, sem a zenész nem tehet arról, hogy – mint parancsra lett szövetségeseink –, sátánisták és idióták vezetik ma a világot!

Stoffán György

Carlo atya (is) lapáton, avagy Veszprém urai nem változnak

Nagy Károly, kanonok, címzetes apát, kerületi esperes, plébános atya is fölöslegessé vált Veszprémben. Úgy tűnik, hogy az érsek, hasonlóan a korábbi politikai vezetéshez, minden tekintetben követi a kommunista egyeduralom veszprémi megtestesítőjét, Pap János elvtársat. Igaz, Veszprém mindig az „állam az államban” szerepet játszott, és az uram-bátyám virtus a megye mindennapjaiban, a politikában, a jogszolgáltatásban és immár egyházi vonalon is elhatalmasodott.

Nagy Károly, Carlo, vagy Karcsi atya a város kulturális életében, hitéletében a papnevelésben és a közszereplésben is elnyerte a Veszprém megyeiek bizalmát, odaadó szeretetét. A művészeti, színházi életben is kedvelt lelkipásztor, barát és hozzáértő kultúrember most, elérve hetvenötödik születésnapját, kötelezően beadta nyugdíjazási kérelmét, arra számítva, hogy – Istennek hála –, ereje teljében folytathatja papi szolgálatát, valóban áldásos egyházi és társadalmi tevékenységét. Ám, Veszprém teljhatalmú érseke másképpen döntött. Karcsi atyának mennie kell… méghogy mennie! Az érsek első utasítása a város elhagyására kötelezte volna. A papi öregotthonba kellett volna mennie, amit Karcsi atya természetesen visszautasított, hiszen szülői háza Veszprémhez köti, s nem egy elaggot vénember, aki magatehetetlenségében ápolásra szorulna. Van, ahol eltöltse nyugdíjas, de remélhetőleg igen aktív éveit. Így tehát, október elsejéig a Vár lakója és plébánosa marad, utána pedig saját, családi örökségében él majd a veszprémiek, hívei és barátai örömére.

 

Talán megbocsájthatatlan bűne az érsek szemben, hogy gardírozta az öreg, már korábban kiseprűzött papokat, s Márfi emeritus érsek urat is az utolsó Veszprémben töltött percéig? Nem lehet tudni… Ki tud egy „mindenható, liberális érsek” fejével gondolkodni?

 

A lényeg az, hogy Carlo atya marad Veszprémben, szabadon, a köz, a lovagrend és a hívek lelki, szellemi javát továbbra is szolgálva. Udvardy érsek pedig marad azon kevesekkel, akik érdekből vagy ki tudhatja mi okból, de követik a Veszprém és az egyház krónikájában már idáig is feketével bejegyzett, a hívek többsége által ártónak tartott munkásságát.

Ám, mindnyájan bízhatunk abban, hogy a Szent Mihály imádság előbb vagy utóbb hatással lesz erre, az egyházban is igen ritka körülményre, amelyet maga az érsek teremtett – az állami támogatás 39 milliárdjából, és saját, keresztényinek aligha nevezhető magatartásával… Imádkozni kell érte, mert lehetséges, hogy nem tudja, mit cselekszik…

…és imádkozni kell Carlo atyáért is, hogy még sokáig örvendeztesse jelenlétével, életével és munkájával Veszprém híveit és a megye egész társadalmát.  

 

Stoffán György

Elfelejtett magyar ünnep… gondolatok Nagyboldogasszony napján…

Kép: Esztelneki Madonna - Futásfalván

Mi magyarok, valahogy mindent másképpen ünneplünk. Az egyházi ünnepeket is másképpen, a magunk módján, magyar módra üljük meg, mert a magyar kereszténység nem ugyanaz, mint az európai, és ezt, Szent László óta, a pápák egész sora is kénytelen volt belátni és engedélyezni magyar ünnepekként az egyházi ünnepeket is. Így válhatott magyar ünneppé az októberi Magyarok Nagyasszonya napja, s ilyen gyönyörű magyar ünnep Mária, Krisztus anyja mennybevételének magyarított ünnepnapja is; augusztus 15-e. Igaz, az egyetemes egyházban Szent Istvánról augusztus16-án emlékeznek meg, hogy ne ütközzék a Mariahimmelfahrt-tal, de ez, minket, magyarokat a legkevésbé sem zavar. Az ünnep lényegét nem érinti.

Mert az ünnep, István király felajánlása számunkra olyan biztosíték, amelyet nem lehet a naptárban ide-oda tologatni. A magyar király, haláloságyán e napon, augusztus 15-én ajánlotta fel országát, népeit, az ország nemességét az istenszülőnek, Máriának. És a mi augusztusi Szent István ünnepünk voltaképpen nem az 1083-as szentté avatás napja, augusztus 20-a, hisz az csupán egy egyházi szertartás emlékezete, hanem annak a ténye, hogy Magyarország koronáját István király Máriának ajánlotta, a mindig, és ma is aktuális kéréssel, miszerint mentse meg népét a pusztulástól, s járjon közbe Fiánál országáért.

Azt, hogy e felajánlást Mária elfogadta, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még vagyunk… még itt vagyunk, hogy a száz esztendeje megszállt országrészekben is élünk és fejlődünk, bár ezer veszély leselkedik népünkre, s ezer gyűlölet fenekedik ránk itt, e felajánlott, részben megszállt, s a világ keserves hazudozásaiba keveredett országban, a Kárpát-medencében…. Mária országában, a Regnum Marianumban.

Minden Nagyboldogasszony napján várom, hogy a miséző pap megemlítse a szentistváni felajánlást, megemlítse augusztus 15-ét, mint a legnagyobb magyar ünnepet, de egyetlen szó sem hangzik el évtizedek óta e nap keresztény magyar történéséről. Pedig, nem csak Zadravecz István ferences püspök vagy P. Faddy Ottmár tudott e nap mindennél fontosabb történéséről… és mégsem erről beszél a magyar katolikus pap, akinek azt is tudnia kell, hogy a magyar kereszténység nem mindenben egyezik a nemzetközi kereszténységgel, mert a nemzetközi kereszténységet a magyar lélek nem tartja magáénak. A magyar kereszténységben ott rejtezik sokezer év istenhite, sokezer év magyar ünnepeinek emléke, a Mária-ünnepek eredete, és a színtiszta ragaszkodás a természet Isten alkotta csodájához, az ősi tudáshoz, amelyet Isten adott a csodálatos kelet népeinek, így nekünk, magyaroknak is. A magyar kereszténység szerető, segítő, toleráns és nem gyűlölködik. Krisztust követi, és soha nem akart megszállni felfedezett földrészeket az aranyért, soha nem ölt bizonyos javak megszerzése érdekében, és az utolsóját is odaadja a krisztusi tanítás szerint, ha azzal másokon segít. Ebben különbözik a magyar kereszténység a nemzetközi kereszténységtől!

Ám az évezredek során egyre fertőzöttebbé váltunk. Relativizáljuk az Igét, Jézust is a kor szelleméhez akarjuk igazítani, mindent, még a hitünket is az anyagi javakkal mérjük, s az evangelizálás, a „tegyetek tanítványommá minden népet” – felszólítás is elvesztette krisztusi jelentőségét. Pedig, a hitehagyással, a pénzimádattal, az idegen kapitalizmussal és az álkereszténykedéssel elveszünk. István király egy keresztény országot ajánlott fel Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának… S mivé lett mára ez az ország? Rommá! Rommá a hitében, rommá a magyarságtudatában, rommá az ifjúság magyarnak nevelésében, az oktatásban, rommá a keresztény egyházak és felekezetek tekintetében, rommá a szeretetben… de nem is sorolom.

Talán úgy érezhette magát Szent István is e felajánlás idején, ahogy ma a még gondolkodni tudó, hazáját szerető, Máriát tisztelő magyar keresztény ember érzi magát, körülnézvén a Kárpát-hazában. Reménytelennek látszó, erkölcstelen, hitehagyott, képmutatás, kapzsiság, irigység, gyűlölet mindenfelé… Mindenki szépeket mond, de senki nem mondja az igazat, s mindenkit a pénz idomít a mai sátáni világ kerékvágásába terelve. Politikust, papot, egyszerű polgárt… s csak kevesek ismétlik el ma remegő szájjal és könnyes szemmel, méltatlannak érezve magukat a kérésre, István király felajánlását.

Mert ma csak egyetlen reménye lehet a magyarnak: – az a szentistváni felajánlás, amely megvédte ezer esztendeig, a sokezer év istenhitében élő magyar nemzetet, mert égi Édesanyánk, a Boldogasszony szeretete, mint a földi édesanyáké akkor is megbocsájt, ha a bűn börtönében tengődünk, hitehagyottan, keseregve, s nem felismerve azt, hogy lehetnénk boldogok, kiegyensúlyozottak is, ha nem a mai sátáni világ istene, pénz, nem a képmutatás, hanem az őszinte, Krisztus iránti gyermeki szeretet válnék mindent elsöprő erővé a lelkünkben… s ha Mária Isten iránti alázatából merítenénk példát. Mint a gyermek, aki anyját utánozza…

Nem lesz tehát ma Szent István felajánlásáról prédikáció, nem emlékezik meg a keresztény ország, keresztény kormánya sem erről az eseményről és nincs munkaszüneti nap sem… a magyarság legszebb, legkeresztényibb és legnagyobb ünnepén. Marad tehát a Kedves Olvasó, e néhány méltatlan sorommal, amelyeket egy gyönyörű Mária-himnusz eredeti szövegével be is fejezek: „Magyarországról, romlott hazánkról, ne felejtkezzél el, szegény magyarokról…”  (A szöveg „édes hazánkra” változtatását 1939(?)-ben kérte Horthy Miklós, Serédi Jusztinián hercegprímástól… sajnos ma már nem volna aktuális sem a kérés, sem a szövegmódosítás. – a szerk.)

Stoffán György

A veszprémi dráma – avagy Pap János elvtárs is elkérné a receptet

 

Nem kisebb tragédiáról beszélhetünk Veszprémet illetően ma, a 21. század hajnalán, mint 1948-1950 körül. A különbség nagy és félelmetes, mert immár nem csak valamilyen belső pletykálkodó hírekből hallani az érsekség ügyeiről, hanem maga a nyugalmazott, és városából kiutasított érsek is megerősítette mindazt, ami eddig csak meg nem erősített hírtömeg volt.

(https://www.valaszonline.hu/2022/08/08/marfi-gyula-udvardy-gyorgy-veszprem-szekesegyhaz-felujitas-interju/)

A tragédia a vár „felújításával”, azaz rombolásával, valamint az érsek részéről tapasztalható folyamatos megbotránkoztatásról szól. A Pécsről oda ejtőernyőztetett Udvardy érsek hasonlatos a hírhedt Pap János elvtárshoz, aki mindent a maga képére és hasonlatosságára alakított, embereket, lelkeket, hitet és jövőt feláldozva, Moszkva parancsai szerint. Ma nem Moszkva, de Moszkvához igen hasonló diktatórikus (háttér)hatalom adja a parancsokat…  Csak remélni tudja a halandó, hogy a Szentszék nem követi a hagyományt, és Erdő Péter Esztergom-budapesti érsekünk évek múlva esedékes nyugdíjazása után, nem nevezi ki esztergomi érseknek ezt a felforgató, megbotránkoztató és a múltat megsemmisítő, a híveket és elődjét is megalázó főpapot.

Udvardy már Pécsett sem volt a hívek és papsága egy részének kedvence. Veszprémben pedig, olyan felfordulást idézett elő, amely a Királynék Városának történelmében egyedülállónak is nevezhető.

A város védelmében civil szervezetek alakultak, mert hatalmas ellentétek merültek fel a székesegyház felújításának ügyében. Épp olyan rombolás terve került jóváhagyásra, mint amilyet a II. Vatikáni Zsinat után a szembe miséző oltárok helyének megépítése, és így, a korábbi építészeti emlékek lerombolása idején tapasztalt a katolikusság. Magyarországon évek óta dívik ez a rombolási hullám, különböző építészek és modernista teológusok ostoba elképzeléseit megvalósítva. Említhentők e sorban Vácot, Győrt, Mátraverebély-szentkút templomát, Esztelnek ferences templomának porondra emlékeztető egykori szentélyét vagy Pannonhalma liturgikus terét…

A veszprémi székesegyház védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló ólomüvegablak és a szentély többi üvegablakának eltávolítása, a falfestés lemeszelése, a főoltár megszüntetése teljesen megváltoztatja a székesegyház hangulatát, amely az Istenhez való közelséget, az átszellemülés lehetőségét is megszünteti. A durva beavatkozás tervezőinek neve titokban maradt, s az érsek nem volt hajlandó a hívekkel és a város lakosságával szóba sem állni egy estleges kompromisszum lehetőségét keresve. Míg más egyházmegyékben, mint a sajátomban is, mind a püspök, mind a papság arra törekszik, hogy templomaiban otthon érezze magát a hívő nép, addig Veszprém érseke papokat küld vagy tilt el, helyez át, tesz lehetetlenné, de volt olyan plébános, aki a legnagyobb Covid-járvány alatt volt kénytelen szolgálati helyét elhagyni, majd megkapva a betegséget, hazaköltözött Isten országába. A ferencesek balatonakarattyai tóparti miséi is veszélybe kerültek, de a hívek nyomásásának engedve, hosszas levelezgetés után, ezt újra engedélyezte az érsek.

Fájdalmas hír volt, hogy a papi öregotthon lakóinak is menniük kellett a várbéli intézményből, és egy Zala megyei, állami idősotthonban találtak menedéket. Végül, az emeritus érsek is megkapta utódjától a nemvárt levelet, amelyben tudatta vele az utód, hogy persona non grata-vá vált volt egyházmegyéjében. Noha a szívbeteg emeritus érsek egészségének is megfelelőbb lenne a megszokott környezet, de ennek klímája is a maradást követelné. Mégis mennie kell, mert Papp elvtárs veszprémi reinkarnációja így rendelkezett. Mit számít neki egy öreg, kiszolgált, magyar, konzervatív katolikus pap élete ebben a felgyorsult liberális világban…

Veszprémben tehát, nincs béke, nincs szeretet és nincs egyetértés. Mindezt pedig, az az egyházi méltóság generálja, akinek a békét, a szeretetet és az egyetértést kellene szorgalmaznia, mint egyházmegyéje főpásztorának. Mint országszerte teszik ezt püspökeink és papjaink.

Ha Udvardy érsek hiszi Jézus tanításait, ha követi az isteni parancsokat, akkor békét teremt. Ha nem, úgy minden így marad … Mert „hit nélkül sem élni, sem alkotni nem lehet…” csak rombolni, megbotránkoztatni és megalázni másokat. Parancsra vagy önszántunkból… mindegy!  

Reméljük, hogy Isten kegyelméből, előbb-utóbb visszatalál a magyar kereszténység szellemisége, a hit és a krisztusi béke a veszprémi érsekségre, ahogyan ez évszázadokon keresztül természetes volt…

Stoffán György

Magyar kereszténység vagy zsidó-keresztény kultúra? – Gondolatok a dallasi beszéd után

 

Minden előadás, szónoklat alapja, hogy előtte megismerjük a hallgatóság érdeklődését, szellemi lehetőségeit, ebbéli befogadó képességét. Nem lehetett könnyű tehát a magyar miniszterelnök számára, Amerikában is megérthető beszédet mondani. A magyar és az amerikai világlátás között hatalmas különbségek vannak, még akkor is, ha az amerikai hallgatóság konzervatív és valahol a lelke mélyén talán még keresztény is.

A magyar agy azonban másképpen értelmez és gondolkodik akár a konzervativizmusról, akár a kereszténységről. Magyarországon konzervatívnak lenni embert próbáló szellemiség, hiszen a konzervatív eleve szitokszó, mert egyes politikai körök antiszemitának, horthystának, mások akár fasisztának is tartják azt, aki konzervatív felfogású. A mi konzervativizmusunkban benne van 1919., 1920., 1947., de benne van a kommunista és liberális-ellenesség is, hiszen az elmúlt száz év olyan vesszőfutás volt a magyar nemzet számára, amelyet Amerikában csak az indiánok ismerhettek meg… kipusztításuk korában. Tehát, más a magyar és egészen más az amerikai konzervativizmus.

A kereszténység emlegetése Amerikában szintén nem ugyanazt jelenti, mint a magyar néplélek számára. Hiszen, a ma oly divatos „zsidó-keresztény” kultúra és értékrend emlegetése idegenül hangzik a magyar keresztény ember számára. Mert más a kereszténység és egészen mást jelent a magyar kereszténység, amely nem csupán hitet jelent, hanem nemzetmegtartó erőt is.

Amerikában a „kereszténységnek” ezerféle formája van, de a legtöbb távolabb áll Jézus tanításától, mint Makó vezér Jeruzsálemtől. Szent László óta a magyar kereszténységnek különös jelentősége van, így semmiképpen nem jellemezhető vagy kapcsolható össze a zsidó-keresztény kultúrával. Ismerve és elismerve a zsidó vallás sajátosságát és kultúráját, az messze eltér a keresztény felfogástól, hiszen egészen más logika szerint működik. Mint kultúra is teljesen elkülönül a magyar kultúrától, a maga felbecsülhetetlen értékeivel együtt. Tehát, feltételezem, hogy az amerikai konzervatívok nem is értik, mit jelenthet a zsidó-keresztény kultúra említése egy ilyen nagyívű, történelmet író beszédbe foglalva. Mindössze talán annyit szűrt le a hallgató, hogy Magyarország konzervatív, ellenzi az abortuszt és valamilyen vegyes zsidó-magyar lakossággal bír… Az amerikai nép konzervatív rétege is – történelmének kezdete óta – liberális felfogású, míg a magyar nemzet konzervativizmusa távol áll a liberális szellemiségtől, ugyanis a magyar nemzetre ráerőszakolták és ma is igyekszik az EU ráerőszakolni a kommunista-liberális szemléletet. Magyarországon ezer évig de facto királyság volt!    

Elvonatkoztatva azonban a dallasi beszédtől, manapság folyamatosan a zsidó-keresztény szellemiségről hallunk politikai szónoklatokban és prédikációkban egyaránt. Ez pedig hitbéli szempontból éppen úgy ellenkezik a valósággal, mint kulturális szempontból. A magyar kultúra, a magyar kereszténység, mint vallás, nem függ, nem függött a zsidó vallástól és a zsidó kultúrától. A közbeszédből is kimarad Krisztus, kimarad a Magyarok Nagyasszonya, s mindössze annyit hallunk, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ez a szellemiség azonban egy Krisztus nélküli kereszténység, egy megfoghatatlan szellemiségű, most kialakítás alatt lévő, új nemzetközi világvallás képét vetíti előre, amelyben Krisztust vagy nem említik, vagy csupán emberi mivoltára hivatkozva, megtagadva ezzel isteni létét, valósságát. A magyar keresztény hagyományok, az ünnepek, Mária, Jézus anyja és a magyar szentek tisztelete (nem imádata!!!), hozzá tartozik az ősi (!) magyar kereszténység hagyományaihoz, és amikor arról beszélünk, hogy ezeket a hagyományokat őrizzük és védjük a nemzetközi liberalizmus, LMBTQ és ki tudja még mivel szemben, akkor illő volna kiemelni ezeket a magyar szellemi, lelki értékeket is, ahogyan azt is, hogy a református vallást miért nevezzük magyar vallásnak…  

A velünk, magyarokkal együtt évszázadokon át szenvedő és elnyomott, de magyar zsidóság értékeit is tisztelnünk és becsülnünk kell, hiszen a nemzet asztalára felbecsülhetetlen áldozatokat, értékeket tettek le. Ám, összekapcsolni a magyar kereszténységgel semmiképpen nem lehet. Logikailag pedig kizárt. A zéró tolerancia, amelyet meghirdetett a magyar kormány, szintén kontraproduktív, mert amikor például Niedermüller, Gyurcsány vagy "tóttavé" ócsárolja a keresztényeket, akkor ez a zéró tolerancia nem működik – visszafelé.

Van tehát, amit tisztáznunk és rendbe tennünk kell saját fejünkben, történelmünkben, hitbéli felfogásunkban is. A keresztény értékek védelme tiszta szellem és erős hit nélkül nemcsak fölösleges, de értelmetlen is, hiszen a hit nélküli keresztény érték nem érték. A magyar, keresztény szellemiség és ez a gondolkodásmód tesz értékké romos épületet, templomot, porladó Missale-t is. Ha nincs mögötte hit és elkötelezettség, akkor csupán egy okostelefon töltő nélkül… Amikor tehát, a magyar kereszténységről beszélünk, ne keverjünk bele divatos vagy kötelező lózungokat, hanem legyen egyértelmű az, amit mondani szeretnénk: A magyar kereszténység, azaz a Krisztust követő kárpát-medencei magyarság erkölcsi és hitbéli, valamint épített értékeit védjük, azokért harcolunk és igyekszünk megélni, s ezt próbáljuk nagy nehézségek közepette visszavezetni a fiatalok lelkébe és szellemiségébe. Mert ez az egyetlen kivezető út a magyar nemzet számára. (Bár van olyan budapesti nevelőintézet, ahol éppen most zárták be a kápolnát és hajtották el a szakképzett ifjúságvédelmis papot… – de ez egy másik cikk…)

Stoffán György

Kata változások a Fidesz-párti polgár szemével…

 

A KATA-t, mint adózási formát csak azok választhatják, akik eddig is adót csaltak, valamint a multi cégek, csak ők másképpen, azaz, az átalányadózással. Az átalányadózás mindössze 10 ezer forint plusz költséggel jár a munkavállaló számára, de a multi, azaz a munkaadója ezután sem fizet járulékokat a dolgozó után.

Tehát, a KATA-változtatás mindössze a legkisebb keresetű, legrászorultabb embereket zárja ki a kisadózók köréből (lásd lentebb), míg azok, akik eddig is kikerülték a fizetési kötelezettséget, adót csaltak, megmaradhatnak ebben az adózási formában. (Pedig én még nem kaptam fodrásztól, taxistól, orvostól, ilyen-olyan szerelőtől stb. számlát…)

Nem a szigorítással, hanem a hülye törvényalkotóval és az átgondolatlan, állampolgárellenes törvénnyel van a baj… Egyedül Orbán Viktor érvelésével értek egyet, aki elmondta, hogy a nyugdíjkassza a járulékfizetés elmaradása miatt előbb-utóbb kilyukad. Ám, a mostani változtatás Orbán Viktor KATA-változtatást alátámasztó érvét semmiben sem segíti. Ezt a hagyományos KATA megtartása mellett +20% befizetéssel megoldhatták volna…

A legnagyobb baj pedig az, hogy a józan gondolkodású és a kormány mellett elkötelezett polgároknak nincs módjuk arra, hogy ez ellen tiltakozzanak, mert a balosok és a liberálisok kiültetnek hatvan drogos külföldi és hazai fizetett liberálist a hídra. Így, aki a KATA változtatások ellen szólni mer, azt összemossák ezekkel a tüntetőkkel, akiknek a világon semmi közük a KATA-hoz. Olyan ez, mintha a törvényalkotó összejátszana a liberális-bolsevik ellenzékkel…

Az “új” kata adó alanya kizárólag a főfoglalkozású egyéni vállalkozó lehet.

Ki nem katázhat 2022. szeptember 1-től?

·        egyéni cég

·        betéti társaság (Bt.)

·        közkereseti társaság (Kkt.)

·        ügyvédi iroda

·        az Szja törvény szerinti egyéni vállalkozó fogalmába tartozó egyéb személyek, azaz: az egyéni ügyvéd, az állatorvos, a közjegyző, az önálló bírósági végrehajtó, az egyéni szabadalmi ügyvivő.

Továbbiakban kiesnek az “új” kata adózói körből azok az egyéni vállalkozók is, akik eddig sem minősültek főállású kisadózónak:

·    aki legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll (itt is pluszbevételtől esik el az állam, amikor nem engedi a KATA-t, mint kiegészítő adózási formát)

·        nyugdíjas (A nyugdíjas a KATA-val minimum 25 ezer forint pluszt adott az államnak)

·        külföldön biztosított személynek számít, (Érthetetlen! Hiszen az állam itt is veszít)

· rokkantsági/baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és jelenleg rokkantsági/rehabilitációs ellátásban részesül, (A mozgásképtelen szerkesztő, tervező, grafikus, író, stb otthonról még tudna dolgozni és befizette a 25-50-70 ezer forint adót.)

·        rokkantsági ellátásban részesül (és egészségi állapota 50% vagy kisebb), (hasonló, mint az előbbi)

·        más vállalkozásban társas vállalkozónak minősül, 

·        Szja törvény szerinti egyéni vállalkozónak minősül, (ez az egy kritérium logikus... a többi nem!)

·        nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban áll, (A nevelőszülő a gyermekek mellett otthoni munkát tudott vállalni és adózott utána)

·        nappali tagozatos diák. (Egyébként sem fizet adót 25 éves koráig, tehát itt is csak plusz bevételtől esik el az állam a diák részről, tehát ez is az új értelmiségi réteg ellen való következetlen vagy szándékos fellépés)

Mi lesz a KATA szigorítás következménye?

 1./ A magyar ember megtalálja a kiskapukat, és bár cégeknek nem adhat ki számlát, a feketegazdaságnak nagy múltja és története van, amelyből már most tapasztalhatóan merít a volt - tisztességes - KATA-s.

2./ A multik és az egyéb nagy cégek legfeljebb felajánlják, hogy a plusz költséget kifizetik az addigi KATA-snak (+10.000 forint), de így is mentesülnek a járulékfizetés alól. Csak a megnevezés más… (ezen túl sem alkalmazzák, hanem a nekik dolgozó átalányadót fizet, ami cca. 10.000 forinttal lesz több.)

3./ Azok a vállalkozók és művészek, írók, nyugdíjasok, rokkantak vagy nyolcórás munkavállalók, diákok, akiknek nem rendszeresek a megrendeléseik, nem tudják vállalni az átalányadózást, hiszen, ha hónapokig nincs megrendelésük (és ezek javarészt cégesek voltak), nem tudják kifizetni a havi 80 ezer forint kötelező adót. Az átalányadózó magánvállalkozást pedig, nem lehet felfüggeszteni, mint a KATA-t.

Tehát, az állam hatalmas öngólt rúgott a változtatással, politikailag pedig választókat vesztett. Hiszen, már ma lehet hallani, hogy bővülőben van az a réteg, amely nem megy többé választani sem a kormánypártra, sem a hiteltelen ellenzékre… Mert megélhetése szempontjából tökmindegy a csalódott választópolgárnak, hogy ki húzza le róla a hét bőrt…

Körülbelül olyan ez az intézkedés is, mint a nappali egyetemre járó fiatal, többgyermekes értelmiségiek kizárása a családi kedvezményekből… de ez már egy másik cikk…

Mert nem mind arany, ami fénylik… ugyanis ez a változtatás uniós kötelezettség lehet. Magyar törvényhozó magától nem lehet ennyire hülye... 

Stoffán György

Össztűz a nemzetre… avagy mindenki tüntet, akit megvettek

kép: NIF

A háborús helyzet nem mindennapi politikai konstellációkat eredményez. Ebben meglátható végre ki, hová tartozik, ki, mit akar, kit, hogyan és ki fizetett meg saját céljainak elérése érdekében. Az ellenzéki politikusi pálya ma nem igényel gondolkodásra hajlamos agyakat, ám remekül fizet. Ez a tény arra ösztönöz sok, magát politikusnak képzelő üresfejű, vagy csak jellemhibás honfitársunkat, hogy azt a pályát válassza, amelyhez tartozik egy bársonyszék, és havonta hatalmas összeg, valamint, ha megválasztják, azonnal politikai szakértő lesz belőle, sőt, valamiféle torz istenként szerepelhet sajátjai között. Magyarul: a proli-világ többségbe került a „szent demokrácia” révén.

A régi görögök szerint a demokrácia a csőcselék uralma, és ezt bizonyítja ma Európa vezetőinek szellemi és erkölcsi volta. Persze, a másik demokrácia-értelmezés szerint ez nem így van, mert a demokrácia maga a tökély, a biztonság, az állam alapja. Igaz, ez sem így van, mégis ezt vallják igen sokan azok közül, akikre magam is szavaztam, bár a demokrácia-felfogásukkal szemben mély ellenérzésem van. A harmadik értelmezés szerint pedig mindent meg lehet tenni a demokrácia égisze alatt. Ez utóbbi a diktatúra demokratikus alapja, amelyet az Unió vezetése érez magáénak. Saját értelmezésem szerint azonban, demokrácia nem létezik. Ha igen, akkor az nem más, mint a káosz és a rendnélküliség, azaz, az anarchia, az árulás, az erkölcstelenség és a hülyeség kevercse.

A magyar ellenzék, a Mi hazánktól a DK-ig a régi görög értelmezésre enged következtetni. Hiszen háborús helyzetben az ellen a kormány ellen tüntetni, amely a háborút el akarja kerülni és a háborús terhektől meg akarja óvni az állampolgárokat, nem más, mint az állampolgárok elleni terrorcselekmény. Aki pedig tovább megy, és a magyarellenes EU-ban azért harcol, hogy Magyarország, tehát, a magyar nép ne kapja meg a neki járó pénzeket, az nép-, és hazaáruló, amelyért később a neki járó büntetést meg kell kapnia.

A kormánnyal nem kötelező egyetérteni, de ebben a helyzetben kötelező lenne a kormány nemzetgazdasági céljait, erkölcsi értékeit támogatni. Az ellenzéknek ma tárgyalóasztal mellett kellene ülnie, és ott elmondania javítószándékú ötleteit, a nép jólétét szolgáló elgondolásait. Ám, nem ezt teszi. Utcára vonul, vért akar látni, úgy tesz, mintha hülye lenne és nem értené, hogy nem a kormány emeli a rezsit, hanem a világpiaci árak és a háború. Mindezt persze nem maguktól, hanem a külföldi gazdáik parancsára teszik, a magyar nemzet ellen, igen jó apanázsért.

A mai magyarországi ellenzék a hatalomért, a még több pénzért, a parlamenti tiszteletdíj megtartásáért és a jólfizető hazaárulás tökéletesítéséért dolgozik. Ha a nép érdekeit szolgálná, akkor is tüntetne, csak nem a kormány, hanem az uniós tagság ellen, az Unió intézkedései ellen, és milliókat hívhatna utcára azért, hogy ez a róka fogta csuka-helyzet megváltozzék és új szövetségesek mellett békében és biztonságban élhessen a magyar nemzet a Kárpátok gyűrűjében. Hiszen az uniós és NATO-tagság semmiképpen nem szolgálja a magyar nemzet érdekeit, rombol és minden negatív intézkedés vagy így, vagy úgy, de begyűrűzik Magyarországra is. Ma már milliók látják, hogy a NATO viszi a pénzt, az Unió zsarol, és nem adja meg azt, amivel tartozik, hogy a rothadó Európa minket is belerángat abba a moslékkal kevert pocsolyába, amelyben ő maga fetreng és igen jól érzi magát. Mert az Unió ma nem az európai lakosságot szolgálja, hanem az USA parancsait hajtja végre, nem lép fel a vallásüldözés ellen, el akarja törölni a nemzetállamokat, a kereszténységet, értékeink és hagyományaink elpusztításán dolgozik, és minden, emberi és erkölcsi hagyományt, normalitást, eddig elképzelhetetlen módon tapos sárba, akár törvényekkel is alátámasztva. És mi ebben az Unióban vagyunk, ezt az uniót szolgáljuk és ennek az uniónak a parancsait vagyunk kénytelenek betartani, mert ők szövetségesek, és mi Uniós tag vagyunk. Nonszensz!

Ha tehát ma, Magyarországon bárki tüntetésre adná üres politikai fejecskéjét, akkor nem a magyar kormány ellen, hanem a magyar kormányt is kényszerítve az Unió ellen kellene tüntetni. Mert e pillanatban úgy néz ki, hogy nem parterei vagyunk egy nemzetközi szövetségnek, hanem kiszolgáltatottjai, akikkel szemben az Unió megszegi a szerződéseket, akiket zsarol és kivéreztet. Az Unióból való kilépés kell, hogy az egyetlen cél legyen a magyar nemzet előtt. A kormány a jelen helyzetben kénytelen betartani a szerződéseket, a parancsok végrehajtása is kötelező, a terminológiát is megszabták Brüsszelben…  ám, a kormányon csak úgy tud segíteni a nemzet és az ellenzék, ha az ellen a hitleri vagy sztálini (vagy e kettő keveréke) diktatúra ellen tüntet, amely az Unióból való kilépést, a rendet, a békét és az elfogadható megélhetést biztosítja.

Néhány dolgot jól meg kellene jegyeznünk: 1./ Aki folyamatosan pofoz, az nem a barátunk. 2./ Aki saját népének következetes legyilkolását akadályozza meg egy fegyveres beavatkozással, az nem agresszor. 3./ Aki világhatalomra tör nemzetek kiirtásával és évtizedek óta tartó gyilkosságsorozattal, az nem kiscserkész… 4./ Aki pedig azok ellen tüntet, akik a jelen helyzetben a lehetetlent is megpróbálják a nemzet megmaradása, békéje érdekében, az ócska, jellemtelen hazaáruló. etc…

Stoffán György    

Fajelmélet újra töltve, avagy dr. Orbán Viktor esete a hiénákkal

 

Képen: Pálinkás István, Jurák Kata és Stoffán György

Nem szoktam saját, kellemetlen élményeimről írni, de most valami hasonlóságot érzek a rendszerváltásnak nevezett néphülyítés és a mai európai politika között. Abban az időben a naivabb társadalmi réteg, így én magam is, reménykedtem egy normális, magyar rendszerváltásban, és akkor még nem feltételeztem aljasságot és embertelenséget a luxusban élő és irigyelt Nyugat részéről. Azt hittem, azt hittük, a magyar történelem legsötétebb korszakát, az 1944. október 15-től 1989-ig tartót hagytuk magunk mögött. Aztán jött az SZDSZ, amely mind a kereszténységet, mind a magyarságot megkérdőjelezve indult el a politikában, ám azt sem sejtettük, hogy mindezt egy forgatókönyv szerint teszik, jó ezüstökért cserébe.

És beindult a rendszerváltó kormány működése. Antallék eladtak a Nyugatnak mindent, ami a magyar nép háború utáni véres verejtékével teremtődött meg ebben az országban, és igyekeztek mindenben a Nyugat kedvébe járni. A Nyugat egyik képviselője már akkor is a Mazsihisz volt, amelynek követelésére újságírókat jelentettek fel románellenesség, vélt antiszemitizmus miatt, de paralel aláírták az alapszerződéseket is, amelyekben lemondtak a Párizsban elorzott magyar területekről és annak magyar lakosságáról… hát, így kezdődött az, aminek ma szedegetjük az átkozottul keserű gyümölcseit.

A bírósági feljelentések, bár alaptalanok voltak, mégis a különböző bíróságok körmük szakadtáig igyekeztek valamit találni, amellyel a Nyugat és a Mazsihisz seggét véresre nyalhatták… volna. Ám, nem találtak.

Szerencse ebben a hároméves vesszőfutásban az, hogy a két zsidó „zseni”, Landeszman főrabbi és Zoltai egy interjúban „bölcsen” megállapították, hogy ha a zsidó kultúra nem lenne, akkor a „bőgatya és a fütyülős barack” maradna mindössze a magyar kultúra. Nos, a világ melldöngető magyarsága nem volt képes felfogni, mi is hangzott el, de hárman feljelentettük ezt a két gyalázkodót. Egy Európából, egy Amerikából és szerénységem… Bár, Nyilasi ügyész kijelentette, hogy a főrabbi és a Mazsihisz igazgatója által adott interjúban elhangzottaknak nincs alanya (neki a magyar nemzet nem volt alany!), az úgynevezett Szent Korona pernek másodpercek alatt vége lett. Persze, annak a pernek a súlya máig(!) kihat harminc év után is, hiszen még a jobboldali – egykor kommunista, majd liberális – kollégák szerint is én egy antiszemita, fasiszta, irredenta újságíró volnék… A skatulya a Mazsihisz kérésére bezáródott. Hasonlóképpen jártak többen is abból a korból. A bűnünk a haza, a nemzet védelme, és az együttélés békéjének a megteremtésére tett kísérlet volt. Ez azonban nem fért bele abba a nyugati – amerikai – forgatókönyvbe, amely pontosan a káoszra, a gyűlöletre és az emberi tulajdonságok legrosszabbjaira épül.

Az 1988-1989-es években újra kellett teremteni a nemzeti újságírást, s aki akkor, abban részes volt, azt mind a jobb, mind a baloldal kiközösítette, eltávolította, s máig vádolja, rágalmazza a már a miniszterelnököt is elért vádakkal, rágalmakkal.

Elindult egy olyan aljas és körmönfont támadás, amiben, ha nem tart össze a nemzet, akár belebukhat a kormány. Mert ma Orbán Viktor a fajelmélet újjá ébresztője a nyugati parancsra mintegy marionettfiguraként ugráló hazaárulók szerint. Ma Orbán Viktor náci, mert szándékosan belemagyarázták a tusványosi beszédébe egyetlen árva szón keresztül azt, amit akarnak, amiből parancsra cirkuszt kellett csinálni. Az egykori náci Németország beteg agyú politikusaitól kezdve, a magyar Elenáig, mindenki farkast kiállt, és az abnormális világ még vevő is arra, amit mondanak. A jobboldali újságírók is távol tartják magukat az ügytől, hiszen nem egyszerű például az áruló Hegedűssel szemben megvédeni Orbán Viktort… Pedig, a „nagy” megmondóknak elsődleges kötelességük volna, hogy teleharsogják a médiát ezzel a végtelen nagy aljassággal, amit ma Orbán Viktorra szór a jobbos és balos médiumok sokasága… Persze, a jó melldöngető jobboldali kollégák még nem látják a következményeket, így lapulnak, mint a szar a fűben! Hiszen, nekik ez is szerencsejáték… és nem látják még a Joker-t.

Mi, akik kiállunk Orbán Viktor mellett, soha nem kaptunk ezért egy fillért sem, és nem is vártuk el a honorálást. Talán Orbán Viktor sem szeret bennünket, de ez mit sem számít. Ha Orbán Viktor elbukik az emberi aljasság és a parancsvégrehajtók munkássága miatt, akkor Magyarország bukik el! Ezt pedig minden józan, normálisan gondolkodó ember látja és nem hagyhatja!

Az utolsó csepp, amiért e sorokat lejegyeztem, Hegedűs Zsuzsa minősíthetetlen árulása. Talán most elválik a szar a májtól és világos lesz, kire és hogyan számíthat Magyarország miniszterelnöke. És ezen kevesek összefogása és összetartása ma sorsdöntő lehet!

Mert mi nem akarunk más, afrikai, arab fajokkal keveredni. Mi, keresztény Magyarországon akarunk élni és ezt akarjuk átadni gyermekeinknek és unokáinknak. Ebben a közdelemben pedig nem a Mazsihiszt és Hegedűst vagy a milliárdos, hazudozó, bolgár politikusnőt, hanem Orbán Viktort követjük, támogatjuk. És javaslom minden magyarnak – aki nem akar rabszolga, szegény és eltaposott lenni –, hogy álljunk ki a Miniszterelnök mellett és vessük ki magunk közül mindazokat, akik a magyar megmaradás, a magyar kultúra és a magyar lét ellen küzdenek. Mert a háború most elkezdődött!    

Stoffán György

(Fotó: Czeglédi Andrea)

Amit csak a fogyatékos és a Mazsihisz nem értett meg… a Tusványosi Orbán-beszéd margójára

 Fotó: Háromszék, Incze-Solymosi Enikő

Orbán Viktor tusványosi beszéde olyan világos és érthető beszéd volt, amilyenhez foghatót manapság már sem Európában, sem a tengeren túl nem hallhat az emberfia – politikus szájából. Ennek ellenére a politikai élet egyes tagjai felháborodásuknak adnak hangot, mintha süketek és csökkent értelmiképességűek lennének. Lehet persze, hogy mindössze fizetett szócsövek vagy aljas gazemberek azok, akik ebből a beszédből – elemzésből – azt értették ki, hogy a nemzeti érzelmű emberek nácik, rasszisták, és szembe mennek az ő ostoba és beteges világlátásukkal. Sőt! A Mazsihisz vezetője egyenesen félelmét hangoztatta, mert szerinte… de szerinte miért is kellene félni egy ilyen beszéd után? Ki tudja… Heiszler is csak egy kommunista, akinek köze nincs a zsidó hithez, a valláshoz, csupán politikai és a magyarokat nem kifejezetten szerető szellemiségét fitogtatta, amikor újra bele igyekezett harapni abba a kézbe, amely eteti… védi és törvénybe foglaltatta, hogy akár úgy van, akár nem, még Heiszlert is szeretni kell… mert ha nem, az antiszemitizmus…

https://mandiner.hu/cikk/20220725_a_mazsihisz_felhaborodott_orban_tusnadfurdoi_beszedenutm_source=social&utm_medium=facebook&utm_id=mandiner&fbclid=IwAR2zLhmJEI5Saf20RfnLGlEBTdufhs87xqFXpT3PUIetLVR2ho3jCfR4OlU

Valójában miről is szólt ez a beszéd, ami ellen a beteg világ hazai és külföldi képviselői háborognak? Pontosan arról, hogy miként tudnának ők is életben maradni, és milyen az a – józan – gondolkodás, amely visszapofozhatná ezt a lerongyolódott, erkölcsileg megsemmisülni készülő Európát. Azt, hogy nem akarunk kevert népesség lenni, néhány elmeháborodott úgy értelmezi, hogy mi rasszisták, vagy esetleg antiszemiták vagyunk. Egy pillanatra sem jut eszébe a szerencsétlen zsidajának, hogy pontosan ők a rasszisták, hiszen ősi törvényeik szerint a gój, egyenlő a disznóval, mert tisztátalan… Azt is elfelejtette ez a politikai zsidó, hogy az ukrán menekült zsidóknak külön tábort szerveznek – na persze, nem olyanokat… és köszönet helyett Heiszler támad.

Igaz, lehet mindent mondani, amiért fizetnek, de nem most kellene, mert ez a hisztéria nem hozza közelebb a ’19-es gyilkosságsorozat miatt különösebben nem kedvelt galíciáner fajtáját. Ugyanis, nem az ezer éve velünk élő magyar zsidósággal van baj, hanem ezekkel, akik félreértik a jó szándékot, mert a jó szándékot még a miniszterelnöktől sem fogadják el, ha a miniszterelnök magyar és keresztény. Pedig sokadszor meghallgatva Orbán Viktor beszédét, a Mazsihisz vezetője helyében hálát adnék Adonájnak, hogy Magyarországon élhetek, hogy itt biztonságban lehet a népem. Mert amikor a miniszterelnök a magyar nemzetről beszél, akkor a zsidóságról is beszél, amikor a nemzetet védi, a zsidóságot is védi.

Ez a politikai zsidó szervezetnek, amelynek egykori vezetője egy munkásőr lehetett, nincs helye a magyar közéletben, de nincs helye a vallásos zsidóság képviselőjeként sem. Mert a gyűlölködést egy háborúval fenyegetett helyzetben élezni Heiszlernek sem és a Mazsihisznak sincs joga, főként akkor, amikor hozzánk menekülnek immár Nyugatról is a zsidók, akiktől nem tagadunk meg semmi olyat, amivel támogatni tudjuk a szabad vallásgyakorlásukat és biztonságukat.

Heiszler kérjen bocsánatot és oszlassa fel ezt a méregkeverő társaságot, amely gyűlölködésével az aranyborjút, azaz a nemzetietlen politikát szolgálja – Adonáj helyett!

Stoffán György

Idióta, parancsvégrehajtó politikusokkal nem lehet tárgyalni, nem lehet békét kötni…

 

Egy önmagát a világ kormányzására felhatalmazott, kiválasztottságában tetszelgő pénzhatalom uralma alatt élünk. Nincs ma már Európai Unió, nincs USA, csak ennek a hatalomnak a végrehajtói léteznek, akik gondolkodás nélkül, népeiket a végpusztulásba vezetve teljesítik a kapott parancsokat, amelyeket egy demens vénember hirdet ki a számukra. Nincsenek ma már hadseregek sem, csak ennek a zsarnok hatalomnak a hadserege, amit NATO-nak nevezünk. A régmúltban egy zsoldos pénzt kapott azért, mert beállt a seregbe, ma azok fizetnek, akik a NATO tagjai… Most ismét ott tartunk, mint a kommunista világban, de most önként… mi fizetünk a megszállásért… 

Na nü! Ögyes… mondaná Kohn bácsi.

Azt, hogy hol tart ma a világ igen egyszerű megállapítani. Háború van, ugyanazok viselnek háborút a világ ellen, akik az első és a második világégést generálták –akik ledobták az atomot Japánra. Tehát, most onnan indulunk, ahol akkor befejeztük. Ám, abban az időben voltak felelős, emberséges és józan gondolkodású európai politikusok. Ma nincsenek. Idióták vannak, megfizethető gazemberek vannak, akik egy olyan háborút pénzelnek, amelyhez az európai embernek semmi köze nincsen, és amely voltaképpen úgy kezdődött, hogy Oroszország visszaütött.

A háborúnak, ha az USA és Európa idióta vezetői nem szállnak be, már vége lenne. Nem volna infláció, nem lennének energiaproblémáink és a világ megszabadult volna egy ocsmány maffiaállamtól… Ez a háború azonban néhány emberiségellenes amerikai és nyugat-európai idióta befektetését és vállalkozását tette tönkre, és jó alkalmat adott arra, hogy Oroszországot kétvállra fektesse a Nyugat, azaz, a már említett világkormány. Azonban, nem számítottak több, a terveiket gátoló apróságra. Most pedig, azt gondolják, hogy pénzzel és fegyverrel – amit Ukrajnának adnak –, megnyerhetnek egy háborút úgy, hogy nem lesz nyersanyaguk, energiájuk és ezáltal nem lesz pénzük sem. Ráadásul az a veszély is fenyegeti ezeket a gazembereket, hogy a nép, amely fázni és éhezni fog, nemes egyszerűséggel felköti őket… Igaz, ez utóbbi békés megoldáshoz még egy kicsit szenvednie kell a nyugati birkanyájnak.

Hogy állunk mi, magyarok ebben a rémes, idióták által generált háborúban?  

Nem jól. Hiszen egy olyan unió tagja vagyunk, amely minden, a kereszténységben gyökerező hagyományt, európai értéket, jogot, erkölcsöt meg- és elvet, amely csak és kifejezetten egy beteges, a Teremtés logikájával homlokegyenest ellenkező szellemiséget tart magáénak és erőltet rá diktatórikus módszerekkel a tagállamokra. A tagállamok államiságát és jogait viszont sárba tapossa. Országainkat már megszállta a NATO, „őrzvén a biztonságunkat”. A NATO-ba, akár az Unióba, elcsalt népszavazással léptünk be! Részese vagyunk tehát, a háborúnak, és részese leszünk a tragédiának is, amely Európát sújtja majd – talán sokkal előbb, mint azt gondoljuk. Ebben a káoszban mindössze egyetlen politikus van, aki még tudja kormányozni az ország hajóját, ami kisebb lékekkel ugyan, de még siklik a viharos európai tengeren…

Az egyházak hallgatnak, nincs útmutatás, és ha van, az is hamisnak tűnik az elmúlt kétezer esztendőt tekintve. Minden, ami egységes volt elvesztette az egyetértés és az egység tartóköteleit, szétesett, és csak árnyéka önmagának. Az emberi faj korccsá, kapzsivá, iriggyé, gyűlölködővé alacsonyodott. Az anyák nem vállalják a gyermeket, a nő, férfi vagy pillangó, a férfi, kutyus vagy nő akar lenni. A gyermekeket ráveszik a nemátalakító műtétekre úgy, hogy abba a szülő sem szólhat bele. Az iskolákban is ez a természetellenes, beteges szemlélet uralkodik. A kábítószerek használata lassan létformává „nemesül”, a kultúra pedig büntetendővé válik hamarosan, ha orosz, ha kínai, ha perzsa… és ha keresztény.

Elmebeteg, sátáni világ szövetségese vagyunk és ehhez a szövetséghez láthatóan ragaszkodunk is, miközben a keresztény értékrendre, a keresztény értékek védelmére hivatkozunk. Barátainknak nevezzük a trianoni döntés kedvezményezettjeit… és minden ellenségünket, akiknél Canossát járunk azért a pénzért, ami jár nekünk. Ahelyett alázzuk földig magunkat, hogy új szövetségeseket keresve ezekkel a trianoni és párizsi hullarablókkal nem állnánk szóba többé. Közben, a V4-ek három szláv tagja V3-at akar alakítani, azaz, a szláv olló ismét bezáródni készül, mert mi ismét hittünk nekik évezredes tapasztalatunk ellenére.

Miért is írom le mindezt?

Mert elegem van a politika ócska hazudozásából, elegem van abból, hogy nincs rend, hogy egy törpe minoritás – ellenzék, ellenség – szabadon grasszálhat a fővárosban, hátráltatva a többséget, hogy sok magyar, megélhetésre is alig elég lehetőségét a csalók, visszaélők miatt megszüntették, ahelyett, hogy a csalókat akadályoznák a további bűnelkövetésben, és elegem van abból is, hogy sok magyar fizeti az idióta uniós vezetők embertelenségét, ostobaságát. Mert kitartó tagjai vagyunk ennek a slampos, ócska és idióta vezetésű uniós konglomerátumnak.  

Eközben a „szerencsétlen” ukrán menekültekkel megteltek a drága üdülőhelyek, Göröghontól a Balatonig, ortodoxtól a haszidig… a mi pénzünkből is. Szombatonként pedig, katonákat temetnek Beregszászon és Huszton…

Novák elnökasszony gondolatai is hasonlítanak az uniós vezetők döbbenetes és végzetes elképzeléseihez, hiszen mint mondta: „Olyan döntéseket kell hozni, amelyek elsősorban az agresszor Oroszországnak fájnak.” Pedig tudnia kellene, és tudja is, hogy minden egyes szankció nekünk, magyaroknak fáj a legjobban! Ám, Novák elnökasszony is csak teljesíti az uniós parancsokat, amelyeket finoman „elvárásoknak” neveznek.

Ha lesz még józan historikus, aki lejegyzi a mai kor eseményeit, a politikai vezetők nevét, úgy bizonyára a hazugság korának fogja nevezni ezt a szánalmas, istentelen és erkölcsi normák nélküli 21. századi világot. Reményeim szerint azonban, azt is odaírja, hogy melyik bűnöző nyugati politikus, mikor, hogyan fejezte be – a nép által kimondott ítélet alapján – romboló és aljas tevékenységét…

Talán a természet rendet tesz… talán az ember a természeti katasztrófák következtében visszatalál a normalitáshoz, Istenhez… talán, aki megmarad önellátó lesz, hipermarketek híján. Talán, talán, talán… Semmi sem biztos, semmi sem igaz. Mindent kimerítenek a hazugságok, mert az ember elfeledkezett a Teremtő Istenről, a magyar elfeledkezett a Magyarok Nagyasszonyáról, az egyház pedig elfelejtett imádkozni és hinni!

Egyedül abban bízhatunk, hogy Isten és a Boldogasszony nem feledkezik meg az immár hűtlenné és hitetlenné vált teremtményeiről…

Stoffán György