A vörösiszap

Most minden magyar állampolgár megtudhatta, és láthatja, mit jelent a vörös iszap. Mindent tarol, amikor felszárad mérgez, és helyén nem lehet semmilyen mezőgazdasági kultúrát telepíteni. Csak és kifejezetten talajcserével lehet csökkenteni a hatását… Gyilkolt is, amikor kiáradt.
Ha mindezt behelyettesítjük, akkor a politikai vörös iszap, a kommunista és liberális rombolás megegyezik a minapi ajkai tragédiával. Magyarországot 1919-ben öntötte el először a szellemi, lelki és politikai vörös iszap. Annak leküzdése és közömbösítése nem volt egyszerű és hatalmas veszteséggel járt. De a „gipsz és a víz”, Horthy Miklós, Héjjas Iván, Teleki Pál, Zadravecz István, Prónay Pál és mások személyében, akkor rendelkezésre állt, s megálljt parancsolhatott a nagyarányú vörös mérgező hatásnak. A második gátszakadás 1945-ben volt. Ekkor a 19-es méreg drámaian intenzívvé vált, s máshonnan is elkezdett ömleni a vörös, mérgező iszap. Elsodort mindent… csupán a múlt, és annak emlékei maradtak meg. Mert vitt az értéket, erkölcsöt, hitet, önbizalmat, döntési kedvet, egyházakat, tudást és élnivágyást. Elsodort egy nemzetet.
A mai vörösiszap-árban ott vannak a jellemző nevek, mint például - Gyurcsányé. Bármi van ebben az országban, ami életeket, nemzetet vagy nemzeti létet fenyeget, abban ott lapulnak az ehhez hasonló iszappal átitatott bűnözőnevek, amelyek az 1919-es és 1945-ös vörös iszaphoz kötődnek, annak részei, alkotóelemei, mérgezőanyagának terjesztői…

...Azt mondják, ellenőrizték a gátat. Lehet. Ám, az efféle ellenőrzések úgy szoktak megtörténni, hogy kimegy a hatóság, jót beszélgetnek, isznak, esznek, majd aláírják, hogy minden rendben van. (Így ellenőriz mezőgazdasági területeket az ÁNTSZ, s így minden más hivatalos szerv. Komoly ellenőrzés csak ott van, ahol az állampolgárt meg lehet vágni, a mozgássérült borhamisítót el lehet kapni…) Lelkiismeret, szakmaiság, felelősségtudat? Minek? Hiszen a vörösiszap, amely 1945-től hihetetlen intenzitással rombolja Magyarországot kiirtotta ezeket a fogalmakat a köz-és szakmai életből. Most összeért a szellemi és a fizikai vörös iszap, a matéria megmutatta, hogy mit tett a kommunista lélektelenség, a szocialista és liberális hazaárulás 1919-től napjainkig. Ez ellep mindent, szétterül három megyében, végigfertőzi a Dunát, a Rábát és minden vizet, amely útjába kerül. S ha felszárad a víz, akkor por alakban tovább fertőz, mérgez, öl és beteggé tesz. Akárcsak a szellemi vörösiszap, azaz, a hazátlan, minden nemzetet eltaposni akaró, az értéket megsemmisítő szocializmus.
Felelősöket keresnek magyar módra e témában is. Pedig a felelősök ezüst tálcán várják a hatóságot. Ugyanis a felelősök elsősorban tulajdonos a zrt. vezérei, osztályvezetői, főosztályvezetői. Felelősök még azok is, akik eladták, privatizálták ezt az iparágat. Mindössze egy olyan rabomobil kellene az összeszedésükhöz, mint amilyenből 2006-ban elég sokat láttunk. Igaz, azok a rabomobilok pont azokat vitték el, akik a politikai vörösiszap-mentesítést szorgalmazták.
Ha ugyanez Kínában történik, már fel is akasztották volna a cégvezetőt, a szakmai biztonságért felelős vezetőt, és a céget államosítanák. De ez nem Kína, hanem egy európai banánköztársaság, ahol – csak megjegyzem fenti gondolataim végén, hogy a választási csalással és más bűncselekményekkel, köztük emberiség ellen elkövetett bűncselekménnyel is feltételezhetően vádolható – Gyurcsány még mindig szabadlábon van… pártját pedig – bár erre volna jogi lehetőség és ok is – egyelőre nem tiltották be. Ezáltal az 1945 óta ömlő vörös iszap politikailag és szellemileg és gyakorlatilag még ma is fröcsög a társadalomra, halottakat hagyva maga után immár 91 éve… eleddig büntetlenül. Miattuk pedig szakadt a gát, ölt és mérgez... Mert a szellem és matéria, mindkettő vörös iszap lévén, 2010. október 4-én találkozott.   A kérdés csupán az: véletlen volt-e ez a találkozás?...

…”Ki távol sír e nemzeten”… - Választás 2010.

Igen, túl vagyunk egy választáson, amely érdekes, de nem új tapasztalatokban bővelkedett. Mindjárt az elején azt mondták a kommunisták, hogy aki nem ment el szavazni, az a kormány ellen szavazott, majd a végén a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy aki elment szavazni, az felhatalmazást adott a kormány munkájához, aki otthon maradt az engedélyezte azt. Nos, az efféle politikusi marhaságokkal tele a padlás. Inkább a népről kellene beszélni, s azokról a pártokról, amelyek saját súlytalanásgukat nagyságuk bizonyítékaként magyarázzák. Olyan a választás utáni magyarázkodás, mint a hülyegyerekek magyarázkodása akkor, ha valami rosszat csinálnak. Ma eldöntöttem, hogy soha többé nem veszek részt ebben a nagy össznépi cirkuszban, mert Magyarország társadalma úgy ahogy van elmgyógyintézeti kezelésre szorul, vagy annyira primitív, hogy ez a másik ok hátralévő életemben a választásoktól való távolmaradásra.

Mit is vonhatott le a Magyarországot kívülről szemlélő ember a 2010-es önkormányzati választásokról? Azt, hogy nem a nemzeti lét, a nemzet megmaradása és céljainak megvalósítása, nem a hazaszeretet irányította a kampányt, hanem az önös érdekek, a rengeteg gerinctelen niemand hatalomvágya, és a  megélhetési politizálás. (Aki eddig kommunista volt, ma független, vagy fideszes, jobbikos, esetleg LMP-s jelöltként próbált szerencsét. És sokaknak sikerült is elhitetni önmagáról, hogy valóban az akinek mondja magát.)

A kormánypárt győzelme nem véletlen, hiszen programja elfogadható és talán azt is mondhatjuk, hogy nemzeti. Ellenben a Jobbik ezen a választáson tragikus politizálásával drámai helyzeteket teremtett. Számos településen a Fidesz győzhetett volna, ha a jobbik nem indít jelöltet, de mert indított, a kommunista lett a település vezetője. Ma megint azt gondolom, mert ezt láttam, hogy a jobbik politikai részvétele csupán a zavarkeltés a kommunisták előrejutásának eszköze. Példaként talán egy Pest megyei  kisvárost említhetném, ahol a Jobbik 174 szavazata elegendő lett volna a maszopos jelölt bukásához, ha ezt a 174 szavazatot a Fidesz kapja meg. Ehelyett, sem a Jobbik, sem a Fidesz nem győzött, de a szocialista jelölt dobszó mellett vonulhatott be újra a polgármesteri hivatalba. Persze a Jobbik politikájának és hathatós segítségének köszönhetően. (Egyesek szerint feltételezhető, hogy az MSZP megfizette az indulásért - a bomlasztásért - a jobbikos jelöltet... de ki is hinne el efféle buta rágalmakat?) Mit lehet erre mondani? Megérdemlik a szavazók, és megérdemlik a pártok.

A szavazók?... Nos, ők a társadalom kisebbik, értékesebb része. A társadalom többsége viszont a választás napján otthon ücsörögött, mert dög volt felemelni a fenekét, hogy lakóhelye, megyéje ügyében eljárjon. Ő csak pofázni és elégedetlenkedni tud, tenni nem. Ez az ócska többség ment 1948-ban Mindszenty Mária-évi szentmiséire, és ez a többség gyűjtött egy évvel később,  Rákosi pajtás kérésére aláírásokat Mindszenty akasztása érdekében. Igaz, az akasztás elmaradt, Esztergom hatalmas jellemű és népét szerető prímása örökre eltűnt a magyar közéletből.

Ez a magyar többség harcolt 56-ban, majd jelentette fel bajtársát 57-ben, hogy ő maga megússza. Ez a többség ment két nap két éjjel tömegesen Kádár tömeggyilkos diktátor ravatalához (s őrzi az ott kapott emléklapot), s ez siratta el ugyanígy Antall Józsefet is két év elteltével épp olyan tömegesen. Ez a többség választotta vissza Antallék után Horn Gyula  ÁVH-s kormányát, majd ez szavazott az első Orbán kormányra is. És utána még kétszer kellett neki a kommunista söpredék, akit talán négy év múlva ismét visszahoz a hatalomba, mert hiszen kicsi ország vagyunk és csak egy söpredékünk van… (Persze, ha telik a zsebe, úgy Orbánék maradnak! Ám, ha áldozatot követel majd az orbán kormény, akkor repülnek… mert a társadalom söpredékének nem a haza, a nemzet, hanem a saját érdeke fontos.)

A társadalom kisebbik része, akinek még számít valamit az ország elment szavazni, és ideiglenes győzelmet vívott ki. A nagyobbik rész nem ment el. Vár. Jobb lesz-e neki vagy sem?... A pártok rossz személyi politikája, a kompromisszumok pedig áthatották az egész kampányt, s a végeredmény is. Dögszag van ma Magyarországon, és ez a dögszag nem a kormányból, hanem magából a nem szavazó társadalomból, a tudatlanságból, a kihagyott lehetőségekből árad. 2010-ben újra kihagyott ez a nem szavazó söpredék-társadalom egy lehetőséget, amellyel végleg kiebrudalhatta volna 65 évünk elrablóit, a gyilkosokat, a kultúra és a tudás, az érték és az erkölcs eltipróit. De ez a társadalom nem tette meg. S miért is tette volna, amikor édes saját magzatát is kiirtja, ha saját még édesebb érdeke úgy kívánja… s aki ezt teszi, miért érezne nagyobb felelősséget a hazájáért, a nemzetéért? Ócska társadalom ez, dögszagú, és megérett a megsemmisülésre, amelyet önmaga készít elő szisztematikusan és mérnöki pontossággal. Ennyi ócska és aljas áruló egyetlen országban sincsen a világon…

Lehet persze "orbánviktorosan" is felfogni a dolgokat, miszerint "a nép ma döntött, és tudja, merre akar menni! Ma már nem csak azt tudja, hogy mit nem akar, de azt is tudja, hogy mit akar" - etc…

Győzelemről azonban ma csak a politikusok beszélnek. Normális ember nem. Ugyanis a társadalom nagyobbik része (ők nem mentek el választani!), és a pártok egy része olyan, mint a kiéheztetett és ketrecbe zárt ebek. Isten irgalmazzon, ha egyszer kiszabadulnak, mert akkor szétmarcangolnak mindent.

Ebben a társadalomban, amelyből évek múlva minden érték kihal, hiszen a folyamat megfordíthatatlan, én nem veszek részt többé. Sem választani nem megyek, sem kritizálni nem fogom a kormányokat (már amennyit még megélek), de még panaszra sem nyitom a számat. Legjobb ezt a társadalmat pártostul, civilszervezetestül, nem szavazó többségi társadalmastul és mindenestül kívülről szemlélni. (Ma már lassan irigylem azt, akit Trianon elszakított, hiszen szerencsés, aki nem ehhez a magyarországi IQ-hiányos, öngyilkos és végtelenül primitív társadalomhoz tartozik…) Ebben részt venni, egyenes út a pszichiátriára, az intenzívre vagy a szép díszes dobozba.

Ötvenhárom évesen, a mai magyarországi magyar társadalom tekintetében Tompa Mihály mondatait érzem kiteljesedni, és utolsó sorának érzelmét élem át egyre élesebben… bár amíg tudok, harcolok ellene:

(…)

"A menyasszony meddőségért eped,

Szüle nem zokog holt magzat felett,

A vén lelke örömmel eltelik,

Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!

Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:

A kidült fában őrlő szú lakik...

A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad...

Mégis, ne szóljon erről ajakad,

Nehogy ki távol sír e nemzeten:

Megútálni is kénytelen legyen! "

Október, a Rózsafűzér hónapja

 

Most, amikor a világ-és a belpolitika csaknem már lángokban áll, az ország gazdaságilag romokban hever, amikor keresztényellenesség tombol bármerre nézünk, s embertársaink fagynak majd meg a téli hidegben, a gyermekek tömegével éheznek, a gyűlölet járja be az emberiséget, az erkölcstelenség és a hitnélküliség rombolja a lelkeket, elérkeztünk egy olyan hónapba, amelyben a Szent Szűzhöz szóló imádság, a Rózsafűzér ideje van. Gyermekkoromban október minden estéjén megteltek a templomok - pedig dühöngött a vallásellenesség, a szocialista diktatúra, sokan szenvedték a kommunisták börtöneit -, s ki-ki a maga szándékáért, imádkozott Máriához. Ma, amikor oly sok politikai párt, szervezet emlegeti Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, feltenném a kérdést: - hányan veszik kezükbe a Szentolvasót, hogy végighaladva rajta elmondják a Hiszekegyet, a Miatyánkot, az Üdvözlégyet? Egyáltalán, hányan tudják hogyan kell imádkozni e csodálatos, és Máriát magunk, és nemzetünk mellé állító imafűzért? Sajnos a templomok - sok esetben indokolatlanul - zárva vannak, hétköznapokon egyre kevesebb helyen lehet esténként bejutni vidéken Isten házába - pedig ahhoz nem kell pap -, hogy elimádkozzák az októberi Rózsafűzért. Így, marad az egyéni vagy egy-egy kisközösségben végzett Rózsafűzér. Az alábbiakban közreadok egy összefoglalót és egy kis "tananyagot" ahhoz, hogy aki tudja és akarja, imádkozhasson önszántából és szívből október minden estéjén Máriához... önmagunkért, családunkért, nemzetünkért, és Mária soha nem lankadó szeretetéért. Aki teheti vegye kezébe nagymamája, szülei, vagy ha van, saját rózsafűzérét s szánjon Máriára, ezzel saját lelkére húsz percet. Mert ez a húsz perc a lelki béke ideje, Mária ideje, a lélek és a hit ideje... amely nem vész kárba. Folytassuk e régi szép hagyományt mindnyájunk örömére és épülésére. S ha lehet, ne csak október hónapban...

(S. Gy.)

 

Rózsafűzér Királynője

Adoremus

 Szent V. Piusz pápa rendelte el az ünnepet a török felett Lepantónál (1571) aratott sikeres tengeri csata emlékére. A győzelmet a rózsafűzér imádkozása által a Boldogságos Szűznek tulajdonította. Október hónapot XIII. Leó pápa (1878–1903) a rózsafüzér hónapjává tette. II. János Pál pápa 2002. ooktóber 16-án adta ki a "Rosarium Virginis Mariae" kezdetű apostoli levelet, amelyben meghirdette a rózsafűzér évét. Ugyanakkor az eddig imádkozott rózsafűzért kiegészítette "A világosság titkaival", amelynek imádkozását a heti rendben csütörtökre javasolta. Így szombaton is az örvendetes rózsafűzért imádkozzuk, de biztatott arra, hogy akinek lehetősége van, nap mint a nap a teljes rózsafűzért imádkozza el.

 

 

Hogyan imádkozzuk a rózsafűzért?

Szerkesztő: B.Betti

 

Négy féle rózsafűzér van: Örvendetes, Világosság,Fájdalmas, Dicsőséges

Az Örvendetes rózsafűzér: Jézus fogantatásáról, születéséről, gyermekségéről szól

A Világosság rózsafűzére: Jézus életének – tanításának fontos pontjait emeli ki

A Fájdalmas rózsafűzér-titkok: Jézus keresztútjáról és haláláról szólnak

A Dicsőséges rózsafűzér: Jézus feltámadását, mennybemenetelét, és isteni mindenhatóságát fejezi ki

 

 

Egyszerre csak egyet mondunk!

Napokra osztva egyházi javaslat szerint:

Hétfő: Örvendetes / Kedd: Fájdalmas / Szerda: Dicsőséges / Csütörtök: Világosság

Péntek: Fájdalmas / Szombat: Örvendetes / Vasárnap: Dicsőséges

 

A Rózsafűzér titkot az Üdvözlégy Mária imádság közepén mondjuk (példa):

Üdvözlégy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.

Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse: Jézus

- aki hitünket növelje – (és folytatjuk az Üdvözlégy imádságot:)

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja,

Imádkozz érettünk most és halálunk óráján. Amen

 

Példának az Örvendetes olvasót írom le – a többi olvasó menete is ugyanaz, csak a titkok mások!

 

Rózsafűzér menete:

Kezdés (keresztvetés):

   „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

A láncon lévő keresztnél kezdjük:

   Hiszek egy… imádságot mondunk

A kereszt után lévő egyedül álló szemre („nagy” szemnek nevezzük):

   Miatyánkot imádkozunk

A következő három szemre:

   3 Üdvözlégyet mondunk a "bevezető titkokkal":

   pl: 1.aki hitünket növelje / 2. aki reményünket erősítse / 3. aki szeretetünket tökéletesítse

 

Egyedül álló szemre: Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget

(„Kis” Dicsőség: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen.)

 

Rózsafűzér körláncra:

Első 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:

   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 1.„titok”.

   (Üdvözlégy…- Akit te, Szent Szűz, a Szentlélektől fogantál – Asszonyunk…)

   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget

(Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek istennek, most és mindörökké.Amen) 

Második 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:

   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 2.„titok”.

   (Üdvözlégy… - Akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál – Asszonyunk…)

   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget

Harmadik 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:

   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 3.„titok”.

   (Üdvözlégy…- Akit te, Szent Szűz, a világra szültél – Asszonyunk…)

   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget

Negyedik 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:

   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 3.„titok”.

   (Üdvözlégy…- Akit te, Szent Szűz a templomban bemutattál – Asszonyunk…)

   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget

Ötödik 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:

   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 3.„titok”.

   (Üdvözlégy…- Akit te, Szent Szűz a templomban megtaláltál – Asszonyunk…)

   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget

Befejezés (keresztvetés): „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

A Rózsafűzér után a következő imádságot mondhatjuk befejezésképpen:

"Most segíts meg Mária,

Óh irgalmas Szűsz Anya!

Keservét a búnak, bajnak,

Eloszlatni van hatalmad.

Hol már ember nem segíthet,

A Te erőd nem törik meg.

Hő imáját gyermekidnek,

Nem, Te soha nem veted meg!

Hol a szűkség kínja nagy,

Mutasd meg, hogy Anya vagy!

Most segíts meg Mária,

Óh, irgalmas Szűz Anya!

Amen"

 

Forrás: http://www.freeweb.hu/veletek/25B-Ujsag/02.Maria-ujsag/1007u.Rozsafuzer.htm

Szent Mihály napja

"Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen."

Üzenet - a celeb szintre süllyedt - Fábry Sándornak

Az RTL műsorát nem szoktam nézni, kivétel e tárgyban a Fábry-show. Humorát kedveltem, szókimondásáért tiszteltem a műsor névadóját, Fábry Sándort. Ma azonban súlyosan elmarasztalom, és felszólítom a bocsánatkérésre. Ugyanis olyan "viccesé" vált Őszentsége XVI. Benedek és a Magyar Köztársaság elnöke kigúnyolásában, hogy az normális - nem állandó RTL néző - ember számára elfogadhatatlan, ordenáré és sértő volt. Mivel janurától a hírek szerint maga a csatorna fizetőssé válik, úgysem nézném tovább ezt a kanálist. Azonban megkönnyítette a helyzetet, mert a show-t sem fogom mostantól hiányolni az életemből. Arra a szintre süllyedt ugyanis Fábry, amelyen maga a csatorna van. Lejjebb nincsen... A bunkóság és a pofátlan sértegetés előbb utóbb - a jó pénzért - csak-csak kijön mindenkiből, aki ennek a nem kifejezetten kulturális szemléletű kereskedelmi televíziónak a munkatársa.

Fábry Sándor számomra, mostantól sok celebnél alacsonyabb rendűvé vált, ugyanis a "celeb" primitív, egyszerű önmagát adja, nem tehet arról, ami. Fábrynak azonban megadatott a gondolkodás és a műveltség tálentoma. Ezzel élt vissza, s váltotta e tálentomokat gazdái kedvéért vagy parancsára (or)dínárrá. Ez pedig nem hiba, hanem súlyos bűn, amiért tiszta pillanataiban szégyellhetné magát... Hogy ostoba keresztény-és magyarellenes tréfájával, sokak ebbéli sértegetésével kinek akarhatott tetszeni? Olvasóimra bízom...
Írom e csalódott sorokat úgy is mint katolikus hitben élő, és a katolikus egyház főpásztorát, XVI. Benedeket tisztelő ember (bár szóvá tenném azt is ha más történelmi egyház vezetőjével gúnyolódott volna), s úgy is mint magyar állampolgár, akit ab ovo vérig sért, ha a többség által megválasztott magyar államfőt kigúnyolják. Ugyanis ezzel magát a többséget, a magyar népet gúnyolják ki. Igaz, ez nem a magyar népet és nem a kigúnyoltakat minősíti. De nem is (volt) tréfás. Ma néztem tehát utoljára Fábryt, és vele együtt RTL-t. Tudom persze, hogy ez nem veszteség sem a showman-nek, sem a kanálisnak, de remélem nem egyedül döntottem ekként a mai Fábry-show közben, amikoris végleg kikapcsoltam - a sértővé és faragatlanná vált - Fábry Sándor műsorát.

Bán Károly: Jogi (bal)esetek

A rendszerváltoztatás utáni igazságszolgáltatás legszégyenteljesebb esete, hogy százötven ember előzetes letartóztatását rendelték el úgy, és fosztottak meg állampolgárokat személyes szabadságuktól, hogy a másodfokú ítélet alapján kilenc kivétellel mindenkit szabadlábra kellett helyezni – mondta egy a lapunknak adott interjúban Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott bírája. A sorozatosan téves ítélkezési gyakorlatnak semmilyen konzekvenciája nem volt a bírósági szervezetben és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban. Révész Máriusz a 2006-os rendőri brutalitásokat vizsgáló parlamenti bizottság ülésén pedig arról beszélt, hogy két bíró előzetes eligazítást tartott a letartóztatások ügyében eljáró kollégáknak, s utóbbiak között viszont volt olyan, aki nem vállalta, hogy eljárjon ezekben az ügyekben.

Voltak ilyen „megtagadók” 1956-ban is, a diktatúra idején, nevüket ma márványtábla őrzi az LB épületében. Ma meg, ugye, demokrácia van, a márványtáblák majd később készülnek…

Nyilván ezeknek a nyilatkozatoknak tudható be, hogy Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke a nemzeti hírügynökségen keresztül üzent: „Nem fogadható el, ha parlamenti vizsgálóbizottság konkrét bírói döntéseket kíván felülvizsgáltatni és egyes bírákat felelősségre vonni, ez az igazságszolgáltatás függetlenségét csorbíthatja.”

Ha most eltekintünk attól a következmények nélkül maradt „apróságtól”, hogy százharminchét embert igazságtalanul zártak börtönbe és fosztottak meg legalapvetőbb alkotmányos alapjogától, a személyes szabadságtól, akkor azt mondhatjuk, hogy az elmúlt esztendők szörnyű bírói tévedéseinek erre kell felhívniuk a figyelmet: valami nincs rendben a független magyar igazságszolgáltatásban. Ez a valami pedig az, hogy a bíróságok az 1997-ben megalkotott törvény óta, lényegében, ellenőrizhetetlenné és kritizálhatatlanná váltak. Úgy is fogalmazhatnék: hiányzik a bíróságok működésének társadalmi kontrollja. A nyilvánosság hiányában pedig, úgy tűnik, nincs belső késztetés a bírósági szervezetben az ítéletek kritikai elemzésére. A mundér becsülete mindent felülír.

A bíróságok szerkezetéről és igazgatásáról szóló, 1997-ben megalkotott törvény életbe lépése óta a kontroll hiánya olykor égbekiáltó, a bíróságok saját munkájukat ellenőrzik, önmaguk felügyeletét látják el.

Ezzel szemben még egy parlamenti képviselő se merészeljen fellépni (lásd Révész Máriusz megnyilatkozását), mert a független hatalmi ág képviselői – Révészt idézve – megsértődnek. Maradva a konkrét esetnél, egy bíró – akinek egyébként csak a törvény és a lelkiismerete parancsol – függetlenségét nem az sérti, amiről a főbíró beszél, hiszen a népfelség elve szerint egy parlamenti képviselőnek nemcsak joga van a véleménynyilvánításhoz, hanem az alkotmány szerint kötelessége is ez. Ellenben ha valakik „eligazítást tartanak”, és ezt a bírói szervezet nem vizsgálja ki, nem tesz ellene, akkor bizony csorba esik a független igazságszolgáltatás tekintélyén. Sőt nem csak csorba esik, ez – s a hasonlóan következmények nélkül maradó súlyos tévedések – alá is áshatja a közbizalmat a demokrácia végső menedékében, legfontosabb intézményében.

Baka András ugyanis ez ideig nem cáfolta meg Révész Máriusz nagyon súlyos, a bírói függetlenséget valóban sértő állítását.

Azt is mondhatnám: ahogyan 2006 őszén – Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány cinikus megjegyzésével élve – a rendőrökről leestek az azonosító számok, úgy most azokról a bírókról esett le az erkölcs álarca, akik ezeket a következmények nélküli ítéleteket meghozták.

Sőt, ahogyan Demszky kitüntette Gergényit, a bírói szervezet is kitüntette azt a csoportvezető bírót, aki a futószalagon történő letartóztatásokat instruálta, aki „eligazított”, ráadásul a megtorló ítélkezésben részt vevő bírák is elismerésben részesültek.

Ez a bírói szervezet nem szűrte ki azt sem, hogy egy olyan bíró is ítélkezzen 2006 őszén, aki korábban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályát vezette, nyugdíjazását követően onnan igazolt a bírói karba, esetében tehát az elfogultság legalábbis felvetődhetett volna.

De ne ragadjunk le: a móri tévedés vagy a Kulcsár-per tanulságainak levonásáról sem értesülhetett a közvélemény. A Kulcsár-perben elsőfokú ítéletet hozó bíró a törvényben rögzített hatvan nap helyett nyolc hónap után küldte meg az írásos ítéletet. Emiatt a kilencedrendű vádlottal szemben hat hónapig jogalap nélkül maradt fenn a lakhelyelhagyási tilalom. A sokmilliárdos brókercsalásban még a bűncselekmény minősítését sem sikerült eltalálnia a bírónak. A következmény pedig csak annyi volt: a hibázó bírót a Legfelsőbb Bíróság tagjává nevezték ki.

Forrás: Magyar Hírlap

Surján László: Mundér tisztító

A 2006. október 23-a utáni letartóztatások zöme utólag indokolatlannak bizonyult. Baka András tiltakozik a bírói kart ért kritikák miatt.

Baka András összevonta a szemöldökét. Mit is tehetett volna? Nekilátott, hogy megmagyarázza a képviselőknek, miben áll a hatalmi ágak szétválasztása. Erre kényszerült, hiszen ő a fő bíró, s védenie kell a mundért.

Magam is nagy híve vagyok eme szétválasztásnak, bár olykor felmerül bennem, hogy amikor ama István vagy László bíráskodott a királyi trónról, nem mentek-e jobban a dolgaink. Elhessennek hamar e kósza gondolatokat, mert rájövök, nincs garanciánk, hogy a jó királyi helyett nem jön-e egy zsarnok. Az ítélkezés, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom elválasztása arra ad garanciát, hogy a politika nem befolyásolja az ítélkezést. Nagyon fontos ez, védelem, a demokrácia egyik garanciája.

De így van-e most, tisztelt főbíró uram? Ha vissza megyünk vagy jó hat évtizedet, akkor rájövünk, hogy a bírói kar súlyos csapásokat kapott. Nagybátyám, amikor megkapta az első utasítást, hogy milyen ítéletnek kell születnie, azonnal felállt, s attól fogva nyáron teniszpálya gondnokként télen kazánfűtőként kereste a kenyerét. De hányan tették ezt meg? Bizony, bizony, a derék bírák is megtanulták, mi a pártosság. A koncepciós perekhez is megvolt a bíró, sőt a védőnek látszó személy is.

Egy szó, mint száz, a jogásztársadalomra is ráfér a megújulás.

Nem volnék igazságos, ha nem ismerném el, hogy ez a megtisztulási folyamat már 1990 előtt megindult. Fent említett nagybátyám is visszakerült a pályára, s bíróként ment nyugdíjba. Nem nulláról indultunk hát húsz éve. De, hogy hova jutottunk? Nehéz felmérni.

Azt értem, hogy Baka úr védi a bírákat. De meddig? Meddig kell a társadalomnak tűrnie, ha egy bizonyos bíró mindig olyan ítéletet hoz, amit a másodfok megsemmisít? Egy vakbélműtétbe is bele lehet halni. Ám, ha egy orvosnak minden vakbélműtétje halállal végződik, rövid úton eltanácsolják a sebészetről. A bírák tévedéseinek miért nincs következménye?

Mit tehet a polgár, ha azt látja: szekundál a politikának a bírói döntés? Fellebbezhet. Elmehet Strasbourgig. Elnyerheti igazát. De aki feleslegesen a nyakára tette ezt az egészet, annak azt se mondják, ejnye.

Azt gondolom, hogy Baka főbírónak belül is van tennivalója. Remélem, sőt hiszem, teszi is. Ha nem, védhetetlenül mocskos lesz a mundér. Vagy a törvénynek kell rendet teremteni.

forrás: Magyar-Hon-Lap

Magyarországon nincs - de facto - igazságszolgáltatás! I.

(Mikor kér bocsánatot a nemzettől az ügyészi és a bírói kar?)

„Nem fogadható el, ha parlamenti vizsgálóbizottság konkrét bírói döntéseket kíván felülvizsgálni és egyes bírákat felelősségre vonni, ez az igazságszolgáltatás függetlenségét csorbíthatja - mondta Baka András főbíró az MTI érdeklődésére.” – írják az internetes hírportálok.

Ez a bakai vélemény vérlázítóan felháborító! Első gondolatom az volt, hogy mitől vagytok ti nálam vagy bármely más állampolgárnál különbek, többek, tisztelendőbbek? Mitől vagytok Ti tévedhetetlenek? Épp oly  parancsolt ez a tévedhetetlenség és kötelező tisztelet, mintha például betörők társadalmát lenne köteles minden polgár tiszteletben tartani és engedni – mint a Macskafogó című filmben -, hogy bármikor elvihessék a TV-nket, s még a műsorújságot is kötelezően odaadjuk hozzá, ha nem akarjuk, hogy bántódásunk essék. HÁT NEM!  Elég volt e 65 éves sztalinista gyakorlatból, amikor minden politikai rendszer, és minden prominens feltételezhetően beleszólhat a "független" bírói, ügyészi munkába.
Ami alkotmányellenes, és bűn, azt a vélemény-és szólásszabadság elvén, egy demokráciában kötelező szóvá tenni! Akár magánemberként, akár mint a demokrácia szolgálatában álló parlamenti vizsgálóbizottságként.

Egy olyan ország főbírája rosszallja a parlamenti vizsgálóbizottságban felvetődött, és a bírókat érintő kérdéseket és felvetéseket, amely országban 1945 óta nincs(!) tisztességes igazságszolgáltatás. Egy olyan országban, ahol kommunista vérbírók ezreket, tízezreket tettek tönkre, ahol máig lehet koncepciós pereket tárgyalni, és koncepciós perekben ártatlan embereket elítélni. Egy olyan országban védi a talár becsületét a főbíró, ahol politikai foglyok ülnek előzetes letartóztatásban, míg az igazi bűnösök – a parancsot adók - napi egymilliót keresve élik a világukat, hiszen nincs más bűnük, mint a hazaárulás, ami manapság politikusi körökben, nem hogy nem bűn, de jól megfizetett divat is. Baka Andrásnak talán az természetes és felülbírálhatatlan okos döntés, hogy ha megvernek egy újságírót, akkor a mindenhez értő zseniális és tévedhetetlen bíró azzal indokolta a brutális tonfás rendőr felmentését, hogy: nem bizonyítható, a verési szándék. A másik esetben egy súlyosan sérült ember további kínzása miatt perelt két rendőr felmenéséről is hírt adott a sajtó. És ezek csak a politikai ítéletek. Hol van Budaházy György ügye, és hol van a sok egyéb peres ügy, amelyben képzetlen, hozzá nem értő bírók, egy-egy az igazságtól elrugaszkodott ügyvéd puszipajtásaként felrúgva minden bizonyítási kérelmet ártatlan embereket ítél el – persze lehetséges, hogy ezt is részben politikai utasításra. Abban az országban, ahol a bíróság minden normalitást és erkölcsi normát félresöpörve alázhat meg egy megyéspüspököt ítéletében...

A rákosista vérbírók, Kádár ügyészei, a megvásárolt és utasított ügyvédek – akik az emberiség alja voltaképpen – bűneiért még nem hallottunk főbírói bocsánatkérést, és nem hallottunk olyat sem, hogy az Ügyvédi Kamara vagy a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal, netán a főbíró bármilyen intézkedést hozott volna bírók, ügyvédek ellen, akik embereket, emberi életeket tesznek tönkre aljasságból, politikai utasításra vagy éppen emberi butaságuk alapján.

Igen, Magyarországon az igazságszolgáltatásban nincs igazság, de szolgáltatás is csak annak van, aki megfizeti. Akinek van pénze az ügyvédre, ha az Ítélőtáblánál akarja tovább bizonyítani ártatlanságát. Alkotmányellenes ez így, de mit is akarunk mi egy olyan országban, ahol a főbíró a bűnös és de facto alkalmatlan bírók védelmére kel, nem pedig az igazságot és a demokráciát (ami persze szerintem nem létezik!) védelmezi. Hol is élünk? Ott ahol egy bíró életfogytig tartó szabadságvesztést szab ki egy az adott bűncselekményben ártatlan emberre, s amikor tévedése kiderül, fölfelé bukik (Mór). A főbírónak tehát nem tetszik hogy a teljhatalom veszélyben van, mert egy felmérés szerint a lakosság mintegy 65-70 %-át  érte már sérelem a bírók és ügyvédek működése miatt. Kijelenthető az is, hogy - amire Baka főbíró hivatkozik, mármint - a bírói objektivitás, függetlenség éppen olyan fogalom csupán, mint a hámozott léggömb. A gyakorlatban nem létezik!

Ha nem politikai ügyről beszélünk, akkor a bírók bizonyos tárgykörökben való teljes sötétsége okozza a téves ítéleteket, hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy bíró az orvosi kérdésektől a közgazdasági ügyekig mindenhez ért. Ezek a taláros és kötelezően tisztelni hivatott, de a társadalom nem kis része által inkább megvetett talárosok nem többek senkinél, és nem is magasabb rendűek, mint bárki más. Csak éppen valami ostoba tévedés okán úgy kezeli őket a hivatalos politika, mint a védett fajokat. Ugyanez mondható el az ügyvédek egy részéről is, akik feltételezett tudásukra rendkívül büszkék, de a legnagyobb szélhámosok is egyben. És itt ér össze a két intézmény. Hiszen törvények biztosítják az ügyvédek méreg drága óradíjait, és azt, hogy ügyvéddel lehet igazságot szerezni, ügyvéd nélkül nem. Ebbe halt bele például a sokak által ismert és elismert főszerkesztő, Kunszabó Ferenc is, aki e sorok írójának panaszolta el, hogy a táblához már pénz híján nem tudott ügyvédet fogadni, s így csaknem kifosztották vagyonából, noha az igazság nála bújt meg. Mégis az őt perlő idegen nyert. (Mert ez is "terndi" a magyar bíróságoknál, hogy a külföldinek mindíg igaza kell, hogy legyen. Ha hamis az állítása akkor is!) A büntetést Kunszabó barátai adták össze, mert az öreg írónak csaknem ráment a vagyona, és az érdi háza. Ez utóbbi ugyan megmaradt, de az idegességtől olyan betegséget kapott, amelyet meggyógyítani már nem lehetett!  Kunszabó Ferenc a perbe néhány év alatt belehalt! Akkor tehát, mit is tett a bíróság és az alkotmányellenes, másodfokon csak pénzért vehető igazság? Ki sem mondom. Nemcsak Kunszabó Ferenc halt meg, mert a bíró "tévedhetetlen", s amit kimondott az több - Baka szerint -, mint az igazság, a Szentírás…

A magyar igazságszolgáltatást az is jellemzi, hogy a nemzetközi (uniós) bíróságok nem kis összegeket ítélnek meg azon polgárok számára a magyar állammal szemben, akik bármilyen bírói vagy eljárásjogi hiba miatt sérelmet szenvednek. Ha ezeket az összegeket összeadnánk, az elmúl öt-tíz év tükrében, akkor bizony még az is felróható lenne némely bírónak, hogy súlyos vagyoni kárt okozott Magyarországnak.

Baka tehát alkalmatlan lehet a főbírói szék betöltésére, mert számára csak a bírák sérthetetlensége a fontos, a mundér „becsülete”, nem pedig maga az igazságszolgáltatás és a demokrácia. Baka feltételezhetően maga sem mond igazat, amikor bírói függetlenségről beszél 2006-tal kapcsolatban, és ez azért nagy bűn, mert ha egy szervezet vezetője – aki tudva tudja, hogy a valósággal szembe megy – mondja ezeket a szólamokat, akkor ott az egész rendszerrel és rendszerben súlyos hiba van.

És még egy nagyon fontos dolog, amit meg kell említeni: vannak látszólag nem politikai ügyek, amelyekben állami alkalmazott spiclik pereskednek nem spiclik ellen. És ezekben az ügyekben mindig a spiclinek van igaza, sőt a spiclit arra is felhasználják, hogy az államnak, a rendszernek, a komonistáknak etc… nem tetsző alperest elítéljék minden bizonyítás és egyéb indítványát figyelmen kívül hagyva. De ez már egy másik – feltehetően az e témában két hét múlva megjelenő - következő cikk.

A baj tehát sokkal nagyobb, mint azt gondolnánk, hiszen az igazságszolgáltatásról ma Magyarországon sok esetben csak a ’gazságszolgáltatás van meg, ám az az i-betű nagyon hiányzik az elejéről. És ez mindaddig úgy lesz, amíg az igazságszolgáltatás nem kifejezetten a pénzre utazik, amíg megvannak a törvényekben a diszkriminatív elemek, amíg az állampolgár alkotmányos joga pénzbe kerül, és amíg olyan bírók és főbírók lesznek, akik miatt Csemegi uram ventillátorként forog a sírjában, a bíróságok mennyezetei pedig leszakadó félben vannak. A baj tehát nagyobb… mert a társadalom erkölcsi normáit – ha még esetleg lennének – egyre mélyebbre süllyeszti ez az igazságszolsgáltatási rendszer, és az, hogy nyilvánosan és egyértelműen nem kért bocsánatot egyetlen főbíró sem az 1945 és 2006 közötti ítéletek és koncepciós perek miatt a folyamatosan felülbírálhatatlan bírói kar, és annak főbírája. És amíg ez a bocsánatkérés-hiány, és felfelé buktatás rendszere érvényesül, addig Magyarországon nincs jogbiztonság, emberek ezrei fognak belehalni az igazságtalan ítéletekbe, amelyek így felérnek a halálos ítélettel!

Egyelőre csak egy elehetőség van: - elmenni ebből az országból minél messzebb, mert ez az ország nem sokban különbözik a vörös khmerek országtól, vagy Mexikótól. Csak itt nem tömegsírokba teszik a meggyilkoltakat, hanem rendes temetőkbe, és csak a családok tudják, hogy a papa, a mama, a gyerek egy bíró ítélete miatt lett beteg és halt meg. MERT AZ ÍTÉLET IGAZSÁGTALAN VOLT ÉS ANNAK KEDVEZETT, AKINEK VAN/VOLT PÉNZE ÜGYVÉDRE…

Spárta kellene ide, nem a római jog, amely a maga idejében remek alapmű volt, azonban ma már  a korrupció és a politikai maffia idején alkalmazhatatlan.

Ha a Magyar Köztársaság elnökét, a kormánypárt vezetőjét – a miniszterelnököt - lehet nyilvánosan bírálnia, köpködnie, rágalmaznia például az MSZP-s nemzetrontó söpredéknek, akkor egyes bírókról miért ne lehetne jogos, negatív vagy ha úgy adódik, pozitív véleményt mondani? Hiszen ez is a demokrácia része. (Bár a nyolc évig tartó maffia államban nem volt demokrácia, hiszen az igazság azé - máig - , akinek pénze van!) A bíró és az ügyvéd, de még az ügyész sem szent, nem tévedhetetlen, hanem mindössze egy gyarló ember, aki elvégezte az egyetemet… de ettől nem lesz ab ovo übermensch, nem áll a társadalom felett. Része annak és vagy a társadalmi erkölcs alapja, vagy erkölcsromboló. (A 2006-os események megítélésében és néhány más per esetében sajnos ez utóbbi!) Nincs alapvetően joga arra, hogy embereket hazug vádak alapján, aljas ügyvédek és tanúk véleményére hivatkozással tönkretegyen. Rendet kell tehát tenni eme antidemokratikus szervezetben, demokratikus és nem jogi végzettségű emberek ellenőrzését lehetővé téve. És meg kell szüntetni a felfelé buktatást, valamint egyes ügyvédek törvénytelenségeit és visszaéléseit. A másik lehetőság, hogy elszabadul a pokol, és az emberek - elkerülik az úgynevezett törvényes megoldásokat és - saját kezükbe veszik ügyeik intézését. Ezt pedig anarchiának nevezik, és az anarchiában nincs kegyelem sem polgárnak, sem „előjogokkal” rendelkezőknek. Az anarchia viszont mindig azokra üt vissza – mint ezt tudjuk – akik előidézik!  Ma alkotmányellenesség van, nincs jogharmonizáció a magyar és az EU-s jog között, s Európában egyedülálló a korrupció ezen a téren is. És persze a statisztikák szabják meg a bírói döntéseket is… Ám erről nem csak az alárendelt állampolgár panaszkodik, hanem tisztességes bírók és ügyészek, valamint az e körbe tartozó  ügyvédek is. Rendet kell tenni tehát, nem pedig a mindenhatóságot védeni…

(A következő részben, két hét múlva egy konkrét ügybe avatjuk be a Kedves Olvasót, amolyan elrettentő és a fentieket is igazoló példaként.)

Végül emlékeztetőül megjegyezném: Gyurcsány Ferenc még mindig szabadlábon van!

Stoffán György - Európai Idő

Illusztráció: Patric Sandri - Svájc

30 éve hunyt el Isten Szolgája, Márton Áron hitvalló püspökünk

Isten Szolgája, megboldogult Márton Áron püspök halálának a harmincadik évfordulóját üljük szeptember 29–én, a gyulafehérvári székesegyház búcsúünnepén, főegyházmegyénk Védőszentje főünnepén. Mivel a búcsúünnepen és évfordulón híveink kis része vehet részt, ezért körlevélben szeretnék megemlékezni a jeles évfordulóról.

Mindenki, aki kapcsolatba kerülhetett Isten Szolgája, Márton Áron püspökkel, nagy élménnyel távozott. Közéleti személyiségek, írók, politikusok méltató jelzőkkel látták el, Illyés Gyula „emberkatedrális”-nak nevezte, s folytathatnám... Visszagondolva harminc évvel ezelőtti halálára, hadd emlékezzem meg az utolsó találkozásunkról.

Márton Áron püspök börtönből szabadulva bizalmába fogadta Huber József prelátust, aki püspöki titkár, irodaigazgató, teológiai tanár volt. „Huber atya” értesített minket a lehetőségről, hogy a búcsúzó, nagybeteg Főpásztor áldását adja a Hittudományi Főiskola és Papnevelde Tanáraira és növendékeire. „1980. szeptember 21-én, vasárnap délben felsorakoztunk abban a püspöki kertben, amelyben a tíz évig tartó kényszerlakhely idején legtöbb idejét töltötte. Most azonban már nem a csíki ember lépteivel jelent meg, hanem megtört öregemberként. Önzetlen ápolója, Júlia szociális testvér tolókocsin hozta elénk. Közel kétszáz ajakról felzendült a „Jó Atyánkért esdeklünk” kedves, püspökfogadó ének, amely közel negyvenkét éven át kísérte hatalmas egyházmegyéje területén, amelynek határai egybeesnek a történelmi Erdélyországgal – a csíki bércektől fel Máramarosig, a Királyhágótól a Déli-Kárpátok hófedte vonulatáig. Most azonban utoljára zengett számára az énekünk. Könnyekre fakadt az ősz Püspök, úgy köszönte a szavakat, az éneket, és még egyszer – utoljára – megáldott minket. Kezét már úgy kellett tartani, mint Mózesét a hegyen az amalekitákkal folytatott küzdelem alatt. Éreztük, hogy utoljára találkozunk. Egy hét múlva már a ravatalon láttuk viszont, a feltételezett fejedelmi trónteremben. Nem akarok találgatni. A veszteség fájdalma úgyis megzavar minden igyekezetet, hogy időrendbe szedjük gondolatainkat.” Ezeket a mondatokat a nagy Püspök halála után három héttel írtam, de csak 1996-ban lehetett kinyomatatni, a 100. születésnapjára kiadott Márton Áron emlékkönyvben. (Kolozsvár 1996. 57.)

Számomra az is sokatmondó volt, hogy Isten Szolgája, Márton Áron egyházmegyéje és székesegyháza védőszentje, Szent Mihály főünnepén halt meg, szeptember 29-én. Temetése pedig Szent Ferenc napjára, október 4-ére esett. Őt, aki csíkszeredai diákként lépett a Ferences Harmadik Rendbe, az Assisi Szegénykéje napján temették. De nemcsak ennek a rendnek vált tagjává, hanem 1973. október 8-án beiratkozott a Lisieux-i Papi Egyesületbe is. Ezért nem lepődtem meg, amikor egyik kispapunk boldogan mutatta, hogy a Püspök úr kiosztott ruhái közül neki egy reverenda jutott, melynek zsebében azt a Kis Szent Teréz másodlagos ereklyét találta, amelyet én hoztam neki Lisieux-ből.

Püspök atyánk halála 30. évfordulója kapcsán hadd számoljak be a Kedves Híveknek arról, hogy hogyan áll az ő boldoggá avatásának az ügye. Nagy Püspökünk halála után, a kommunista időben nem lehetett szentté avatásra gondolni. A ’89-es változásokat követően azonban az egyházmegyék sorra jelentkeztek vértanúikkal. Természetes, hogy az erdélyi egyházmegye Márton Áron püspök úr perét indította be. Főtisztelendő Szőke János szalézi atya vállalta – mint a többi magyar ügy esetében is – a posztulátor szerepet. Irányítása mellett Püspök urunk volt titkára, Bartalis Árpád egykori tordai főesperes – jelenleg János ferences atya – önzetlen munkával elvégezte a tanúk kihallgatását, a jegyzőkönyvezést, a felterjesztendő iratok (Positio) megszerkesztését. Ennek köszönhető, hogy a Szentatya 1992. november 17-én engedélyezte a szentté avatási per beindítását. Ettől kezdve Márton Áron püspöknek kijár az „Isten Szolgája” cím. 1996. december 9-én átadtuk a Positiot a Szenttéavatási Kongregációnak. Mivel 2500 per van folyamatban a Kongregációnál, a vértanú pereket veszik előre, mert ezeknél a boldoggá avatáshoz nem kell csoda, csak a vértanúság tényét állapítják meg. Hitvalló esetében egy bizonyított csoda szükséges, amely imameghallgatásra történt. Márton püspök úr békében halt meg, nem börtönben, ezért hitvalló pere van, és nem vértanúé. Ezzel magyarázható, hogy az idén, október 30-án, Nagyváradon boldoggá avatják Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt, jövőre, július 3-án pedig Szatmáron Scheffler János vértanú püspököt. A romániai tizenkét katolikus egyházmegyéből tíz egyházmegye tizennégy pert indított be és ebből tizenhárom vértanú. Csak a Márton püspök úr pere hitvalló. Az idén februárban Püspöki karunk az ötévenként esedékes „ad limina” látogatáson volt a Szentatyánál. A Szenttéavatási Kongregáció ekkor kivételt tett Márton Áron Isten Szolgája hitvalló perével. Nem várta meg a megkívánt csodát, hanem júniusban kiadta véleményezésre a hittudós bizottságnak a Positiot. Ennek alapján a Kongregáció szakemberei megvitatják, hogy Isten Szolgája Márton Áron valóban hősi fokban gyakorolta az isteni erényeket – a hit, remény és szeretet – erényeit. Döntésüket a Szentatya hagyja jóvá. Decemberre várhatjuk az ítéletet. Ha a Szentatya elismeri, hogy Isten Szolgája, Márton Áron hősi fokban gyakorolta az isteni erényeket, akkor Tiszteletreméltóvá (Venerabilis) nyilvánítja. Ám ettől függetlenül, a csoda továbbra is szükséges a boldoggá avatáshoz.

A csoda imameghallgatásban áll. Többnyire csodás gyógyulásról van szó. Orvos igazolja, hogy a beteg gyógyíthatatlan. A Plébános igazolja, hogy a gyógyíthatatlan beteg esetében Isten Szolgája Márton Áron közbenjárását kérték – a család, az egyházközség, társulat stb. –, hogy Isten gyógyítsa meg a beteget. Ha beáll a váratlan gyógyulás, ismét orvosi igazolás kell, hogy a gyógyulást orvosilag, az alkalmazott kezeléssel nem lehet megmagyarázni. Ezt a három igazolást felterjesztjük a Szentszékhez, ahol újabb független orvosi bizottsággal felülvizsgáltatják az iratgyűjteményt. Pozitív véleményüket a Szentatya fogadja el azzal, hogy elismeri a csodát és kitűzi a boldoggá avatás időpontját az illetékes Megyéspüspökkel egyetértésben.

Szeretnék egy félreértést tisztázni: A boldoggá és szentté avatás pénzbe kerül. Ez érthető is: a tanúk kihallgatásánál és az orvosnál a kiszállási költségeket, az iratok szentszéki nyelvre fordítását, az ügyvédek irodai munkáját stb. meg kell fizetni. Nekik ez az állásuk. Nem lehet elvárni, hogy ingyen dolgozzanak. Ez a hivatásuk, és főállásban ezeket intézik. Amit nem lehet pénzzel elérni, csak imával: az a gyógyulás, amelyet a jó Isten ad meg a boldog-jelölt közbenjárására, ha meg akarja őt dicsőíteni. Ezért kérem a Kedves Híveket, hogy hagyományos imánkat továbbra is végezzük:

„Istenünk, te ÁRON püspököt arra választottad ki, hogy igazságodnak őre, az üldözötteknek védelmezője és népednek jó pásztora legyen. Add, hogy mielőbb szentjeid között tisztelhessük, tanítása és példája világító Jel legyen mindannyiunk számára. Ámen.”

Ezt az imát naponta mondjuk. Ajánljunk fel a boldoggá avatásért jócselekedeteket, önmegtagadást, szentséglátogatást és más ájtatosságot is.

Szeretettel köszöntöm minden Kedves Hívünket – főpásztori áldással,

†György s.k.
érsek

(forrás: a gyulafehérvári érsekség honlapja)

„Narancsuralomról” – és a Jobbikról

Ma két dolog háborított fel. Az egyik az MSZP hörgése a Fidesz ellen, valamint egy a Jobbikot betiltatni akaró háborodott elme sajtótájékoztatója. S mert sem Fideszes, sem Jobbikos nem vagyok, azonban a nemzeti keresztény értékeket és érdekeket tartom szem előtt, mindkét politikai tobzódást vérlázítónak tartom.

Az MSZP kampányszagú megnyilvánulásai nem csupán azért bosszantanak, mert igaztalanok és hazugok e párt szónokainak sajtótájékoztatón és/vagy kampánygyűlésen elmondott értékelései, hanem azért is, mert az MSZP-nek nincs semmilyen létjogosultsága ma Magyarországon a közügyek gyakorlása terén. Ezzel szemben ők még a mai napig azt gondolják magukról, hogy egyedül és kizárólag ők a letéteményesei a magyarországi politikai-és közélet irányításának, s aki mást mond vagy gondol, az hülye, hazug, kirekesztő, diktátor… és sorolhatnám. Még csak véletlenül sem jut eszükbe a nyolc esztendő, amelynek során olyan károkat okoztak mind erkölcsileg, mind gazdaságilag az országnak, amelyet szebb időkben a hazaárulásért járó kötéllel jutalmazott volna a jog. Már amíg volt jog és igazságszolgáltatás ebben az országban.

Emlékeztetőül csak néhány apróság: - az egészségügy teljes tönkretétele, az egészségügyi intézmények elherdálása, azok berendezési tárgyainak szétlopása, (lásd: OPNI), a betegek helyzetének szándékos és aljas rombolása (pl: cukorbetegek ingyenes ellátása helyett azok megsarcolása például a dobozdíjjal!), az állami cégektől való kifejezhetetlen összegű rablás, a bankok rablószerződéseinek szabadjára engedése, a lakosság ezúton való elszegényítése, az állami ingatlan panamák, az egyházi intézmények törvénytelen megrövidítése, a nemzeti érdekek elleni és Magyarország lejáratására irányuló, a nyugati sajtóban megjelentetett fizetett cikkek, és persze a hazugsággal és a választók megtévesztésével való választási győzelem… hogy csak a legkisebbeket említsem. És akkor még nem beszéltem a Leader program szocialista és liberális kiváltságosairól, akik szinte minden esetben a hűtlen kezelés bűncselekményét követték és követtették el, vagy az EU-s pénzek uram-bátyám módon való elosztásáról. Igaz, megmondták: mindegy milyen a polgármester, MSZP-s vagy Fideszes, majd a (komonista találmány) a kistérségi vezetők lesznek komcsik, akik kivételeznek majd a hasonszőrű párttársaik javára.

Nos, mindezek után, az a Kovács László meri bírálni a Fideszt, aki érintett volt barátnőjén keresztül a postabankos " VIP kölcsön" ügyben, s ha már itt tartunk, megemlíteném, hogy a zsenik pártjának az MSZP-nek az egyik minisztere szerelmi kapcsolatot tartott fenn egy idegen hírszerzővel, azaz kémmel… de nem is sorolom tovább. Tehát Kovács narancsuralomról beszélt, s az MSZP-ben általános az a botor, vagy rosszindulatú és elmebeteg állítás, hogy Orbán mindent csak pártja javára tesz, a nyugdíjasok és a magyar polgárok ellen. Igen, megint előkerült a nyugdíjasok témája, mert hát a nyugdíjasok között van az MSZP szavazótáborának a 90 %-a. Csakhogy: - a nyugdíjasok öregek ugyan, de nem hülyék. És úgy tűnik, hogy egy-egy városban a kampányrendezvényen vészesen fogyott a piros trikóban álldogáló öreg hazaárulók létszáma a négy évvel ezelőttihez képest. Teszi ezt a felismerés, és a biológiai óra. A bohócházi hiába szteppel, ugrándozik és rágalmaz nyilvánosan, mint elődje a Feri, a választási kampány túl rövid ahhoz hogy egy-egy nyugdíjas, az MSZP miatt elvesztett párja, gyereke miatti gyászát elhomályosítsa. Mert elfelejtettem mondani: az MSZP nyolc éve alatt rengetegen haltak meg pontosan az MSZP intézkedései miatt. Nem tudott vizitdíjat fizetni, az elvett közgyógyellátás okán nem tudott gyógyszert kiváltani, késői időpontot kapott a gyógykezelésre, és nem bírta ki odáig… de ezt sem sorolom. Csak annyit mondok, hogy az MSZP – folytatva Kun Béla, Szamuely Tibor, Rákosi és Kádár politikáját – ha nem is a kisfogház udvarán akasztással, de egyéb eszközökkel - ölt is az elmúlt nyolc évben. Gyilkolt!!!! És ilyen történelmi bűnökkel teli előzmények után, van bőr a képén MSZP-sként bárkinek is indulni a választásokon. Sőt, a magyar állampolgárok túlnyomó többségének döntése – ez ugye a demokrácia (ami ugyan szerintem nem létezik, de van) – ellenében, ez a gyilkos és országot romboló, értéket pusztító, és embertelen ócska söpredék még bírálni mer. Egyáltalán, még megszólalni mer!? Nem bocsánatot kér, nem szór hamut a fejére, hanem bírál, hazudik, rágalmaz és félrevezeti, akit még tud, akit még lehet. Igazi szocialista párt ez, ahol a személyek változnak olykor, de az 1919-es magyart irtó és hazaáruló aljas és emberellenes szellemiség változatlan. Vastag bőr, rezzenéstelenül hazudni tudó politikusok… akiket bizony el kellene ítélni. Ám ma még ez álom. Hiszen vér nélkül, a szavazóhelyiségekben még senki nem nyert forradalmat. És amíg ezek a gazemberek szabadlábon vannak, addig itt nem is lesz győztes forradalom. Mert tessék végre megérteni és tudomásul venni: az MSZP annak a gyilkos és tudatlan söpredéknek az utódpártja, amely a tömeggyilkos sztálini eszmerendszert máig magáénak vallja, tartja és eszerint él, eszerint politizál. És ahogyan a Nemzeti Szocialistáknak, azaz Hitler pártjának nincs helye Németországban, s mint tömeggyilkosok pártját be is tiltották, úgy kellene betiltani az MSZP-t is. Mert nekik sincsen erkölcsi alapjuk és joguk semmilyen közéleti tevékenységhez az elmúlt 90 év tükrében.

Ezzel szemben, egy bizonyára beteg ember a Jobbik feloszlatására kérte fel följelentésében az ügyészséget. Annak a jobbiknak a feloszlatására, amely bár hangoskodásával és néha meggondolatlan vádaskodásával, rossz szájízt adó megnyilvánulásaival nem segíti a nemzeti egységet, de a légynek sem ártott. Szent Gellért kezébe menórát adni még nem bűn, főleg, ha ez a valóság - kicsit eltúlzott(?) – szimbóluma, amennyiben Demszky 20 éves, fővárost romboló munkásságát vesszük alapul.
A holocaust tagadó cikkek sem egészen jó ötletek e párt politikai megnyilvánulásai között, de ez a tudatlanságból, a kommunista rendszer oktatási rendszeréből ered. Hiszen e párt összekeveri a ma, a holocaustból megélni akaró erőszakos és már-már nevetséges követelőzőket a valóban mártírhalált halt áldozatokkal, a családjaiktól egy drámai korszakban elszakítottak keservét a mai túlélő második harmadik generáció siránkozásával (mert a de facto túlélők nem siránkoznak és nem is követelőznek!). A tudatlanság és a politikai előnyszerzés okán ez a párt összekeveri az Izrael állam által elkövetett bűnöket és a bűnösöket a budapesti zsidó származású magyar állampolgárokkal, de összekeveri a zsidó hitközségek egyes politikai babérokra törekvő magyarellenes hangadókkal is. Ám, nem ez a legfőbb baj, nem ez a legfőbb bűn. Hanem az, hogy az elmúlt nyolc évben a kormányok és a kormánypártok élezték a magyarság ősi hagyományait támadók és a zsidók közötti kapcsolatot. A Joav Blumok pedig erősítették a zsidóellenes hangulatot. Mert a homályban élők csak azt látták, hogy egy zsidó akarta megkárosítani Magyarországot… a Jobbik tehát történelmi és ideológiai, valamint politikai zavarban van, hiszen a német színházak támogatását is ellenezte a Parlamentben. A Jobbikot nem betiltani kell, hanem bizonyos dolgokról a maguk helyén muszáj beszélni, és nyíltan meg kell vitatni bizonyos kérdéseket, amelyeket a politikai térnyerés nemes érzése okán ma még a Jobbik nagyon rosszul ítél meg. Nem a Jobbik a bűnös, hanem Kuncze SZDSZ-e, amely generálta e társadalmi szakadékok létrejöttét, valamint Gyurcsány MSZP-je, amely viszont hasznot húzott és pénzelte is a társadalmi szakadás, a megosztottság vezéreit. Hiszen a Jobbik nem jöhetett volna létre, ha nincs SZDSZ-es, és MSZP-s nemzetellenes politika. A gárda nem jött volna létre, ha van közbiztonság. Ám a Gárda is ártalmatlan, ha csak nem azt látják bizonyos politikusok ártónak, hogy az árvízi homokzsákokat emelgették éjt nappallá téve, s kenyeret, ruhát gyűjtöttek és osztottak… Aki azonban ezt ártónak ítéli, azt had ne én ítéljem meg. A Gárda szerepe és a megjelenése is kétélű. Hiszen az a ruha, amely egyenruhaként látható rajtuk, nem csupán Kolompár (nem bűnöző, csak cigány...) Orbánban kelt félelmet, hanem sok idős emberben is, akik még emlékeznek egy sok évtizede betiltott egyenruhára – mint mondják.

Tehát, nem a Jobbik betiltásáért kell perelni, hanem azok ellen kell pert indítani, akik miatt a Jobbik létrejött, akik olyan helyzetet idéztek elő Magyarországon, amely kitermelte, szinte kierőszakolta a radikális magatartást, pártot. (Ami persze nem vezet sehová, csupán a káoszba és az anarchiába.) Mint „elrettentő példára”, tükörre, szükség van a Jobbikra és a Gárdára. Ugyanis a mai kormánypártnak is tudnia kell, hogy amennyiben politikája nem olyan lesz amilyennek a kétharmadot megszavazók akarták és remélik, akkor van egy párt, és egy gárda, amelynek ugyanazok fognak kétharmadot szerezni.

Ma nem narancsuralom van tehát, hanem egy ország lakosságának akaratából olyan kormány és parlament vállalta az országépítést, amely a nemzeti érdekeket szolgálja, amely az elmúlt száz napban egy nemzet által áhított törvényeket alkotott, amely védi állampolgárainak békéjét, nyugalmát, gazdasági biztonságát. A kormány feje tudja, mit kell tennie ebben a kusza és a pénzhatalom által irányított világban (IMF tárgyalások). A nemzet ma reménykedhet abban, hogy esetleg megváltozhat a jövőképe, hogy túléli mindazt, amit a „komonista”-liberális rabló csürhe a nyakába varrt. Van mit tenni, van miért harcolni és küzdeni. És vannak persze buktatók is, hiszen mind a Jobbik, mind a Fidesz soraiban ott bujkálnak a helyi szervezetekben a „volt” kommunisták, a „volt” liberálisok, akiknek a figyelmét minden nap fel kellene hívni arra, hogy a hatalom csak alázattal és szeretettel, szolgálatkészséggel és felelősségtudattal tarható meg. (Vannak olyan települések, amelyekben a jobbikos jelöltet a kommunista jelölt fizette le azért, hogy induljon – például - polgármesternek, megosztva ezzel az eleve két-három „jobboldali” jelölttel induló nemzeti oldalt. Így a kommunista fut majd be, hiszen a nemzeti oldal szalámizása remekül működik a sok hülye, hatalommániás „nemzeti jelölt” révén. De sajnos vannak olyan települések is, ahol ugyanezt a hibát – nem tanulva a múltból – a Fidesz követi el. Ezekről nem a Fidesz vagy a Jobbik budapesti vezetése tehet!) Igaz, nem beszélhetünk azonos szerepvállalásról a Fidesz és a Jobbik tekintetében, ha megnézzük a szavazói bázisaikat. Nem egyenlő partnerek, ugyanis a Fidesz kétharmados parlamenti többsége nem véletlen és meglehetősen stabilnak mutatkozik, még a Jobbik akkorácska ellenzéki párt, mint az MSZP, körülbelül ugyanakkora politikai és erkölcsi súllyal. Csupán az fájdalmas ebben, hogy a két nemzetinek nevezett párt nem tud és nem is akar normális mederben együtt a nemzetért, a magyarság és Magyarország érdekeiért dolgozni. De erről már kifejtettem a véleményemet.

Egyetlen dolog viszont elengedhetetlenül szükséges volna: - a Fidesznek nem „naracsuralmat”, hanem a postabankos Kovács László gondolatával játszva: „narancsdiktatúrát” kellene bevezetnie ahhoz, hogy végre valóságos rend legyen Magyarországon. A demokrácia ráér (hiszen nem is létezik efféle). Viszont, végre rendet kéne teremteni minden területen! Nem hosszú ügyészi vizsgálatokra, hanem a kommunista-liberális rabló poltikai szereplők, a hazárulók ellen statáriumra volna szükség. Mert megtorolhatatlan bűn az, amit elkövettek. S a büntetés arra kellene, hogy irányuljon, miszerint ezek az emberek soha többé ne követhessenek el haza-és népellenes bűnöket! Ha majd ez bekövetkezik, akkor lesz "demokrácia", ugyanis a nép aligha ellenkezne az ilyen irányú és módszerrel történő felelősségrevonás ellen.
És jelzem: Gyurcsány még szabadlábon van!